Nagybánya, 1904. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-07 / 27. szám

XI. évfolyam. 1904. július l­ó *7. TÁRSADALMI ÉS SZÉ­PIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona. f Felelős szerkesztő­negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. ' , ' Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. I­EGLY MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi­ ut 22. szám, hova a lap­közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek”küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay és Andy könyvnyomdájában is. Főtér 14. Villamvilágitás. Julius 6. Nagybánya város köz- és magán­­világitásának a mai kor műszaki követel­ményei értelmében való rendezése, illető­leg a városnak villamos világítással való ellátása már évek sora óta állandóan fog­lalkoztatja úgy a város közönségét, mint a városi ügyeket vezető hatóságot, azon­ban közismert dolog, hogy ezen városi érdek kielégítése teljesen megtörött azon a város kereskedelmi, forgalmi és ipari viszonyaiból folyólag tényleg fenálló és elháríthatatlan nehézségen, hogy egy ki­zárólag villamos áramot szolgáltató ipar­telep, mint önálló vállalat sem a város­házi kezelésében, annál kevésbé pedig magánvállalkozás kezelésében jövedelme­zően nem lenne létesíthető és fentartható, mert a magán­fogyasztók (lakások, üzle­tek, vendéglők stb.) által igényelt áram­­fogyasztás — tehát az úgynevezett évi áram-consum — oly kismérvű, hogy az ily üzemmel járó fentartási, kezelési és amor­­tizácziós kiadások, még oly szerényen számítva is, nem volnának a város és a fogyasztó közönség által fizetendő normális áram-egységárak feltételezése mellett sem fedezhetők. Ezen kétségbevonhatlan tény okozta, hogy az igen éles versenyt folytató villam­­világítási vállalatok egyike sem kereste meg ajánlatokkal ezideig a városi hatósá­got, más részről pedig a közterheket vi­selő és első­sorban számot­tevő városi közönségünk teljes joggal igényelheti, hogy a háztartásában oly fontos szerepet játszó világítás ügye nagyobb megterheltetése nélkül megoldást nyerjen, hiszen más ki­sebb városok is el vannak már látva vi­lágítást szolgáltató ipartelepekkel. Ily helyzetben nem maradt más hátra, mint a villamvilágítás kérdését egy már fenálló iparvállalattal kapcsolatban meg­oldani oly alapon, a­miként ezen ügy más hasonló viszonyok között levő hazai vá­rosokban a város közérdekeinek és a nagy­közönség spec­iális érdekeinek teljes mél­tánylásával általános megelégedésre tény­leg megvalósítást nyert. Arról értesülünk, hogy az itt egyedül szóba kerülhető iparvállalatnak, a Fa­soron levő gőzmalomnak a tulajdonosa, Almer Lajos, a világhírű Ganz és Társa buda­pesti gépgyár által tett idevágó tanulmá­nyok alapján, a gépgyár által kidolgozott részletes tervek, költségvetés és műszaki leírás csatolásával részletes ajánlatot nyúj­tott be a városi tanácshoz, hogy a város köz- és magánvilágítása egy, az említett malom telkén felállítandó központi villamos­áram fejlesztő telepről láttassák el. Ezen ajánlat értelmében a város ut­­czái és terei 200 darab 16 gyertyafényű izzólámpával és 4 darab egyenként 10 amperes, egyenként körülbelül 500 gyertya­­fényű ívlámpával láttatnának el, a­mely lámpák fele fél, másik fele pedig egész éjjel világítana. Mondanunk is fölösleges, hogy ezen világítás egész nagyvárosias jelleget kölcsönözne városunknak, eltekintve a magánlakásokban leendő használatánál előálló kényelmi, közbiztonsági és egész­ségügyi szempontoktól. Ezen közvilágítás fejében ajánlattevő évnegyedes utólagos részletekben fizetendő évi 8000 korona általányárat kér a város­tól, a­mely általányosszegben a közvilágítási vezetékhálózat létesítése és teljes fentar­­tása, tehát izzólámpák, ívlámpa-szenek fogyasztása, faoszlopok, védő üvegek és lámpaernyők szerelése stb. ben foglaltatnak. Anélkül, hogy ez ügyben már most végleges álláspontot foglalnánk el, elismer­jük, hogy az igényelt évi általány a jelen­legi petroleum világítás évi körülbelül 5000—6000 korona költségei mellett nem mondható drágának, sőt ellenkezőleg, mert a város azt házi