Nagybánya, 1910. január-május (8. évfolyam, 1-21. szám)

1910-01-06 / 1. szám

NAGYBÁNYA ■ plwaA­nat.ujt Ais S5HA!T>rwr>T»atmmd­ itííi­ MTj.a.i». Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, I Felelős szerkesztő: negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. i . ’ , Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. EGLY MIHÁLY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid­ ul­za 13. szám, hova a lapközlem­ények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kö­nyvk­eresziadí üzletében is Államsegély és fizetésrendezés. Január 5. Amily örömet keltett a városoknál az államsegély kiutalása, épen olyan el­keseredettséget okozott a tisztviselőknél az államsegélyt kísérő törvényjavaslat, a tisztviselőknek a fizetési osztályokba való beosztásánál nagy aránytalanságok, hogy ne mondjuk, szembeötlő igazságta­lanságok vannak, melyek úgyszólván le­hetetlenné teszik, hogy e törvényjavaslat keretében, ha az nem módosíttatnék, a tisztviselői fizetések véglegesen és mél­­tányosan rendeztessenek. Ezek a nagy igazságtalanságok már­is arra bírták a polgármesterek orsz. egyesületét, hogy a fizetésrendezésnél mutatkozó sérelmeket már egyik legkö­zelebbi ülésükön megvitassák s azok ellen állást foglaljanak. Mi hisszük is, hogy a sérelmek or­­vosoltatni is fognak, mert föltesszük az illetékes tényezőkről, hogy egy mérték­kel akarnak mérni úgy a törvényható­sági, mint a városi tisztviselőknek s a városi tisztviselők nehéz, felelőségteljes munkáját, mely a köz javára irányul, semmivel sem becsülik kevesebbre, mint a törvényhatósági tisztviselők hivatalos működését. Lesz alkalmunk e kérdéshez még részletesen is hozzászólani, de mivel úgy az államsegély, mint a fizetésrende­­zés iránt szélesebb körökben is nagy érdeklődés mutatkozik, ezúttal tájékoz­tatóul közöljük Várhidy Lajos tollából a Városok Lapjá­ban Államsegély és fize­tésrendezés czim­ alatt megjelent czikket, mel­lyel javarészében egyetértünk amelynek irányelveit alkalmasaknak tart­­s­­uk a fizetésrendezés kérdésének vég­leges megoldására. A czikk így hangzik: a) Az államsegély. Több mint egy év múlt el azóta, hogy a folyó évi állami költségvetésbe 2 millió korona a városok részére felvétetett. Egész irodalma keletkezett azóta e 2 millió felosztásának, míg végre a m. hó 21-én körrendeletben közölte a felosztást a városokkal a belügyminiszter. Aki ismeri a városok rendkívül eltérő viszonyait, azt a nagy aránytalanságot, ami különösen a r. t. városok vagyoni, népességi viszonyai, tisztviselőinek fizetései stb. között előfordul, az tisztában van a­felől, hogy a 2 milliónak közmegelégedésre való felosztása egyike a legnehezebb kérdéseknek. A legfontosabb, amit a 2 millió felosztá­sának kapcsán megtudtunk, az, hogy a kormány a városokat a rendőri, adókezelési, közegészség­­ügyi és katonaügyi személyi kiadásaiknak az összegével akarja államsegélyben részesíteni. Ha fontolóra vesszük, hogy ez az összeg éven­ként 8 millióra rúg és végösszegként ennyi fog a városok között szétosztatni, akkor a leg­teljesebb elismeréssel kell adóznunk a pénzügy, de különösen a belügyminiszter iránt, hogy ilyen tekintélyes összeg előirányzásával törek­szik a városokon segíteni. Minthogy a felosztás több körülménynek a figyelembe vételével történt, az erre vonat­kozó adatok azonban ez ideig nem publikál­­tak­attak, ennélfogva nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az egyes városok szempont­jából kellően megítélhessük, hogy a 2 millió felosztása igazságosan történt-e Mindössze an­nak a megállapítására szorítkozunk, hogy a belügyminisztériumban nagy jóakarattal és pártatlansággal s minden egyes város viszo­nyainak gondos mérlegelésével igyekeztek meg­oldani a kényes kérdést. A miniszteri rendelet nem jelöli meg azokat az elveket, amiket a felosztásnál kö­vettek, de úgy értesülünk, hogy az egyes ös­­­szegek megállapításánál is a város vagyonát, adósságát, a lakosság ad­ózóképességét (állami adó összege), a városi pótf­iió nagyságát vették figyelembe, továbbá azon körülményt, hogy a fontosabb közművek, vÉvezeték, csatornázás, közvilágítás létesítettek-e »ár, vagy sem, végül, hogy a tisztviselők fizetés kiegészítésére szükség van-e még, vagy sem. l­ E tekintetben, hogy tisztán láthassunk, szükséges volna ezeknek­­­z adatoknak a vá­rosok szerint csoportosító összeállítása és nyil­vánosságra hozatala. ^ A fentiekből kizárt, hogy a minisztérium a 2 millió felosztásánál sem a rekompensatió, sem a szükségesség elvét nem fogadta el, hanem a kettőnek a kombinátiójából alkotta meg magának azt a kulcsot, amit a felosztás­nál alkalmazott s ennyiben a r. t. városok polgármesterei orsz. egyesületének álláspont­jához közeledett. Annyiban tehát rekompensa­­tiónak tekinthető a 2 millió, amennyiben abból minden várost részesített a miniszter, annyiban pedig segélynek, amennyiben az összegek meg­szabásánál a mutatkozó szükséghez