Muzsika, 2012 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2012-06-01 / 6. szám - HANGLEMEZ - Dalos Anna: Férfi ügyek
Székely András díja Székely András zenetörténész, a Muzsika korábbi főszerkesztő-helyettese munkásságát a Hauser Arnold Alapítvány nemrég Hauser Arnold Életműdíjjal ismerte el. A díj átadására április 24-én, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének Haydn-termében került sor. Dubrovay László külföldi sikere Május 5-én és 6-án a németországi Sindelfingenben és Pforzheimban Boldoczki Gábor eljátszotta Dubrovay László 3. trombitaversenyét a Südwestdeutsches Kammerorchester kíséretével, Clemens Schuldt vezényletével. A koncertek 1500 fős hallgatóság előtt zajlottak, a szerzőt és az előadókat a közönség felállva ünnepelte. hanglemez Ami az interpretációt illeti, a korábbi kiadványhoz képest feltűnő, mennyire visszafogott előadások hallhatók a lemezen. A pianók rögtön a lemezt indító Stabat Materben, illetve az Esti dalban, de a Katonadalban és az Ének Szent István királyhoz esetében is — kifejezetten szépek, mint ahogy a Biciniákban a népdalok kétszólamú előadása is kidolgozott, igényes, pedig két szólamban sokkal nehezebb tisztán énekelni, mint háromban. Szimpatikus, hogy a férfikar szinte mindenütt igyekszik elvenni a szenvedélyes megszólalások élét: erről talán csak a Nemzeti dal előadásának hevében („Esküszünk"), illetve az Élet vagy halál díszes, igaz, háromvonalas c-vel nehezített zárlatában feledkeznek meg. Mindazonáltal feltűnő, hogy többnyire mennyire igényesen készítette elő a kórus a férfikar számára mindig kényes magas hangokat is, igen kevéssé lehet érezni az éneklés feszítettségét (kivételt talán csak a Hej Büngözsdi Bandi kétvonalas a-ja, illetve A magyarokhoz kánon pár magas hangja képez). Nem tagadható ugyanakkor, hogy ez az értékes igyekezet egyes darabok esetében sajnos az előadás tartózkodó sterilitását vonja maga után. Igaz, ez nem feltétlenül idegen a kodályi melankóliától (Esti dal, Jelenti magát Jézus, Emléksorok Fáy Andrásnak, Fölszállott a páva). Pár mű megszólaltatása esetében azonban talán felesleges óvatossággal járt együtt. A csikó előadása például - a benne megnyilvánuló ritmikai játék kiemelésével -lehetne sokkal humorosabb, és sokkal színesebben, dramatizáltabban lehetne bemutatni a Kit kéne elvenni? népi életképsorozatát. Talán a tartózkodás okozza, hogy a Bartók Béla Férfikar egyelőre csak keresi a kulcsot a két korai, intellektuális és a kodályi életműben is zavarba ejtően egyedülálló, terjedelmében is szokatlan férfikarhoz, a Bordáihoz és a Mulató gajdhoz. A tartózkodás és óvatosság ellenére figyelemre méltó, hogy Lakner Tamás és férfikara erőteljesen törekszik a kompozíciók ritmikus előadására. Érthető a nemes szándék a Jelenti magát Jézus, illetve a Semmit ne bánkódjál megszólaltatásakor is, mégis úgy érzem, a gregorián allúziókat hajlékonyabban lehetne énekelni. A tudatos ritmizálás okán a kompozíciók prozódiai esetlegességei is látványosabban törnek felszínre: ilyenek például a Semmit ne bánkódjál esetében az utolsó előtti szótagra eső ütemsúlyok, amelyeket az előadásban akár tompítani is lehetett volna. A ritmizálás erényei közé tartozik ugyanakkor, hogy a megszólaltatás szinte mindenhol érzékletesen rámutat a variációs formára és ennek gazdag alakváltásaira (Semmit ne bánkódjál, Ének Szent István királyhoz), valamint a kórustextúrában megbúvó hangsúlyos disszonanciákra, amelyek a kodályi karművészet modernitásának bizonyítékai. A legjobb előadások közé tartozik a Kodály-életmű legjelentősebb férfikari alkotása, a Karádi nóták interpretációja: a pécsiek egyértelműen brillíroznak e kompozícióban. Egyaránt képesek felmutatni a mű modernitását (például a Sprechgesang-effektus bátor érvényesítésével), és a jó szövegmondásnak és a hetykén férfias hangvételnek köszönhetően felszínre hozni a népi szövegek kendőzetlen szexualitását. A hangvételek iránti érzékenységet bizonyítja egyébként A szabadság himnusza eleven és meggyőző interpretációja is, mint ahogyan különösen szép az is, ahogy felhívják a figyelmet az Isten csodája refrénjének egyidejű változékonyságára és változatlanságára. Ugyanilyen érzékenyen emelik ki a Jelige lírai karakterét, óvakodva attól, hogy a „Tettre, magyar nép” zárlatát patetikussá formálják. Figyelemreméltó, hogy a Justum et tenacemet két nyelven - latinul és magyarul - is eléneklik; előadásukból egyértelművé válik, hogy a magyar változat lejtése mennyivel természetesebb. Mindent összegezve: Lakner Tamás és a Pécsi Bartók Béla Férfikar új dupla CD-je nagy nyeresége a Hungaroton Kodály-összkiadás sorozatának. Dalos Anna 1r □ M LS ELETi Irodalom] IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP A világ legjobb magyar nyelvű irodalmi és politikai hetilapja 2012 június • muzsika 29