Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
(2) 1907. január 6. ref. és gör. kath. 5, róm. kath. és felekezet nélküli 1, összesen 113. Korszerinti házasságkötések: A házasultak között volt elvált férfi 3, elvált nő 1, özvegy férfi 21, özvegy nő 11. Kivételes engedélylyel nősült 8. Fejletlen kor alól felmentést nyert 1. Várakozási idő alól felmentést nyert 1. Gyermekek vallására nézve egyezség köttetett egy esetben és pediglen a róm. kath. vallás javára. Házasság köttetett halálos betegnél 1. A házasultak között volt külföldi illetőségű kettő és pedig egy férfi róm. kath., egy nő felekezet nélküli. Kihirdetés volt 160 esetben. A születések, halálozások és házasságkötések havonkénti megoszlása: „, , Házasságot Hónap Született Meghalt kötött Január 40 47 10 Február 39 41 11 Márczius 50 525 Április 38 389 Május 38 254 Június 36 30 14 Július 31 40 13 Augusztus 43 357 Szeptember 37 27 13 Október 27 16 10 November 22 22 11 Deczember 44 276 Az 1905. év eredményével összehasonlítva: 1905. évben született 399,1906. évben 445, több 46. tebb 4.1905. évben meghalt 404, 1906. évben 400, keve1905. évben házasság köttetett 101, 1906. évben 113, több 12, több 5.1905. évben halvaszületett 14, 1906. évben 19. Iker születés volt az 1905. évben 3, 1906. évben 3, egyenlő. Törvénytelen gyermek született az 1905. évben 45, 1906. évben 46, több 1. A gyermekek vallása iránt az 1905. évben egyezség köttetett 5, 1906. évben 1, kevesebb 3. Házassági kihirdetés az 1905. évben 142 esetben foganatosíttatott. 1906. évben 160, több 18. 15—20 éves korban Férfi Nő 42 21—25» 64 40 26-30» » 186 31-35» » 137 36-40» » 3 8 41—45> » 6 3 46-50> » 4 5 51—55» » 1 2 56—60» ■ *1 — 61—65» » 3 — NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1. szám. A kultur-krajczár. A vidék nem számit. Vidéken megjelent könyv, vidéken előadott darab nem irodalmi grádus. És ha itt-ott sikerült egy vidéki talentumnak figyelmet kelteni, azt jóakarói siettek felhozni a fővárosba, hogy odakint el ne kallódjék. A legtöbben azután a fővárosban kallódnak el, mert itt, ahol ugyanarra a pontra küzdők százai törnek, a győztesek már a dolog természeténél fogva is kevesen lehetnek. Szomorú elgondolni azt is, hogy mennyire ki van szolgáltatva a szellemi táplálék tekintetében a vidék a fővárosnak. Olvasmányt, színdarabot csak innen kap. Előre megszabott, sokszor nemzetietlen divatnak kénytelen hódolni s eleve le kell mondania minden önállóságáról. A főváros irányzatai diktálnak mindenben. Sokszor helyes ez, de sokszor kimondhatatlanul káros, amint azt színházi és irodalmi életünkben nem egyszer volt alkalmunk tapasztalni. Ily esetekben nemzeti szempontból felette kívánatos volna, ha a vidéki nagyvárosok — úgyszólva — irodalmi és művészeti rostákká változnának át. E szerepet azonban csak úgy tölthetik be, ha a nemzeti kultúrának számottevő emporiumai lesznek. A küzdőterek megsokszorozását jelentené ez az állapot és orvoslását az eddig fennálló bajoknak. Amily nagy érdekünk volt azelőtt, hogy egy központunk legyen, épp oly kívánatos ma az, hogy minden egyes nagyobb vidéki város kulturális góczponttá alakíttatván át, belevonattassék a lüktető, az egészséges irodalmi és művészeti életbe. Az »Országos Irodalmi és Közművelődési Szövetség« régi törekvése ennek a nagy decentralizációnak a keresztülvitele. Már alakulásának magvát is jórészben ez a gondolat képezte, melynek szükséges voltát mindenkinek be kell látnia, aki a magyar irodalom és művészi élet legutóbbi fejlődésének korszakán keresztülpillant. A legteljesebb elismeréssel kell fogadnunk — saját jól felfogott érdekünk szerint is — a Szövetség törekvését s annak a kultur-krajczár formájában megnyilvánuló első, nagy horderejű gyakorlati jelét. A Szövetség a vidéki színházi igazgatók legnagyobb részével megállapodott arra nézve, hogy az 1 ker. 20 filléren felüli jegyek ára 2—2 fillérrel felemeltessék. Az igy befolyó összegből viszont a Szövetség nagyobb összegű pályadíjakat tűz ki magyar tárgyú s a vidéki színházak számára írandó darabokra egyegy vidéki színházi rendező és író, hírlapíró utazására és egyéb irodalmi, művészeti törekvések támogatására. Mindezen