Nagyvilág, 1957 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1957 / 1. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Kassák Lajos - Pán Imre: A modern művészeti irányok története
A MODERN MŰVÉSZETI IRÁNYOK TÖRTÉNETE 45 „Sohasem figyelték meg — folytatja később milyen szerelmesen mossa nagy mozdonyának hatalmas testét” a mechanikus? „Ez a szerelem tudós és finom gyengédsége az imádott kedvessel szemben.” Marinetti azt szeretné, ha a munkások a gépek részeivé válnának. „Előkészítjük a megsokszorozott ember, e nem-emberi és mechanikus típus kialakulását...” A következőképpen nyilatkozik irodalmi elődjeikről: „Visszautasítjuk szimbolista mestereinket, a hold utolsó szerelmeseit... Könnyen megértik, ha ma gyűlöljük, miután előzőleg végtelenül szerettük őket, szellemi apáinkat, a nagy szimbolista géniuszokat, Edgar Poe-t, Baudelaire-t, Mallarmé-t, Verlaine-t.” (Meg kell jegyezni, hogy Mallarmé első olasz fordítása Marinetti műve és saját első verseinek is Mallarmé volt mestere, követésre méltó mintaképe.) „Mi a gép diadalát énekeljük, amit ők ostobán gyűlöltek.” Elsorolja, kiket fogadnak el a futuristák elődeik közül: Zolát, az idősebb Rosnyt, Paul Adamot, Octave Mirbeaut, Walt Whitmant, Gustave Kakit és Verhaerent, „a futurizmus előfutárait”. Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Ezek az írók valóban megelőzték a futuristákat a gépek glorifikálásában. Marinetti alapjában véve az ő elveiket követi. Dinamizmusa egyszerűen fokozta, gyorsította a gép-kultuszt. Azonban Marinetti gép-emberi ideáljával szemben Alfred Jarry már 1903-ban megírta Le surmale című művét, amelynek főszereplői érzelemnélküli gépemberek, akik konfliktusba keverednek gépeikkel, amelyeknek még érzelmi világuk van. „A futurista szabad vers - Marinetti fogalmazásában - a gondolat folytonos dinamizmusa, folydogálásszerűen félbeszakítva képekkel és hangokkal, egyedül fejezheti ki a mólót, a pillanatnyit, a szimfonikus világegyetemet, mely bennünk és általunk kovácsolódik”. „Az absztrakt és statikus művészettel szembeállítjuk a folytonos mozgás, az agresszív küzdelem és a gyorsaság művészetét... Le akarjuk rombolni a múzeumokat, a könyvtárakat!” * Ez a futurista ideológia lényege. Eklektikus és valóban agresszív filozófia. Képzőművészetük technikáját, formai alapját nagyrészt a kubistáktól vették át, de egyénivé formálták a mozgás és az egyidejűség ábrázolásával. Ilyen módon visszahatottak a franciákra. Különösen Delaunay-n és Marcel Duchamp-on lehetett hatásukat érezni. Delaunay a futurista világkiállítás évében, 1912-ben festette Fene tres simultanées (Szimultán ablakok) című képét; ezt a rendkívül heves ritmusú, kubista-futurista szellemű stílust Apollinaire orfizmusnak nevezte. Az említett világkiállítást 1912-ben indították el a futuristák, Európa tíz nagyvárosa felé: Párizsba, Londonba, Berlinbe, Bruxellesbe, Hamburgba, Amsterdamba, Hágába, Münchenbe, Bécsbe és Budapestre. Nálunk 1913 január-februárjában rendezte meg kiállításukat a „Nemzeti Szalon”. A vándorkiállításról később, 1913-ban, külön megemlékezik az új rotterdami kiállítás katalógusa és megjegyzi, hogy valamennyi képét eladták. 1912-ben Boccioninak egyéni kiállítása volt Párizsban, Bernheim-nél. Néhány hónappal később (1912 áprilisában) kiadta Manifeste technique de la Sculpture futuriste (A futurista szobrászat technikai kiáltványa) című munkáját. 1914-ben jelent meg fő irodalmi műve, a Pittura, Sculptura futurista (Dinamismo Plastico) című vaskos kötet. 1913 június-júliusában volt Párizsban az első futurista szobrászati kiállítás, a Galerie de la Воёtie-ben. Boccioni 1914-ben a háború mellett nyilatkozott és 1915-ben, mikor az olaszok is beléptek, önként jelentkezett. 1916 augusztusában leesett lováról és másnap meghalt.