Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-02 / 1. szám

-Bolcxo Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. o Nagybánya, 1910. Január 1. —1. szám. XXXVI. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE megjelenik nexismDEisr vásár Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Révész János. Szerkesztői kil.. ÜgYéSZSég Üzleti bányai utca 20. szám alatt, ilos hirdetések díjszabás szerint. Fölhívás előfizetésre. Lapunk a harminchatodik évfolyamba lép. E számunkkal Révész János mint szerkesztő a huszadik esztendőt kezdi meg. "Régi, járt ösvényen haladunk tehát. Közönségünk megszokta a lap külalakját, tartalmát, irányát, pártatlanságát, külön ajánlgatnunk — úgy hisszük — fölösleges. Munkatársaink — kik között nem egy fővárosi jeles iró szerepel — szintén az eddigiek maradnak s legfőbb feladatunkat képezi, hogy Szorgalmas, lelkiismeretes munkával a köznek javát szolgáljuk s olyan szellemi terméket adjunk, mely az ország bármely vidéki társadalmi lapjával kiállja a versenyt. Általános kedvelt rovatunk a »Heti krónika« továbbra is megmarad s tömörségével, időszerű eszméivel szövi át élénk hangulatban a hét történetét Füzetes mellékletünket, Schönherr Gyula első olaszországi útjának leírását új előfizetőinknek egészben megküldjük, tehát az eddig megjelent számokat is. E mű befejezése után pedig Nagybánya történetét fogjuk külön mellékletben, közölni, melyre előre is fölhívjuk a műveit olvasóközönség szives figyelmét. Legfőbb törekvésünk, hogy tiszta magyarsággal írjunk, mert az a nézetünk, hogy aki latinul beszél, beszéljen valóban latinul, aki franciául, az tisztán franciául; ne keverjen tücsköt-bogarat össze és a ki magyarul beszél vagy ír, ne vegyítsen mindig latin, német, görög, francia kifejezéseket előadásába, mert nem élünk a középkorban s a magyar lapnak egyik fő feladata, hogy a magyar nyelv szempontjából is irányítsa a közönséget és ne hivalkodjék azzal, hogy még mindig divatos, előkelő szép cicoma nálunk az idegen szó. Mint címünk mutatja Nagybányának és vidékének érdekeit óhajtjuk szolgálni s e téren az ellentétes irányú közleményeket is szívesen látjuk, csupán a tárgyilagosságot és a higgadt, művelt hangot kötjük ki. Az elmúlt 1909-dik esztendőben ötvenkő számban 81 nyomtatott ivet adtunk, vagyis J1.8 oldalt, ezenkívül egy kis kötetet képező érdekes füzetes mellékletet a »Doga és Dogaressa« meg »Napoleon és Jozefin« czimmel, bizonyára a 35 év óta érvényben lévőf csekély évdíj mellett elmentünk a legvégső határig, amit vidéken azért az árért irodalmi téren adni lehet. Megjegyezzük, hogy csak 52 évre vállalkoztunk s e helyett körülbelül még egyszer annyit adtunk, sőt meglepetésül a politikai eseményekben most is nagy sullyal biró orsz. képviselőnknek Földes Bélának jól sikerült acélmetszetű arcképét is hoztuk. Mondanunk sem kell, hogy a múlthoz hívek akarunk maradni s tisztán a nagyközönségtől függ, hogy mit tudunk felmutatni. Mi bízunk abban, hogy a becsületes munkát a haladás századában mindenki figyelemre méltatja, bizodalommal kezdjük meg tehát a harminchatodik évfolyamot s tisztelettel kérjük továbbra is a m. t. közönség szives pártfogását. A Nagybánya és Vidéke ára: Negyed évre . . . . 2 K. Félévre.........................4 K. Egész évre...................8 K. Ausztriában ugyanezek az árak értendők. Amerikába, Romániába, Itáliába az előfizetés dija félévre 5 K. A szerkesztőség és kiadóhivatal. Az 1909-dik év számadatai. 