Nagybánya, 1904. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-07 / 27. szám
XI. évfolyam. 1904. július ló *7. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona. f Felelős szerkesztőnegyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. ' , ' Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. IEGLY MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek”küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay és Andy könyvnyomdájában is. Főtér 14. Villamvilágitás. Julius 6. Nagybánya város köz- és magánvilágitásának a mai kor műszaki követelményei értelmében való rendezése, illetőleg a városnak villamos világítással való ellátása már évek sora óta állandóan foglalkoztatja úgy a város közönségét, mint a városi ügyeket vezető hatóságot, azonban közismert dolog, hogy ezen városi érdek kielégítése teljesen megtörött azon a város kereskedelmi, forgalmi és ipari viszonyaiból folyólag tényleg fenálló és elháríthatatlan nehézségen, hogy egy kizárólag villamos áramot szolgáltató ipartelep, mint önálló vállalat sem a városházi kezelésében, annál kevésbé pedig magánvállalkozás kezelésében jövedelmezően nem lenne létesíthető és fentartható, mert a magánfogyasztók (lakások, üzletek, vendéglők stb.) által igényelt áramfogyasztás — tehát az úgynevezett évi áram-consum — oly kismérvű, hogy az ily üzemmel járó fentartási, kezelési és amortizácziós kiadások, még oly szerényen számítva is, nem volnának a város és a fogyasztó közönség által fizetendő normális áram-egységárak feltételezése mellett sem fedezhetők. Ezen kétségbevonhatlan tény okozta, hogy az igen éles versenyt folytató villamvilágítási vállalatok egyike sem kereste meg ajánlatokkal ezideig a városi hatóságot, más részről pedig a közterheket viselő és elsősorban számottevő városi közönségünk teljes joggal igényelheti, hogy a háztartásában oly fontos szerepet játszó világítás ügye nagyobb megterheltetése nélkül megoldást nyerjen, hiszen más kisebb városok is el vannak már látva világítást szolgáltató ipartelepekkel. Ily helyzetben nem maradt más hátra, mint a villamvilágítás kérdését egy már fenálló iparvállalattal kapcsolatban megoldani oly alapon, amiként ezen ügy más hasonló viszonyok között levő hazai városokban a város közérdekeinek és a nagyközönség speciális érdekeinek teljes méltánylásával általános megelégedésre tényleg megvalósítást nyert. Arról értesülünk, hogy az itt egyedül szóba kerülhető iparvállalatnak, a Fasoron levő gőzmalomnak a tulajdonosa, Almer Lajos, a világhírű Ganz és Társa budapesti gépgyár által tett idevágó tanulmányok alapján, a gépgyár által kidolgozott részletes tervek, költségvetés és műszaki leírás csatolásával részletes ajánlatot nyújtott be a városi tanácshoz, hogy a város köz- és magánvilágítása egy, az említett malom telkén felállítandó központi villamosáram fejlesztő telepről láttassák el. Ezen ajánlat értelmében a város utczái és terei 200 darab 16 gyertyafényű izzólámpával és 4 darab egyenként 10 amperes, egyenként körülbelül 500 gyertyafényű ívlámpával láttatnának el, amely lámpák fele fél, másik fele pedig egész éjjel világítana. Mondanunk is fölösleges, hogy ezen világítás egész nagyvárosias jelleget kölcsönözne városunknak, eltekintve a magánlakásokban leendő használatánál előálló kényelmi, közbiztonsági és egészségügyi szempontoktól. Ezen közvilágítás fejében ajánlattevő évnegyedes utólagos részletekben fizetendő évi 8000 korona általányárat kér a várostól, amely általányosszegben a közvilágítási vezetékhálózat létesítése és teljes fentartása, tehát izzólámpák, ívlámpa-szenek fogyasztása, faoszlopok, védő üvegek és lámpaernyők szerelése stb. ben foglaltatnak. Anélkül, hogy ez ügyben már most végleges álláspontot foglalnánk el, elismerjük, hogy az igényelt évi általány a jelenlegi petroleum világítás évi körülbelül 5000—6000 korona költségei mellett nem mondható drágának, sőt ellenkezőleg, mert a város azt házi kezelésben kétszer ily nagy áron sem tudná megvalósítani. Ami