Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-03 / 1. szám
Január 3. — 1. szám. Nagybánya, 1904. X XXjAy& ^ -»if NAGYBÁNYA ES YIDEEE awMfyq TARSADALM! HETILAP A NAGYBÁNYA] GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGTELEITIK l^EI 3STIDE 321T ^ Előfizetési árait •. Egész évre 8 Kor. Fél évre 1 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 2011 1. Szerkesztség és kiadóhivatal Felsőbányai utcza 20. sz Előfizetési felhivás. Lapunk ime befejezte a XXIX. évfolyamot s e számmal a XXX-ikat kezdi meg. Jubiláris szám ez, a mely megérdemli, hogy kissé gondolkozóba essünk, mikor kimondjuk, vagy leírjuk. Öndicsek,s mondhatjuk, hogy egy lap, mely 30 |e*^n’M?SSzolgálja a magyar közművelődést, megélési hatalomra és a közszeretetnek arra a mértékére, amelyben a Nagybánya és Vidéke mindig részesült. Ezt állítani valóban nem öndicsekvés, mert hiszen a szó ideális értelmében véve a Nagybánya és Vidéke nem a miénk, hanem a nagyközönségé, aki megalapította, fenntartja s nem csak anyagilag, de szellemileg is állandóan támogatja. Lapunk alapítása óta nemesen versenyzett a többi vidéki lapokkal s nem egyszer volt alkalmunk hallani a véleményt, hogy ezek között már évekkel ezelőtt is kiváló helyet foglalt el. Múltunk bizonyság és kezesség jövő magunk tartása mellett. A küszöbön levő újév alkalmából tehát valami különös vezérelvek hangoztatását szinte feleslegesnek tartjuk. Sajnálattal emlékezünk meg róla, hogy ez évben lapunk Molnár Mihály elvesztésével, nehéz próbákon ment keresztül, azonban a viszonyok változása daczára is igyekeztünk pontosan, érdekes és értékes szellemi tartalommal megjelentetni lapunkat s — amiben Nánásy István nyomdájának sokat köszönhetünk — úgy az előfizetőknek, mint a hirdettetőknek minden tekintetben eleget tettünk. Ez leszen czélunk a jövőben is. A harmincz éves öreg lap, az ő régi jó kipróbált fegyvereivel fog harczolni nemesen, elfogultság, gyűlölség személyeskedés nélkül s szabad legyen reménylenünk, hogy elvbarátainkat, munkatársainkat, olvasóinkat ezután is ott találjuk a régi gárdában. A helyi elismert munkásokon kívül, legújabban Bánky Ernő, Bujdossy Miksa, Kornay István, Kendy Gyula, Londesz Elek, Zempléni Árpád fővárosi írókat és költőket, továbbá Hamvay Sándor, Révay déki jeles írókat és Károly, Szávay Gyula kiköltőket sikerült szellemi munkásaink közzé megnyertünk s meg vagyunk győződve felőle, hogy ez a körülmény nagyban hozzájárul a »Nagybánya é Vidéke« színvonalának emeléséhez. Mindazáltal nagy ígéretekkel, terjedelmes számokkal, sok rendkivüli kiadással, sok melléklettel nem biztatjuk t elefizetőinket, igyekszünk a régi nyomon haladni, mert lapunk következetes magatartása lette azt, hogy mint szellemi tényező a ,,Nagybánya és Vidéke“ ennyire megizmosodott. Előfizetési árak : A „NAGYBÁNYA és VIDÉKE“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Egész évre . . . . 8 K — f Fél évre . . . . 4 K — f Negyedévre . . . . 2 K —«• f Egyes számára . . — K 20 f ^ A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE" TÁRCZÁJA. Bimbóhullás volt . . . (Zempléni Árpádnak.) A sivár múltat lágyan eltakarja Húsz hosszú év aszott, meddő avarja! S im most, a pálya végzetén Bus házamban kigyul a lény. . . . . . Angyaljárás volt! Kis Erzsikémnek orczájára, Gyémántos fényt szórt kis karácsonyfája; Künn betlehemes nóta szólt, S mi gyermekszívnek drága, ékes, Terhétől a fa meghajolt. Tapsolt a lányka! Kaczajja, mint a gerlebugás Szállt szerteszét, S dajkába édes, szent reménynyel Apácska vénülő szivét. Húsz év után az első vig karácsony, Tele gyönyörrel, bájjal! A tündérfényü fácskánál leányom játszott a kis babával. S egy röpke hir, hogy szivünket ijeszsze Kell, mint a villám kósza szárnyra : »Bimbóhullás volt valamerre messze, Szüksége volt az Égnek egy leányra!