Nagyvilág, 1975 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 2. szám - Kerekasztal

és Petőfi Sándor műveit fordította szerbre. A század végén fellépő Margalics Ede inkább nyelvész és irodalomtörténész volt, mégis vállalkozott egy olyan költői mű lefordítására, mint Mazuranic Ivan horvát költő eposza, a Csengics Szmail aga halála (Smrt Smail aga Cengica) s noha az éposz művészi fordításához méltó költői véna hiányzott belőle, dicsé­retre méltó munkát végzett. Ugyanezt mondhatjuk el Veselin Djisalovic újvidéki szerb tanár fordításáról, amellyel Petar Petrovic Njegos, Crna Gora püspökfejedelmének legna­gyobb költői művét, a Hegyek koszorúj­át tolmácsolta a század elején magyarul. Az első világháborút megelőző évtizedben a magyar polgári osztály mintha teljesen átvette volna a nemesi és főúri osztály büszke és sznob felfogását, amellyel a vele egy földön élő „kis" nemzetek szellemi életét fölényesen kezelte, sőt lenézte, a világháború katasztrófája és a proletárdiktatúra bukása után elkövetkezett magyar ellenforradalom pedig további évtizedekig ápolta azt a szellemet, amely az országot romlásba vitte. Egé­szen 1941-ig egyetlen könyvkiadó sem akadt, amely a délszlávok irodalmából könyvet kiadott volna: ekkor jelentette meg az Egyetemi Nyomda egy szerb, egy horvát és egy szlovén író művét. Jugoszláviában viszont a húszas években megindult az ottani magyar avantgardista írók Út című aktivista folyóirata: a mozgalomban a fiatal magyar írókkal együtt a bal­oldali beállítottságú szerb írók, képzőművészek is részt vettek, sőt a Vajdaság városaiban közös magyar—szerb irodalmi esteket rendeztek. Szenteleky Kornél Debreczeni Józseffel együtt 1928-ban Bazsalikom címen szerb-horvát lírai antológiát adott ki, s megindította a Vajdasági írást, amelyben rendszeresen helyet adott a szerb-horvát irodalom fordításai­nak. Ez a lap közölte 1929-ben Veljko Petrovic Magyar Pista című kisregényét­­, szinte tragikus véletlen, hogy a szerb királyi cenzúra éppen ezt a számot kobozta el egy baloldali vers miatt. Az elzárkózásnak ebben a korszakában — melynek jegét egy-egy könyv kiadása, a sza­badkai Bács megyei Napló, a budapesti Nyugat és Láthatár publikációi igyekeztek megtör­ni — tavaszi szellőt legfeljebb a szombathelyi Pável Ágoston apostolkodó munkája jelen­tett, és Németh Lászlónak emlékezetes Híd a Dráván című tanulmánya, amely eredetileg a Láthatár magyar—délszláv szemléjében jelent meg horvátul, utolsó fénysugárként a má­sodik világháború előestéjén tornyosuló viharfelhők árnyékában. A kegyetlenség és embertelenség sötét erőinek felszámolása, a szovjet hadsereg győ­zelme és a jugoszláv népfelszabadító háború sikeres befejezése egyaránt lehetővé tette, hogy a magyar nép is elérkezzék — 1919 után immár másodszor — a szocializmushoz. Még sok volt a tennivaló, „sípján régi babonának" a reakció visszamaradt erői még sok hamis dalt fújtak, de megvolt már a lehetőség az induláshoz, s Magyarországon egymás után jelen­tek meg olyan művek, mint Ivan Goran Kovacic Tömegsírja, a később Nobel-díjat kapott Ivó Andric regényei — a Híd a Drinán magyar fordítása hívta fel az egyik nagy müncheni kiadó figyelmét erre a műre, ezt maga Ivó Andric mondotta el nekem —, Miroslav Krleza első művei, Njegos Hegyek koszorúja korszerű fordításban, hogy csak néhány művet em­lítsek ezekből az évekből. Sajnos, a kibontakozásra mindjárt nem kerülhetett sor, de vagy öt évi veszteglés után annál inkább, s ma már ott tartunk, hogy — az itteni és a jugoszlá­viai magyar műfordítók munkáját egybefoglalva — vagy félezer mű jelenhetett meg magya­rul. Vannak, akik sokallják is ezt a nagy lendületet, s azt vallják, várnunk kell, amíg odaát a viszonzás is jobban kibontakozik, de ezek figyelmét felhívom arra: csak egy pil­lantást vessenek Juhász Géza, az újvidéki Forum könyvkiadó főszerkesztőjének nemrég megjelent, Könyvek országútján című kötetére, amely gondosan felsorolja, milyen jugo­szláv művek jelentek meg a felszabadulás óta Magyarországon, s milyen magyar művek Jugoszláviában. Hogy csak néhány művet említsek: Petőfi Sándor válogatott versei, nem is egyszer, legutóbb a Petőfi-centenárium alkalmával, az újvidéki Szerb Matica és a belgrádi Nolit szép kiadásában, a legjobb műfordítók tollából. Aztán Móricz Zsigmond Rózsa Sán­dora­ Illyés Gyula Petőfije, a Puszták népe, az Ebéd a kastélyban szerb, horvát és szlovén nyelven, válogatott versei horvát és magyar kiadásban. Lukács Györgynek egész sor műve szerb, horvát és szlovén nyelven, Molnár Ferenctől a Pál utcai fiúk szinte klasszikus olvasmánya a jugoszláv ifjúságnak, Jókai Mórnak egész sor regénye, Gergely Sándor, Ve­res Péter, Szabó Magda, Déry Tibor, Babits Mihály, Cseres Tibor, Kodolányi János, Gárdo­nyi Géza, Harsányi Zsolt, Háy Gyula, Mikszáth Kálmán, Karinthy Ferenc, Kosztolányi

Next