Muzsika, 2017 (60. évfolyam, 1-10. szám)
2017-01-01 / 1. szám
JELENIDŐ Eötvös-Esterházy DeR Himmel Lacht! Die eRDe...? FARKAS ZOLTÁN EP & EP oratóriuma Az Úristennek kiváló humora van. Ganz ausgezeichnet. Ádázul tagadják ezt az álszentek, („élszentek", ütöttem félre kreatívan), farizeusok, paposkodók, hivataloskodók, és mindazok, akiknek rossz a lelkiismeretük. A bölcsek viszont tudják, s hirdetik. Ha kicsit odafigyelünk, az életünk is erre tanít, az Isten humorára. Esterházy Péter jól ismerte az Urat erről az oldaláról is. Ezért aztán sokat megengedett magának. Viszonyuk enyhén szólva familiárisnak mondható. A legkisebb, legszeretettebb unoka és a jóságos nagyapa meghitt kapcsolatához tudnám hasonlítani. A kis csibész olykor pofátlan, húzgálja az öreg bajuszát, de nagyapa mégis mérhetetlenül szereti. Mondanám, imádja, de azért az mégiscsak blaszfémia lenne. Az Úristen tehát azt is elnézi, hogy szeretett gyermeke ír egy oratórium-librettót, amelyben nem ő a főszereplő (van Swieten? Nincs.). Igazából jelenléte csak említésszerű. Tangenciális. Hiányában van jelen. Az Úr útjai kifürkészhetetlenek, így hát mire a librettóból oratórium lett s ősbemutató, addigra - az itt rekedtek nagy megdöbbenésére és mérhetetlen bánatára - színe elé szólította a librettistát, hogy immár személyesen beszéljék meg az ügyet odaát, (nem kizárt, hogy nevetéstől hangos a menny, der Himmel lacht...). Kétségtelen, hogy Eötvös Péter és Esterházy Péter Halleluja - Oratorium balbulumának 2016. júliusi 30-i, salzburgi ősbemutatóján az író bő két héttel korábbi halála hagyott egy vajszínű árnyalatot. A szöveg 2010-ben, a zenemű 2015-ben készült el. Ekkorra már Esterházyhoz szegődött a ledér, rosszindulatú nőcske, Hasnyálmirigyke. Liaisonjuk naplószerű történetét mindannyian olvastuk. (Bár ne kellett volna olvasnunk.) A mű keletkezési körülményeiről maga Esterházy igazít el bennünket. Úgy kezdődött, hogy a Bécsi Filharmonikusok felkérték Eötvöst egy oratóriumra, ő pedig felkérte Esterházyt a szövegkönyv megírására. Mi tagadás, jó ötlet volt. Már most harsanjon fel érte egy Halleluja Eötvös Péter felé. (Az elme szabad állat. Most épp azt fantáziálja, hogy ha véletlenül nem Eötvös, hanem Petrovics Emil ír egy oratóriumot Esterházyval közösen, a két szerzői monogram most tükörfordításban vigyorogna egymásra. De talán jobb, hogy nem így történt.) Mielőtt azonban figyelmünket írásunk valódi tárgyára szegez-EÖTVÖS PÉTER - ESTERHÁZY PÉTER HALLELUJA - ORATORIUM BALBULUM Magyarországi bemutató Iris Vermillion mezzoszoprán Topi Lehtipuu tenor Peter Simonischek narrátor Bécsi Filharmonikusok a Magyar Rádió Énekkara Karigazgató Pad Zoltán Karmester Eötvös Péternénk, szisztematikus hajlamunknak engedve következzék egy rövid áttekintés Esterházy és a zene (sajátlag: a kortárs magyar zene) viszonyáról. Első drámája, a Daisy (1982) operalibrettónak készült Jeney Zoltán számára. A kompozíció viszontagságos története mutatja, milyen problematikus a túl erős és túl hosszú Esterházy-szöveg operai reali 2-MUZSIKA 2017 JANUÁR