1909 dec. 30. A mult év anyakönyvi eredményei igen kedvezőknek mondhatók. Régóta nem volt annyi szaporodás, oly sok születés és kevés haláleset s mintegy 20 év óta nem fordult elő az az eset, hogy egy ízben majdnem két hétig egyetlen egy halálozás sem fordult elő városunkban. i»pici anyakönyvi hivatalnál a JJcL^tkező bejegyzések téteztek: 324, házasságot kötött 122, a*30-szuluri- ívercott volt fiú 258, leány 235, vallás szerint a következőleg oszlik meg: rom. kath. fiú 81, leány 72; ref. fiú 39, leány 26; gör. kath. fiú 110, leány 112; ág. hitv. evang. fiú 3, leány —; gör. kel. fiú 1, leány —; unitárius fiú 1, leány; izr. fiú 23, leány 25. Ikerszülés volt 5 esetben és pedig: 2 fiú róm. kath. 1 fiú és 1 leány, valamint 2 leány refomátus, 2 fiú és 2 leány gör. kath. Az 1908. évben 1 ikerszülés volt, most több 4 esetben. Halva született 21 és pedig róm. kath fiú 2, leány 5; ref. fiú 3, leány 2; gör. kath. fiú 6, leány 4; izraelita fiú —, leány 2. Az 1908. évben a halvaszületések száma volt 16, most több 5. Törvénytelen gyermek volt 60, ezek között r. kath. fiú 7, leány 4; ref. fiú 3, leány — ; gör. kath. fiú 26, leány 16; izraelita fiú 2, leány 2. Az 1908. évben törvénytelen gyermek volt 46, most több 14 Elhalt férfi löt, nő 160, összesen 324. Vallás szerint: róm. kath. férfi 48, nő 54; református férfi 20, nő 20; gör. kath férfi 84 nő 73; ág. hitv evang. férfi 3. nő — izraelita férfi 9, nő 13 Korszerinti elhalálozások : 1—5 éves korban 141, 6-10 éves 5, 11 — 15 éves 7, 16-20 éves 14,21—25 éves 11, 26-30 éves 5 31-35 éves 10, 36—40 éves 9, 41—45 éves 11, 46-50 éves 18, 51—55 éves 15, 56—60 éves 14, 61—65 éves 20, 66—70 éves 11, 71—75 éves 10, 76—80 éves 12 81 —85 éves 3, 86 -90 éves 5, 91 — 95 éves korban 1. - ' ■- -»ff. Halálokozó betegségek: agykórban 17,alkol^l- ■'v* mérgezésben 3, agyhártyalobban 6, aszályban §, agy- sfíhüdésben 5, agyrázkódásban 1, orr-rákba j*l, agyguiában 1, bélh&rutban 4a, origlibkolLatkf. be!.1 abban 1, belső sérülésben 1, csontszóban 2, cukorbetegségben 1, elvetélésben 1, elmebajban 1, epilepsziás rohamban 1, fültőmirigy-lobban 1, görcsökben 6, görvélykórban 1, gyomorfekélyben 1, gerincagysorvadásban 1, gümőkórban 3, gyomordaganatban 1, gyomortályogban 1, gyermekágyi lázban 1, hörghurutban 3, hasdaganatban 1, hasvízkórban 1, hashártyalobban 2, hónaljrákban 1, influenzában 1, izületi csuzban 1, koraszületésben 1, kanyaróban 1, köszvényben 1, nehéz fogzásban 1, nehéz szülésben 1, rákban 1, rángásokban 3, szívhüdésben 7, szervi szívbántalomban 1, szamárhurutban 1, tüdővészben 55, toroklobban 1, tüdőgyulladásban 37, végelgyengülésben 20, vérmérgezésben 1, veselobban 5, veleszületett gyengeségben Valódi emberszeretet és invijekció nem egyeztethetők össze. Az emberszeretet terén úgy vagyunk, mint a turista világban : az elragadtatás érzésétől hevülünk, ha egy nagy fáradtsággal elért csúcsról a természet magasztosságát csodálhatjuk, visszavágyódunk a hegyekbe, hogy újra, meg újra részesei lehessünk egy gyönyörteljes élvezetnek, így vagyunk az emberszeretettel. Ennek az etikai tudománynak nagy területét hatalmas hegyláncnak tekinthetjük mind magasabbra nőtt száz csúccsal és ugyanannyi szakadékolt völggyel. Minden völgy különleges helye a nyomornak, a gondnak, az aggódásnak és a szenvedésnek. És mindegyik völgybe le kell szállania az emberszeretet angyalának, hogy itt enyhítsen, ott segítsen, emitt támogasson, amott elűzze a gondot. Minden csúcsról egy-egy külön szerencsétlenségnek a völgye látható: az egyike a vakoké, a másik csúcsról a siketnémáké, a harmadikról a hülyéké; látjuk szomorú völgyét az alkoholistáknak, a bénáknak, a kinövéses testűeknek, a hosszú éveken át betegekét stb. stb. S mind magasabbra hágva, egyszerre több völgyet is láthatunk, az emberi nyomor és szerencsétlenség völgyeit, melyek több családot, egész városokat, sőt országokat és népeket sújtottak éhínség, tűzvész, felhőszakadás, árvíz, járvány, földrengés következtében. És itt kötelessége a társadalomnak, a hatóságnak, az államnak, hogy ez elemi csapások okozta szerencsétlenségeken segítsen. Széles mező tárul itt föl a humanitás előtt; a részvét, az irgalmasság, a felebaráti szeretet csodákat művelhetnek, az emberiséghez hasonló felhívás fölpattantja a sziveket, ki-ki ad valamit megtakarított filléreiből s a szükség enyhül, az ínséges