Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-10-21 / 43. szám

(2) szám. 4­3. hó 16-án. Albisi Bakcsy Domokos, neje: sz. Korbuly Irén, gyermekei: Károly, Kornél, József, Ilonka, és Irén. Bajnóczy Géza, neje: sz. Bremmer Mária, gyerme­kei: Sándor, Valéria, Berta és József. Temetésén ott láttuk városunk tekintélyes értel­miségét s a vidékről is sokakat, az a díszes fekete sereg az elhunyt érdemeinek legszebb elismerése volt. Virág Károl­lyal a régi idők egy nem minden­napi puritán alakja szállt a sírba, minők az ujjabb korban nem igen teremnek. Halála gondolkodóba ejt társadalmunk sorsa felett, mi lesz velünk, ha a régi jó alakokkal együtt a régi jó szellemet is elveszítjük ? Járjunk el az öregek sírjához, s tanuljunk tőlük önzetlenséget és lelkesedést. Heti krónika. Régóta nem volt Nagybányán olyan szárazság mint az idén. Egy elmés barátom már háromszor mélyítette 10 méteres kútját egy-egy méterrel, hogy víz legyen benne, m­ig végre dús horgany és ólom­­érczekre talált, de vízre nem. A források kiapadtak s egérúttá változtak. (Némely amerikai szellemű pénztárnokok mennyire örvendenének, ha ilyenekre találnának). Terézia hete végre meghozta a várva-várt de­­pressiót helyenként csapadékokkal, a bányakukszok tulajdonosainak nem kis örömére, a kik már most tömérdek mennyiségű zúzóérczet dolgozhatnak fel s reményteljes osztalékokról álmodozhatnak. E kivül azonban sok egyéb örömet is hozott a hét, tessék csak bepillantani illető rovatainkba, annyi kinevezés, áthelyezés, megbízás, választás, ki­rendelés talán lapunk fennállása óta nem volt a »NI. és V.«-ben, mint mai számunkban. A szüreti gyenge hangulat ellensúlyozásául nem volt rosz eszme ez az irányadó köröktől. Csak foly­tassák egész bátran, senki sem fog megneheztelni érte. Láttunk egy kis katoni életet is. A pirosképű trombitás gyülőt fújt, aztán erőteljes férfiak állottak be a városháza kapuja alá, ott mindenki egész oda­adással »hiert« kiáltott, mire a piros képű trombitás lefújt s ezzel megtörtént az u. n. ellenőrzési szemle. Nálunk a »hit« és »jelen« vita ki nem ütött, senkit el nem fogtak, vasra nem vertek, szóval kato­nailag fegyelmezett forsniftes nép vagyunk. Mindenkit gondosan számba vettek, mert ki tudja nem fog e kelleni Chinába gyalogolni pár hét múlva, ha a német császár vagy Waldersee még egyszer azt üzeni: Ma még nyugton lehetünk, a béke­tárgyalások folynak s így a műkedvelő-társulat minden veszedelem nélkül rendezheti mai előadását, a hangulat még nem egészen harczias, szívesen áldoz a múzsáknak, akik még nem hallgattak el, de hogy egy hét alatt mi tör­ténik, arról nem állhat jót a krónikás. Különfélék. Előléptetések. A pénzügyminiszter Homola Gyula számtanácsos, számvevőségi főnököt a Vili. fizetési osztály 1-ső fokozatába, Beregszászi Kálmán számellenőrt, a X. fizetési osztály II. fokozatába léptette elő. Kinevezés: Őfelsége a király Zsigmondi Elek dr. honvéd segédorvos helyettest, Soltész Elemér helybeli lelkész sógorát főorvossá nevezte ki. Uj jogtanár: Gergely Györgyöt néhai Gergely Károlynak, a helybeli ref. egyház volt tudős lelkészé­nek fiát a máramaros-szigeti jogakadémia, segédtaná­rul választotta. Vihar. Hatalmas viharfellegek száguldoztak az égen, sötéten beborítva az előbb még fénylő, kék eget. A sötét felleg közepében villámok czikkáztak, borszasztóan szép látványt nyújtva, majd mély dör­géssel kísérve. A madarak ijjedten rebbentek fel és szálltak biztos helyet keresni, a zivatar kitörése előtt. A fák a szélben szintén ijedve hajtogatták ko­ronájukat, olykor meg-meg recsegtette derekukat a vihart megelőző szél. Az elemek emek óriási játékát nyugodtan néztem. Az élet vihara már áttombolt fe­lettem. Mi az elemek harcza, az élet nehéz küzdel­meihez mérve, mikor tudjuk, hogy amaz rövidesen véget ér, m­íg az élet harcza oly soká tart, és nem láthatjuk a végét előre soha. Az eső nagy cseppekben kezd hullani, kényezik az ég, az élet nagy viharaiban is kényezik a szív a nehéz küzdelmek után. De mint a vihar után felfris­sül a föld és ismét mosolyog, úgy derül ki az élet lát­határa is a lelki vihar után. És megnyugszik. H. K. L. