Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-01-07 / 1. szám

Nagybánya, 1900. január 7. 1. szám. XXVI. évfolyam. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 8 Kor. Fél évre £ Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai­ utcza 245-ik szám alá Nyilttér soronként 20 fill. küldendők. Láng Lajos beszámolója. Múlt számunkban jeleztük, hogy orsz. gy. képviselőnk a héten kerületébe érkezik s kö­zöltük az itt időzésnek a programmját is. Most azt konstatálhatjuk, hogy a programja szó­szeri­nt be volt tartva. 3-án Váralján, 5-én Felsőbányán, 6-án Nagybányán tartott beszédet. Váralján a fogadtatás szívélyes, magyaros volt. A képviselőt Papolczy Béla nagybirtokos fogadta vendégül s tiszteletére délben 50 terí­tékű ebéd volt a »Koronádban, hol koasztok­­ban nem volt hiányosság; ez az ebéd 9 óráig tartott s itt mondta el a fehér asztal mellett Láng beszámolóját. Nagybányára 3-án érkezett meg. Tisztele­tére a várost fellobogózták. 4-én látogatásokat tett a lelkészeknél, hivatalfőnököknél és a két kaszinó elnökeinél. Délben 1 órakor Bittsánszky Ede min. tanácsos 40 teritékü fényes ebédet adott a magas vendég tiszteletére. Megvoltak ide hiva s képviselve voltak az értelmiségnek legkülönbözőbb osztályai. — A választékos menü és finom borok mellett ritka kedélyes hangulat uralkodott. Az ebéd 5 óráig tartott. Láng Lajos felköszöntötte a háziasszonyt, Rátz Pál prépost Láng Lajost, Virág Lajos a házigazdát Bittsánszky Edét. 8 órakor az úri kaszinóban sikerült estély volt, melyen a fiatalság láncra kerekedett s vígan járta a csárdást és rendezte a négyese­ket. Képviselőnk igen jól érezte magát a ke­délyes és díszes társaságban c­­sak éjfél után ment haza, mikor aztán a hölgyek is elvonul­tak, de egy kitartó, »finom asztal« (mint Szat­­m­áron mondják) majdnem bárm­lig nyújtotta a mulatságot. A pénteki nap egészen Felsőbányának volt szánva. Itt délelőtt Farkas Jenő polgármester kitűnő villás reggelit adott az érkező vendégek tiszteletére, kik több kocsin vonultak fel a polgár­­mester várszerű díszes uj lakába. 12 12 órakor számos tagból álló küldöttség kereste fel a képviselőt, hogy tám­ogatását kérje. Nagybánya a szigeti vonalnak azon terv szerinti kiépítésében, mely Felsőbányát is érinti. A kegyelmes úr szívesen ajánlkozott, hogy ez ügyben el fog járni. 1 órakor közebéd volt a »Koroná«-ban, mely pompásan sikerült. Itt Láng a királyra, Farkas Jenő polgármester Lángra, dr. Szokol a kormányra, Imreh Károly a vendégekre. Láng a felsőbányaiakra, Gellért Endre Láng Lajosra, Nagy Lajos szintén Láng Lajosra mondott kö­szöntőt s aztán a képviselő 50 perczig tartó beszédet mondott, mely körülbelül megegyeze­t a nagybányi beszéddel. Az ebédnek 4 órakor volt vége. Ma szombaton tartotta beszámolóját Nagy­bányán déli 1 órakor a díszteremben, népes és fényes banketten s az itt mondott poli­­tikai jelentőségű beszédet ime egész terjedel­mében közöljük: Midőn Nagybánya városában és annak polgárai­hoz szólok, az első gondolat, melynek kifejezést kell adnom, a kegyeletes megemlékezés arról a férfiúról, a ki a kapcsolatot közönünk megteremtette, s a ki azóta hogy utolszor időztem vendégszerető körükben, mindnyájunk mély bánatára elköltözött az élők sorából. Amit ő a városért és lakóiért tett és fáradott, kiállhatatlan betűkkel van felírva mindnyájunk szívébe. De az ő érdemei ezzel nincsenek kimerítve. Mert ama nehéz órákban, midőn a nemzet nagy megpróbáltatások és megrázkódtatások közepette egy jobb és tisztultabb