Muzsika, 2014 (57. évfolyam, 1-12. szám)

2014-01-01 / 1. szám - GRATULÁLUNK - Nagano, Kent: Új nyelvek, eredeti perspektívák

Eötvös 70 GRATULÁLUNK Mai napig emlékszem rá, mikor láttam először. Darmstadtban voltam ösztöndíjjal a Nyári Zenei Kurzuson, 1980-ban, s ő egy koncertet vezényelt ott a Stuttgarti Rádiózenekar élén. A teljes műsorra már nem emlékszem, de az egyik mű egy Lachenmann-kompozíció volt, ennek láttán-hallottán éreztem úgy, itt van előttem együtt, egy sze­mélyben mindaz, amit addig ösztönösen kerestem. Két év­vel később, amikor újra kijutottam Darmstadtba, és Péter egy teljes hetet töltött ott, megismerkedtünk, és azóta atyai jó barátomnak tarthatom őt. Mivel a '80-as években ne­kem nem volt telefonom, sokáig leveleztünk. Egy ilyen al­kalommal írta: „Párizsban és Londonban élek és dolgozom, Oldorfban érzem otthon magam, a feleségem kínai, de belül tök magyar maradtam". Ez utóbbiról később meg is győződ­hettem, amikor egy közös munka során több hétig laktunk együtt Amszterdamban, egy lakóhajón, és a próbák után, es­ténként sokat sétáltunk és beszélgettünk. Azért nem ment minden nagyon könnyen, a legnagyobb sze­rencsének is ára van. Sok mindent átélt - és túlélt -, ami­ért valószínűleg kevesen irigyelnék. Karmesterként az eu­rópai zenei élet egyik legismertebb és legmegbecsültebb tagja volt már, de az igazi zeneszerzői áttörés még mindig váratott magára. Aztán jött a Három nővér, és egy csapás­ra a legkeresettebb és legtöbbet játszott operaszerzők egyi­kévé vált. (Mármint szülőhazáján kívül, de most hagyjuk az ünneprontást.) Ha mostanában beszélünk, csak ennyit szok­tam kérdezni: „most épp melyik operáddal vagy késésben?" Pedig munkabírása átlagemberek számára elképzelhetetlen mértékű. Még Stockhausen is méltányolta, azt mondta róla: „olyan ember, aki sosem fáradt". Az egyik titok bizonyára a fiatalokkal való folyamatos kap­csolat. Sokszor, sok helyre hívták tanítani. (Mármint szülőha­záján kívül, de ismét hagyjuk az ünneprontást.) Állandó kar­mesteri és zeneszerzői munkái mellett nem tudott folyamatos, rendszeres egyetemi oktatást vállalni, de ahol megfordult, mindenki elleshetett tőle valami fontosat, az ambiciózus és tehetséges fiatalokat pedig mindig támogatta. A karlsruhei zeneakadémisták fabrikálták róla a szállóigévé vált rigmust: „früher oder etwas später, kommen alle zu Eötvös Péter". Az „utazó zeneakadémiaiként működő Nemzetközi Eötvös Intézet most nyugvó székhelyet talált a budapesti BMC-ben, ez sok fiatal muzsikusnak biztosan jó hír. A másik titok talán a minden új iránti, már-már gyermeki érdeklődés, a dolgok­ra való rácsodálkozás megőrzése. Egy alkalommal Assisiből autóztunk vissza Rómába, már a város külső részén jár­tunk, amikor egy útkereszteződésben meg kellett állnunk. Elromlott a közlekedési lámpa, egy fiatal rendőr irányította kézzel a forgalmat. Fehér kesztyűben volt, és gyönyörű, le­heletfinom, érzékeny, de intenzív mozdulatokkal dolgozott. A kocsit vezető Péter másodpercekig képtelen volt elindulni, el­­bűvölten nézte és suttogta: „nézd, milyen gyönyörűen és vilá­gosan üt, hát nem fantasztikus?” Eötvös Péter 70 éves lett. Joggal irigyelhetjük tovább: irigylés­re méltóan fiatal. } { KENT NAGANO Új nyelvek, eredeti perspektívák Kedves Péter: E rendkívüli alkalomból, 70. születésnapodon sok-sok kollé­gánk, a zenekedvelő közönség, valamint az általad képviselt gazdag, mélyen gyökerező, nagyvonalúan szolgált és bőségesen gyarapított zenei hagyományok nevében is szívből gratulálok. Visszatekintve azt látom, hogy amikor először találkoztunk Pierre Boulezzel (amiből azután kialakult együttműködésem az Ensemble InterContemporainnel, ahol akkor te voltál a művé­szeti igazgató), Rád mind kommunikátorként, mind művészként és tanárként már akkor jellemző volt a figyelmes irányítás, a lelkesedés és az újító kedv - nem csak a zenében, hanem a mindennapokban is. A Veled töltött időszak döntő hatással volt rám, olyannyira, hogy örökre érvényes marad, és a mai napig ott rezonál minden tevékenységemben. Nagyszerű, kreatív karmester voltál és maradtál, mégis azt hiszem, egyedülálló zeneszerzői tehetséged az, ami újfajta nyelveket, eredeti perspetívákat adott a bennünket körülvevő világnak, továbbá friss esztétikát és bepillantást abba, ami a 21. században és azon túl vár ránk. Nem lehet elfelejteni számos közös munkánkat. Ilyen volt Lyonban a Három nővér című operád - és felejthetetlen az a sok ezer reménykedő ember, aki sorban állt, hátha jegyhez jut. Hosszú soruk kétszer is körbeérte az Opera épületét. Meg Az ördög tragédiája, melyet a Bajor Állami Operaház számára írtál, vagy a közelmúltban a DoReMi hegedűverseny Lipcsében, hogy csak néhányat emeljek ki. De ugyanilyen kitörölhetetlen emlékeim azok az Eötvös-művek, melyeket a nézőtéren ülve ismertem meg. 2014 JANUAR MUZSIKA - 3

Next