Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-01 / 1. szám

■* Nagybánya, 1899. A NAGYBAR rx i TÁftv A NAGYBÁNYAI GAZDASÁG. iszcEO-TEXtEisr­is. ív Előfizetési ára 1c. Egész évre 4 írt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám­ára 10 ki. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Újév küszöbén. A­­ Nagybánya és Vidéke« jelen számm­al a XXV-ik év folyamába lép. Tehát egy negyed­század változatos és küzdelmes múltjára hivat­­kozhatik immár. A városi levéltár poros aktái között huszonöt kötet történelem e nagy hivatásu kis város életéből! Akad-e művelt ember, a­ki ennek nagy becsét mérlegelni ne tudná. Nem hisszük, lap sok oly dolgot megörökít, mert figyelő állá­­­sából soha ki nem zökken, a­miket a nagy közönség a mindennapi élet zajában hagyna elmerülni a feledés tengerébe, és sok oly esz­mét felvetett már, melyből üdvös tények, nem egyszer nagy alkotások álltak elő a fejlődés folyamán. »A Nagybánya és­ Vidéke« fényes ünnep­séggel szándékozik megülni a nyár folyamán midőn a huszonöt év tényleg betelik — a syzedszázados jubileumát s gondoskodni fog róla, hogy a megünneplés módja irodalmi szem­pontokból is messze kiemelkedjék a hétköznapi­­ságból. Ez alkalommal lapunk azon t. olvasói, kik jan. 1-től kezdve az előfizetők sorában szerepeltek, kiváló kedvezményben fognak ré­szesülni. Nem czélja azonban jelen czikkünknek részletesen foglalkozni a bekövetkezendő iro­dalmi esemén­nyel, most csupán a beállott újév alkalmából óhajtunk szokás szerint néhány őszinte szót elmondani mindazoknak, kik sze­rény lapunk iránt érdeklődnek. Mondanunk sem kell, hogy a régi irány­hoz, mely az igazság szolgálatát és érvényesí­tését tűzte ki czélul, ezután is hívek maradunk. Pártirányokkal, legyenek azok akár helyiek, akár politikaiak, nem zavarjuk meg lapunk tárgyilagosságát. Személyeskedéseknek tért nem adunk, mert ezek a közügynek rendesen csak kárára vannak és sem a dolgok tisztázását, sem egyes életrevaló eszmék megvala­­viszik. Felekezeti czélokat rilm szé­pen elismert vallási tiszteletben tat igazainak megvédésére szívesen nyujtun­. kezet, de sem vallási sem nemzetiségi czokba nem elegyedünk. Lehetnek sokan, kik önzetlen és kitartó működésünkkel nincsenek megelégedve s lenézve kicsinyük egy vidéki lap szerény hivatását, ez azonban minket legkevésb­­é sem keserít, addig míg mélyen­­. előfizetőink oly szép számmal csoportosulnak körénk, mint különösen az utóbbi években, mi kedves kötelességünknek tartjuk a közvélemény orgánumaként szolgálni a­ közügyet, és e téren igyekszünk mindenekfelett helyiek maradni. Nagybánya város és vidékei.közönségének szives pártfogásába kipróbál, lapunkat ismételve bátrak vagyunk ajánlani. Előfizetési árak: Egész évre.........................4- ért Fél évre .... .. 2 » Negyed évre . . . 1 » Nagybánya, 1899. jan. 1-én. Molnár Mihály Révész János Vinn]ó ........................................... A városi múzeum ügyéről. Az a kis mag, a mit a nyár derekán nehány lelkes ember elvetett, fogékony talajba hullott s ne­hány hónap csendes, de folytonos és tervszerű mun­kája elég volt arra, hogy a Nagybányán alapítandó városi múzeum ügyét a megvalósulás stádiumáig el­juttassa. A nagybányai múzeum előkészítő­ bizottsága az új évben tartandó első ülésében eddigi működésének szép eredményeire tekinthet vissza. Az első szervezkedés