Nagyvilág, 1989 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - Paz, Octavio: A meztelen tünemény. Marcel Duchamp művészetéről

Octavio Paz A MEZTELEN TÜNEMÉNY Marcel Duchamp művészetéről Adva van: 1. A Vízesés 2. A Világítógáz A következőkben meghatározzuk a látszatra törvényektől szabottan egymásra utalt különféle tények egymásutániságában (együttesében) beálló pillanatnyi nyugalmi állapot (avagy allegorikus jelenés) feltételeit, hogy ki tudjuk szűrni az egybeesés jegyét egyfelől e (megszámlálhatatlan különösségre képes) Nyugalom, másfelől a kiválasztott lehetőségek között, melyeket az említett törvények szentesítenek, de szülnek is. A Zöld Dobozból Három Marcel Duchamp-ra vonatkozó megállapítást köszönhetünk Apollinaire-nek; egyik sem kapcsolódik a másikhoz, és mind a három igaz. Az egyikben a békebíró küldetésével ruházza föl barátját, aki „összebékíti a művészetet a néppel”. A másikban azt állítja, hogy az ifjú festő (Duchamp huszonöt éves volt, amikor Apollinaire ezt írta) azok közé a ritka művészek közé tartozik, akik „nem elég, hogy hermetikus, sőt, már-már érthetetlen műveket alkotnak, hanem még nekik is áll följebb”. Harmadik vélekedése is legalább ennyire sarkított, s - látszatra - legalább ennyire önkényes és ellentmondásos: „Duchamp a modern iskola egyetlen festője, akit igazán érdekel az akt”. Az első állítás megfogalmazása pillanatában meghökkentő lehetett; ma már nem érezzük olyan meglepőnek. A ready-made-ek mintegy rúgtak egyet a „műtárgyon”, hogy a helyébe tegyék azt a névtelen valamit, amely egyszerre mindenkié és senkié. Noha a ready-made-ekben nem pontosan a művészet és a nép egysége fejeződik ki, mégis lázadást jelentettek a művészi ízlést a maga kiváltságának tekintő kisebbség túlkapásaival szemben. A Menyasszony, akit Agglegényei lemeztelenítettek, de sőt... (Nagy Üveg) viszont már igenis valóra váltja az apollinaire-i próféciát. Az a bizonyos egység kettős értelemben is megvan benne: részint kitüntetetten népszerűsítő, a gépipar katalógusait idéző formája révén, részint pedig azáltal, hogy Duchamp valamiféle emlékműnek alkotta meg, melynek témája egyszerre közfigyelmet érdemlő és hagyományo­san művészi: a Menyasszony, amint lemeztelenítése pillanatában megdicsőül.

Next