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1900. október 21. Kirendelés. Az igazságügyminiszter Hikl Imre nagybányai járásbirósági joggyakornokot, a helybeli járásbíróság mellett alkalmazott ügyészségi megbízott állandó helyetteséül rendelte ki. Esküvők: Dr. Seregity Béla Felsőbánya tiszti­ügyésze, e hó 9-én esküdött örök hűséget Kaplonyban özv. Csomós Imréné kedves leányának : Annának. — Ostadál Jenő gróf Károlyi uradalmi erdész, e hó 20-án lépett házasságra Nagy József halmi ügyvéd gyám­leányával , Ilonkával. Uj lelkész. Kim­pián Emilt, ki a theologiát a múlt évben Budapesten végezte, a szamosujvári gör. kath. püspök Tőkésre, édes atyja örökébe, rendes lel­­készszé nevezte ki. Beosztás: Mády János bánya­gyakornokot, katona kötelezettségének eleget téve, városunkba vissza­ki érkezett, a bányaigazgató Nagybányára fogalmazó se­gédül osztotta be. Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Boitner Károly járásbírósági aljegyzőt, a szatmárnémetii kir. törvény­székhez aljegyzőül helyezte át. Új mérnök: Köves László a budapesti műegyetemi kör elnöke, városunk szülötte f. hó 8-án letette a mérnöki szigorlatot s mint okleveles mérnök, azon­nal be is rukkolt a katonasághoz, hol jelenleg az ön­­kéntesi évet fogja leszolgálni. Felsőbányára Lux Ödön, Szabadkán tényleges szolgálatban állott honvéd-századost, a főispán, mint hírlik városi rendőrkapitánnyá nevezte ki. A tiszántúli ev. ref. egyházi értekezlet, a múlt héten tartatott meg I­.-M.-Vásárhelyen. Az értekezleten Kiss Áron püspök és Gróf Dégenfeld József egyh. ke­rületi főgondnok, mint az értekezlet egyh. és világi elnökei elnököltek. Városunkból és a szomszédos egy­házmegyéből jelen voltak Bencsik István és Biki Ká­roly esperesek, Borsos Benő főgymn. igazgató Soltész Elemér s a lelkészi kar több tagja. Az értekezlet is­teni tisztelettel kezdődött, melyen az alkalmi beszédet Zsigmond Sándor tartotta. A gyűlés a városháza nagy­termében tartatott. A gyűlésen mintegy 300-an vettek részt. Ülés után a város ebédet, este az egyház va­csorát adott a megjelent vendégek tiszteletére. A dél­után a város nevezetességeinek és kulturális intéze­teinek megtekintésével telt el. A gazdasági egylet telepén a gyümölcsfa-oltvá­nyok kiszedése és kiosztása folyó hó 22-én veszi kez­detét, tagsági díjban kiszolgáltatandó oltványok a jel­zett naptól csak minden hétfőn és csütörtökön adat­nak ki. — Gazdasági egyesület. A szeszfogyasztási adópótlékot ma adták bérbe árverésen. Eddig Köves Lajos 15110 koronáért bérelte s ez volt a kikiáltási ár. Jelenleg legtöbbet ígért Schriber és társa czég zárt­ ajánlatban 9800 koronát. A városi tanács vele a szerződést megkötötte, mivel azonban a múlt évinél az eredmény sokkal csekélyebb, nem valószínű, hogy a pénzügyigazgatóság az árverést jóváhagyja. A tanácsnak egy min. rendelet értelmében a szerződést azonnal meg kellett kötnie, bár a tanács szintén keveselli a tett ígéretet. Simonffy Imre debreczeni polgármestert 25 éves jubileuma alkalmából a képviselő testület átiratban üdvözölte. Maga az átirat következőleg hangzik: Nagy­ságos németujfalui Simonffy Imre kir. tanácsos, pol­gármester urnak Debreczen. Nagyságos polgármester ur! Nagybánya sz. kir. r. t. város közönsége mélyen áthatva ama ritka évforduló ünnepélyes, magasztos hangulatától, melyen Nagyságod mindenkoron törhet­­len hazafias szellemtől vezérelt, a közjó szolgálatában eltöltött fáradhatatlan és áldásos munkásságának hu­szonöt éves jubileumát ünnepli, örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy