Nagybánya, 1905. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-05 / 1. szám
2 NAGYBANYA kor valaki egy kezdő üzlettől oly forgalmat és nyereséget vár, mint egy régi, sok fáradsággal, verejtékkel és kitartással megalapított üzlettől. A reklám nagy hasznáról és nélkülözhetetlenségéről legérdekesebbek azok a nyilatkozatok, melyek oly egyénektől származtak, kik a legszegényesebb sorsból épen a reklám révén milliomosokká küzdötték fel magukat. Wanamaker, az amerikai milliárdos kereskedő így szól a reklámról: Az a rengeteg, megmérhetetlen vagyon, melyet a kereskedelem s az ipar terén hirdetések által szereztek és a mai nap is szereznek, legfényesebben bizonyítja az értelmes reklámcsinálás értékét. Okos és éleslátású iparosok és kereskedők tudják, hogy a hirdetés az anyagi siker kulcsa, mely kitárja az üzletek és vállalatok kapuit a nagyközönség előtt. Bátorsággal, kitartással és türelemmel folytatott hirdetés dúsan kamatozik és idővel a befektetett tőkét százszorosan visszahozza. A hirdetés a kereskedelmi gazdagság megteremtője, vállalkozó férfiak sorsának intézője. A hirdetés hatalmas mágnes, mely a kereskedőhöz vonzza a vásárlókat, mint az ívlámpa fénye az esti pillangókat. A hirdetés a kereskedelmi s ipari gépezet olajozója, mely annak könyebb mozgását elősegíti és mely ha egyszer kellőleg meglendítette a gépezetet, az csekély erővel s kis fáradsággal tartható működésben. A reklám sok jelentéktelen vagy tengődő kereskedőt és vállalkozót vezetett a meggazdagodás útjára, viszont számtalan oly világcég, mely a hirdetéssel teljesen felhagyott, igen rövid idő alatt visszaesett és elvesztette hírnevét és vevőkörét. A reklám bűvös hatása ép oly befolyást gyakorol a kereskedelemre és az iparra egyaránt, mint a nap csodatevő ereje a növényzetre. A nap viruló rózsává fejleszti a ablak közben, diófából faragták tán száz év előtt, sok asszonyi szemek, temetőben immár elporladt szép fejek hajoltak egykor gondolkozva az asztalka lapja fölé; szerelmes ábrándokat nem érzel-e, ha apró fiókjaira tekintesz ? Ki ne húzd valahogy a bezárt fiókot. Nagyatyád pecsétes levélkéjét ha olvasnád, amit egykor e ház szép leányához küldött, nem simál-e a múlt idővel elvesztett forró érzelmeken? Az almáriumon ragyognak a zöld gyümölcsös tálak és az ó-ezüstből való czukortartó, aminek nádmézes gyomrát egykor kulccsal zárták el pákosztos cseléd elől, tompa fénnyel néz le az almárium tetejéről. A széleshátú szekrényekből valami gyengén lágy illat szivárgott ki: levendula ez, vagy chypre ? Olyan illat, ami régi asszonyi lakásokban található. Mariska húgom bevezetett a szobába. Nagyon szíves volt és sokat beszélt: — Be jól tettétek ! Már majd meghalok a magányosságtól, pedig tudjátok, azelőtt, mig fiatalabb voltam, úgy bolondult utánam a férfinépség, mint a legyek a mézre. Farsang napjait egyhuzamban keresztül tánczoltam. Szép világ volt, szép világ volt ... Ha megöregedtél, ülj a sutba és halgass. De ebédre itt maradtok ? Mariska húgom sebesen járt fel-alá a szobában. Egy lomha, nagy czicza ébredt fel a dívány sarkában és felnyitotta a szemét: — Barátném, ne alkalmatlankodj! — kiáltott Mariska és elhessegette a dörgölődző cicát. — Lássátok, ez a barátném! mást nem ismerek a lányok közül. Akik voltak, azok férjhez mentek, a mostaniaknak pedig férfiakon jár folyton az eszük. Ugyan ki törődnék az ilyen elsavanyodott kisasszonnyal? Mariska, miután dél felé járt az idő, komplimentet csinált és eltűnt a szobából. — Az