Nagyvilág, 1957 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1957 / 3. szám - KEREKASZTAL - Kassák Lajos - Pán Imre: A modern művészeti irányok története
A MODERN MŰVÉSZETI IRÁNYOK TÖRTÉNETE 451 Aragon, André Breton, Philippe Soupault, Eluard, Picabia társaságában a francia mozgalom élére állt. Párizsban éltek a dadaizmus előfutárai. Marcel Duchamp már 1914-ben dadaista jellegű tárgyakat készített, ezek „ready made” (készen készült) néven váltak ismertté. Duchamp aháború kitörése után New Yorkba ment és itt találkozott Brands Picabiaval. Az avant -garde mozgalmakat támogató Stieglitz Galéria segítségével dadaista jellegű lapot indítottak, 291 címmel. 291 a galéria házszáma volt a Fifth Avenuen. Picabia New Yorkból Spanyolországba ment, majd csatlakozott a zürichi csoporthoz. Picabia ott újabb lapot adott ki, 39 címen; a lap, rendszertelen időközökben és többnyire más-más városban jelent meg, tíz éven át. Picabia és Tzara együtt dolgoztak Párizsban is. Közben Duchamp újabb lapot adottki Amerikában Wrong-Wrong (Roszszabb-Rosszabb) címen. Magában Párizsban Pierre Albert Bírót szerkesztett dadaista szellemű lapot Sic címmel; munkatársai között volt Guillaume Apollinaire. Pierre Reverdy is dadaista jellegű folyóiratot indított 1917-ben Nord-Sud (Észak-Dél) címen. Főmunkatársai: Apollinaire, Breton, Max Jacob, Soupault. A párizsi csoport 1922-ben feloszlott, helyesebben: új alakot öltött a szürrealista mozgalomban. * Tzara szerint világszerte „8590 cikk jelent meg a dadaizmusról”, a világ sok fővárosa között Budapesten is. Bizonyos, hogy a mozgalom rendkívüli visszhangot keltett és szenvedélyes vitákat váltottki az egész világ művészköreiben. Mi volt az, ami a rendkívüli izgalmat fölidézte? „A személyek egyetlen kiadásban jelentek meg, szavaltak vagy öngyilkosságot követtek el, jöttek-mentek, népöröm, kiáltozás, Isten és a bordély kozmopolita keveréke ...” - írta Tzara az első előadásokról. Tzara egyik legtöbbet emlegetett „száma” abból állt, hogy kiment a színpadra ésmegborotválkozott. A közönség egy része nevetett, más része zajongani kezdett. A nézőtér rendszerint két pártra szakadt: nevetőkre és dühöngőkre, akik felháborodtak a közönség ilyen arányú megvetésén. A dadaizmus minden jelentkezési formája, a Cabaret Voltaire minden műsorszáma érthetetlennek tűnt az akkori közönség előtt. S a dadaisták a legkevésbé sem törekedtek megértésre,nem volt szándékuk kompromisszumot kötni közönségükkel, amelyet a jelek szerint gyűlöltek. A kubizmus ebben az időben még hasonló értelmetlenségnek tűnt; kubistaképeket állítottak ki, kubista kosztümökben léptek fel, kubista táncokat mutattak be s közben magával a kubizmussal is szembefordultak. A kiállítások képeit — amelyek inkább domborművek voltak és különböző anyagokból készültkonstrukciókra hasonlítottak - gyakran gyerekrajzok és néger szobrok között helyezték el. Nem nehéz elképzelnünk, milyen hatást kelthettek a forradalmian tipografizált olasz képversek a falakon, a csengő-bongó rímekhez szokott közönség előtt. S a színpadon egyszerrehárom, de néha hét költőszavalta egymagában is érthetetlennek tűnő versét. Többnyelvű, szimultán verseket adtak elő. Tzara statikus képverseivel szemben Hülsenbeckbemutatta a mozgó verset, amelyet pantomimszerű mozdulatok kísértek. Alkalmazták a futurista lárma zenét, abruitizmust, amelyhez mindenféle instrumentumot szabad volt felhasználni, csaképpen rendes hangszert nem. Komolykínszenvedést okozott akkoriban a romantikus zenéhez szokott füleknek Eric Satie vagy Schönberg zenéje, amely azótais csak a hozzáértők körét hódította meg. Satie egyik művében írógépeket alkalmazott a zenekarban. A dadaista színészek rendszerint fantasztikus maszkot viseltek a színpadon, papírkosztümökben játszottak.Ezek az évek a néger művészet felfedezésének évei voltak s a maszkokért.