Nagy Kalendárium, 1958
Gyapai Dénes: A brekegő export és a többiek
GYAPAI DÉNES Könnyen ránk süthetné valami külföldi ..jóakarónk”: „Ezek a magyarok tücsköt-bogarat, kígyót-fékát exportálnak!” Ha tücsköt, bogarat, kígyót nem is, de békát annál többet szállítunk külföldre. Sőt: piócát, csigát, de még tapsifülest is! És pedig vagon tételben! A béka combja ínyenc falat. A francia konyhaművészek jóvoltából az ízlésre kényes párizsi nem is rendel mást előételnek, ha hölgyével vacsorázik, mint valami békafélét. Receptjük, igényük tehát van, békájuk azonban úgy látszik annál kevesebb. Nálunk magyaroknál éppen fordított a dolog: békánk még csak akad, a magyar gyomor azonban — tisztesség ne essék szólván — nehezen birkózik meg a békacombbal, így aztán a békát inkább rátestáljuk nyugati barátainkra, a franciákra, a svájciakra. Persze nem akármilyen békát! Csak a kecskebéka „exportképes”, az is csak akkor, ha a friss tavaszi áradásokban, víztől tocsogó réteken nem hízott nagyobbra, mint 8 deka, de legalább a 3 dekát eléri. Ne csodálkozzunk hát, ha egyszer „brekegő” vagonnal találkozunk valamelyik állomáson. A békák ugyanis élve teszik meg a hosszú utat, mert a szakácsok szerint csak az élő állatot Icálét ügyesen „lecombázni”. Ezenkívül más célokra is szállítunk békát: orvosi kutatóintézetekbe, klinikákra. Itt aztán — mint nálunk is — előkelő szerep vár rájuk: az úgynevezett „béka-próbá”-nak ők a nélkülözhetetlen kellékei, ők a főszereplők annak megállapításában, hogy valóban gőg,csel-e kisbaba valamelyik családban néhány hónap múltán. Szóval: a gólyahírek ellenőrzése a békára vár... A csigák társadalmának legelőkelőbb tagja, az éticsiga ugyancsak kitűnő eledel. Persze megint csak nem nálunk, hanem tőlünk Nyugatra. Évente mintegy tízmillió darab „vándorol ki” a magyar mezőkről Franciaországba, Németországba, Svájcba. Ez a hosszú csigasor Budapesttől még Pécsnél is messzebbre nyúlna, kerek háromszáz kilométer távolságra. Az előírások ugyanis kimondják, hogy csak az a csiga tarthat számot arra, hogy valamely genfi, nürnbergi vagy párizsi hotel konyhájában a 110 recept egyike szerint elkészíttessék és feltálaltassék, amelynek átmérője eléri a 3 centit, nem sérült, takaros a háza. A „csigales” áprilistól júliusig tart, ilyenkor is a kora reggeli órák a legalkalmasabbak. Tavasszal ugyanis a csigabiga — a téli álma után — nem fog hozzá rögtön a házépítés előkészületeihez, a mészszerzéshez, ezért húsa ekkor a legízletesebb. A pióca előkelő helyet foglal el a nemzetközi gyógyszerpiacon. A magyar piócának nemcsak tekintélye, hanem neve is van! Az előkelők közt is a legelőkelőbb! Nemcsak egyszerűen „Hirudo medicinalis”, vagyis orvosi pióca a latin szaknyelven, hanem „Hirudo hungaricus”, magyar pióca. Tőlünk kerül mindenüvé, ahol csak szükség van rá. Kétszeresen gyógyít: nemcsak kiszívja a beteg felesleges vérét, hanem a szíváskor nyálkája a beteg vérébe kerül és gyógyító hatást fejt ki. Sőt, újabban az úgynevezett allergiás megbetegedések ellen — amelyeket a szervezet túlérzékenysége okoz, például a csalánkiütés, tüdőasztma, „szénanátha”-injekciót is készítenek váladékából. A „Hirado hungaricus” ezáltal még kapósabb lett a nemzetközi piacon! Régen igen sok élővadat szállítottunk külföldre. Vadállományunk sajnálatos megcsappanásával az export ma szinte kizárólag a nyulakra korlátozódik. Szegény tapsifülesek főleg a Tiszántúlon futnak be a csapdába, vagyis az 1500 méter hosszú hármas hálóba. Ebből a zsákokba, onnan az osztályozóba kerülnek. És jaj annak, amely nem üti meg a mértéket: egyenesen a „vérpadra” kerül, nem sokkal később pedig ízletes „vadas”hús készül belőle, harmatkönnyű zsemlegombóccal. A „választottak” ugyanakkor kényelmes rekeszes ládákban Sopronba utaznak, onnan pedig expresszen folytattatják útjukat. Egy-egy vagonban 600 remegő kis nyúlfi és nyúlikisasszony lapul. Értékes szállítmány! Egy nyúl az exportpiacon annyit ér.