Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-03 / 1. szám
(2) 1. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1909. január 3. Nemzeti népnevelés. — írta: Halász Ferenc. — Nyelvben és érzületben egységes magyar nemzeti állam ! Ez a fő cél, amely felé mindannyiunknak okos tervszerűséggel, szívós kitartással törekednünk kell. Azt a természetadta csodás keretet, amely szép hazánkat a Kárpátok bérceivel és a Duna-Dráva hullámaival körülövezi, be kell töltenünk testvéries érzelmű, egymást megérteni tudó magyar nemzettel. A magyar anyaországban a hat éven felül való népességnek még mindig 386 °/o-a nem tud írni, olvasni és az anyaország népességének 40 °0-a nem beszéli az állam nyelvét. Apponyi gróf kormányzásának súlypontját a nép művelésére fordítja. Megalkotta a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanítók járandóságairól szóló 1907. évi XXVII. t.cikket, amely minden iskolától az államellenes irányzatok kerülésén felül még azt követeli, hogy a magyar címernek és zászlónak, a magyar történeti emlékeknek és ezek révén a hazafias szellem ápolásának tért nyisson; hogy az állami nyelv tanításában elérje azt a minimális eredményt, mely az 1879: XVIII. t.-c. szándékának megfelel és ezzel a nemzeti összeforradás ügyét szolgálja, és hogy a tanító, a magyar király, magyar haza és magyar alkotmány iránti hűségét esküvel megerősítse. A tanítói fizetés kiegészítésére nyújtott állami segély feltételéül pedig még azt kívánja a törvény, hogy minden államsegélyes iskolában a magyar nyelv, számtan, a magyar földrajz, magyar történelem és alkotmánytan, a miniszter által kiadott tanterv szerint és az általa jóváhagyott tankönyvek segítségével taníttassák. A törvény végrehajtása érdekében gondoskodott Apponyi miniszter az állami felügyelet hatékony kiterjesztése felől és nincs kétség az iránt, hogy ezen törvény által a magyar hazafias irányú népnevelés terjesztésében néhány év múlva igen örvendetes eredményeket fogunk tapasztalni. Itt megemlítjük, hogy a községi és felekezeti néptanítók fizetésének kiegészítésére az állam az 1909-ik évben már 8 és fél millió koronát fordít. Másik nagy alkotása Apponyi miniszternek az állami elemi népiskolai tanítók illetményeinek szabályozásáról és az állami népiskolák helyi felügyeletéről szóló 1907. évi XXVI. t.-cikk. Az állami népoktatás hazánkban elsőrangú kultúrpolitikai jelentőséggel bír, mert az eddigi tapasztalatok fényesen igazolták, hogy az egységes magyar nemzeti állam megteremtésében az állami népoktatás egyike a leghathatósabb eszközöknek. A közoktatási kormányzatnál tradicionális elv, hogy sehol sem erőszakolja az állami népoktatást, amely önmagától is oly népszerű és vonzó erővel bír, hogy községeink vetélkedve kérelmezik népoktatásunknak állami kezelésbe való vételét. Az állami népoktatásnak nagyarányú fejlődését mi sem igazolja nyomatékosabban, mint az az adat, hogy ezelőtt 13 évvel, 1895. évben csupán 1500 állami tanítónk volt és akkor az állami oktatásra csupán 4 millió korona költség fordittatott, mig az 1909. évi állami költségvetésben, az ez év őszén megnyíló állami iskolákkal együtt 7 ezer állami tanító illetménye van felvéve és az állami oktatás összes költségei 15.834,515 koronára rúgnak. Megemlítem, hogy az állami elemi népiskolákban aránylik a földhöz, mint 1 az 50,000-hez, mert a földet övedző, a természetes lélegzésre teljesen alkalmas légburok átmetszete nem nagyobb, mint 1 kilométer. Pedig a csillagos ég vizsgálata azt a hitet ébreszti föl elménkben, mintha a végtelen világűr a földünket körülvevő atmoszférával egy és ugyanaz volna, mintha a jég a végtelenségig terjedne. E hiedelem téves volta mellett bizonyít az ég kék színe. Ugyanis a komprimált gázok ugyanolyan kék színt mutatnak, mint az ég. Az atmoszféra határát