Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-05-20 / 20. szám

Nagybánya, 1900. Május 20. — 20. szám. XXVI. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK XvXVSTDEXT­­XTASNIKIST Előfizetési árak­­. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai­ utcza 245-ik szám alá Nyilttér soronként 20 fill. küldendők. Kövezésre váró két utcza. Az aszfaltnak ellenségei is meggyőződ­hettek 2 év alatt, hogy minden járdák felett mégis csak legkényelmesebb és legszebb az aszfalt makadám­. Most tehát, midőn a Vár­­utczán erősen dolgoznak s pár háp alatt ez is csinos járóval lesz ellátva, úgy hisszük e felett csak örülnünk lehet, annyival inkább, mivel az újonnan áthelyezett posta miatt, a közlekedés arra felé tetemesen emelkedett. Ez aszfaltozás ötletéből eszünkbe jut, hogy van Nagybányának egy rövid kis utczája, melyen naponta igen sok ember fordul meg s mégis ennek van a legrosszabb kövezetje. Ez a Főtérről, a Deák-térre vezető u. n. Deák-utcza Mindössze 100 méter hosszú lehet, de a főgimnáziumba és a r. kath. templomba járó fiatalabb és öregebb nemzedék úgyszólván egész nap állandóan erre jár keresztül. Sok ezerre megy azok száma, kik itt évenként meg­fordul­nak. Egy alkalommal már számszerűleg is kimutattuk ezt. Mindenesetre szükséges volna most egy füst alatt ezt az utczácskát is kiaszfaltoztatni a szép Szt. István torony, a templom, a fő­gimnázium, az árnyas Deák-tér, no meg a Deák Ferencz tiszteletére is, kiről a teret és utczát elnevezték. Ajánljuk ez indítványunkat a városi tanács jóakarata figyelmébe. Másik, a­mit elmondani akarunk, hogy a polgári iskola mellett nyitott uj ulcza a ke­reszthegyi hídig annyira gidres-gödrös, hogy az igy nem maradhat. Hallottuk egyes tekintélyesebb tanácsta­goktól, hogy nincs fedezet reá s igy az idén kikövezése elmarad. Mi azonban ebbe belenyu­godni nem tudunk. Tény, hogy az új Bánya­­utczára nagy szükség volt, tény az is, hogy igen csinos ez az egyenesen kivágott s a hidat átmetsző hosszú utcza, de 1­2 száz forint kiadás miatt talán még­sem érdemes tűrni azt, hogy hosszú ideig nevetség tárgyául, bosszú­ságul és szégyenfoltul szolgáljon. Ma méteres mély gödrök vannak rajta, azok sokszor vízzel megtelnek, de ha üresek is, erre ugyan kocsi­val nem járhat senki, mert a kocsi is, meg a gazda is összetörik Itt is mintegy 100 méter kövezésről van szó s ez nálunk, hol a Zazar kiapadhatatlan forrása a jó kőnek, bizony elenyészőleg cse­kély összegbe kerül. Mi nem hihetjük, hogy városunknak min­den szépért és jóért lelkesülő polgármestere tűrje azt, hogy a kiczifrázott díszes új palota mellett kátyúk, egészségtelen posványvizek és nyaktörő buczkák díszelegjenek rémes ellentétül. Ezt is ajánljuk tehát a városi tanács szi­ves figyelmébe, abban a reményben, hogy e könnyen megoldható kérdést mihamarabb köz­­megelégedésre el fogja intézni. Szamosvölgyi vasút részvénytársaság. Szám : 5297. Az 1894. évi XIII. t.­czikkel kiadott egységesített engedélyokmány alapján alakult ,.Szamosvölgyi vasút részvénytársasága t. ez. részvényesei ezennel meg­hivatnak az 1900. évi junius hó 8-án délelőtt 11 órakor Deésen, a vasúttársaság saját hivatalos helyiségében tartandó XXVI-ik rendes közgyűlésre. Napirend: I. Jelentés az 1899. évi üzleteredmény­­ről és az igazgatóság 1899. évi működéséről. II. a) Az 1899. évről felállított zárszámadások előterjesztése, a mérleg megállapítása és javaslat az üzleti feleslegnek hováforditása iránt; kapcsolatban ezzel II. b) Jelentés az alapszabályok 11. §-a alapján 1900. évben törlesztés alá jövő 30 drb. részvény ki­sorolásáról. III. A felügyelő-bizottság jelentése az 1899. évi mérleg megállapításáról, valamint az igazgatóságnak az üzleti felesleg hováforditására vonatkozó