Nagyvilág, 1972 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1972 / 9. szám - Matej Bor verse
Matej Bor MENT EGYSZER EGY JÁRÓKELŐ AZ ATOMKORBAN (Részletek) Ment egyszer egy járókelő az atomkorban és látta, hogy a fák futva hagyják el a terepet. Rohanni kezdett utánuk és kiáltozott: — Hé, ti fák, ne fussatok! Ha eltávoztok, eltávozik árnyékotok is, és ha eltávozik árnyékotok, hová pihenhetek majd le én, a járókelő, kit elgyötört a lótás-futás az atomkorban? — De a fák árnyékukkal együtt tovább futottak. — Ne fussatok, ne fussatok! — csak hajtogatta a magáét a járókelő. — Ha ti eltávoztok, eltávoznak a kertek is, mert bánkódni fognak utánatok, és ha eltávoznak a kertek, eltávoznak a madarak is, mert bánkódni fognak utánuk, és ha eltávoznak a fák, a kertek és a madarak, eltávozik a szerelem is, és ha eltávozik a szerelem ... — A fák mégse hallgattak rá, tovább futottak és elhagyták az atomkort. Ment egyszer egy járókelő az atomkorban és találkozott egy emberrel, aki szétszedte a járókelő lelkét. Szétszedte, de nem tudta összerakni. A járókelő megfizette a kért díjat, szétszedett lelkét bőröndbe helyezte és továbbment. Pszichiátertől pszichiáterig vándorolt.