tehát valószínűleg a mennyboltozat azúrja képezi. Egy ismert tudós a földet az atmoszférával együtt úgy rajzolja, hogy két egyenlő kör egymáson fekszik, de kissé félrecsúszva, úgy, hogy jobbra olyan alak látszik a körívek közt, mint mikor a hold első negyedben van, balra pedig olyan, mint mikor utolsó negyedben van, e két kifli-szerű alakon belül van a levegő, ami életünket fentartja. Középen a kör formájú alak a föld, fent és lent, ahol a két kifli egy-egy pontban összejön, ott a sarkak, amelyeknek nincsen levegőjük. A rajzon jelölt körülmények szinte ijesztő benyomást gyakorolnak reánk, ha elgondoljuk, hogy e kerületen belül levő lég minden, ami életünket fentartja. Látjuk továbbá, hogy az atmoszféra határvonala az aequatoron legnagyobb átmérővel rendelkezik, míg a sarkok felé fokozatosan ellapul és végül a sarkpontokon egészen elenyészik. Ebből azt következtethetjük, hogy a pólusoknak nincs atmoszférájuk. Noha ez állítás vakmerőnek tetszik, de elvitázhatatlan bizonyítékot nyer ama tényben, miszerint ezideig még senkinek sem sikerült a sarkokat fölfedezni. Bár Wiesendangeren kívül nem ismerek más természetbúvárt, ki a pólusok atmoszféra nélkülisége mellett foglalt volna állást, de azért theóriája nincs híján a beható tanulmányozás által gyűjtött világos bizonyítékoknak. Föltevésünket korunk technikai vívmányai és fizikai jelenségei is számtalan kísérlettel erősítik meg. immár félmillió tanköteles részesül oktatásban. Azt csak futólag említem, hogy az 1907 : XXVI. t.-c. az állami tanítókat állami tisztviselőknek minősítette és számukra a mi anyagi viszonyainkhoz mérten olyan javadalmazást biztosított, amely a művelt nyugat nem egy nemzetével kiállja a versenyt. Szociális szempontból nagy fontossággal bir Apponyi miniszter harmadik népoktatási törvénye az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről. Ennek a törvénynek, amely 1909. év szeptember hó 1-én lép életbe, az a célja, hogy az elemi népiskolákban a tanítás teljesen ingyenes legyen, vagyis hogy a tankötelesek semmiféle címen tanítási díjat ne fizessenek. Az általános tankötelezettséget népoktatási alaptörvényünk már 40 év előtt kimondta, mégis sajnálattal kell megállapítanunk, hogy tanköteleseinknek csak 79 5 százaléka jár iskolába és így hatszázezernél több tanköteles oktatás nélkül nő fel. Ezen tűrhetetlen állapot egyik okát a tandíjszedésben is kell keresnünk. Apponyi miniszter tehát azon elvből kiindulva, hogy az általános tankötelezettséggel egyáltalán nem fér össze, hogy az ezt teljesítő szülőtől az iskola tanítási díjat szedjen, megalkotta az elemi népoktatás ingyenességéről szóló törvényt. A tandíjból eddig befolyt évi jövedelmet, amely összesen 3.400.000 koronát tesz, ezentúl bizonyos feltételek mellett az állam fogja az iskolafenntartóknak kárpótolni. Ugyanezen törvényben gondoskodott a miniszter az elemi népiskolákban szervezendő ifjúsági könyvtárak felől és e tekintetben a külföldi államok népoktatási rendezését felülmúlta. Mindezen törvényeknek szerves kiegészítőjéül szolgál az a törvényjavaslat, melyet Apponyi miniszter a múlt nyáron a gazdasági népoktatás rendezéséről a képviselőház elé terjesztett. Ezen javaslat szerint a gazdasági népiskolának az a célja, hogy a 13—15 éves, mindkét nembeli tanulókat eddigi ismeretiekben megerősítse és továbbképzésük mellett a gazdaság egyes ágaiban oly mértékben begyakorolja, hogy a fiuk, mint leendő földmivesek, okszerüleg kezelhessék birtokukat vagy mint gazdasági munkások keresetképességüket fokozzák ; a leányok pedig mint jövendő gazdaasszonyok és családanyák a munkakörükbe eső gazdasági ágakban és háztartásban megkivántató tudnivalókkal megismerkedjenek s a főbb teendőket elsajátítsák. Nem szükséges bővebben megokolni, hogy a gazdasági népoktatásról szóló