a nagyközönséget illeti, vállalkozó oly központi áramtelep és vezeték hálózat kiépítésére kötelezi magát, hogy az említett közvilágításon kívül még körülbelől 2000 darab egyenként 16 gyertyafényű felszerelt izzólámpát tudjon árammal ellátni és a villamos áram maximális egységárát hektowattóránként 7 fillérben kívánja megállapíttatni. Ez azt jelentené, hogy egy 16 gyertafényerősségű lámpa óránkénti használatáért maximálisan 31/2 fillért kellene a közönségnek fizetni, amely más városokhoz viszonyítva, de abszolút értelemben is határozottan mérsékelt. A „Nagybánya“ tárczája. fauna forrása. - Matthisson után németből. -Könnyeim, folynak le fehér habodba Tiszta kis forrás, a mióta lánykám Partidon térdelt s az egek felé szállt Csendes imája . . . Égi lényeknek a seregje lengjen Folyton e parton, Laurám hol állott S tarka, szép leplét terné a sírra Csalfa jövendő . . . Fürtjeid mellett lebegett a szellő S langy fugalmában fürödött a fátylad És a lágy Zephir susogá füledbe Esti danáját . . . Szende angyalként mosolyogva mentél, Arczodon fönség ragyogott s szemedben Titkos érzelmek lobogó parázsa Villoga folyton . . . Hallgató Isten remegő imádat, A berek csöndjén szavaid zokogtak, Édes arczodnak liliomja ázott Hév konyáidtól . . . Könnyeim folynak le fehér habodba Tiszta kis forrás, szakitok virágot Partodon, szépen koszorúba fűzve Vinni a sírra . . . Kuszkó Dezső. 27-ik szám. Erdei történet. Az erdőt jártam, ahol most tavaszi vizek locsognak és a tavalyi őszből itt feledett levéltenger felett nedves párák szövődnek-fonódnak az alkonyat jöttével. Az út felett régi tölgyek borulnak össze tar fekete gályáikkal; általában minden szomorú, a bokrok az útmentén és a törpe fák, amelyek között kanyarogva vész el az ösvény. Ez a nagy, mély szomorúság fog körül mindent e korai tavaszi délutánon. Névtelen búbánat leng a magas, komoly fák között. Hangtalan madarak repülnek a fák felett és ember nincsen a tájon. Csak én magam megyek a gyalogösvényen előre és a gyenge szél bujdosik előttem, sóhajtozván a szomorú, nedves bokrok között. Tán a csősz is alszik valamerre elbújva. Csend van, a szél beszélget csak, zörögvén. A fák felett szürke égboltozat borul az erdőre. Szomorú minden, pedig maholnap kibújik a napocska bundájából és fényes köntöst öltve, mosolygós orózájával vidámságot és melegséget sugároz ide. Felébrednek a törpék is az odvas füzek korhadt derekaiban és hosszú szakállukat simogatva, sok minden jót cselekesznek, a mint a mesében ez meg vagyon írva. És az erdő ezer illatát is szárnyára veszi a fuvalom; — tavaszi sejtések fakadnak fel a komor földből, amelyik most némán, vizesen és szomorúan alszik. Zúgott messze valahol egy malom; amint az ösvényen előre mentem, a zúgás közeledett hozzám; végre szétnyíltak a szomorú bokrok és nagy, tágas mezőségen látszott a folyócska, amelyik a síkságot keresztül szelte és a malomkerekek között zuhogva szaladt le, a kerekek ellenben nem forogtak. Csendesség ült a malom felett, amelyik hegyes zsindelyes fedelével, elhagyott, roskadt keritésü kertjével igen hasonlított egy régi és szép skót balladához. Vájjon a herczegleány is itt van-e a malomban ? Zörgettem a kapun és a zörgetésre egy vidrasapkás, kis szürkeszakállas ember bújt ki valamelyik ajtón. Dohogva jött az udvaron keresztül s a két lompos komondort zavarta, a melyik mint két vad erdei farkas rohant elő az udvar zugából. A vidrasapkás, kis szürke ember kinyitotta a kaput és régi barátom, Hoffmann Feri tanár úr magához ölelgetett. Igen örült, hogy meglátogattam, bár ez nem szokása. Hoffmann tanár úrról már feljegyeztem egyszer, hogy emberkerülő, szomorú férfiú volt, aki annyira félt mindentől, ami a világból való, hogy a legfurfangosabb várkapukkal és bástyákkal sánczolta el magát az emberektől. Tavaly még a városban lakott, vagyis nem az erdőben. A Csimek-ház ugyan kívül esett a városon, de a tanár urat mégis meg lehetett közelíteni, ha a Bujtos útjai járhatók voltak. Idővel igen sokat alkalmatlan-