« Szivünk átérté ezt a bősz csapást, Mit Isten, a szegény szülőkre rá mért. S karácsonyestén, mig kis Erzsink játszott. Mi felzokogtunk drága Piroskádért! . . . Révay Károly. Városi kögyűlés. — 1903. decze#én. — Éppen 16-an voltunk je en, mikor a gyűlés megkezdődött. A polgármester Lálint, Soltész és Hantulovics képviselőket nevezte ki hitelesnekül A harmadik gyógyszerár ügyében a belügyminiszter a helyet nem tartja megváltoztatandónak. Tehát ott marad a patika a hó volt, egyébiránt ezt előre is tudta mindenki. A kövezetvám számadások 5624 K. 97 f bevétellel, 17320 K 42 f kiadással rendben találtattak és jóváhagyattak. A polgármester a pénzárt és a raktárt megvizsgálta s rendben találta. XlL Hl. Bili« obelíuo, *AU/ÍBUnisósági JÉG l^íl !,ü.ti'Cí leendő alkalmazása tárgyában a bizottság javaslata az, hogy először a csendőrség alkalmazását feltétlenül szükségesnek tartja, 2. Írjon fel a város a belügyminiszterhez, 3. ha ismeri a város a belügyminiszter feltételeit, akkor fog a beszüntetendő állások iránt javaslatot tenni. A gyűlés ezt elfogadta. Ezután beterjesztette Bálint Imre azon jelentését a pisztráng tenyésztésről, melyet lapunk 1903 év 46-ik számában teljes részletességgel ismertettünk. A közgyűlés az országos halászati főfelügyelőségnek bejelenti a város tervét s kikéri annak szakvéleményét. A főtéren heti vásárokon — fájdalom — igen sok trágya gyűl össze, mivel az állatokat oda beeresztik, holott ez már sok apró községben is tiltva van. A város megtette a gazdasági egyesületnek, fuvarozta ezt a sártrágyát és most felmondta a szolgálatot, a közgyűlés azonban védte a gazd. egy. érdekeit s kimondta, hogy a város szállítsa csak ezután is a földjavitót, mert nagy szükség van reá. De az egylet is a maga fuvarjával hozzájárul az elhordáshoz. A Nagypénzverő és Vízpart utczák közt levő viziárok betöltését a város határozatáig kimondja, ki ki töltsön magának annyi területet a mennyit bir. Révész János, mivel a határozatot kivihetőnek nem találja, megfellebbezi. A borpataki korcsma épületre nézve a gyűlés újabb árverést rendelt. A lénárdfalusi bérletet jóváhagyta. A zazari malom bérletét szintén jóváhagyták. A felsőfernezelyi lisztelő malom bérletének jóváhagyását ugyancsak kimondja a gyűlés, mivel az a tavalyinál kedvezőbb. Vida Aladár iskolaszéki tag és elnök távozásával egy hely megüresedvén, a képviselet erre a helyre hí’Stemy Geyzát választja meg. |TJ? Virág Lajos a községi kötelékbe díjmentesen Estetik. Nusbächer Salamont 200 korona dij mellett vették föl. Végül egy csomó, községi pótadó leírását szavazták meg s ezzel boldog újévet kívánván, szétoszlottak Nagybánya múlt évi népmozgalmi adatai. A nagybányai állami anyakönyvi kerület adatai szerint Nagybányán a múlt 1903. év statisztikája a következő volt született 415, ebből fiú 205, leány 210. Ezen összegbe a halvaszületett 5 fiú ,s 10 leány is be van számítva Ezen szüetések között van egy külföldi illetőségű születés is. Ezen születéseknek vallás szerinti felosztása : róm lath 72 leány 71, gör. kath. fiú 84, leány 81, ev. ref. fiú 26, leány 29, ág. hitv. evangélikus fiú 1, leány 2, izraelita fiú 22, leány 27, összesen: 415. A halva született gyermekek vallás szerinti megoszlása : róm. kath. fiú 1, leány 5, gör. kath. fiú 2, leány 3, ev. ref. fiú 1, leány 2, izrael fiú 1. A szülöttek között van 31 törvénytelen és pedig róm. kath. fiú 4, leány 6, gör. kath. fiú 7, leány 9, ev. ref. leány 1, izraelita fiú 1, leány 3, ikerszülés 10 esetben volt és pedig 2 leány r. kath., 2 leány róm. kath., 2 fiú róm. kath., 2 fiú róm. kath., 2 leány ág. hitv. evang., 2 leány gör. kath., 1 fiú gör. kath., 1 leány ev. ref., 2 fiú izraelita, 2 leány izraelita, 1 fiú és 1 leány izraelita. A halálesetek száma volt a múlt évben 347, és pedig férfi 173. nő 174, az elhaltak közül 1 férfi és 1 nő külföldin halt el, úgyszintén külföldi illetőségű de Nagybányán halt el 1 férfi, 1 r.