Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-01 / 1. szám
■* Nagybánya, 1899. A NAGYBAR rx i TÁftv A NAGYBÁNYAI GAZDASÁG. iszcEO-TEXtEisris. ív Előfizetési ára 1c. Egész évre 4 írt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy számára 10 ki. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Újév küszöbén. A Nagybánya és Vidéke« jelen számmal a XXV-ik év folyamába lép. Tehát egy negyedszázad változatos és küzdelmes múltjára hivatkozhatik immár. A városi levéltár poros aktái között huszonöt kötet történelem e nagy hivatásu kis város életéből! Akad-e művelt ember, aki ennek nagy becsét mérlegelni ne tudná. Nem hisszük, lap sok oly dolgot megörökít, mert figyelő állásából soha ki nem zökken, amiket a nagy közönség a mindennapi élet zajában hagyna elmerülni a feledés tengerébe, és sok oly eszmét felvetett már, melyből üdvös tények, nem egyszer nagy alkotások álltak elő a fejlődés folyamán. »A Nagybánya és Vidéke« fényes ünnepséggel szándékozik megülni a nyár folyamán midőn a huszonöt év tényleg betelik — a syzedszázados jubileumát s gondoskodni fog róla, hogy a megünneplés módja irodalmi szempontokból is messze kiemelkedjék a hétköznapiságból. Ez alkalommal lapunk azon t. olvasói, kik jan. 1-től kezdve az előfizetők sorában szerepeltek, kiváló kedvezményben fognak részesülni. Nem czélja azonban jelen czikkünknek részletesen foglalkozni a bekövetkezendő irodalmi eseménnyel, most csupán a beállott újév alkalmából óhajtunk szokás szerint néhány őszinte szót elmondani mindazoknak, kik szerény lapunk iránt érdeklődnek. Mondanunk sem kell, hogy a régi irányhoz, mely az igazság szolgálatát és érvényesítését tűzte ki czélul, ezután is hívek maradunk. Pártirányokkal, legyenek azok akár helyiek, akár politikaiak, nem zavarjuk meg lapunk tárgyilagosságát. Személyeskedéseknek tért nem adunk, mert ezek a közügynek rendesen csak kárára vannak és sem a dolgok tisztázását, sem egyes életrevaló eszmék megvalaviszik. Felekezeti czélokat rilm szépen elismert vallási tiszteletben tat igazainak megvédésére szívesen nyujtun. kezet, de sem vallási sem nemzetiségi czokba nem elegyedünk. Lehetnek sokan, kik önzetlen és kitartó működésünkkel nincsenek megelégedve s lenézve kicsinyük egy vidéki lap szerény hivatását, ez azonban minket legkevésbé sem keserít, addig míg mélyen. előfizetőink oly szép számmal csoportosulnak körénk, mint különösen az utóbbi években, mi kedves kötelességünknek tartjuk a közvélemény orgánumaként szolgálni a közügyet, és e téren igyekszünk mindenekfelett helyiek maradni. Nagybánya város és vidékei.közönségének szives pártfogásába kipróbál, lapunkat ismételve bátrak vagyunk ajánlani. Előfizetési árak: Egész évre.........................4- ért Fél évre .... .. 2 » Negyed évre . . . 1 » Nagybánya, 1899. jan. 1-én. Molnár Mihály Révész János Vinn]ó ........................................... A városi múzeum ügyéről. Az a kis mag, a mit a nyár derekán nehány lelkes ember elvetett, fogékony talajba hullott s nehány hónap csendes, de folytonos és tervszerű munkája elég volt arra, hogy a Nagybányán alapítandó városi múzeum ügyét a megvalósulás stádiumáig eljuttassa. A nagybányai múzeum előkészítő bizottsága az új évben tartandó első ülésében eddigi működésének szép eredményeire tekinthet vissza. Az első szervezkedés augusztus 29-ikén történt a kaszinóban megtartott értekezleten, s az ez alkalommal kiküldött szervező bizottság ez év végéig három ülést tartott. Ez ülésekből tétettek meg az első legszükséges árra.s jégvetésv szeg felvétv Egyidejure,0 hatóságokat és tesuban lévő történelmi és sekröl stb. készítsenek jogy utat arra, hogy e tárgyak adj mény utján az alapítandó város,jenek elhelyezést. A muzeum jövőjének legerősebb dig a társadalom támogatásában látva, ... tett a város és vidékének értelmiségéhez, hofe , „..esitendő múzeumot adományaikkal gyarapítsák és múzeumpártoló egyesületet alakítva, annak keretén belül a társadalom filléreivel állandóan járuljanak e fontos kultúrái intézmény fentartásához. Mindezen lépésekről a szervező bizottság jelentést tett a vidéki múzeumok legfőbb fórumához, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségéhez s az ügyet az állam támogatásába ajánlva, mindenek- előtt a múzeumpártoló egyesület alapszabályainak elkészítéséhez kért követendő mintákat. A főfelügyelőség részéről »aiható Idiű OgUi^s'/'S’Tigi tekintetéből előre is szép reményekre jogosít fel'a meleg hangú levél, mellyel Fraknói Vilmos püspök, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője, a bizottság elnökének e megkeresésére válaszolt. A kitűnő tudós levele a következőkép hangzik: Tisztelt bizottság! Hazafias örömmel üdvözlöm Nagybánya város értelmiségének nemes elhatározását, mely szerint városi múzeum és könyvtár létesítését tűzte ki feladatául. A megindult mozgalom, melyben a kegyelet a nemzeti múlt emlékei iránt a jelen kultúrai szükségletek kielégítésére czélzó törekvéssel egyesül, minden