politikai irány felé indult, mely nemcsak a közjogi alap minden védőjét egyesítette, hanem a közjogi alap ellenesei között is tisztelettel és rokonszenvvel talál­kozott, a mi korán elhunyt barátunk, a maga egyszerű igénytelenségében, az elvhű­ség és önfeláldozás oly nemes példáját adta, mely kedves és szeretett alakját a hazafias­ érdemek fényével aranyozza meg. Legyen áldott az ő emléke és ragyogjon előttünk az ő példája, valahányszor e város érdekéről és a haza iránti köte­lességről van szó. A gyász, melyet halála e városra borított, tartott vissza attól, hogy a bevett szokásnak megfelelőleg, már az elmúlt őszkor számot adjak önöknek a lefolyt politikai eseményekről és az ezek által előírt teen­dőkről. A sokoldalú elfoglaltságom mellett kínálkozó első alkalmat megragadva, megjelentem most szeretett kö­rükben, nem azért, mintha csak a legkevésbé is iga­zolni akarnám azon minduntalan felmerülő híreket, hogy a legközelebbi jövőben új választások előtt álla­nánk, hanem tisztán azon okból, mert siettem letör­­leszteni a közöttünk hála Isten mindig bensőbbé váló kapcsolat mellett már rég esedékessé vált hátralékos tartozásomat, hogy rövid szavakban nyilatkozzam a politikai helyzetről. Az elmúlt év lezártával a szabadelvű párt nagy átalakulásából kikerült kormány elégülten mutathat arra a nagy eredményre, hogy a gazdasági kiegyezést Ausztriával, a viszonosság alapján az egész vonalon befejezésre juttatta, daczára a számtalan nehézségek­nek, melyek a magában sem könnyű feladat felé tor­nyosultak, és daczára azon fáradhatatlan baljóslatok­nak, melyek e nagy munka hajótörését minduntalan és minden képzelhető alakban hiresztelték. A másik eléggé nem becsül­hető nagy eredmény az, hogy a kvóta ügyét sikerült éppen a kormány bölcs és tapintatos közreműködése mellett, magukban az arra első­sorban hivatott testületekben, a két kvóta­­deputáczióban egyezség útján megoldani. S habár formailag m­i még fejedelmi döntés alakjában áll fenn az új arány, azért úgy hiszem, mindenkire nézve vilá­gos és kétségtelen, hogy lényegében ez a kérdés el van döntve, és pedig oly módon, mely egyedül alkalmas arra, hogy megnyugvást idézzen elő mindkét államban. A kvótának ily módon való megoldása által éppen azon elem van a kiegyezési kérdések tömegéből ki­kapcsolva, mely valamennyi közt a legkényesebb és új bonyodalmak előidézésére a legalkalmasabb. S ha e kérdés megoldására visszatekintünk, lehe­tetlen, hogy ne adózzunk elismeréssel a volt nemzeti párt tagjainak, a­kik a­mikor a közjogi alapot veszé­lyeztetve látták, korábbi álláspontjuk daczára a haza­fias önmegtagadás tövises útjára vállalkoztak, csak­hogy ez alapot a maga tisztaságában megvédeni se­gítsék. S épp azért nincs is okunk a szabadelvű párt egységének megbomlásától tartani. Nagy áldozatok árán jött az létre, majdnem min­den oldalról. S a­kik annyit áldoztak, azoknak érez­niük is kell, hogy az egységre és összetartásra a ha­ A „NAGYBANYA ÉS VIDFJE” tározója. József nádor Felsőbányán. Hazánk bővelkedik remek szép tájakban; a kül­földi utas, ha hozzánk vetődik, elragadtatással beszél gyönyörű hegyvidékeinkről; — és a­ bányaiak a Ga­tin, Rozsály és a többi hegy­óriások sziklacsoportjait büszkén sorozhatjuk Magyarország legszebb, legkiesebb vidékei közé. Bánya­vidékünk nem egy unalmas hosszúra nyúló hegygerincz előhegyekkel és kopár iombsorokkal, a­melyekből ugyszólva ki kell hogy bö­rgéssze a turista a szebb helyeket, hanem nyitott, egyszerre áttekint­hető láthatár, a­melyből mindenki egy tekintetre ki­választhatja azt, a­mi szivének, lelkén­ek, hangulatának leginkább megfelel, a mi után vágyik vagy eped. Ezt az üde, kies, sürü erdőkkel borított bánya­vidéket az 1805-ik évben meglátogatta a nagy József nádor is és mindenütt tárt karokká fogadtatott.