ő. Vallás szerint elkülönítve elhaltak : róm. kath. férfi 56, nő 54, gör. kath. férfi 87, nő 79, ev. ref. A luteránus Róma. A luteránus Róma, Nyíregyháza, tiz és egynéhány mértföldnyire Debreczentől, a kálvinista Rómától, ez évben ünnepelte százötven éves alapításának fordulóját. A magyar városok történetében százötven esztendő kevés idő. A legtöbb nagy városunk születésének és életének története egybekapcsolódik a nemzet történelmi múltjával. Kolozsvár fejedelmeivel, Debreczen hajdúival, Temesvár török háboruival, megannyi oszlopfal a történelmünkben. Nyíregyháza, — a lankás, hepehupás Nyírség szélén — széles, falusias utczáival, poros országutjaival, és nagykiterjedésü bokor-tanyáival nem a harczosok, hanem a földmivelő magyarok dicséretét hirdeti. Talán a tatárjáráskor élt itt az utolsó verekedő vitéz, azóta a város ujjáalapitásának százötven esztendejében, a magyarságnak az a része lakott itt, amelyet a régi krónikák pásztorok, földmivelők, állattenyésztők sorában emlegetnek. Mig a tüzes hajdúk a környéken keresve keresték a csetepatét, a nyíregyháziak szép lovakat neveltek a vitézek alá és fegyverük a kasza-kapa volt. A város czimerét — a nyírfát és a templomot — a béke szellői lengték körül és a régi patricziusok csak az időjárás viszontagságaitól féltek. Az ellenséggel józanul megbékítitek. S igy a jómódú Nyíregyháza csupán a nemzetgazdaság történetében biztosított magának helyet. Hogy a mai Nyíregyháza város lett és földmivelő jellegét levetkőzte, tette a vármegye, amely a vén Nagy-Kállóból Nyíregyházára költözött. A régi kállói vármegyeházban, amelynek fedelét minden tisztujításkor fölperzselték a szabolcsi kurta nemesek, az egykori nagy alispánok emlékét ma már mi sem hirdeti. Beteg embereket gyógyítanak az öles falak között és Kálló együtt halt meg a régi vármegyével. Zegzugos, kutyaszorító utczáin csudálkozva jár az idegen: itt élt volna hajdan a hires Zabolch vármegye, a nevezetes Kállayak itt mulatoztak volna ? Csak az ódon házak beszélhetnének a múltról, a nemes vármegye a józan Nyíregyházán többé nem a hires tintapecsétes asztaloknál kormányozott, hanem egy minisztériumhoz méltó palotában és már az urmesterek között sincs egy se a régi »urambátyám«-ok közül. A gazdaságos és takarékos Nyíregyháza józan »tirpákjai« között elmúlott a vármegye minden romantikája. A vármegye és annak urai évtizedeken át — talán még ma is egy kissé — lenézték a nyíregyháziakat, velük nem barátkoztak, éltek a városban, mint egy külön város és a nyíregyházi gazdák jól táplált, híres szépségű négylovas szekerei között a megyei urak keshedt csézái a rossz lovakkal haragosan hajtattak el A legkisebb vármegyei írnok is fumigálta a nyíregyházi polgármestert, a megye huszárjai pedig kiverték egyszer az egész városi rendőrséget a megyeházból. Hja, a vármegye nem tudta elfelejteni múltját! Még a híres czigányprimás, Benczi Gyula is csupán a megyei uraknak muzsikált. Sokáig tartott a háború a város és a vármegye között. Tíz esztendőbe került, amig a megye beleegyezett, hogy a város kutat furasson a piaczán. Ha a forradalmi idők után következő bujdosás Nyíregyházára nem veti a hires Riszdorfer Jánost, a város későbbi nótáriusát, talán még ma sincs kutjuk a nyíregyháziaknak. No, de a jó Isten csak szereti az ő luteránusait, — ide küldte közéjük bölcsnek, vezérnek Riszdorfer Jánost. i-