Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-05 / 1. szám

(2) 1. szám NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1913. január 5. 121,553 koronával több, mint előző évben. 6. Folyó­számla követelés 345,091 K 87,802 koronával kevesebb, mint előző évben. 7. Értékpapír állománya : 49,435 koronával több, mint előbb.136,544 K 8. Ingatlanban .... 34,703 K 9. Adót fizetett 1912-ben 22,324 K 10. Tiszti fü­z. és kéz. csak 12,663 K 11. Letétek................... 12,398 K 9201 koronával kevesebb, mint előző évben. 12 Váltó kamat bevétel : 110,248 K Kötvény „ „ . 108,266 K Folyószámla „ . 27,440 K Értékpapír „ . 4,910 K Nyomtatványokból . —,252 K Leírásokból . . . . 1.612 K 13. Giró forgalma , . 14. Jótékony célokra adott . 202,481 K 1,200 K 15. Összforgalma kitett 20 milliót. Ha ezen számokat egybe vetjük azon tény­­nyel, hogy a nehéz viszonyokra való figyelemmel kényszer felmondásokkal a fenakadásokat nem nehezítette s csak midőn a pesti nagyintézetek SV/6-ot túlhaladó kamatot számítottak, számí­tott a késedelmesek és új pénzkölcsön beszerzé­seknél 86/0 kamat mellett V4% illetéket, de aki pontosan betartotta lejáratát, annál éppen semmi változást nem tett, midőn más vidékekről halljuk a zaklató felmondásokat, kényszer­befizetést és nagy kamatokat — tapasztaljuk a gyors kiszol­gálást, akkor tudjuk, mily nagy szolgálatot tesz­nek a városi takarék mellett többi szolid pénz­intézeteink is a mi nehéz viszonyokkal küzdő közönségünknek. Minél erősebb egy intézet, annál több szol­gálatot tehet a maga biztonságával a közgaz­daságnak s igy csak megnyugvással látjuk a fenti számadatokból, hogy a városi takarék után vá­rosunk ezen második intézete, miként erősödik s mily szépen tölti be közgazdasági hivatását. Ha igy járna el minden intézet, úgy erősöd­hetne meg a valódi közállapot s a nyugodtság­gal rögződnék meg a biztonság tudata; — már Széchenyi a maga »Hitel« nagy művében meg­állapította, hogy rendezett szolid pénzügy, az­az a — hitel — képezi a közgazdaság s ezzel a ma­gán vagyonosodás alapját, ahol a közönségnek ez rendelkezésére áll, ha azzal solidul él és azt ki­használni fogékonysággal bír, ott fejlődésnek kell lenni, de ahol a hitellel vissza­élnek, ahol nem a becsület és jóakarat vezeti úgy a közönséget, mint a pénzintézeteket, ott nem lehet más, mint stagnáció és visszaesés. Erősítsük tehát solid intézeteinket, hogy ezek megerősödésének jótékony hatása lehessen a hitel, mint a közforgalmat éltető elemnek a gazdasági életünk fejlesztésére, mert hiába becs­méreljük, a tőkegyűjtésben van a család, a város és az állam ereje. Nagy bűnt követ el, ki a va­gyont, mint kényelmes gondtalan, esetleg henye­életet biztosító célt tekinti, mert a vagyon az az a tőke hivatása, eszközként szolgálni a szép, jó és nemes dolgok létesítésére. önmaga és családja ellen követ el bűnt, ki anyagi erején túl kíván czifrálkodni, akár öltöny, akár lakás berendezésben, vagy vagyoni romlásba vezető dőzsölésben, de viszont, aki anyagilag te­heti, kötelességet teljesít, ha a fölöslegét a luxus és szépművészet fejlesztésére fordítja, mert hiszen a fényűzés kellene, hogy legyen azon ipari adó, mit a művészet és az ipar a vagyonosokra a maga munkája, találékonysága és szorgalmával vet. A nyugati államok tőkeereje adja meg az ottani ipar fejlődés alapját, ott sem volt meg a tőke kezdettől, sok generáció szorgalma és taka­rékossága hozta azt össze, tanuljunk tőlüük, le­gyünk okszerű takarékossággal, hogy eljöhessen itt is az idő, midőn a fölösleget oly élvezetesen fordíthassuk a szépművészet és ipar pártolással annak emelésére, mert üres kamarának nincsen vacsorája s szegény embernek nincsen iparosa. hivatal kérelmére közöljük egész terjedelmében azt az utasítást, amely szerint kell a vallomást január első három hetében eszközölni. A tőkekamat- és járadékadó az 1913. évre az 1909. évi VII. t.