­­ Utazásának politikai czéljai voltak, kíséretében voltak: gróf Szapáry József szerémi főispán, belső titkos ta­nácsos, gróf Cziráky Antal kamarás, gróf Klobusiczky József kamarás és Semsey András u­ocsai főispán, az illustris társaságot báró Vécsey Miklós szatmári főis­pán kalauzolta. Július­­ 22-én korán reggel Nagybánya­­felől érkeztek Felsőbánya határához, a »Lyukas-kőhöz«, a­hol Puskás Tivadar városi alügyész, 30 tagból álló bandérium élén, magyar szóval fogadta a főherczeget A város nyugoti végén az alsó hidnál Rézler György városi főjegyző üdvözölte latin beszéddel a magas ven­déget, a­honnan aztán a czéhek és polgárok sürü sor­falai között lelkes éljen és vivát kiáltásoktól kisérve hajtattak a piaczon lévő kincstári épületig, a­hol Le­ Ieszky János kincstári főfelügyelő német szóval fogadta a nádort. A kincstári épület emeleti termeiben dús reg­geli várta a vendégeket, a­melynek elköltése után a főherczeg bányászruhát öltött és a »Borkúti bányába« szállt le s nagy érdeklődéssel nézte meg a hosszú tár­nákat, a mély aknákat és gyönyörködött a bánya mé­lyén a gazd­i arany és ezüst telérekban. A bányából kijőve á:öltözködtek az urak, meg­nézték a r. kath. templomot s aztán a városházára mentek, a­hol Dióssy János a város főbírája magyar beszédben tolmácsolta a lakosság hódolatát. — Majd Csausz Kristóf és Cziglányi János bemutatták a ná­dornak a város kiváltság leveleit, a melyek mindeni­­kéből kirí a viharos, a vészterh­es múlt. — A főher­czeg csodálkozásának adott kifejezést a fölött, hogy annyi sok viszontagság, az ellenség dúlása, a város kifosztása után is megóvta a felsőbányai polgárság szabadságát és fenntartotta a város önállóságát; sokáig eredeti vételárakban kaphatók beszélgetétt azután barátságosan az egyes tanácstagok­kal, intette a polgárokat, hogy továbbra is szép egyetér­tésben munkálkodjanak a város felvirágoztatásán, a­mi az egész ország érdeke, kivált a mostani nehéz idők­ben (az­­ új franczia háború előtt álltak).­­ Szívélye­sen elbúcsúzott aztán a jelenlevőktől, lóra ült és egész kiséretével, követve a bandérium által, kelet felé a fő­völgybe indult. Már jóval előbb ökröket fogattak a hintókba s azokat előre küldték a brébi után (a laczfalusi út oly rossz karban volt, hogy arra életveszél­lyel járt a közlekedés), a máramarosi határ felé. A »Királyasszony forrás« kis tisztásán pedig nagy sürgés-forgás volt, nagy tüzeknél, hatalmas üstökben főtt a gulyás, hosszú vas nyársakon sütötték a zama­tos zsiványpecsenyét és hogy »Samu« (a város öblös kulacsa) jól töltötte be nem megvetendő fontosságú szerepét, az bizonyos. Útközben a nádor többször megállította a lovát és gyönyörködött a szép vidékben, különösen tetszett neki a »Hollókő« alatti rész, az erdő itt éppen akkor le volt tarolva és szabad kilátást engedett a Szamos pompás völgyébe, számtalan apró falvak terülnek itt el, a­melyek közül Nagybánya városa vezérként tűnt föl. — Köröskörül őserdő terült el, lent a zugó patak sietett tovább vándor utján s oldalt hatalmas szik­lák törtek az ég felé. A nádort annyira megragadta e kép, hogy e szavakkal fordult a szatmári főispánhoz: könyvkereskedésében 1ST a,g'3r~báin37-ái el. Húzás jan. 9., 10. és 11-én.

Next