pályadíjak felett egy külön bizotság határoz, amely a Szövetség 10 kiváló tagjából, a mozgalomhoz csatlakozott színügyi választmányok s színigazgatók képviselőiből, valamint a V. H. O. Sz. és a vidéki Hírlapírók Szervezetének bejelentett küldötteiből áll. A terv igen érdekes s megvalósulása a vidéki városok kulturális életében fontos fordulópontot jelent. Elfogadása annál inkább kívánatos, mert a meg sem érezhető áldozattal nagy, nemzeti ügyet támogat közönségünk: a magyar kulturális élet emelését, a tisztult ízlés diadalát. Az árnyas kupolán a dél leselgve jár, S félig lezárt, nehéz szempilláim fölött Ezer futó csillámhálót rezegve köt, Mely hosszan, szélesen terül az árnyra már. S a sugarakból szőtt tűzhálónak vakon Száz színes lepke száll törékeny szárnyakon, A fénytől és virágillattól részegen. Most reszkető kezem egyet ránt a bogon És a finom háló arany szemeiben, Én, ábrándos vadász, álmaim’ elfogom. Vargha Gyula: IDéli álom. * Heredia szonettje. — Az elmúlt század elején mindent elkövettek a magyar kultúra fejlesztéséért küzdő elődeink, hogy az irodalomnak a fővárosban országos központot teremtsenek s megalkotva a nagy centralizációt, a magukra hagyott erőket egyesítsék, a kölcsönhatást előmozdítsák és az egyesek érvényesülését megkönnyítsék. A törekvés elérte czélját. Hatalmas központot kaptunk az ország fővárosában, hatalmasabbat, mint amilyent óhajtottunk. Szomorú, de tény, hogy ma már csak egy irodalmi csatamező van: a főváros, ahol az érvényesülés nehézsége miatt ma már nem vállvetett munka folyik, hanem minden egyesnek ádáz harcra valamennyi ellen. Irígyled tőlök, szolgaszív a távolt, A szabad léget, szabad életet; Ki rád szorult, hogy támogassad, ápold, Rabőrző rablény: óh, az elveszett. Csattan az ajtó, csikorog, bezárul, Kopog a lépcső, a nagy őr lement, ők álmodhatnak fent a rabhazáról, Az meg tovább les madarakra lent. Épen alattok van az őr lakása, Ablakjuk alatt vészes ablaka. Ha szólhatnának : Ott vesztek rakásra ! Éhes, bohó nép, ne repülj oda! Borús a szive, búsan néz a két hölgy ; Azon tűnődnek, hogy’ segítsenek ? . . . Alant homályba sülyed a setét völgy ; Ők ruháikból — halhéjt fejtenek. A kis kanári dalát csattogatja: . . . Van kenyeretek, van kendermagom Áldott a kéz, mely nékik azt kiadja A sűrű rácsos négyszög ablakon . . . Vastag a fal, az ablak széle messze. Sugármód tágul kifelé a rés. Halcsont pálczákat kötögetnek össze . Elég hosszú már ? Jaj még mind kevés ! Most már eléri túlszélét a falnak. Szemeljünk magot! morzsolj kenyeret! Morzsát, magocskát pálczával kitolnak. Lassan, szemenként, máskép lepereg. Esti harangszó, ég felé utában Csapongva száll föl ablakuk előtt. Nehéz, fagyos szél besüvölt burában, Még csak egy méh se dong, nem zümmög egy bogár, A tikkadt erdőben, hol minden szendereg, Zöld méh-bársony sötét smaragdjaként dereng A sürü lombokon átszűrődő sugár. De nem törődnek hidegével ők. Morzsával, maggal megrakják a párkányt, A fél éjszaka bizony beletelt, Ha virradatkor jönnek a madárkák, Szabad szegény nép kapjon eledelt. És hajnalban a két hölgy arra ébredt, Hogy lakomáznak a kis vándorok. Csicsergő hangjuk köszönve dicsérget Babkenyér-morzsát, friss kendermagot. Egy-két szemecskét fölkap egyik-egyik S átadja helyét, maga tova száll: Sok száz társának, (régen éhesek mind,) Nem állja útját jólelkü madár. És zord idővel, fagygyal nem törődik A két nemes hölgy, ablakához ül, És minden este hosszan elvesződik, És a sikernek titkosan örül. A porkoláb ur zsákmányt hasztalan vár . Üres a háló, nem telik a zseb. Okát nem sejti, kultur feje van bár . . . Vagy a nomád ész néha élesebb ? .. . Elnézik olykor, elnézik sóvárgva, Az elrepülő megmentetteket : .. . »Oh, szánjatok a magyar rónaságra S a rab magyarnak vigaszt zengjetek ! Óh, szánjatok ! vezessen hűn odáig A bujdosó szabadság csillaga! Mondjátok : tűrve küzdjenek halálig ; A szabadság a boldogság maga! . ..