nagyságos polgármester úr iránt érzett mély tiszteletének kifejezést adjon s őszinte sze­retettel és igaz jó kivánataival társuljon tisztelőinek nagy számához, kik ez évfordulót ünnepnapnak vallják. Legyen ez évforduló egyszersmind ünnepélyes meg­­pecsételője a múltra s biztosítója a jövőre amaz ősi magyar barátságnak, mely a két szab. kir. várost minden időkben összekötötte; de őszinte manifesztá­­cziója annak is, hogy Nagybánya közönsége el nem múló szeretettel és hálával gondol azon férfiakra, kik valaha szeretettel közeledtek feléje. Fogadja Nagy­ságod őszinte tiszteletünk, nagyrabecsülésünk megkü­lönböztetett nyilvánítását. Nagybánya sz. kir. r. t. város képviselő-testületének 1900. évi október hó 10-én tartott közgyűléséből. Torday Imre h. polgár­­mester Égly Mihály főjegyző. Az átiratot éppen a ju­bileum napján, okt. 18-án küldötték meg, mikor is felolvastatván a debreczeniek lelkesen megéljenezték. Rémes gyilkosság történt f. hó 14-én, vasárnap­ról, hétfőre virradó éjjel, Bajfaluban. Rád Demeter a g. kath. egyház kurátora jómódú ember hírében áll s azon kívül az egyház pénztára is nála van. Lehet, hogy ez indította az embertelen tetteseket arra a gondolatra, hogy Rádékhoz betörjenek. A dolog úgy történt, hogy Rád Demeterné egy 52 éves asszony kint aludt a tornáczon s alvás közben ismeretlen emberek 5’fejsze, csapással agyon ölték, a vágás egészen az agyvelőbe hatolt. Ekkor a ház falát kivájták s a lyukon 2 ládát kihurczoltak, melyből azonban sem­mit se vittek el. A szobába agy csuporban volt 6 frt, azt se bántották. Megjegyzendő, hogy a gazda Rád Demeter bent mélyen aludt, ő miatta akár ágyút is süthettek volna el mert lőtt süket. A tettesek sokáig űzték szörnyű foglalatosságukat, végül az asszonynak csizmáját lehúzták s azt vitték el. A tett színhelyétől mintegy 200 lépésnyire legeltette a lovakat az asszony­nak fogadott fia, a­ki azonban állítása­ szerint semmit se hallott az egészből. A helybeli büntető bíróság már hétfőn kiment a borzasztó gyilkosság színhelyére s vizsgálatot tartott, ezt azonban nagyon megnehezítette az a körülmény, hogy a halottat hozzátartozói már előztesen megbolygatták, bevitték, megmosták stb. A bonczolás semmi különös dolgot nem derített ki, küzde­lem nyomai a hullán nem látszanak s igy valószínű­leg álmában ütötték agyon a szegény asszonyt. Gyilkos­ság előtti napon valami kiszabadult régi fegyenczet láttak a faluban és sokan ezt gyanúsítják rablógyilkossággal. Másik feltevés az, hogy ismerősök tehették valami egyéb anyagi érdekből, mert a ház tájékával tisztában voltak, a fal betörése ügyetlen félrevezetési szándék, mert a helyiségek úgyis nyitva voltak, s ha rabló­gyilkosság lett volna, akkor bizonyosan a pénzt is el­viszik. Az is feltűnő, hogy az egyház ládájához hozzá sem nyúltak A rejtélyes esetet a csendőrség erélyesen nyomozza s pár nap alatt bizonyosan hurokra kerül­nek az embertelen orgyilkosok. Világhírű munka magyar nyelven. Brehm Alfréd­nek az állatvilág ritka tehetségű megfigyelőjének és kiváló zoológiai írónak „Tierleben“ czimű tíz kötetes munkája legközelebb magyar nyelvű kiadást ér. A vi­lághírű mű, mely gyors egymásutánban angol, franczia és olasz átdolgozásban látott napvilágot, a Légrády testvérek kiadásában, az eredetivel azonos terjede­lemben s ugyanolyan díszes kiállításban fog megje­lenni. A kiadó czég a műnek átültetésére egyik leg­jobb szakerőnket, Méhely Lajos tanárt és akadémi­kust nyerte meg s a hazai olvasó közönség bizonyára örömmel vesz tudomást a nagy nemzeti vállalkozásról. Uj Idők. Herczeg Ferencz szépirodalmi lapja, az Uj Idők most lép a hatodik évfolyam utolsó negye­débe. Magyar szépirodalmi újságnak még nem volt ekkora sikere, mert a­meddig a magyar szó terjed, mindenütt akad számtalan hive, aki gyönyörűségét leli a gazdag