törvény, amelyhez hasonló törvény még nincs a civilizált államokban, éppen hazánkban, ahol a nép túlnyomó zöme földmiveléssel foglalkozik úgy közgazdasági, mint szociális és népművelődési szempontból elsőrangú jelentőséggel bír. A nemzeti irányú hazafias népnevelést Apponyi miniszter a tanköteles koron túl is biztosítani és terjeszteni kívánja az iskolán kívüli oktatás rendezésével. Az erre vonatkozó munkálatok folyamatban vannak. Ha még azt megemlítem, hogy Apponyi minisztersége alatt a kultusztárca költsége több mint 30 millióval emelkedett, kimutattam, hogy a hazafias irányú népoktatás terén Apponyi miniszter rövid kormányzása ideje alatt többet tett, mint amennyit a legvérmesebb reménnyel is várhattunk. Az egységes magyar nemzeti állam kiépítésére a népkultúra biztosan meg van alapozva. Ez után haladva s ha még a többi tényezők is harmonikusan közremunkálnak, — a második ezer év dicsősége biztosítva van, így pl. a 60. 200 ° Celziusra lehűtött gázok (szénsav, oxigén, hydrogén, levegő stb.) szilárd alakot öltenek. Mivel pedig a legutóbbi spektrálanalytikus kutatások kiderítették, hogy a hydrogén a legtöbb elemet tartalmazza, úgy ebből azt következtethetjük, hogy a hydrogén a tulajdonképeni primamateria, miért is valószínűleg ez tölti be a világűrt. Tudjuk, hogy a hydrogén könnyebb, mint a levegő, ennélfogva a léghajó, a sárkány, úgyszintén a felhők töméntelen vízmennyisége is csupán a hydrogénnek köszönheti lebegését. A hydrogén sietve menekül sártekénkről és az atmoszférán átsuhanva a magasban üti fel tanyáját. Mivel pedig e nagy világon nem létezik üres tér, eszerint az atmoszférán túl terjedő végtelenséget kétségkívül hydrogén tölti be. Elektromos és kémiai folyamatok azután megkötik a hydrogént és víz alakjában ismét visszavezetik a földre. De e természeti tünetek reánk nézve most mellékesek. Mivel tudjuk, hogy a melegfejlődés az emelkedés arányában csökken, önkénytelenül is feltámad bennünk a kíváncsiság, vajon milyen lehet a hőmérséklet az atmoszféra kiterjedésének végső pontjain?... Erre vonatkozólag némi felvilágosítást nyújt az utóbbi nyáron eszközölt tudományos megfigyelés. A léghajó 30 ° Celzius melegben szállt fel. Midőn a kirándulók 3800 méter magasra jutottak, a fagyási ponthoz értek. Nemsokára 6000 méterre emelkedvén már bundákba kellett burkolózniok és termoforokkal védték magukat a megfagyás ellen. 10.000 méternyi magasban a nagy hideg és a légzéshez szükséges kellő sűrűségű levegő hiánya miatt — dacára mesterséges oxigén készletüknek — elveszítették eszméletüket és csak akkor ocsúdtak föl ismét, midőn 5000 méterre sülyedtek. Ez esetből kiviláglik, hogy már 10.000 méteren azaz 10 kmteren belül megszűnik az élet fentartására szükséges atmoszferikus jég, egyszersmind itt oly hőmérséklet uralkodik, mint akár a 70. vagy 80. szélességi fokon. Ha 3800 méter magasságból 10. Heti krónika. A hóhér, a temetkezési szolga, a vizes asszony, fafuvaros, favágó, kéményseprő, bolti szolga, levélhordó, sürgönyhordó, cipészinas, szabóinas, egyházfi, sirásó, lapkihordó, bérkocsis, székfonó, járdasepregető, padlástapasztó, vándorzenész, borfiu, bányatakaroncs...t...b... mind eljöttek boldog újévet kívánni. A nemzeti kormány külön szociális törvényt alkothatna a boldog újév kívánás ellen, melyet büntető záradékkal kellene ellátni s legelőször a kéményseprőkre alkalmazni, mert negyven esztendővel ezelőtt ők találták ki a boldog újévet, addig az ördög se törődött az emberrel és boldogok voltunk mindnyájan. Az ó-évből az újba részegen átment suhancok elindulnak, pünkösti verseket mondanak vagy elszavalják »Vándor színész Megyerit*, esetleg Kontót, avagy »Ki áll amott a szírt tetőn*-t, fölvesznek egy tarisznyát, pénzes tárcát, fiaskót és gyűjtik a jámbor lelkek kényszeradományait. A naturalékat a