tömegen segítve van. Jót tenni: jó. A megelégedés érzete hatja át az embert, annak tudatában, hogy emberileg cselekedett, a humanitásnak adózott. S ha ezer méterrel még följebb szállunk, úgy azt az általános szerencsétlenséget látjuk, melynek okai az alkohol és a háború, az emberiség legnagyobb csapásai, amelyek pusztítólag minden völgyön átvonulnak. Ez a legnagyobb szükség, ez a legnagyobb szerencsétlenség. Nemzetközi intézkedések létesülnek, megalakul a »vörös kereszt« s azt hisszük, hogy ezzel az emberiség követelményeinek immár eleget tettünk. Ezen az állásponton áll ma az emberiség. De az emberszeretet géniusza elfödi arcát, fájdalomtól barázdás fejét megrázza és érces hangon, melynek minden ember belsejéig kellene hatolnia, kiáltja! »Te ölj! Ne gyilkolj! Szerelj le Legyetek testvérek ezen a földtekén!« És aki lelki szemeivel még magasabb régiókig hatol, az már nemcsak az emberi nyomorúságot, de az állatok nyomorúságát is látja, az állatkínzásokat. Az állatvédő olyan ember, aki a humanitás egyes fázisain magát keresztül küzdötte, szívének minden szálával az emberi nyomor enyhítésén csügg, de egyben van szeme és füle a föld egyéb teremtményeivel szemben is, melyek éppen úgy éreznek, mint mi, de nincs szavuk, hogy szenvedéseiket elpanaszolhatnák — az állatokkal szemben. Az állatvédő erkölcsi tekintetben az úgynevezett emberbarátok felett áll, akik gyakran csak hiúságból enyhítik az emberi nyomort, míg az állatvédők a köszönet minden remélhetése nélkül működnek áldásosan. Az állatvédők is kétfélék: olyanok, akik beérik azzal, hogy az utcán előforduló szembeszökő állatkínzásokat elhárítsák s olyanok, akik az ajtó és zár mögött történő állatkínzások ellen is küzdenek. A fiziológiai intézetek laboratóriumaiban »az emberiség javára« címen az állatokat elevenen megsütik, megfőzik, szemeiket kiszúrják, fejüket megfúrják, csontjaikat átfűrészelik, agyrészeiket eltávolítják, megnyitott koponyaüregeikbe forró és jéghideg vizet öntenek, bőrét lenyúzzák, veséit, sőt kicsinyeit is kivágják, vérét lecsapolják és lével pótolják, különböző betegségeket, mint tüdővészt, kolerát, pestist beoltanak, stb. Ezt tudományos állatvizsgálatnak, vagy invijekciónak hívják. Állítólag azért történik, hogy a beteg emberiségen való segítség előmozdutlassék. Az eszme teljesen dicséretes, tanulmányozni akarnak, tudni óhajtják, hogy egyik vagy másik gyógyszer a szerves testnek használ-e vagy árt. Kísérletül az emlős állatokat használják: a kutyát, a tengeri nyulat, a macskát, a lovat, a tengeri malacot s a nyert eredményeket az embereknél akarják alkalmazni. Az emberi jognak túlbecsülése ez, mely egészen megengedhetőnek véli, hogy az alatta álló teremtéseket tetszése szerint megcsonkítsa, kínozza és halálnak szánja. Akár csak a középkorban, mikor az alattvalókat, a jobbágyokat, a rabszolgákat önkény, önkedv szerint ütötték, elzárták, éheztették, csonkították, megölték. Azonban az emberiség folyton előbbre halad s az állatot is fölszabadította rabszolgaságából. A tulajdonunk, nevelhetjük szigorral és fegyelemmel, céljainkra használhatjuk, munkára késztethetjük, de erejével sohasem élhetünk vissza, nem gyötörhetjük, irgalmatlanul nem kínozhatjuk s lökhetjük oda a szenvedésteli halálnak. Az állatok is jogokat igényelnek s ezeket a jogokat nekik nyújtani is kell. Hamis csapáson haladunk, ha azt hisszük, hogy ami az állatokra nézve kedvező, az kedvező az emberre is. Ami az embernek árt, nem árt az állatnak és megfordítva, ami az állatnak méreg, azt az ember könnyedén elbírja. Egy milligram hyocin megöli az embert, míg a kutya és a macska 300-szor ennyit elbír. Belladonna csak gyöngéden hat lóra, szamárra, majomra csaknem semmit se galambra, tengeri nyúlra, míg igen veszedelmes méreg az emberre nézve. Kéksav csekély hatású békáknál, lovaknál, hiénáknál; az embernél már legkisebb adagban gyorsan ölő mé Lstpunis: mai száma $ ol.cial.