augusztus 29-ikén történt a kaszinóban megtartott értekezleten, s az ez alka­lommal kiküldött szervező bizottság ez év végéig há­rom ülést tartott. Ez ülésekből tétettek meg az első legszü­ksége­s árra.s jégvetésv szeg felvétv Egyidejure,0 hatóságokat és tesu­ban lévő történelmi és sekröl stb. készítsenek jogy utat arra, hogy e tárgyak adj mény utján az alapítandó város,­jenek elhelyezést. A muzeum jövőjének legerősebb­­ dig a társadalom támogatásában látva, ... tett a város és vidékének értelmiségéhez, hofe , „..e­­sitendő múzeumot adományaikkal gyarapítsák­ és mú­zeumpártoló egyesületet alakítva, annak keretén belül a társadalom filléreivel állandóan járuljanak e fontos kultúrái intézmény fentartásához. Mindezen lépésekről a szervező bizottság jelen­tést tett a vidéki múzeumok legfőbb fórumához, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségéhez s az ügyet az állam támogatásába ajánlva, mindenek-­­ előtt a múzeumpártoló egyesület alapszabályainak elkészítéséhez kért követendő mintákat. A főfelügyelőség­ részér­ől »aiható Idiű OgUi^s'/'S’Tigi tekintetéből előre is szép reményekre jogosít fel­'a meleg hangú levél, mel­lyel Fraknói Vilmos püspök, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője, a­­ bizot­tság elnökének e megkeresésére­­ válaszolt. A kitűnő tudós levele a következőkép hangzik: Tisztelt bizottság! Hazafias örömmel üdvözlöm Nagybánya város értelmiségének nemes elhatározását, mely szerint vá­rosi múzeum és könyvtár létesítését tűzte ki fel­adatául. A megindult mozgalom, melyben a kegyelet a nemzeti múlt emlékei iránt a jelen kultúrai szükség­letek kielégítésére czélzó törekvéssel egyesül, minden illetékes tényező érdeklődésére és támogatására biz­tosan számíthat. Ezek közé tartozik a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége, mely épen a magasabb mű­­ A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE" taraja. Levél a szentföldről. Nagy Figyesnek utóda s Németországnak aka­­raterős, hatalmas császárja, a szultánt képviselő volt krétai kormányzó Djevad pasának kalauzolása mellett, évszázadok óta az első nyugati államfő, mint a­ki a szent földet hivatalos minőségében s az őt megillető fénytől és hatalomtól környezve meglátogatta. Nem követte atyai barátjának szeretett Felsé­ges királyunknak példáját, a ki súlyos fájdalmak és terhes gondoktól gyötört szive, lelke vonzalma foly­tán mint egyszerű zarándok járta be a Megváltó em­léke által megszentelt Judea hegyeit s völgyeit. S bár hadseregnek nevezhető fejedelmi kísé­rete élén, két keresztes zászlónak aegise alatt közép­­korias, pánczélhoz hasonló öltözet és fegyverzetben lóháton mérte végig Palestinának a világ összes számottevő nemzete fiainak vérével bőven áztatott kősziklás útjait: e modern sereg elüt a régi keresz­tes vitézek fanatizmus és harczi szomjtól áradozó ha­dától, és felkent vezetőjével élén nem a szent hábo­rút, hanem a keresztény szeretetek a népek és fele­kezetek között való békességet s kelet népeinek keresztény szellem által vezérelt és áthatott művelő­dését jött hirdetni és előmozdítani Nagy embereknek szándékait és cselekedeteit a sokszor igaztalan és kíméletlen kritika annál széle­sebb körben veszi bonczkése alá, mennél messzebbre nyúlik hatalmuknak árnyéka, s mennél messzebbre világit képességeiknek genieje. S az előzetes kritika most talán