A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (24. kötet, 1-4. szám)

Szemle - Kodály Zoltán: Visszatekintés (Csomasz Tóth Kálmán)

SZEMLE KODÁLY ZOLTÁN: VISSZATEKINTÉS - ÖSSZEGYŰJTÖTT ÍRÁSOK, BESZÉDEK, NYILATKOZATOK I—II. köt., 346 + 668­­. Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1964. (Magyar nyelven) A komponista, tudós és nevelő Kodály Zoltán összegyűjtött írásait tartalmazza ez a két kötetbe foglalt kiadvány. Ebben a gyűjteményben nincse­nek benne Kodály korábban önálló kötetként megjelent munkái, mint a „Magyar népzene", a Bartókkal közösen publikált „Erdélyi népdalok", vagy a Gyulai Ágost közreműködésével készített „Arany János népdalgyűjteménye", de benne vannak a szerző összes tudományos dolgozatai, cikkei, nevelő és propagatív írásai 1905-től 1962. aug. 20-ig terjedően. Megtalálhatók az erede­tileg idegen nyelven megjelent írások is a szerző által átnézett és kijavított hiteles fordításban, de nincsenek benne a kiadványban a kommentár nélkül közreadott fiatalkori népdal lejegyzések, sem Kodály levelezése. Ezt a publikációt a kiadó eredetileg Kodály zenetudományi művei teljes gyűjteményének szánta, a szerző nyolcvanadik születésnapjára, ő azonban addig is, míg majd elkészülhet az írásainak teljes gyűjteményét tartalmazó összkiadás, fontosabbnak tartotta a zenére nevelő írásainak közzétételét. A kiadvány szerkesztésének munkáját BÓNIS FERENC vállalta. Feladatát mintaszerűen oldotta meg. Az anyag elrendezését tekintve, Kodály írásait nyolc tárgykör szerint nyolc fejezetbe, azokon belül pedig időrendbe sorolta be. Ezzel megkönnyítette, hogy az olvasó Kodály tudományos és pedagógiai munkásságának minden részterületén nyomon követhesse a szerző gondolat­világának, elveinek és módszerének fejlődését. Az egyes tárgykörök címei: I. Legyen a zene mindenkié; II. Népzene, nép­rajz; III. Magyar zenetörténet; IV. Irodalomtörténet, magyar nyelv- és tudo­mánytörténet; V. Budapest zenei élete; VI. Elődökről, kortársakról; VII. Bartókról; VIII. Vallomás (műveiről, egyes művekhez fűződő személyi viszo­nyáról). A legtöbb írást a teljes első kötetet magában foglaló első tárgykör tar­talmazza, de mindegyik fejezetre egyformán jellemző, hogy az egyes írások­ban sohasem szűk értelemben vett szakmai kérdésekről van szó, hanem a lát­szólag szárazan szakmai tárgyakat is átizzítják a mély humanisztikus és műve­lődéstörténeti összefüggések. Ha van olykor némi különbség a huszonhárom és a nyolcvan esztendős Kodály egy-egy megnyilatkozása között, az leginkább a szóhasználatban mutatkozik; maguk a problémák és a feladatok kristály­tisztán és éretten jelennek meg a fiatalkori írásokban is. BÓNIS megállapítását idézve: „Mély valóságérzékéről tanúskodik, hogy hat évtizedes küzdelméhez mindenkor a legmegfelelőbbnek látszó jelszót választotta. Más szóval: minden írása létrejötte idejének szóhasználatát őrzi. 1964-ben az 1924-es cikk akkori szóhasználatát szóvátenni, történelmietlen gondolkodásmódra vallana . . . MTA I. Oszt. Közl. 24. 1967.

Next