ebéd végett megyek. Mulassatok addig! Míg Mariska odakünn járt, megkérdeztem a mérnököt, hogy miért maradt leány Mariska. Müller János nyújtózkodott és felpödörte barna bajuszát, bimbót s a hirdetés felvirágoztatja az ipart s kereskedelmet. Tárjuk fel a közönség előtt áruink jóságát, értessük meg, hogy annak saját érdekében áll azokat vásárolni és ha telepünkön megjelenik a vevő, tartsuk meg ígéretünket, váltsuk be szavunkat s akkor biztos a siker, melyre számítottunk. Ha gyenge az üzlet és várakozásaink nem teljesülnek, ne higgjük, hogy a hirdetésre hiába dobjuk ki a pénzt, mert ily felfogás mellett még a legrégibb czég is arra a szomorú sorsra juthat, hogy a modern eszközökkel dolgozó ifjabb nemzedék csakhamar túlszárnyalja. Ha a kereskedő, iparos elhidegül a hirdetés iránt, az üzlet visszamegy, úgy, mint a higany oszlopa leszáll, ha a levegő lehűl. Íme, gazdag tapasztalatai alapján így nyilatkozik egy milliárdos kereskedő, ki óriási vagyonát a reklámnak köszönheti. A késhegyig kiélesedett verseny nagy viharzásában legfőbb ideje volna, ha a kereskedőink s iparosaink is végre tudatára ébrednének annak, hogy az okos reklámnak mily kiaknázhatatlan előnyei vannak s az ügyesen szerkesztett hirdetések által a maguk részére is megnyitnák azon zsilipeket, melyekből szerencse és jólét árad mindennemű üzletre. 1905. január 5. A szabadelvüpárt zászlóbontása. jegyző, a régi szabadelvüpárt nagyérdemű elnöke nyitotta meg rövid beszéddel. Megrongált egészségére való hivatkozással jelentette be elnöki tisztéről lemondását s midőn lelkes szavakkal kérte a párt tagjait, hogy rendühetlen hűséggel ragaszkodjanak a szabadelvű párt zászlójához, felhívta, hogy válasszák meg a párt új tisztikarát. A gyűlés nagy sajnálattal vette tudomásul Stoll Gábor elnök lemondását s a szűkebbkörű bizottság javaslata alapján elnöknek nagy lelkesedéssel Szabó Adolf nyug. erdőigazgatót, jegyzőnek pedig dr. Meisz Ignácz ügyvédet választotta. Szabó Adolf lelkes éljenzések között foglalta el az elnöki széket. Hálás köszönettel fogadja, úgymond, a kitüntető bizalmat s kedves kötelességének tartja, hogy meghajolva a gyűlés egyhangú óhaja előtt, az elnöki tisztet elvállalja. Meleg szavakban emlékezik meg a volt elnök s a tisztikar kiváló érdemeiről s kéri a párt tagjait, hogy nehéz és felelősségteljes pozicziójában őt is ugyanazon odaadással támogassák. Nehéz időket élünk, mely kétszeresen kötelességünkké teszi az összetartást, hogy azt a zászlót, mely alá sorakozunk, diadalra is vezessük. Szabó Adolf elnök beköszöntőjét a párt nagy lelkesedéssel és éljenzéssel fogadta. Ezután a szabadelvű párt száztagú végrehajtó bizottságát választották meg. Megválasztottak: Abrugyán Antal, Andron János, Berényi Izidor, Bernhardt Adolf,Bányay József, Beregszászy Samu, Bálint Imre, Boda Gyula, Bátori Gusztáv, Bertalan Miklós, Blau Dezső, Berghammer Mihály, Lovag Berki Leó, Bátori Oszkár, Bajnóczy Sándor, Brebán Sándor, Dobróczky Alajos, Dergáts Sándor, Doroghy Ignácz, Égly Mihály, Feuerstein Manó, Fábián Lajos, Frenkel Dezső, Gábor Sándor, Gurnesevits Lajos, Galló Antal, dr. Gondos Mór, Gyöngyösy Gyula, Géresy János, Goldstein Adolf, Glaviczky Károly, Gitta Jusztin, Gaál Lajos, Harácsek Vilmos, Hunteszhagen Ödön. Impozáns gyűlés keretében alakult meg újra 1. hó 2-án a nagybányai szabadelvű párt. Az alakuló gyűlésen mintegy négyszázan voltak jelen, úgy, hogy a megjelenteket a városi nagyszálló kisterme alig volt képes be is