Muzsika, 2012 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2012-06-01 / 6. szám - HANGLEMEZ - Dalos Anna: Férfi ügyek

Székely András díja Székely András zenetörténész, a Muzsika korábbi főszerkesztő-helyettese munkásságát a Hauser Arnold Alapítvány nemrég Hauser Arnold Életműdíjjal ismerte el. A díj átadá­sára április 24-én, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Inté­zetének Haydn-termében került sor. Dubrovay László külföldi sikere Május 5-én és 6-án a németországi Sindelfingenben és Pforzheimban Boldoczki Gábor eljátszotta Dubrovay László 3. trombitaversenyét a Südwestdeutsches Kammerorches­ter kíséretével, Clemens Schuldt vezényletével. A koncertek 1500 fős hallgatóság előtt zajlottak, a szerzőt és az előadókat a közönség felállva ünnepelte. hanglemez Ami az interpretációt illeti, a korábbi ki­adványhoz képest feltűnő, mennyire vissza­fogott előadások hallhatók a lemezen. A pia­­nók­­ rögtön a lemezt indító Stabat Mater­ben, illetve az Esti dalban, de a Katonadalban és az Ének Szent István királyhoz esetében is — kifejezetten szépek, mint ahogy a Biciniákban a népdalok kétszólamú előadása is kidolgo­zott, igényes, pedig két szólamban sokkal nehezebb tisztán énekelni, mint háromban. Szimpatikus, hogy a férfikar szinte minde­nütt igyekszik elvenni a szenvedélyes meg­szólalások élét: erről talán csak a Nemzeti dal előadásának hevében („Esküszünk"), illet­ve az Élet vagy halál díszes, igaz, háromvona­las c-vel nehezített zárlatában feledkeznek meg. Mindazonáltal feltűnő, hogy többnyi­re mennyire igényesen készítette elő a kórus a férfikar számára mindig kényes magas han­gokat is, igen kevéssé lehet érezni az éneklés feszítettségét (kivételt talán csak a Hej Bün­­gözsdi Bandi kétvonalas a-ja, illetve A ma­gyarokhoz kánon pár magas hangja képez). Nem tagadható ugyanakkor, hogy ez az ér­tékes igyekezet egyes darabok esetében saj­nos az előadás tartózkodó sterilitását vonja maga után. Igaz, ez nem feltétlenül idegen a kodályi melankóliától (Esti dal, Jelenti magát Jézus, Emléksorok Fáy Andrásnak, Fölszállott a páva). Pár mű megszólaltatása esetében azonban talán felesleges óvatossággal járt együtt. A csikó előadása például - a benne megnyilvánuló ritmikai játék kiemelésével -lehetne sokkal humorosabb, és sokkal szí­nesebben, dramatizáltabban lehetne bemu­tatni a Kit kéne elvenni? népi életképsoroza­tát. Talán a tartózkodás okozza, hogy a Bar­tók Béla Férfikar egyelőre csak keresi a kulcsot a két korai, intellektuális és a kodályi élet­műben is zavarba ejtően egyedülálló, terje­delmében is szokatlan férfikarhoz, a Bordái­hoz és a Mulató gajdhoz. A tartózkodás és óvatosság ellenére figye­lemre méltó, hogy Lakner Tamás és férfika­ra erőteljesen törekszik a kompozíciók rit­mikus előadására. Érthető a nemes szándék a Jelenti magát Jézus, illetve a Semmit ne bánkód­jál megszólaltatásakor is, mégis úgy érzem, a gregorián allúziókat hajlékonyabban le­hetne énekelni. A tudatos ritmizálás okán a kompozíciók prozódiai esetlegességei is látványosabban törnek felszínre: ilyenek például a Semmit ne bánkódjál esetében az utolsó előtti szótagra eső ütemsúlyok, ame­lyeket az előadásban akár tompítani is lehe­tett volna. A ritmizálás erényei közé tartozik ugyanakkor, hogy a megszólaltatás szinte mindenhol érzékletesen rámutat a variációs formára és ennek gazdag alakváltásaira (Semmit ne bánkódjál, Ének Szent István királyhoz), valamint a kórustextúrában megbúvó hangsúlyos disszonanciákra, amelyek a ko­dályi karművészet modernitásának bizo­nyítékai. A legjobb előadások közé tartozik a Ko­­dály-életmű legjelentősebb férfikari alkotá­sa, a Karádi nóták interpretációja: a pécsiek egyértelműen brillíroznak e kompozíció­ban. Egyaránt képesek felmutatni a mű mo­­dernitását (például a Sprechgesang-effek­­tus bátor érvényesítésével), és a jó szövegmon­dásnak és a hetykén férfias hangvételnek köszönhetően felszínre hozni a népi szöve­gek kendőzetlen szexualitását. A hangvéte­lek iránti érzékenységet bizonyítja egyéb­ként A szabadság himnusza eleven és meg­győző interpretációja is, mint ahogyan különösen szép az is, ahogy felhívják a fi­gyelmet az Isten csodája refrénjének egyidejű változékonyságára és változatlanságára. Ugyanilyen érzékenyen emelik ki a Jelige lí­rai karakterét, óvakodva attól, hogy a „Tett­re, magyar nép” zárlatát patetikussá formál­ják. Figyelemreméltó, hogy a Justum et tena­­cemet két nyelven - latinul és magyarul - is eléneklik; előadásukból egyértelművé válik, hogy a magyar változat lejtése mennyivel természetesebb. Mindent összegezve: Lak­ner Tamás és a Pécsi Bartók Béla Férfikar új dupla CD-je nagy nyeresége a Hungaroton Kodály-összkiadás sorozatának. Dalos Anna 1r □ M LS ELET­­i Irodalom] IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP A világ legjobb magyar nyelvű irodalmi és politikai hetilapja 2012 június • muzsika 29

Next