Nagyvilág, 1957 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1957 / 5. szám - KEREKASZTAL - Kassák Lajos - Pán Imre: A modern művészeti irányok története

778 KASSÁK LAJOS és PÁN IMRE szerű feljegyzésével szolgáltat bizonyítékot olyan kapcsolatok létezésére, amelyekben az ókori népek mindig hittek és amelyeknek titkát a középkor is kutatta. 1933-ban indította meg Albert Skira, a svájci francia kiadó a szürrealizmus Leg­szebb, díszes kiállítású folyóiratát, a Minotaure-t (Minotaurusz). Szerkesztője E. Tériade, igazgatója Skira, aki ezzel a lappal szerzett Franciaországban és világszerte olyan ne­vet, amely később Európa egyik legnagyobb művészeti kiadójává tette. A Lap munka­társai: Andre Breton és Maurice Heine (aki főképpen Marquis de Sade-kutatással fog­lalkozott és azt igyekezett bebizonyítani, hogy Sade a XX. század modern irodal­mának, pszichológiájának előfutára és a francia irodalom egyik nagy alakja volt). A többiek nevével már találkoztunk: Eluard, Salvador Dali, Chirico, Max Ernst, René, Crevel, Hugnet és mások. Georges Hugnet szerkesztette a szürrealista költők antoló­giáját. 1933-ban jelent meg Marcel Raymond összefoglaló könyve, De Baudelaire au surréalisme (Baudelaire-től a szürrealizmusig) címmel. A kötet az egész időszak mű­vészeti távlatát áttekinti. 1935-ben rendezték meg az első nemzetközi szürrealista kiállítást, mégpedig Koppenhágában és Teneriffában. 1936-ban szürrealista világkiállítás volt Londonban és „szimbolikus céllal készült szürrealista tárgyak kiállítása” Párizsban. Ez évben jelent meg a mozgalom egyik legtöbbet vitatott költőjének, Benjamin Péret-nek új könyve; címe: Je ne mange pas de ce pain-lá (Nem eszem ebből a kenyérből). A szürrealisták adták ki 1934-ben Alfred Jarry kéziratban maradt darabját, az Ubu enchainé-t (Leláncolt Ubu). Ezzel a kiadvánnyal újra fellángolt az Ubu király körül folytatott századvégi vita, amelyről az izmusok előzményei folyamán szóltunk. A szürrealizmusnak általában kedvelt céljai közé tartozott a művészet- és irodalom­­történet megszokott rendjének felbolygatása. Jarryt a francia irodalom egyik legna­gyobb alakjaként tisztelték, Marquis de Sade-ról már említettük ugyanezt, de ők fedezték fel a francia romantika egyik legérdekesebb költőjét, Aloysius Bartrand-t, a „Gaspard de la Nuit” (Éjszakai Gáspár) című verseskönyv szerzőjét. Bár Bertrand-t 1910 táján kezdték olvasni és Ravel is ekkor zenésítette meg három versét, elismeré­sét a szürrealisták vívták ki és nekik köszönhető, hogy például Huizinga is úgy tár­gyalja ezt a különös, fiatalon elhalt költőt mint a romantika legjellegzetesebb alak­ját. Ugyanígy harcolt a szürrealizmus Gerard de Nervalért, Lautresmont-ért és Guil­laume Apollinaire-ért. A szürrealizmus újszerű irodalomtörténetét írta meg a máso­dik világháború után Marcel Jean, a szürrealista festő-író, és társszerzője, a magyar Mezei Árpád. Egyik kötetük címe: Maldoror, a másiké Genese de l’esprit moderne (A modern szellem eredete). Mindkettő Párizsban jelent meg, az első 1947-ben, a má­sodik 1950-ben. 1938-ban szürrealista világkiállítást rendeztek Párizsban, ez volt utolsó nagyobb manifesztációjuk a második világháború előtt. A háború alatt Breton Amerikába me­nekült. Jelenléte erősen fellendítette az amerikai szürrealizmust, amelynek egyébként az USA-ban élő Marcel Duchamp volt a vezéralakja. 1943-ban, tehát még a háború befejezése előtt, szürrealista világkiállítást rendeztek New Yorkban és ugyanakkor Duchamp folyóiratot indított V. V. V. címen. Amerikában jelent meg Breton össze­foglaló könyve a szürrealista képzőművészetről: Le surréalisme et la peinture (A szür­realizmus és a festészet). Vaskos kötet, sok színes és egyszínű képmelléklettel. A há­ború után ő és mások is (így Marc Chagall!) visszatértek Franciaországba. 1947-ben megrendezték az eddig legnagyobb nemzetközi szürrealista kiállítást Párizsban. Anya­gának egy részét 1948-ban Prágában és Santiago de Chilében is bemutatták. A mozgalmat lassan elismerték, bár kevesen értették meg. A belső viták azonban

Next