Nagyvilág, 2007 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Legenda Lakatos Istvánról - Borzsák István, Galambos Tamás, Hubay Miklós, Kabdebó Lóránt, Lator László, Lengyel BAlázs, Rába György, Szilágyi Ildikó és Szőllősy András történeteit összegyűjtötte Albert Zsuzsa

Amikor kijött a börtönből, akkor találkozott Borzsák tanár úrral. Borzsák Ez az 1957 utáni években lehetett, amikor én máshol csücsültem, mert engem 1957 júniusában rúgtak ki az egyetemről, és ’57 őszén kerültem az Egyetemi Könyvtárba. Nagyvonalú volt az öltözködésében is, én egy kissé csodálkoztam, hogy jól megtermett fiatalember létére a városban hogyan járkálhat strandnadrágban, vagy nem tudom miben. Albert Zs.: Talán nagyon meleg volt. Borzsák Z.: Utólag nézve persze neki volt igaza. De akkor ezen az ember még el­csodálkozott. Tehát a mi barátságunk onnan datálódik, hogy az Egyetemi Könyvtár­ban keresett föl, hogy a készülő, vagy már akkor késznek mondható nyersfordítását átnézném-e. Hát én átnéztem, de rengeteg megbeszélnivaló maradt, innen datálódik a mi barátságunk. Nemcsak Vergiliusról beszélgettünk, hanem az égvilágon minden­ről, tény, hogy rengeteget dolgoztunk együtt, és én komolyan vettem ezt a baráti vagy szakmai vagy Vergiliusnak szóló munkát, és odaadóan, betűről betűre, lelkiismerete­sen átsegítettem Pistát ott, ahol ő nagyokat ugrott a Pegazusával. Albert Zs.: Szótár nélkül kezdte fordítani, német jegyzetek segítségével, német sza­kos volt az egyetemen, a gimnáziumban tanult latint, többé-kevésbé. Borzsák­­.: Inkább kevésbé. De becsületére legyen mondva, nem volt olyan észre­vételem, ami ellen tiltakozott volna, hálásan tudomásul vette, és a lehetőség szerint beleillesztette a maga hexametereibe. Albert Zs.: Vergilius magyarországi életéről van egy tanulmányfüzete Lakatos Ist­vánnak, ott ír arról, hogy milyen fordítási, verstani problémái voltak. Meg hogy hány­féle hexameter létezik. Borzsák I.: Külön lapra tartozik az ő műfordítói, közelebbről Vergilius-fordítói egyé­nisége és gyakorlata. Voltak döcögős, ilyen-olyan próbálkozások, jóindulatú, de elhi­bázott kísérletek, mint Csengery magyaros fordítása, le a kalappal Lakatos Pista fogé­konysága és lelkiismeretessége előtt, aki az én nem pontoskodó, nem tudóskodó, hanem a vergiliusi hexameter zenéjét a fülemben érző és nyelvileg többé-kevésbé alaposan ismerő lektori észrevételeimet tudomásul vette és megpróbálta a gyakorlat­ban is érzékeltetni, hogy mitől vergiliusi az a hexameter. Én meg elfogadtam, hogy ő egészen más fordítói elvek szerint végzi a munkáját. Átköltötte az egészet. Akárhány­szor, nagyon merészen. Ebben a merészségben próbáltam őt fékezni, hogy ne haji­­gálja összevissza a szavakat, vagy mondatrészeket. Albert Zs.: írja, hogy ne csodálkozzék az olvasó, ha ráismer olyan fordulatokra, amelyek a magyar költészetben korábban már megjelentek. Borzsák I: Ezért én nem hibáztattam. Erénynek tartottam, hogy érezteti, a maga munkájában kikre támaszkodik, nem is akárkikre. Aranyra és hasonló kaliberű egyé­niségekre. Őket diszkréten, de fölismerhetően nem tagadta meg, hanem beleművész­­kedte a maga magyar Vergiliusába. Albert Zs.: Nem állt meg az Aeneisnél. Az Eclogákat is fordította. Borzsák I.: Még a Georgicára is volt mersze, pedig hát az költőpróbáló föladat! Már az is nagy dolog, ha valaki a Georgicát el tudja olvasni, mert látszólag szakszöveg, holott valójában a költészet csúcsa. Úgy van előadva, mintha a kapálásról és a metsze­­getésről szólna, pedig voltka éppen sokkal több, bele van zsúfolva a kozmosznak mint

Next