« Zempléni Árpád: Különfélék. Zempléni Árpádnak, a Petőfi-Társaság új titkárának költői szépségekben és hazafias érzésben gazdag, nagyszabású alkotását hozzuk mai számunk tárcza rovatában »Kufsteini madarak« czim alatt. A költemény Teleky Blanka grófnőről és Lövey Kláráról beszél el egy nevezetes történelmi apróságot. Olvasóink szives figyelmét külön is felhívjuk az értékes költeményre. A város megkezdte a takarékoskodást, a polgármester beszüntette Nagybánya város előfizetését a Nagybánya és Vidékére. Dicséretre méltó takarékosság. íme negyedévenként !, mondd egy irtot félretesz a város abból, amit egy 33 éves közművelődési intézménytől von meg. Másutt évdíjat (subventiót) adnak a lapoknak, megteszik azt itt a közel szomszédban is, nálunk pedig nem fizetnek elő, már mi ilyenek vagyunk, ez a »kulturális támogatás” legújabb módja Nagybányán, ahol azonban a város viszont százszor fordul egy éven át a laphoz mindenféle közérdekű rendeleteknek, értesítéseknek stb. ingyen való közzétételéért. Hol itt a logika? A dolog semmiesetre sem tragikus, inkább mulatságos, hát hiszen, ha már éppen nem telik a kincses Nagybányának arra a szerény előfizetésre, ezennel kijelentjük, hogy a városnak év végén ingyen fogunk kedveskedni egy példánnyal, sőt be is köttetjük teljesen díjtalanul a levéltár számára. Mint avatott körökben kellő megjegyzések kíséretében beszélik, laptársunk is éppen ebben a meglepő szerencsében részesült. Búcsú. Hirtelen történt elutazásom miatt ez után mondok búcsút kedves barátaimnak, ismerőseimnek, jóakaróimnak. Midőn végleg messze távozom e vidékről, fogadják szívélyes Istenhozzádomat s kérem tartsanak meg jó emlékökben. Kapnikbánya, 1907. jan. 1-én. Bradoska Frigyes kir. bányatanácsos. Eljegyzés: Nikodém Lajos, özv. Nikodém Jánosné fia Aradról e hó elsején jegyezte el kászonfalvi Kászonyi János szőlőbirtokos és Benczúr Piroska leányát, Mariskát. Újévi üdvözletét a jótékonyczélu nőegyesület javára lapunk szerkesztőségénél megváltotta Robelly Lajosné 2 koronával. Előbbi kimutatásunkkal együtt a befolyt összeg 11 K. Telekkönyvi betétszerkesztés. Az igazságügyminiszter elrendelte a helybeli kir. járásbíróság területére a telekkönyvi betétszerkesztést. Mai számunkhoz Kurucz Miklós »A szabadságszikrái és egyéb mesék« czimü müvének 17—24. lapját mellékeltük. Dr Gopcsa Endre szatmári r. k. tanítóképző intézeti tanár újév éjjelén hirtelen elhunyt. Régi szívbaja vette elő s az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Gopcsa derék, képzett fiatalember volt, ki pár év előtt Nagybányán is működött, mint s. lelkész, 1869-ben született, 1892-ben szentelték pappá, 1900-ban Kolozsvárt tett bölcsészeti tudorságot. 1902-ben tanárrá nevezték ki. Jan. 3-án temették nagy részvét mellett. Nyugodjék békében. A koltó-katalini polgári olvasókör decz. 31-én az iskola termeiben zártkörű kosaras tánczmulatságot rendezett 50 fillér belépődij mellett. A mulatság 7 órakor kezdődött, reggelig tartott és igen jól sikerült. Eljegyzés: Ifj. Matolcsy Sándor nagykárolyi kereskedő decz. 31-én jegyezte el Nagykárolyban Makay Emma kisasszonyt. A köztisztasági szabályrendelet azt mondja, hogy az utczai átjárókat és a templomok közelében a járdákat a város tartozik takaríttatni, felhívjuk erre a körülményre a városi kapitányi hivatal figyelmét. Elveszett egy nyakba való Mária emailezett amulet, a megtaláló kéretik azt a szerkesztőségnél átadni, hol 10 korona jutalmat kap. A jótékonyczélú nőegyesület jan. 6-án, vasárnap d. u. 3 órakor, a városháza tanácstermében tartja rendes havi gyűlését. Izraelita hitközségi közgyűlés. Mint már múlt számunkban jeleztük, az izraeliták múlt hó 30-án hitközségi gyűlést tartottak, melynek tárgyát az elnökválasztás képezte. A gyűlés a legnagyobb érdeklődés mellett folyt le Steinfeld Móritz elnöklete alatt. A szavazás eredménye a következő: Steinfeld Samu 29, Farkas Lipót 52, Frenkel Wolf 44 szavazatot kapott, tehát Frenkel és Farkas között folyó hó 13-án d. e. 10 órakor újabb választás lesz. Mi pártpolitikát nem űzünk, de a hitközségi elnök személyének helyes megválasztását most különösen lényegesnek tartjuk, amikor a hitközség rabbiválasztás előtt áll. A nőegyesület újabb kitüntetése. A helybeli jótékonyczélu nőegyesület a Magyar védő egyesülettől Tordán díszes kivitelű érdemérmet nyert s a kitüntető oklevelet is meg fogja kapni néhány nap múlva. A bronzérem egyik oldalának felírása: »Magyar védő