a hatalom fájának árnyékánál is mesz­­szebbre terjedt. Ismerve Vilmos császárnak határo­zott önállóságát, melylyel minden szokásos diplomá­­cziai rend és módszereket meghazudtolva ott üt — és pedig saját kezével — a szögnek fejére, a hol az avult b­ablonok ezopfos vitézei, azt legkevésbbé sej­tették : a klerikális olasz, az ettől sugalmazott fran­­czia, a féltékeny angol, sőt a centrum pártbeli és szoczialista német sajtónak jelentékeny része is min­den telhető módon kommentálták a merész vállal­kozást, s költött rémhírekkel, sőt előre kieszelt s ter­vezett anarkista leleplezésekkel mindenáron el akar­ták a császárt kedvetleniteni s elhatározásától vissza­tartani. S a terv részben sikerült is. A tervezett egyip­tomi ut elmaradt. De nem az Anglia által demonst­­ráczió képen Alexandria elé küldeni szándékolt 15 angol hadihajó miatt, sem pedig a port-said­i gazdát­lan dinamit bombák szerencsés felfedezésének hire folytán, hanem mert a császár nem akarta keleti útja czéljának sikereit gyengíteni szándékától idegen politikai czirkulusok akkordjainak dissonantiájával. Tény, hogy Vilmos császár nem pusztán vallá­sos lelkének kegyelete folytán zarándokolt a szent­földre. Sasszeme a múltból egy elfeledt mustármagot pillantott meg s felemelve és megtisztítva a még ter­mékeny magot a jövőbe tekint­ett! Hatalmának külső nyilvánulásaitól kisérve, keleti fény és pompa kifejtése mellett tartotta hűséges élet­párjával együtt diadalmas bevonulását Dávid bástyája mellett a Jaffa kapun keresztül a szent sírház és Salamon templomának a »gyaurok« által csupán en­gedélyével s mozlimi kavaszok fedezete alatt megkö­zelíthető szent helyéhez. Önfeláldozó élettársának Auguszta császárnénak jelenléte azonban irányát szabja a császár politikája czéljának, mely nem lehet más, mint a tiszta keresz­tény tan győzelmének aegise alatt a kereszténység bölcsőjének megtisztítása s a szeretet vallása praes­­tigeének emelésével kapcsolatosan elveinek legalább a kulturális vonatkozásokban diadalra juttatása. Erre vall a császárnak a bethlehemi templom­ban október hó 30-án tartott istentisztelet végeztével a templom-téren egybegyű­jtött keleti összes protes­táns papokhoz intézett allokácziója is, melyben fel­adataik iránt instruálva a papságot, kijelenti, hogy sajnálattal kellett tapasztalni azt a szomorú jelensé­get, mely szerint a kereszténységnek a mahomedá­­nismus előtt vajmi csekély becsülete van. Mint mondá : ennek oka nagyrészt a keleti keresztény egyházak papsága. Rajtuk áll a kereszténység s ebben és ezzel a protestantizmus presligéjének és jelentőségének emelése. Császári szavak ezek, — méltóak emberükhöz. Több mint egy ezredévnek mulasztásait akarja a kereszténység szellem munkája által pótolni. A keresztény világnéz­etet s különösen a keleti egyházpolitikát visszavezérli természetes, és kötelesség­­szerű házi tűzhelyéhez ! Helyesen állapította meg a diagnózist. A kele­ten lelkészkedő keresztény papság nem tölti be ne­mes hivatását. De nem is töltheti, mert hiszen leg­nagyobbrészt nem áll a kivánalomszerű műveltség­nek s a keresztény hit igazságainak kősziklájára épí­tett hitéletnek s öntudatos meggyőződésnek rendit­­hetlen talapzatán­­­lása. A keresztény emberbaráti szeretetnek gyakor­mely a kelet nevezetesebb pontjain épült »Ilospitz* "és árvaházak működésében nyilvánul, ön­ > l

Next