Muzsika, 2013 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2013-06-01 / 6. szám - WAGNER 200 - Tallián Tibor: "Mi pedig magyarok - buzduljunk fel az ő példáján..."
Wagner Richárd Pesten WAGNER 200 elhatározásától, hogy tiszteletet érdemlő szimfonikus kezdemények után a nemzeti zene nagy műfajában, az operában is csatasorba áll. Mondhatánk úgy is, Erkel nyomdokába lép, ha első kísérletéről, a december 19-én bemutatott nemzeti lírai operáról szólva a szócsövéül szolgáló lap nem tenné világossá: Mosonyi az Erkelével homlokegyenest ellenkező irányba lépett: [...] elvileg s szándékosan kerülvén minden vakító s lényegben mit sem jelentő biablonszerű üres színházzenei hatásokat, művének belbecsét kizárólagosan a szöveg szavai s a jelenetek lélektani jelentőségéből elvont s a zene által érvényre emelt kifejezési igazságokra építette Ábrányi nem ejt szót wagneri mintáról (nem lenne elegáns, ha kimondatlanul epigonnak minősítené a komponistát); szófordulatai azonban egybecsengenek Bertha Wagner elemzésével. Ám ahol a tollforgató tartózkodóan nyilatkozik, ott a zeneszerzőt nem tartják vissza gátlások. Másfél évvel később az Álmosról kialakult sajtópolémiában Mosonyi nem habozott kijelenteni: „Dalművem zenei kidolgozásánál, igyekeztem a Wagner R. által felállított s dalműveiben követett drámai zene elvei s kívánalmainak megfelelni a magyar zenészét s a magyar színház előnyére s érdekében."10 Mint később Mihalovichéban, Mosonyi szemében is becsület és tisztesség dolga volt Wagner-epigonnak lenni. Wagner megnyilvánulásainak megváltói-prófétai hatását jellemzi, hogy követői körülbelül annyira látták magukat az ő epigonjának, amennyire Szent Pál a Názáreti epigonjának tartotta magát. Személye talán első ízben váltotta ki a vallás és politika szféráján kívül a tudatos, eufórikus követés ambivalens szimptómáját. Wagner programzenéjével és programírásaival voltaképpen csapdát állított muzsikus-apostolainak, akik állították, de maguk erejéből nem találták az újat. Nem vették észre, hogy őt követve csak őt találhatják meg, önmagukat nem. Wagner csak évtizedekkel később, a szecesszió izgalommal teli légkörében fog újat sugallni néhány kivételes, érzékeny és öntudatos géniusznak, akik tudatosan másnak tételezik magukat: Debussy, Strauss, Bartók. Pest lázadó wagneriánusainak eszük ágában sem volt kiáltani, aki utánom jó, erősebb nálamnál. Több okból hihették, és hitték is megingathatatlanul az 1861/1863-as évkör ígéretes hónapjaiban, hogy ők azok, akik utána jönnek nem Wagner után, hanem Wagner kezét fogva Erkel után, hogy ők azok, akik nálánál erősebbek, hogy a jövő zenéje az ő zenéjük lesz. A magabiztosság egyik oka lehetett, hogy a jövő valódi zenéje egyre több helyen fel is harsant. Wagner ugyan azt állította, s talán úgy is érezte, hogy gyötrelmes számára szerzői hangversenyek rendezése és vezénylése, de tény, hogy az 1850-es évek közepétől Európa-szerte adott koncertjei a puszta financiális eredményeken túl hatalmas propagandisztikus haszonnal is jártak. Tannhäuser-nyitányok és Lohengrin-imák mellett a közönség végre részleteket hallhatott még be nem mutatott, sőt teljességükben el sem készült műveiből, és a walkür-lovaglások, kovácsdalok és szerelmi halálok a fogékonyak szemében és fülében lenyűgözően demonstrálták az előzetesen kiadott elméleti írások és operaszövegek igazát. Bebizonyosodott, hogy az Opera és dráma, A jövő műalkotása, a Művészet és forradalom több volt fantáziadús üveggyöngyjátéknál. Az elméleti ige zenei testtélen, s ha egyelőre csak töredékekben volt is látható-hallható, annál erősebb vágyat ébresztett az egész megismerésére. E vágy táplálta a Trisztán bécsi bemutatásának előkészületeit majd meghiúsulását kísérő szorongó figyelmet a zenelap szerkesztőségében, 1865 tavaszán pedig a leghívebb hívek - Mosonyi Mihály és R[osty] P[ál] - sajnálatosan hiábavaló zarándoklatát az ősbemutatóra. Május 15-ének ominózus estéjén a Münchenbe érkezett vendégek hiába öltötték magukra az „ünnepi magyar ruhát", a szállodából kilépve „Hiob-postát" kellett venniük: a premiert lefújták.11 Mosonyi csalódottan hazautazott, és nem tért vissza a június 10-én végre valóban megtartott premierre. (Erről a Zenészeti Lapok csupán külföldi sajtóhíradásokat szemlézve adott hírt, s fogalmazásmódja bizonyos fokú zavarról tanúskodott.) A wagneri zene európai diadalútját látva Mosonyi és köre hamar feldolgozta a maguk wagnerizmusának első bukását, a Szép Ilonkáét, hiszen azért a színházat tehették felelőssé. Nem kell túlságo- 2013 JUNIUS MUZSIKA — 9