-cikk, illetőleg az annak vég­rehajtása tárgyában 1910. évi 50,000. szám alatt kiadott utasítás rendelkezései szerint fog kivet­tetni. A kivetés alapjául szolgáló vallomási ivek benyújtására a m. kir. pénzügyminisztérium 1912. évi 111,507. szám alatt kiadott rendeletével az 1913. évi január hónap 1-től 20-ikáig terjedő időt tűzte ki. A vallomási ivek kiállításánál a követ­kezők tartandók szem előtt: 1. A tőkekamat- és járadékadó tárgya az 1909. évi VII. t.-c. 1. §-a szerint mind az a va­gyon vagy vagyonjog, mely a jövedelemadón kívül más egyenes adó, nevezetesen: földadó, házadó, általános kereseti adó, valamint a nyil­vános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója alá nem tartozik és szolgálati viszonyból származó illetménynek vagy ellátásnak sem te­kinthető. Az adótárgy nyers jövedelme az adó alapja. Ide tartoznak különösen: a) az állam, törvényhatóságok, társulatok, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vál­lalatok által kibocsátott kölcsönkötvények (elsőbb­ségi kötvények) és záloglevelek kamatai, ha azok a fennálló törvények értelmében adómentességben nem részesülnek; b) a váltókra, kézi- vagy jelzáloggal bizto­sított vagy nem biztosított adóslevelekre, más egyéb okiratokra, vagy okiratok nélkül kölcsön­­t adott tőkéből, vételhátralékokból, telepesek által fizetendő megváltási összegekből, vagy más egyéb követelésekből (esetleg le- vagy hozzászámítolás útján) eredő kamatok, ideértve a tőkésített ka­matok után járó kamatokat is; c) a hitbizományi, családi, egyházi, mise­mondásra rendelt és bárminő más alapok és ala­pítványok hozadéka, a letétek és óvadékok (biz­tosítékok) kamatai; d) a járadékok általában, különösen : élet­járadékok, rokonsági évjáradékok, tartásdíjak, az özvegyi jog címén kisz­olgáltatott életjáradékok azoknak az eseteknek kivételével, midőn az e célra szolgáló vagyon után az özvegy mint ha­szonélvező a jövedelemadón kívül más egyenes adót már fizet; továbbá a találmányok és talál­mányi szabadalmak használatáért, valamint a szerző halála után az örökösökre átszállótt szer­zői jogért (1884. évi XVI. t.-c.) fizetett dijak és mindazon járadékszerü visszatérő szolgáltatások, melyeknek teljesítése szerződésileg elvállalt, de nem szolgálati viszonyból eredő kötelezettségen, birói ítéleten vagy törvényen alapszik; e) a külföldi részvényekből, kötvényekből és más egyéb külföldi értékpapírokból származó kamatok vagy osztalékok ; f) a gyógyszertárak, iparüzletek, bányamű­vek és egyéb a föld- és házadó alá nem tartozó jogokért járó haszonbérek vagy más szolgáltatá­sok ; a bányamiveléshez szükséges beleegyezésért fizetett ellenszolgáltatások (termelési jutalékok), valamint általában a szolgalmakért járó haszon­vétel; az örökbér; az 1896 évi XXV. t. cikkben tárgyalt zsellérbirtokok és az ezekhez hasonló természetű birtokok haszonvételéért fizetett évi szolgálmányok (idézett törvény 6. §-a), illetőleg megváltás esetében a váltságtőke kamata és az eféle földadó alá nem eső haszonvételi jogok (örökváltságok) után fizetett évi tartozásoknak a kamatokra eső része; g) a hitelüzlettel foglalkozó s alapszabályaik értelmében pénzbetétek átvételére jogosított nyil­vános számadásra kötelezett vagy nem kötele­zett, de ugyanezen szempontok alá eső vállala­toknál a takarékbetétek, úgymint: utalványok, betéti könyvek és egyéb betétokmányok vagy folyó­számla mellett gyümölcsözés végett bárki által elhelyezett tőkéből folyó jövedelem; h) a nem cégjegyzett leszámítolóknak és pénzüzéreknek jutalék, járandóság vagy egyéb bármely címen húzott és egyenként, azaz tőkék szerint külön-külön megállapítható kamatjöve­delme; i) a nyug- és kegyellátási intézeteknek fen­tebb említett jövedelmei. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által alkalmazottaik számára létesített ilyen intézeteknek ezen jövedelmei azon­ban csak az esetben, ha a vagyon alapszabály­­szerűleg külön kezeltetik. 2. A tőkekamat- és járadékadó az 1909.­­ évi VII. t.-cikk 8. §-a értelmében az adóévet­­ megelőző évben élvezett kamat- és járadékjöve­delem után lévén kivetendő, az 1913. évi adóz­tatás alá az 1912. évben élvezett kamat- (jára­dék-) jövedelem vallandó be. 3. A tőkekamat és járadékjövedelem be­vallására az 1909. évi VII. t.