tartalomban és a díszes kiállításban, melyhez úgy a művészi alkotású eredeti rajzok, mint az aktuális eseményeket illusztráló képek hozzájárul.Később egy onnan származott iskolatársam is volt, ki az én pártomra állott, mert ők piczi korában kiköltöztek, egy tagosító mérnök fia volt. — Jó, hogy kimentél közülünk, mond neki a Lajos, nem váltál volna be úgyse a derék nép közé. — Igen, kimentem, mond ez, mert Ugocsa oly kicsi, hogy ha valaki születni akar, egy másiknak ki kell előbb vándorolni. Hanem tanácsos az effélét kerítésen erről mondani. Mikor képviselőről volt szó, kivitték mégis, hogy Halmi is, Szöllős is választ egyet, igaz, hogy Erdélyben láttam én olyan kis helyet, hol jóval alul van az ott lakó választók száma a százon, mégis maga az a kis hely választ egy képviselőt. Különben a történelem bizonysága szerint ke­mény ellenzéki megye volt, bár most mindkét kép­viselője kormánypárti. Egyik hír szerint 1526-ből ered a közmondás, mikor I. Ferdinánd 1527. nov. 3-ra koronázására a rendeket meghívta, Ugocsa az 1505. rákosi gyűlésre hivatkozva, non coronat-tal válaszolt, hogy ő nem koronáz, neki nem kell. De miután kettő a követ, illő, hogy két magyarázat is legyen, azért a másik magyarázat az, hogy 1722-ben mondta az ugocsai követ, mikor a pragmatica sanctiót tárgyalták, vagyis leányörökösödést, kit aztán meg is kell koronázni, a mi felett coronat, vagy non coronat-tal szavaztak. Az egész ország örömmel fogadta, hogy koro­náztassák, igy szavazott mindenki, csak egyedül Ugocsa mondta, hogy non coronat, vagyis »asszony ne viseljen koronát egy perczig se.« De közszájon is forog a dolog s vannak, kik mondják, hogy Ugocsa főbbjei papucs alatt lévén, a maguk kárán okulva mondták, hogy asszony ne hordja a koronát. Ugocsa non coronal Mint iskolás gyerek, teleszedvén magamat az apróbb tudományokkal Beregszászban, s hallom, hogy a világ forgása megváltozott, hogy most már emberré lehessen az ökölnyi ember is, ménkű sok tudományra van szüksége, útba vettem Szatmárt. Persze csak úgy felhérezre kerültem, szekéren bandukolva jöttem át. A kis iskolában úgy tanítottak Beregszászban is, hogy a szomszéd megye Ugocsa, onnét megyünk Szatmár megyébe. — Kérdem is a szekerest mindig melyik megye ez ? — Ez kérem még Bereg ! Egyszer csak azt mondja: ez kérem Szatmári Mi a ménkű, gondolom, hát Ugocsa hol van?! Év végén megyek haza a vasúton. Éppen egy mikolai iskolatársammal indultam el. — Kérdem is tő­le, hol vagyunk, ő mindig mondja: ez Szatmár megye. Mikolában leszállott. Nem volt tovább kitől kérdezni. Egyszer neki bátorkodom s megszólítom a conduktort: bácsi, merre van Ugocsa megye ? Sietve ránt az ablakhoz : tessék hamar kinézni, itt még van Ugocsa, aztán megint nincs Ugocsa. Később történt, hogy egy Ilosváról származott jó barátom volt Ugocsából. Történik, hogy a kormány úgy okoskodván, hogy minek egy olyan apró vármegyé­nek főispán, a beregi főispánhoz rántották a kis megyét. — No Lajosom, mondom az előbb említett czim­­borámnak, nektek még főispánt se adnak ! Annyit tudok, mert még most is érzem, hogy a vállas Lajos hatalmasan eltángált. Tudom, hogy tőle hallottam először, mert Ugo­­csában a szopós gyerek is ezt hallja először, imádság előtt ezt tanulja előbb az iskolában is, hogy Ugocsából került ki a nagy Kölcsey és a híres Verbőczy. Bizony nagy kár, hogy meghaltak. A derék Lajos a híres bajuszpedrőt is emlegette, de megjárta vele, mert kis legény korában hiába kenegette, csak nem nőtt tőle neki se, — ma sincs bajusszá — hallgatott is róla. Mikor pedig Kölcseyt és Verbőczyt emlegette folyton, egyszer azt találtam mondani: jó lesz hallgatni a krumplival, annak is a jobbik fele a föld alatt van, csak az értéknélküli szára van kün, mire aztán úgy hátba vert ugocsai öklökkel, hogy azok a krumplik rajtam keltek ki. Dunai János.

Next