igazodott. Minimumként a rt. városoknál 8000 koronát, a törvényhatóságiaknál 20.000 koronát, maxi­mumként a r. t. városoknál 25.000 koronát, a törvényhatóságiaknál 75 000 koronát állapí­tott meg. Minthogy a szétosztás a parlamenti vi­szonyok miatt törvényhozás útján nem történ­hetett meg, ennélfogva a segély felhasználása nagyon ügyesen oly módon rendeltetett el, hogy a városok a rendelethez csatolt törvény­­javaslat intenziói szerint tartoznak eljárni, mert ellenkező esetben határozataik miniszteri jóvá­hagyását nem várhatják. Nagyon fontos tehát most már, hogy mi­féle rendelkezéseket vett fel a miniszer a törvényjavaslatban. Teljes mértékben helyeseljük a törvény­­javaslat azon intézkedését, hogy ha valamely város községgé alakult át, az államsegélyhez való igényét elveszti, viszont ha valamely község r. t. várossá alakul át, az állami segélyre igénye támad. A törvényjavaslat ez a rendelkezése arra fogja ösztönözni a városias fejlődési­i nagy­községeket, hogy várossá alakuljanak át. Ezzel a törvényjavaslat mintegy prémiumot nyújt, hogy minél több város keletkezzék, ami a vá­rosok erejét növeli. A törvényjavaslat nagyon fontos és nagyon helyes rendelkezése az, hogy az államsegélyt elsősorban a tisztviselők illetményeinek a ren­dezésére tartoznak a városok fordítani, ennek megtörténte után pedig a rendőrség fejleszté­sére, majd közegészségügyi intézmények léte­sítésére, végül városrendezési és fejlesztési czélokra. Ezen rendelkezéssel a városi közigazgatás javítását, megfelelő munkaerők alkalmazását czélozza a javaslat, amit mi is, unos-untalan hangoztattunk s ezt látjuk a r. t. városi tiszt­viselők minősítésének a megszabásánál is, midőn kimondja, hogy a r. t. városi tisztvise­lőknek is csak oly egyének választhatók meg vagy nevezhetők ki, akik ugyanolyan képzet­séggel bírnak, mint amilyen a törvényhatósági tisztviselőkre nézve meg van állapítva. Régi bajokat és panaszokat orvosol akkor, amikor a r. t. városokat is nyugdíjintézet léte­sítésére kötelezi. A határidőt azonban (1915. év végéig) hosszúnak találjuk. Egyáltalán indo­kolatlan ennek ilyen hosszú időre való kitolása. A nyugdíjintézet létesítéséhez pénz nem okvet­lenül kell, csak a városnak az a kötelező ki­jelentése, hogy addig is, míg a szükséges alap összegyűl, a nyugellátások stb.-ről költségvetése terhére gondoskodik, addig pedig az alap gyarapítására bizonyos összeget a költség­­­vetésbe beállít. Ezt­ a szükséges szabályrende­lettel együtt néhány hónap alatt is nyélbe üthetik az illető városok, csak erre a törvény kötelezze őket. Sokkal fontosabb azonban, hogy a városok,­­esetleg az összes közalkalmazottak) országos nyugdíjintézménye megteremtessék, hogy így a viszonosság teljes mérvben bizto­sítható legyen. A nyugdíjügy rendezésének sürgősségét az a körülmény is in­dokolja, hogy a­ rendezett fi­­­zetések alapján a kiérdemlik tisztviselőknek módot nyújtsanak, hogy fiatalabb erőknek ad­janak helyet s így a tisztikarokba egészséges megújhodás vitessék keresztül. Ugyancsak nagyon helyes intézkedés az 1886: XXII. t.-cz. 75. § a a) pontjának a hatá­lyon kívül helyezése. A törvényjavaslat törvényre emelése után tehát megválasztható az is, aki nem tartozik az illető város választói közé. Ez­zel talán mondanunk is felesleges, hogy a vá­lasztás szabadabban történik, nagyobb lesz a kínálkozás az állásokra és a nepotizmus is vissza­­szoruttatik. b) A fizetésrendezés. És most jutunk oda, ahol tulajdonképen kezdeni kellett volna — a fizetésrendezéshez. Ha van szépséghibája a törvényjavaslatnak, úgy az itt mutatkozik leginkább. A fizetésrendezés, illetve a tisztviselőknek a fizetési­­ osztályokba való beosztásánál olyan hibák vannak, amelyek meg nem állhatnak. Ezeken okvetlenül változtatni kell. A legfontosabb a fizetésrendezésnél az egyes állásoknak a fizetési osztásokba való be­osztása és éppen itt történt a legnagyobb hiba. Az egész beosztás aszerint igazodik, úgy a törvényhatósági, mint a r. t. városi tisztviselőkre nézve is, hogy a r. t. városok polgármestereit melyik fizetési osztályba sorozzák. Ha a r. t. városok polgármestereit a Vili. osztályba soroz­zák, akkor következéskép a többi r. t. városi tisztviselők is egy osztálylyal alacsonyabba so­roztatnak, mint ahová a vármegyei és törvény­­hatósági városok tisztviselőivel szemben őket igazságosan sorozni kellene. De akkor a tör­vényhatósági városok tisztviselői is egy osztál­­­lyal alacsonyabba soroztatnak, mert a r. t. vá­rosok polgármestereivel azonos elbírálás alá eső törvényhatósági városi tisztviselők hasonlóképen a VIII. osztályba kerülnek, úgy, miként ez je­lenleg is történt. Ez az oka, hogy a beosztás a városi tisztviselők körében nem tudott meg­elégedést kelteni s hogy nagy az elkesere­dés e miatt az egész vonalon, mert ily be­osztás mellett a r. t. városi tisztviselők 2 osz­­tál­lyal kerülnek hátrább a vármegyék meg­felelő tisztviselőinél. Ez pedig ellenkezik a tör-

Next