-cikk 15. §- a szerint kötelezve van: a) az adótárgy tulajdonosa vagy haszon­­élvezője, vagyonközösség esetén pedig az összes tulajdonosok; b) nem önjoga, valamint jogi személyeknél a törvényes képviselő, aki ezeknek érdekeit a továbbiakban felelősség mellett szintén képviseli. Az a) pont esetében, ha a közös tulajdo­nosok meghatalmazottjának tekintendő. A vallomásadásra kötelezett az 1909. évi VII. t.-cikk 30. §-a szerint kötelességének meg­hatalmazott útján is megfelelhet, ennek eljárásáért azonban anyagilag a meghatalmazó felelős. A bélyegmentes meghatalmazás kívánatra felmutatandó. 4. Ha a kamat- vagy járadékjövedelmet nemcsak készpénz, hanem más egyéb természet­beni szolgáltatások is képezik, pl. járadékoknál: élelmezés, ruházat, lakás, vagy kölcsöntőkéknél a kamatok fejében használatba adott ingatlanok hozadéka, ezeket a fél az 1909. évi VII. t.-cikk 14. §-a értelmében a vallomási iv jegyzetrovatában részletesen felsorolni s az adóköteles jövedelmet a vallomási iv vonatkozó rovatában a helyi viszo­nyoknak (esetleg a vidék piaczi árainak) meg­­felelőlag pénzértékben is kifejezni köteles. 5. Adóssági kamatok levonása nincs meg­engedve. Ha a fél hitelt érdemlőleg igazolja, az 1909. évi VII. t.-czik 10. §-a értelmében levonandók: a) az adótárg­gyal összekötött, magánjogi czimen alapuló oly teher, mely annak összegét kevesbíti; b) az 1. f) pontban említett adótárgyaknál az adó alanyát terhelő karbantartási költségek. A terhek csakis abból a jövedelemből von­hatók le, amelyre vonatkozólag tényleg felme­rültek. A nyug- és kegyellátási intézeteknél a ki­fizetett nyugdíjak összege kiadásként nem von­ható le.­­ Az 1. f) pontban említett adótárgyak jövedelméről az 1909. évi VII. t.-cz. 14. §-a értel­mében a vallomás mindig annál a községi elöljá­róságnál (városi adóhivatalnál, illetőleg a székes­­fővárosban a városi adóhivatalnak kerületi osztá­lyánál) nyújtandó be, ahol az adótárgy fekszik; minden más esetben pedig, ahol a fél állandóan lakik, illetőleg a jogi személy székel Vi így ennek hiányában pl. külföldieknél, ahonnét kedo­óköteles jövedelem folyik, tehát utóbbi esetben, amely községben adós állandóan lakik. A vallomások beadásáról, ha a felek azt kérnék, nekik elismervény adandó. 7. Az adózók az 1909. évi VII­I.-cz. 24. §-a értelmében a vallomás beadásának kötelezettsége alól fel vannak mentve és levonás útján szedetik be az adó: a) az 1. a) pontban említett s az állam, törvényhatóságok és társulatok által kibocsátott adóköteles értékpapírok kamatai után az adós által, kivéve a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által kibocsátott kölcsönkötvényeket (elsőbbségi kötvényeket) és zálogleveleket, melyek­nek kamatait a felek kötelesek bevallani; b) a gyámpénztárak összesített pénzkezelési rendszerénél a jelzálogilag bekebelezett tőkekö­vetelések kamatai után a gyámpénztár által; c) a takarékbetétek után (1 g) pont) a pénzintézet által. 8. Aki vallomását az előirt határidőben be nem adja, vagy abból adóköteles tárgyakat ki­hagy, a be nem vallott adótárgy után a kivetés során megállapított adónak 5 °­ C-át, ha pedig a hozzá intézett külön felhívásnak sem felel meg, a be nem vallott minden adótárgy után megálla­pított adónak további 25%-át fizeti pótlék fejé­ben. (1912. évi Lil­. t.-cz. 39. §) Jövedéki büntető eljárás alá eső kihágást követ el a vallomás adására kötelezett, ha jöve­delemre vonatkozó vallomásában, vagy illetékes helyről hozzá intézett kérdésekre adott írásbeli vagy jegyzőkönyvbe mondott válaszában, vagy jogorvoslatának indokolásában tudva valótlan és szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkozatot tesz, mely az adó megrövidítésére alkalmas, ille­tőleg adóköteles jövedelmi forrást szándékosan elhallgat. (1909. évi X. t.-cz. 71. §) A tőkekamat- és járadékadó alá tartozó jövedelmek bevallása. A f. évben a bevallás megint a régi törvény és nem az új szerint történik, melynek életbelép­tetése el van halasztva. Megvigasztalhatjuk tehát a takarékpénztári betevőket, hogy az adót még mindig az intézet fizeti helyettök. Sok kára esik a közönségnek ebben az ügy­ben való járatlansága miatt, azért a városi adó-

Next