Nagyvilág, 1975 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 2. szám - Kerekasztal
és Petőfi Sándor műveit fordította szerbre. A század végén fellépő Margalics Ede inkább nyelvész és irodalomtörténész volt, mégis vállalkozott egy olyan költői mű lefordítására, mint Mazuranic Ivan horvát költő eposza, a Csengics Szmail aga halála (Smrt Smail aga Cengica) s noha az éposz művészi fordításához méltó költői véna hiányzott belőle, dicséretre méltó munkát végzett. Ugyanezt mondhatjuk el Veselin Djisalovic újvidéki szerb tanár fordításáról, amellyel Petar Petrovic Njegos, Crna Gora püspökfejedelmének legnagyobb költői művét, a Hegyek koszorúját tolmácsolta a század elején magyarul. Az első világháborút megelőző évtizedben a magyar polgári osztály mintha teljesen átvette volna a nemesi és főúri osztály büszke és sznob felfogását, amellyel a vele egy földön élő „kis" nemzetek szellemi életét fölényesen kezelte, sőt lenézte, a világháború katasztrófája és a proletárdiktatúra bukása után elkövetkezett magyar ellenforradalom pedig további évtizedekig ápolta azt a szellemet, amely az országot romlásba vitte. Egészen 1941-ig egyetlen könyvkiadó sem akadt, amely a délszlávok irodalmából könyvet kiadott volna: ekkor jelentette meg az Egyetemi Nyomda egy szerb, egy horvát és egy szlovén író művét. Jugoszláviában viszont a húszas években megindult az ottani magyar avantgardista írók Út című aktivista folyóirata: a mozgalomban a fiatal magyar írókkal együtt a baloldali beállítottságú szerb írók, képzőművészek is részt vettek, sőt a Vajdaság városaiban közös magyar—szerb irodalmi esteket rendeztek. Szenteleky Kornél Debreczeni Józseffel együtt 1928-ban Bazsalikom címen szerb-horvát lírai antológiát adott ki, s megindította a Vajdasági írást, amelyben rendszeresen helyet adott a szerb-horvát irodalom fordításainak. Ez a lap közölte 1929-ben Veljko Petrovic Magyar Pista című kisregényét, szinte tragikus véletlen, hogy a szerb királyi cenzúra éppen ezt a számot kobozta el egy baloldali vers miatt. Az elzárkózásnak ebben a korszakában — melynek jegét egy-egy könyv kiadása, a szabadkai Bács megyei Napló, a budapesti Nyugat és Láthatár publikációi igyekeztek megtörni — tavaszi szellőt legfeljebb a szombathelyi Pável Ágoston apostolkodó munkája jelentett, és Németh Lászlónak emlékezetes Híd a Dráván című tanulmánya, amely eredetileg a Láthatár magyar—délszláv szemléjében jelent meg horvátul, utolsó fénysugárként a második világháború előestéjén tornyosuló viharfelhők árnyékában. A kegyetlenség és embertelenség sötét erőinek felszámolása, a szovjet hadsereg győzelme és a jugoszláv népfelszabadító háború sikeres befejezése egyaránt lehetővé tette, hogy a magyar nép is elérkezzék — 1919 után immár másodszor — a szocializmushoz. Még sok volt a tennivaló, „sípján régi babonának" a reakció visszamaradt erői még sok hamis dalt fújtak, de megvolt már a lehetőség az induláshoz, s Magyarországon egymás után jelentek meg olyan művek, mint Ivan Goran Kovacic Tömegsírja, a később Nobel-díjat kapott Ivó Andric regényei — a Híd a Drinán magyar fordítása hívta fel az egyik nagy müncheni kiadó figyelmét erre a műre, ezt maga Ivó Andric mondotta el nekem —, Miroslav Krleza első művei, Njegos Hegyek koszorúja korszerű fordításban, hogy csak néhány művet említsek ezekből az évekből. Sajnos, a kibontakozásra mindjárt nem kerülhetett sor, de vagy öt évi veszteglés után annál inkább, s ma már ott tartunk, hogy — az itteni és a jugoszláviai magyar műfordítók munkáját egybefoglalva — vagy félezer mű jelenhetett meg magyarul. Vannak, akik sokallják is ezt a nagy lendületet, s azt vallják, várnunk kell, amíg odaát a viszonzás is jobban kibontakozik, de ezek figyelmét felhívom arra: csak egy pillantást vessenek Juhász Géza, az újvidéki Forum könyvkiadó főszerkesztőjének nemrég megjelent, Könyvek országútján című kötetére, amely gondosan felsorolja, milyen jugoszláv művek jelentek meg a felszabadulás óta Magyarországon, s milyen magyar művek Jugoszláviában. Hogy csak néhány művet említsek: Petőfi Sándor válogatott versei, nem is egyszer, legutóbb a Petőfi-centenárium alkalmával, az újvidéki Szerb Matica és a belgrádi Nolit szép kiadásában, a legjobb műfordítók tollából. Aztán Móricz Zsigmond Rózsa Sándora Illyés Gyula Petőfije, a Puszták népe, az Ebéd a kastélyban szerb, horvát és szlovén nyelven, válogatott versei horvát és magyar kiadásban. Lukács Györgynek egész sor műve szerb, horvát és szlovén nyelven, Molnár Ferenctől a Pál utcai fiúk szinte klasszikus olvasmánya a jugoszláv ifjúságnak, Jókai Mórnak egész sor regénye, Gergely Sándor, Veres Péter, Szabó Magda, Déry Tibor, Babits Mihály, Cseres Tibor, Kodolányi János, Gárdonyi Géza, Harsányi Zsolt, Háy Gyula, Mikszáth Kálmán, Karinthy Ferenc, Kosztolányi