A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (23. kötet, 1-4. szám)

Rigó László: A Petőfi-értelmezések történetéből

A PETŐFI-ÉRTEL­MEZÉSEK TÖRTÉNETÉBŐL 157 irodalmi szempontból tévirányt vett a költészet fejlődése.­ Petőfi fellépése azért (de csak azért!) jelentős, mert mesterkéletlen hangja, egyszerűsége élet­szerűséget hozott. Nem újította meg a nemzeti költészetet, hanem a kölcséges, vörösmartyas irányhoz új teret csatolt, ti. a népiest, a naivat, s e népi elemmel mintegy kiegészült, teljessé vált a nemzeti költészet. Amennyire azonban gazdagodást jelentett a népies emancipálódása, annyira kóros jelenségeknek is okozójává vált: a közönség a népieshez tódult, odahagyta a ,,már elfoglalt területet", ti. a nemesi hazafias költészetet, és így a költészet határainak kitá­gulása tulajdonképpen beszűküléshez, a „csak népies" hóbortjához vezetett. E folyamatot Petőfinek a történeti hagyományokkal való szakítása, a múlt ábrázolásáról való eleve lemondása is lehetővé tette, sőt elősegítette, s ennyiben veszélyeztette költészetünk Vörösmarty—Arany-féle fejlődési vonalát. A népies alapon nemzeti, össznemzeti irodalom Erdélyi vagy Gyulai által vallott ismert felfogásától alaposan eltér tehát e koncepció. Már azzal is, hogy Petőfi népies költészetét a magyar nemzeti költészet fő vonalából lénye­gében ki akarja szorítani, megkérdőjelezve egészében nemzeti jellegét, s tagadva, hogy az a Petőfi—Arany-féle össznemzeti költészet egyik, Aranyéval teljes jogú, egyenértékű szakasza, és így Petőfi költészetét csupán az előkészítő szerepére kárhoztatja. Főleg azonban azzal, hogy történetileg egészen mást ért nemzet, nép, népies fogalmán, az ún. „népies alapon", mint például Gyulai, Erdélyi. Salamon nemzet­ fogalma nemesi jellegű, történetileg is. Kemény nyomán úgy látja, hogy az 1840-es években a nemesség magához emelte a népet, meg­osztotta vele jogait, s ezzel elhárult a legnagyobb akadály a nemesi polgároso­dás útjából. Irodalmi téren ez úgy valósult meg, hogy a Kölcsey—Vörösmarty típusú nemzeti irodalom magába szippantotta Petőfi költészetével a népiesség bizonyos színeit, határai kiterjedtek, össznemzetivé vált­­ Arany költészeté­ben. Ám Kemény és Salamon szerint a nemesi polgárosodás eszmei bázisa a történelem, a múlt, az igazi nemzeti sajátságok a magyar történetből, a (nemesi) nemzet múltjából, irodalmából hüvelyezhetők ki; a népies csak új köntöst, új hangnemet, közérthetőséget hozott. A népies megjelölésnek azonban most már, ti. az 1850-es évek költőire alkalmazva semmi értelmét sem látja Salamon. (Sőt: az 1856-os népiesség-vitában tiltakozik még az ellen is, hogy Petőfi és főleg Arany költészetére alkalmazzák ezt a „lealacsonyító", „korlátozó" jelzőt.10) Erdélyi és Gyulai ellenkezőleg: az ő nemzet-fogalmuk népi-nemesi . KEMÉNY ZSIGMOND: Élet és irodalom. 1853. Történelmi és irodalmi tanulmányok. II. Bp. 190­1. 297—298. 10 E vita 1856 nyarán zajlott le. SALAMON Arany János és a „népiesség" c. tanul­mányát (BH 1856. július 10—13.) megtámadta GREGUSS Eszmecsere a „népiesség" ügyében c. cikkében (PN 1856. július 22.) Erre válaszolt SALAMON: Néhány szó Arany Toldi-járól. (BH 1856. július 30—31. augusztus 6 — 7.) A vita tárgya: népies mű-e Arany Toldija ? — Salamon népiesség koncepcióját szem előtt tartva, nem tudjuk, mire alapozza PÁNDI PÁL a következő megállapításait: „Az irodalmi Deák-párt kritikusainak népkul­tuszából nem hiányzanak bizonyos antikonzervatív és arisztokrácia-ellenes vonások, de 11* MTA I. Osztályának Közleményei 23, 1966

Next