illetékes tényező érdeklődésére és támogatására biztosan számíthat. Ezek közé tartozik a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége, mely épen a magasabb mű A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE" taraja. Levél a szentföldről. Nagy Figyesnek utóda s Németországnak akaraterős, hatalmas császárja, a szultánt képviselő volt krétai kormányzó Djevad pasának kalauzolása mellett, évszázadok óta az első nyugati államfő, mint aki a szent földet hivatalos minőségében s az őt megillető fénytől és hatalomtól környezve meglátogatta. Nem követte atyai barátjának szeretett Felséges királyunknak példáját, a ki súlyos fájdalmak és terhes gondoktól gyötört szive, lelke vonzalma folytán mint egyszerű zarándok járta be a Megváltó emléke által megszentelt Judea hegyeit s völgyeit. S bár hadseregnek nevezhető fejedelmi kísérete élén, két keresztes zászlónak aegise alatt középkorias, pánczélhoz hasonló öltözet és fegyverzetben lóháton mérte végig Palestinának a világ összes számottevő nemzete fiainak vérével bőven áztatott kősziklás útjait: e modern sereg elüt a régi keresztes vitézek fanatizmus és harczi szomjtól áradozó hadától, és felkent vezetőjével élén nem a szent háborút, hanem a keresztény szeretetek a népek és felekezetek között való békességet s kelet népeinek keresztény szellem által vezérelt és áthatott művelődését jött hirdetni és előmozdítani Nagy embereknek szándékait és cselekedeteit a sokszor igaztalan és kíméletlen kritika annál szélesebb körben veszi bonczkése alá, mennél messzebbre nyúlik hatalmuknak árnyéka, s mennél messzebbre világit képességeiknek genieje. S az előzetes kritika most talán a hatalom fájának árnyékánál is meszszebbre terjedt. Ismerve Vilmos császárnak határozott önállóságát, melylyel minden szokásos diplomácziai rend és módszereket meghazudtolva ott üt — és pedig saját kezével — a szögnek fejére, a hol az avult bablonok ezopfos vitézei, azt legkevésbbé sejtették : a klerikális olasz, az ettől sugalmazott franczia, a féltékeny angol, sőt a centrum pártbeli és szoczialista német sajtónak jelentékeny része is minden telhető módon kommentálták a merész vállalkozást, s költött rémhírekkel, sőt előre kieszelt s tervezett anarkista leleplezésekkel mindenáron el akarták a császárt kedvetleniteni s elhatározásától visszatartani. S a terv részben sikerült is. A tervezett egyiptomi ut elmaradt. De nem az Anglia által demonstráczió képen Alexandria elé küldeni szándékolt 15 angol hadihajó miatt, sem pedig a port-saidi gazdátlan dinamit bombák szerencsés felfedezésének hire folytán, hanem mert a császár nem akarta keleti útja czéljának sikereit gyengíteni szándékától idegen politikai czirkulusok akkordjainak dissonantiájával. Tény, hogy Vilmos császár nem pusztán vallásos lelkének kegyelete folytán zarándokolt a szentföldre. Sasszeme a múltból egy elfeledt mustármagot pillantott meg s felemelve és megtisztítva a még termékeny magot a jövőbe tekintett! Hatalmának külső nyilvánulásaitól kisérve, keleti fény és pompa kifejtése mellett tartotta hűséges életpárjával együtt diadalmas bevonulását Dávid bástyája mellett a Jaffa kapun keresztül a szent sírház és Salamon templomának a »gyaurok« által csupán engedélyével s mozlimi kavaszok fedezete alatt megközelíthető szent helyéhez. Önfeláldozó élettársának Auguszta császárnénak jelenléte azonban irányát szabja a császár politikája czéljának, mely nem lehet más, mint a tiszta keresztény tan győzelmének aegise alatt a kereszténység bölcsőjének megtisztítása s a szeretet vallása praestigeének emelésével kapcsolatosan elveinek legalább a kulturális vonatkozásokban diadalra juttatása. Erre vall a császárnak a bethlehemi templomban október hó 30-án tartott istentisztelet végeztével a templom-téren egybegyűjtött keleti összes protestáns papokhoz intézett allokácziója is, melyben feladataik iránt instruálva a papságot, kijelenti, hogy sajnálattal kellett tapasztalni azt a szomorú jelenséget, mely szerint a kereszténységnek a mahomedánismus előtt vajmi csekély becsülete van. Mint mondá : ennek oka nagyrészt a keleti keresztény egyházak papsága. Rajtuk áll a kereszténység s ebben és ezzel a protestantizmus presligéjének és jelentőségének emelése. Császári szavak ezek, — méltóak emberükhöz. Több mint egy ezredévnek mulasztásait akarja a kereszténység szellem munkája által pótolni. A keresztény világnézetet s különösen a keleti egyházpolitikát visszavezérli természetes, és kötelességszerű házi tűzhelyéhez ! Helyesen állapította meg a diagnózist. A keleten lelkészkedő keresztény papság nem tölti be nemes hivatását. De nem is töltheti, mert hiszen legnagyobbrészt nem áll a kivánalomszerű műveltségnek s a keresztény hit igazságainak kősziklájára épített hitéletnek s öntudatos meggyőződésnek rendithetlen talapzatánlása. A keresztény emberbaráti szeretetnek gyakormely a kelet nevezetesebb pontjain épült »Ilospitz* "és árvaházak működésében nyilvánul, ön > l