fogadni. A gyűlésen városunk intelligencziája igen szép számban volt képviselve, de tömegesen részt vett azon a polgárság is, fényes jelét adva a szabadelvű eszmékhez való ragaszkodásának. Az alakuló gyűlést Stoll Gábor kir. kéri — Az ördög tudja! Bolond volt egész életében; fantaszta, barátom, fantaszta! Azt mondják, szép leány volt, de nem tetszett neki senki. Abban az időben, mikor ő hajadon sorba jutott, Svarczenberg-dragonyosok feküdtek ezen a vidéken. Igen vidám, mulatós katonák voltak, s csupa főrangú ember volt a tisztikarban. Egy kapitány, valami gróf tette a szépet Mariskának. Mondják, hogy volt köztük valami, mert mikor a dragonyosok tovább mentek, Mariska bánatba merült. Apja, anyja meghalt, egyedül maradt a gazdaságban, ami azóta asszony kézben züllik, fogy, mint a holdvilág . . . Mariska nem törődik semmivel, senkivel, él, mert nem tehet egyebet. Távoli rokonai annyi ezüst készséget örökölnek utána, amennyit még álmukban sem láttak. A mérnök a keskeny hátú széken kényelmetlenül érezte magát. Nyújtózott jobbra-balra, aztán egyszerre elaludt. Mariska bejött a szobába. — Elaludtál, fiam ? rebegte megilletődve Mariska, a mérnökre tekintve, aztán óvatosan rázogatni kezdte a vállát. János felébredt és körülnézett. — Kész az ebéd, gyertek! — monda Mariska. Vékonyra szeletelt vadpecsenye után czukros süteményt hozott a vén szolgáló. Sovány ebéd volt, szinte szomorú. A befőttes üvegek tucatszámra vonultak fel. Müller János szomorkásan nézett a nénire. — Borod nincs, húgom ? — Nincs, fiam, nálam nem dorbézolnak. I Lábán eladok mindent. Minek nekem ? Tudod, s kétszáz forint kiadásom sincs egy esztendőben. I Ha ruha nem kellene, olcsóbban is megélnék. Ebéd után a klavirhoz ült Mariska. Elme irengve lapozgatott a kották között, közben halk hangon beszélt: — Régen nem zongoráztam, de a ti kedvetekért mindent megteszek. A ferde Lidi fekete kávét hordott fel, Müller busán lehorgasztotta a fejét. — Hugóm, a Svarczenbergek indulóját tudod még ? - kérdé. Mariska nevetni kezdett. — Hogyne ? Akarod ? A billentyűbe csapott és amint játszott, egyszerre könnyek szivárogtak végig az arczán. A billentyűket verte és mindig jobban sírt. Az ajtón halk kopogtatás hallatszott. Egy melyette vén zöld dolmány és egy hófehér férfifő nyomult be az ajtón. Mariska felugrott. —_ Isten hozta, Pál ur. Be jól tette, hogy eljött. Éppen magán gondolkoztam. A hófehér Pál ur — szomszéd komposszesszor, aki nemrég özvegyi sorba jutott és unalmában délutánonkint meglátogatta Mariskát - szertartásosan meghajtotta magát. Sapkáját hóna alatt tartotta és hódolattal járult közelebb a klavirhoz. — Az indulót tetszik ? — kérdé szomorúan. — Igen, Pál úr, felelt élénken Mariska. Üljön közelebb, mit csinált azóta, hogy nem láttam ? Pál úr köhintett. — Szomorkodom, kisasszony. Mit csinálhatnék? Szomorkodom. Müller János titokban intett. A hófehér Pál urat néztem, kopott zöld dolmányban és sárga szakállával, amint odaadással hajolt előre a klavir fölé és amint halkan mondá : „Nagyon szép, nagyon szép. Hát hogy van, Mariska ?“ És a fehér hajú leányt is néztem, amint fehér orózáját Pál úr felé fordítá és felelt: „Szeretném, ha maga is játszana valami zenét, legalább együtt játszanánk!“* * . * Alkonyodott és tovább utaztunk. Köd járt a tájon, és a lápban, amit megközelítettünk, lidérczfények tánczoltak. Csend volt, nyírségi csend. A faluk alusznak körül, az uriházakban a Svarczenberg-indulót játsszák i klaviron. Krúdy Gyula.