Nagyvilág, 2015 (60. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 10. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Ircsik Vilmos: A bor szentsége és a szentségek bora - Magyar motívumok Heinrich Böll műveiben

TÁJÉKOZÓDÁS IRCSIK VILMOS A bor szentsége és a szentségek kora Magyar motívumok Heinrich Böll műveiben Heinrich Böll korai munkásságát - a nemzeti önvizsgálat, a hitleri múlttal való leszámolás jegyében - át- meg áthatja a bűntudat, a megbánás, az értel­metlen halál és az áldozatiság motívuma. Ezek művészi kifejezésére olyan ke­resztény szimbólumokat teremt, amelyeknek motívumrendszere egész életművében is domináns szerepet játszik. E motívumrendszerek leggyakoribb, legpregnánsabb elemei a kenyér, a bor, a bárány, a pásztor - hogy csak a leg­fontosabbakat, a legősibbeket, az európai keresztény kultúrában a legegyértelműbbeket említsem. Egy később készült interjúban Böll maga vall arról a folyamatról, melynek során e motívum- és szimbólumrendszer egyre árnyaltabb, egyre kifejezőbb és határozottabb, tudatos művészi formát nyert: „Minden szentségnek van egy misztikus dimenziója, amely azonban racio­nális, jogi értelemben teljesen ellenőrizhetetlen. Ez elsősorban a keresztségre, a házasságra, a gyónásra, vagyis a bűnbánat szentségére és az áldozásra vonat­kozik, amelyek törvénybe iktatásuk, az egyházon belüli kötelezővé tételük által elvesztették megtisztító erejüket. Fiatalemberként bizonyára ezt a kettősséget, ezt az ellentmondást érzékelhettem, mikor elszomorodva kellett tapasztalnom, hogy milyen jelentéktelen a szentségek hatása az emberre, mint tömeglényre. Gondoljuk csak el, minden reggel milliók áldoznak, minden pénteken és szom­baton milliók gyónnak, és mindez a földön már milliárd alkalommal megtör­tént, ám az emberiség semmit sem változott. Éppen ezért nem hiszem, hogy a szentségek automatikus felvétele egyben megtisztulást, lelki gyógyulást is je­lenthet. Ez csak a kenyér és bor, a szeretet és testvériség konkrét összefüggé­sében, vagy ha úgy tetszik, érzéki élményében lehetséges.” (Böll: Werke, Interviews, 563 p.) A bűnbánat szentsége hatja át Böll első könyv alakban megjelent művét, az 1949-ben keletkezett A vonat pontos volt című kisregényét. Főhőse, a szabad­­ságos vonattal a frontra visszatérő fiatal katona, Andreas, biztos benne, hogy hamarosan meg fog halni. Társai esznek, kártyáznak, pálinkába fojtják azt a bűntudatot, amelyet ő imádságban old fel. Az imádság, a főhős belső monológ­jaként, a külvilág durva történéseivel szemben végig visszatérő elem és a mű fő motívuma: „Először a Hiszekegyet imádkozta, aztán a Miatyánkot és az Üdvözlégyet. Aztán megint a Hiszekegyet, mert az oly csodálatosan teljes. Aztán a nagypén­teki könyörgést, mert az mindenkiért szól, még a hitetlen zsidókért is.” (Böll.

Next