indítványáról: — továbbá az igazgatóság és felügyelő-bizottság részére a felmentvény megadása iránti javaslata. IV. A felügyelő-bizottsági tagok évi tiszteletdíjának megállapítása. V. Az alapszabályok 40. §-a alapján 3 igazgatósági tagnak kilépése és Fejérváry Károly elhunyta folytán üresedésbe jött négy tagsági helynek választás útján való újólagos betöltése. VI. Négy felügyelő-bizottsági tag megválasztása. soga .A szamosvölgyi vasút részvénytársaság igazgató­kivonat az alapszabályokból 28. §. Ötszáz forint névszerinti értékű részvények birtoka egy szavazatra jogosít. Minden ily szavazattal biró részvényesnek joga van a közgyűlés tanácskozásaiban személyesen, vagy más szavazatjoggal biró részvényes, mint meghatalmazottja által résztvenni és szavazatával élni. A kormány által az 1880. évi XXXII. törv.-czikk 2. §-a alapján, s illetőleg a kir. postaigazgatóság által az e részben kötött szerződés alapján átvett törzsrészvé­nyeknek megfelelő szavazati jogot és pedig anélkül, hogy a részvényeket letenni köteleztetnék, a pénzügyi és kereskedelemügyi magyar kir. minisztérium által kiküldendő képviselők által mindaddig, míg az átvett részvények az államkincstár birtokában maradnak, oly­­képen fogja gyakorolni, hogy a kormány képviselőinek szavazata az illető közgyűlésben képviselt többi szava­zatok felével felérőnek fog számba vétetni.­­ Egyébként azonban a szavazati jogok gyakorolhatására megkíván­­tatik, hogy a részvények, még le nem járt szelvényeik­kel, vagy pedig, hogy a 20. §. értelmében a részvény letéteményezéséről nyert elismervény legfeljebb 3 nappal a közgyűlés megtartása előtt a társaság pénztáránál vagy azon kívül az igazgatóság által e czélból kijelölt más helyeken letétessenek. Azon részvényeseknek, kik a fentebbi határozatok értelmében részvényeiket illetőleg az elismervényt idejekorán letették, belépti jegyül igazoló­ jegyek adatnak E jegyekben a letéteményezett részvények és a letéteményez­őt megillető szavazatok száma ki­tüntetendő. A letéteményezett részvények vagy elismervények a közgyűlés befejezéséig letétben maradnak. 30. §. Közgyűlésen a részvényes szavazati jogát vagy személyesen, vagy egy másik szavazatképes rész­vényes, mint meghatalmazottja által gyakorolhatja. Egy részvényes azonban egy ily meghatalmazásnál többet el nem válalhat. A meghatalmazás alakjára nézve szükséges, hogy a meghatalmazó aláírása vagy hitelesítve legyen vagy hogy a meghatalmazási okmány két tanú által legyen aláírva. Gyámság alatt állók jogi személyek hatósági kereskedelmi vagy egyéb testületek, részvénytársasá­gok, községek, valamint olyanok is, a­kik legalább 20.000 forint névértékű részvényeknek tulajdonosa szavazási joguk a közgyűlésen törvényes vagy rend­szerinti képviselőik által gyakorolhatják még akkor is ha az utóbbiak maguk nem is részvényesek. Az igazgatóság és a társulat tisztviselői az általuk letéteményezett és esetleg még letéteményezendő rész­vények alapján bírt szavazási jogukat a közgyűlésen más ilyen joggal bíró részvényeshez hasonlóan gyako­­rolhatják. A részvények csak a vasut­társaság központi főpénztáránál Deésen és a »Sched­ler és társa« bank­házánál Bécsben / I. Bauernmarkt 13./ helyezhetők letétbe. A „NAGYBANYA ÉS VIDÉKE" tárczája. Apróságok:­ Ibolya a hó alatt. Még február van az igaz, de a napfény oly meleg, a szellő oly langyos, hó is alig volt, hogy nem csoda, ha a füvek, virágok, balgán azt hiszik, hogy itt a tavasz. Az édes rügyfakasztó, óhajtva várt tavasz. Kidugja a fűszál kis fejecskéjét a tavalyi száraz avar közzül és körülnéz. A bokrokon a duzzadó rügyek szintén azt mutatják, hogy közel a tavasz. A bokor alján egy pár kis ibolya-bimbó dugta ki édes kiváncsi fejét, még levelei nem mertek