Nagyvilág, 1985 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - O´Brien, Edna: A zárda
zés vagy légfürdőzés a bűn megannyi melegágya, közölte a válaszlevél, a torna pedig szemérem elleni kihágás. Akaratlanul elolvastam, azután összeszorított lábbal mentem fel a lépcsőn lefeküdni, kezem ökölbe szorult, karjaimat úgy oldalamhoz préseltem, hogy egy parányi bolha sem férkőzhetett a közelembe. Ugyanez tovább cipet le a hálóterem ajtajában, stratégiai vetkőzés a köntös védelmében, ugyanazon sátor alatt mosakodás hideg vízben, bebújás a hálóingbe, s további esti imák elmotyogása. A legtöbb ágy nyikorgott, s néhány faragatlanabb lány hatalmasakat ugrált az ágyon, hogy a figyelmet e derültségigényre vonja. A sötétség leple alatt olykor egy-egy szelet torta, sütemény vagy cseresznye cserélt lopva gazdát, s az evés élvezetét nem csekély mértékben csökkentette a tudat, hogy bűnt követünk el, s ezért a bűnért a távoli jövőben egy temetői vasárnapon valamely léleknek kell imát mondania az élő és holt lelkek e találkozásakor. Szombat reggel forró szenateát kaptunk, minek következtében nagy szorongással el egy nagy roham indult a négy lépcsőfordulón található négy illemhely ellen. Kígyózó sorok mindenütt, lányok fogják a hasukat, és esküdöznek, hogy nem tudják visszatartani, csak hogy őket engedjék be leghamarabb, ajtók vad döngetése, miközben odabent az elromlott húzólánccal bajlódik valaki. A nagy kapkodásban az egyik lány lehúzott egy piros tíz shillingest, s amikor ezt követően a főnökasszony véletlenül a sorsjáték és a főnyeremény esedékes húzását emlegette, mindenkiből kipukkadt a nevetés, de senki nem adhatta okát, a főnökasszony ismételt és szigorú tudakozódása ellenére sem. A főnökasszony alávaló, illetlen összeesküvést szimatolt, s büntetésből másnap tanulás közben mindvégig állnunk kellett, aki pedig köhögött, kiállították a katedra mellé, szemben a növendékek tömegével. Vasárnap dzsem. Még ma is látom. Híg, vizes, lilás rebarbaradzsem, elnyújtózik a kenyeres tányér szélén, útjába kerül a két szelet zsíroskenyérnek, amelyet sietősen tett oda a laikus nővér, mielőtt egyéb kötelességei után nézett volna. Jó volt a vasárnap, a dzsem, a hosszabb séta a város környékén, este pedig elnéztek holmi apró szabálytalanságot: ha fehér blúzt vettünk fel, vagy pántot tettünk a hajunkra. Lányok szerettek bele lányokba, egymás kezét szorongatták, egymás lábát nyomogatták a hosszú asztal alatt, s mindannyiunk szeme előtt ott lebegett a kis gyóntatószék, a lila függöny, a húzóajtó s a pap aggályos keresztkérdései. Lányok voltak szerelmesek apácákba, s apácák avatták kedvencükké vagy áldozatukká sorra a lányokat, ahogy a hangulatuk diktálta, prédájául legádázabb szeszélyeiknek, minden bizonnyal a maguk bajai meg a regula miatt, amelynek kénytelenek voltak engedelmeskedni, s amelyről mi semmit se tudtunk. Elnéztem kedvenc apácámat, s azon törtem a fejem, vajon mennyi haj rejtőzik - sok-e vagy kevés - a fityula alatt, s felettébb illetlen módon arra gondoltam, amit a dohányosszőrzetről olvastam, s hogy hogyan lehet megállapítani, van-e az embernek. Körbe kell futtatni a nyelvet a szájban, s ha érdes-gyapjas a tapintása, akkor kiserkedt a dohányosszőrzet, és a fogakat is barnára fogja. Ha az ő haja kinő, olyan lesz, mint a sűrű kis prém. Ilyesmin törtem a fejem, miközben ő megkérdezett, hogyan haladok a hivatásomban, vagy elővett a zsebéből egy lekváros süteményt, amit nekem tett el. Gyakran úgy éreztem, csókolózhatnánk vagy sírhatnánk, de nem tettük egyiket sem.