kezelésben kétszer ily nagy áron sem tudná megvalósítani. A­mi a nagyközönséget illeti, vállal­kozó oly központi áramtelep és vezeték hálózat kiépítésére kötelezi magát, hogy az említett közvilágításon kívül még körül­­belől 2000 darab egyenként 16 gyertya­­fényű felszerelt izzólámpát tudjon árammal ellátni és a villamos áram maximális egységárát hektowattóránként 7 fillérben kívánja megállapíttatni. Ez azt jelentené, hogy egy 16 gyertafényerősségű lámpa óránkénti használatáért maximálisan 31/2 fillért kellene a közönségnek fizetni, a­mely más városokhoz viszonyítva, de ab­szolút értelemben is határozottan mérsékelt. A „Nagybánya“ tárczája. fauna forrása. - Matthisson után németből. -Könnyeim, folynak le fehér habodba Tiszta kis forrás, a mióta lánykám Partidon térdelt s az egek felé szállt Csendes imája . . . Égi lényeknek a seregje lengjen Folyton e parton, Laurám hol állott S tarka, szép leplét terné a sírra Csalfa jövendő . . . Fürtjeid mellett lebegett a szellő S langy fugalmában fürödött a fátylad És a lágy Zephir susogá füledbe Esti danáját . . . Szende angyalként mosolyogva mentél, Arczodon fönség ragyogott s szemedben Titkos érzelmek lobogó parázsa Villoga folyton . . . Hallgató Isten remegő imádat, A berek csöndjén szavaid zokogtak, Édes arczodnak liliomja ázott Hév konyáidtól . . . Könnyeim folynak le fehér habodba Tiszta kis forrás, szakitok virágot Partodon, szépen koszorúba fűzve Vinni a sírra . . . Kuszkó Dezső. 27-ik­ szám. Erdei történet. Az erdőt jártam, ahol most tavaszi vizek locsognak és a tavalyi őszből itt feledett levél­­tenger felett nedves párák szövődnek-fonódnak az alkonyat jöttével. Az út felett régi tölgyek borulnak össze tar fekete gályáikkal; általában minden szomorú, a bokrok az útmentén és a törpe fák, amelyek között kanyarogva vész el az ösvény. Ez a nagy, mély szomorúság fog körül mindent e korai tavaszi délutánon. Név­telen búbánat leng a magas, komoly fák között. Hangtalan madarak repülnek a fák felett és ember nincsen a tájon. Csak én magam megyek a gyalog­ösvényen előre és a gyenge szél buj­­dosik előttem, sóhajtozván a szomorú, nedves bokrok között. Tán a csősz is alszik valamerre elbújva. Csend van, a szél beszélget csak, zörögvén. A fák felett szürke égboltozat borul az erdőre. Szomorú minden, pedig maholnap kibújik a napocska bundájából és fényes köntöst öltve, mosolygós orózájával vidámságot és melegséget sugároz ide. Felébrednek a törpék is az odvas füzek korhadt derekaiban és hosszú szakállukat simogatva, sok minden jót cselekesznek, a mint a mesében ez meg vagyon írva. És az erdő ezer illatát is szárnyára veszi a fuvalom; — tavaszi sejtések fakadnak fel a komor föld­ből, amelyik most némán, vizesen és szomorúan alszik. Zúgott messze valahol egy malom; amint az ösvényen előre mentem, a zúgás közeledett hozzám; végre szétnyíltak a szomorú bokrok és nagy, tágas mezőségen látszott a folyócska, amelyik a síkságot keresztül szelte és a malom­kerekek között zuhogva szaladt le, a kerekek ellenben nem forogtak. Csendesség ült a malom felett, amelyik hegyes zsindelyes fedelével, el­hagyott, roskadt keritésü kertjével igen hason­lított egy régi és szép skót balladához. Vájjon a herczegleány is itt van-e a malomban ? Zörgettem a kapun és a zörgetésre egy vidrasapkás, kis szürkeszakállas ember bújt ki valamelyik ajtón. Dohogva jött az udvaron ke­resztül s a két lompos komondort zavarta, a melyik mint két vad erdei farkas rohant elő az udvar zugából. A vidrasapkás, kis szürke ember kinyitotta a kaput és régi barátom, Hoffmann Feri tanár úr magához ölelgetett. Igen örült, hogy meg­látogattam, bár ez nem szokása. Hoffmann tanár úrról már feljegyeztem egyszer, hogy ember­kerülő, szomorú férfiú volt, aki annyira félt mindentől, ami a világból való, hogy a legfur­fangosabb várkapukkal és bástyákkal sánczolta el magát az emberektől. Tavaly még a város­ban lakott, vagyis nem az erdőben. A Csimek-ház ugyan kívül esett a városon, de a tanár urat mégis meg lehetett közelíteni, ha a Bujtos útjai járhatók voltak. Idővel igen sokat alkalmatlan-

Next