tarisznyába, a pénzt a tárcába, a pálinkát a fiaskóba s mint a szorgalmas méhecske megrakodva, dülöngözve térnek haza a kedves teherrel. Volt olyan, aki így szónokolt: — Az imént szidta az urat egy ember kint az utcán, mert semmit sem adott neki. Iszonyú dolgokat mondott, de az semmi, csak angyali üdvözlet ahoz képpest, amit én tudok kiabálni, jó lesz tehát, ha valamit tetszik adni, különben b. u. é. k. Az adósok is fölkeresik a hitelezőt s a hitelező így szól: — Köszönöm a megemlékezést, szíveskedjék tartozásából 50 fillér késedelmi kamatot leírni. A napilapok újéve szintén rosszul köszöntött be. Ma másodikon délután 5 órakor még nem kaptunk lapot Budapestről, holott annak pénteken reggel kellett volna megjelennie. Rendeztek a szocialisták Szilveszter estéjén olyan nagy háborúságot, hogy vér folyt Budapest utcáin, rendőrök és munkások fölös számmal megsebesültek és sok helyr e miatt nem készülhetett el a lap. Az ó-esztendő nálunk is egy kis földrengéssel fejezte be működését, melynek súlypontja Szilágyban volt. Nagykárolyban szintén érezték. A szatmáriak és felsőbányaiak ebből kifolyólag szörnyen bosszankodnak, előbbiek azért, hogy nekik nem jutott belőle, csak Nagykárolynak, utóbbiak meg, hogy Nagybánya mindig előnyben van Felsőbánya fölött, még földrengések dolgában is. Megjegyzem, hogy részemről semmit sem éreztem belőle, igaz, hogy éppen nem voltam Nagybányán. Az új év olyan, mint a többi, a fák most sem zöldelnek, a rétek nem virítanak, a nappal nem hosszabb, az éjszaka nem rövidebb, mint tavaly és az emberek se nem jobbak, se nem roszabbak, mint egy év előtt voltak, legfelebb úgy veszem észre, mintha mindenki egy esztendővel megint idősebb volna, de erről jobb, ha nem beszél a krónikás-Újév alkalmából t lapjáratainkat az előrfizetés szíves megújítására, valamint a hátralékok beküldésére kéri tisztelettel a kiadóhivatal. kiviterig történt emelkedésnél, tehát 6200 méternyi után már 40 ° hideget mutat a hőmérő, úgy ebből jogosan következtethetjük, hogy minden további 100 méter távolságnál oly arányban növekszik a hideg, mint azt a 80. szélességi foktól a sarkok felé való haladás igazolja. Ennélfogva nyilvánvaló, hogy 10.000 méternyi távolságon túl terjedő 1000 vagy 2000 méter emelkedéssel elérhetjük azt a magasságot, hol a hydrogén jéggé szilárdul. Minthogy pedig a hydrogén 200 foknál csepfolyóssá válik, úgy 400 foknál bizton üvegkeménységűvé lesz. Földünknek a naptól való óriási távolságánál fogva pedig 100 fok mit sem jelent. Mindezekből arra a fölfedezésre jutunk, hogy földünk acélkeménységű páncéllal van körülvéve. A mosolygó kék égboltozat tehát nem egyéb, mint egy áthatatlan jégtömb, hogy bármily földi lény a hazájául rendelt sártőke atmoszféráján túl ne emelkedjék. Ezért, ha egyik-másik fantaszta repülőgépekkel vagy mint nemrég Ganswind dynamikus léghajóval akarnak az égboltozaton áttörtetni, hogy a holdon vagy a Marson vessenek horgonyt, akkor nemcsak kellő mennyiségű hydrogénről és termoforokról, de ama szilárd hatást szétrobbantó eszközökről is gondoskodnak kellene. Az atmoszféra az aequator fölött éri el legmagasabb kiterjedését, az éjszaki és déli sark felé ellapul s körülbelül a 90. szélességi fokon egészen elenyészik úgy, hogy a föld sarkai szilárd összefüggésbe jutnak a merev világűrrel. (Lásd az ábrát.) E tétel valószínűsége mellett szólnak földünk égöveinek viszonyai. Mégpedig dr. Suring és Berson ez irányban folytatott tudományos kutatásai megerősítik a tényt, hogy 10,000 méter magasságban egyenlő a hőmérséklet a 80. szélességi fokon tapasztalt hideggel. Minél magasabbra szeljünk a jégben vagy minél közelebb vesszük utunkat a sarkok felé, annál inkább csökken a hőmérséklet, végül pedig a légkörrel együtt minden jéggé merevedik. Látjuk tehát, hogy a 90. szélességi fokon