kibújni, de a bimbócska nagy magabiztában kidugta piczi lilaszin fejét. Odább látja, hogy többen is vannak olyan ki­váncsi testvérek, még jobban nekibuzdul és másnap már bontogatja apró szirmait, hogy édes illatával meg­örvendeztesse aki közelébe jön. Vigan tekintget szét, nem sejtve semmi roszat kibontotta kelyhét egészen, este kissé becsukta, mert mintha hűvös szél fujdogálna. Egy kissé megre­megtek a hideg estétől a kis ibolyák, de a reggelben bíztak, s majd hoz az meleg napfényt. És reggelre vastag hó­takaró fedte a földet. Kis bohó ibolya, hogy érzed magad a hideg hó­takaró alatt­ ? Vidámság. Kavarogva hull a hó. A fák száraz galyjait a szél rázza. Egyik ágon kis szürke veréb gubaszkod­ik, ahogy a szél átsü­it felette, felborzolja kis tollait, ő pedig fejét a szárnya alá dugva, védekezni iparkodik, de hiába, a szél­et meg átjárja. Szemei eleőleg, védelmet keresve néznek körül, az eresz alá száll, de ott is borzongva húzódik meg. A szél hirtelen elült, miután a fellegeket szét­szakgatta. Sietve torlódnak a fellegek ide oda, mintha magasabb parancsra tennék azt. Világosodik az ég alja és néhány percz múlva kisüt egy bágyadt napsugár, fényesen, de hidegen. És mit hallok ekkor ? az eresz alatt madár csi­csergés, a kis veréb üdvözli a nap fényes sugarát, elfelejtette a hideg szelet, csak a fényes sugarat látja és örvend. Nem borzolja tollát, hanem fényes szem­űvel a sugarat nézi, és csiripel örömtelien. Igazad van kis szürke madár, minek búsulni az elmúlt viszontagságon ? mikor örvendhetünk a jelennek. Bár tartson rövid ideig, ki tehet arról ? te nem, én sem, mi csak örvendjünk a pillanatnak, az a mienk. Szánalom. Koldus­ asszony állt a templom közelében az utczasarkon. Sovány kezét félénken nyújtja ki ala­mizsnáért. A templomból özönlött ki a nép, szegény gazdag vegyest. Egyszerű, kopott ruhás asszonyok, vegyesen a bársonyok és selymek hordozóival. Mikor elmennek a koldus-asszony mellett egy-egy pénzt dob némelyik a reszketőnek. Büszke tartással a bársony ruhás, oda se nézve dobja a pénzt a kezébe; az egyszerűbben öltözött asszonyoknak is közönyösen siklik el a tekin­tete a szegény koldus-asszonyon, hiszen oly sok ilyet lehet látni A koldus-asszony is kifejezéstelen arcczal, mond­hatni tompán néz a világba, alig hinné az ember, hogy lát valamit. Most két leányka jön egymás mellett, posztó ru­hába az egyik, bársonyba öltözve a másik. Beszélgetve haladnak. Amint a koldus-asszony elé érnek, a posztó­ruhás hozzá­ér a koldus-asszony kezéhez, mire ijjedten, mondhatni undorral fordul el, és kapja el a ruháját is, hogy hozzá ne érjen a nyomorúsághoz. A koldus-asszony szomorú pillantást vet reá. A bársonyruhás hátra maradt egy lépéssel és kezét a koldus-asszony karjára lévő mondá egyszerűen: Ö megijjedt mert el volt merülve gondolataiba, de azért jószivü és ezzel tovább lebbent. A koldus-asszony szemébe két köny csillogott és boldogan nézett a bársonyruhás lányka után. Már nem volt tekintete oly üres, de valami jóleső melegség foglalt helyet benne. Látta és érezte az igazi szánakozást Erdőben. Erdőben, patak partján ültem nyári alkonyat­kor. A patak partján nefelejts virágzott és zöld füvecskék hajtogatták kis fejüket a viz fölé. A nap leszállóban volt és utolsó búcsusugarait küldé a földre, egy sugár a patakocska vizére tévedt, finom ezüst csikót utánozva a víz színén, aztán ellebbent egy pillanat múlva és a fényes sugárból, ezüst csíkból semmi sem maradt, csak az emlékezet, hogy oly szép, oly fenséges volt. Elgondolkodtam. Az ember életében is legtöbbször csak egy villanó fénysugár által előidézett parányi öröm jut és mégis oly elégedett vele, mert az a gondolat, hogy hátha az se jutott volna, megnyugtatja. H. K. L.

Next