Nagyvilág, 2003 (48. évfolyam, 1-12 szám)
2003 / 11. szám - SZEMLE - Borhi László: Vallanak az áldozatok
BORHI LÁSZLÓ Vallanak az áldozatok Karel Bartosek: Vallanak az archívumok. Prága-Párizs, 1948-1968 (Hamvas Intézet, 2003) Karel Bartosek nem ismeretlen a magyar olvasóközönség számára. Társszerzője volt a kommunizmus fekete könyve című nagy sikerű kötetnek, amely egyben széles körű vita tárgyát is képezte. Nem véletlenül, hiszen alapvetően megkérdőjelezi azt a dogmát, miszerint bár balul sült el, a kommunizmus eredendően haladó és humánus célokat képviselt. A közelmúltban egy publicista egyenesen azt állította, hogy a kommunizmus bűneit feltáró szakirodalom a múlt „kriminalizálásával” egyenértékű. De vajon a terror, az állampolgárok millióinak deportálása és megsemmisítése, rabszolgamunkára történő felhasználása, bebörtönzése, kínvallatása, az egyes emberek magán- és intellektuális életének totális ellenőrzése nem képviselte-e a kommunizmusnak nevezett politikai rendszer lényegi elemét? Vajon tárgyalható-e a hitleri Németország története a munkaerő-gazdálkodás, az iparosítás, a mindennapok története szempontjából? Természetesen igen, ha megemlítjük, hogy ezek a részletek nem képviselik az egészet. Mert a náci rendszer lényegi eleme volt a terror és a rasszizmus eszméje, amely a holokausztba torkollott. Ugyanúgy, ahogy a sztálinista rendszerek egyet jelentettek az osztályharcnak nevezett háborúval, amelyet saját lakosságuk ellen vívtak. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy a Brezsnyev Szovjetuniója nem különbözött a sztálinitól. De az elnyomás, az üldözés, a lakosság megfigyelése (országonként eltérő mértékben) üldözése Sztálin halála után is a kommunista hatalomgyakorlás eszköztárába tartozott. Erről győz meg bennünket Karel Bartosek könyve. Vajon ki írhat hitelesebben a kommunizmus korszakáról, mint egy olyan ember, aki a történész távolságtartásával és egyben a szemtanú tapasztalatával közelít hozzá, vállalva, hogy egykor maga is hitt az eszmében? Bartosek egyedi látásmódja, a szubjektív nézőpont ütköztetése kutatási eredményeivel (szándékosan nem használtam az objektív szót, mert az nem létezik), ami az átlag fölé emeli ezt a munkát. Érdekes a szerző témakezelése is: egyéni sorsokon és egy város, a „mágikus Prága” sorsán keresztül vezeti be olvasóját a kommunista mozgalom szövevényes, még mindig meglehetősen homályos világába. Biztos kézzel tárja föl a hazugságok mögött rejlő igazságot, eligazít a kommunista mozgalom intrikáiban, bensőséges képet kapunk a kommunista funkcionáriusokat vezérlő ideológiai elvakultságról, hatalomvágyról, a társadalomban uralkodó félelemről és megalázottságról. E még koraiban is félelmetes világ feltárása egyáltalán nem könnyű feladat. Nem csak azért, mert levéltárak tucatjaiban kell keresgélnünk a kutatás számára még csak gyéren felszabadt-