Nagybánya, 1911. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-01-05 / 1. szám
&— TZHL. évfolyama 1011 január Hó 5. 1-ső szám. äsen*. lAJLmSOJX. ais Ü^ÉIPXKOI>A1jMI SEBTIXa Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Törvénytervezet a rendőrség államosításáról. — A tervezet ismertetése. — Január 2. A rendőrtisztek országos egyesülete nemrégiben tartotta Budapesten rendes évi közgyűlését, amelynek az adott jelentőséget, hogy a miniszter megbízásából Miskolczy László budapesti rendőrkapitány elkészítette a rendőrség államosítására vonatkozó törvénytervezetet és azt a folyó ügyek után a közgyűlésnek előadta. A tervezet első szakasza mondja ki az általános fontos szabályt, hogy a polgárok személy- és vagyonbiztonsága felett való őrködés állami feladatot képez. Megállapítja a tervezet a rendőri hatáskört. A jogvédelmi hatáskör fejezetében sorolja fel a rendőrség legfőbb teendőit, hosszan, részletesen, már amennyire ezt a sokoldalú tevékenységet felsorolni lehet, itt szünteti meg a tervezet a külön határszéli kapitányságokat és ezt az egész szervezetet beleoltja az általános rendőri szervezetbe, Budapestre részben különleges helyzetet javasol e tervezet, amit azzal indokol, hogy mint az ország fő és székvárosa, sok tekintetben más elbírálás alá esik, mint az ország többi városai. Itt kell megemlíteni, hogy az iparügyeket és a cselédügyeket e javaslat, mint magánjogi szerződéseken alapuló jogviszonyokat eliminálja a rendőrség hatásköréből, továbbá a kihágások miniszteri rendeletileg megállapítandó egyik részét, természetesen melyek inkább helyi vonatkozásúak, meghagyná a tulajdonképeni közigazgatás hatáskörében. A többi nem bírósághoz tartozó kihágások felett a rendőrség ítélne, felebbezési fórum a kerületi parancsnokság. A karhatalmi hatásköréből folyóan minden törvényes hatóságnak törvényes hatáskörében meghozott határozatainak végrehajtásához, ha a karhatalom szükséges, azt természetesn az államrendőrség adja. Ugyanő keresi meg a katonaságot, ha nagyobb zavargások vannak, vagy közveszély esetén a rendőri erő nem elegendő. Jogszabály alkotási hatásköre az államrendőrségnek abban áll, hogy ott, hol sem törvény, sem miniszteri, vagy helyhatósági szabályrendelet nem intézkedik, a kisebb jelentőségű rendzavaró tényeket szükségrem7 lehet kihágásnak minősítheti, ugyamint különben ez a budapesti főkapitányságnál most is megvan. A rendőrség fegyelmi hatósága nem a tulajdonképeni közigazgatás embereiből fog kikerülni, hanem a rendőrkerületi parancsnokságok és a belügyminiszter lesznek a fegyelmi fórumok, ami a rendőrség függetlenítésének egyik legfőbb biztosítéka. A rendőrségi szervezet állama: belügyminiszter, kinek, illetve a rendőrségi parancsnoosztálynak a rendőrkerületi A kerületi kok lennének alárendelve, parancsnokok mellett a rendőrtanácsosok állanak, kik a rendőrfőkapitányokkal lennének egy rangban. Ezután következnek a rendőrkapitányok, fogalmazók, segédfogalmazók és gyakornokok. A kerületi parancsnokságok után a rendőrkapitányi székhelyek következnek és pedig a törvényhatósági joggal felruházott városok és a rendezett tanácsú városok. Ugyancsak külön kapitányságok lennének a mostani budapesti kerületi kapitányságok. Más városok azonban csak egy kapitányságot alkotnak. A kerületi parancsnokot és rendőrtanácsost, valamint a főkapitányokat a belügyminiszter előterjesztésére a király, a többi rendőr tisztviselőt a belügyminiszter nevezné ki. Az államrendőrség hatásköre tehát a városokra terjedne ki, míg a községek és puszták rendőri ellátása a csendőrség kezében maradna. Eddig a hatvan s néhány szakaszból álló javaslat, melyhez lelkiismeretes indokolást fűzött a szerző. A minta nagyobbára a külföldi államrendőrségé. A rendőrtiszti kvalifikácziót nem emeli fel, államtudományi, vagy jogtudományi államvizsga jövőre is elegendő lesz. A fedezetről akként gondoskodik, hogy ahhoz a városok járuljanak hozzá, továbbá ide csatoltassék a nyilvános mulatságok stb. engedélydíja és a kihágási bírságok egy része. A „Nagybánya“ tárczája. Találkozás. Mi mind együtt leszünk egyszer, Kiégett lelkű, fakó legények, Daltalan ifjak, szomorú vének, Mi mind együtt leszünk egyszer. Valahol. Ott, hol nincsen sötétség, Kincsen derű se, se bú, se kétség. Csak csend. A halál őrzött csendje, Mi ott gyűlünk egybe, Felettünk napok és holdak. Országai a kóbor daloknak, Amelyek bennünk születtek, Vérünket vették és elszéledtek. Felettünk napok és holdak, Játékai a boldogoknak: Kiket utáltunk és szerettünk, Kik uralkodtak felettünk. Azok a napok, azok a holdak A mi álmaink voltak. Mi mind együtt leszünk egyszer Hangtalan, komor, fakó legények . .. Legyűrik egymást az ezredévek, Mi együtt leszünk. Ítélni hallván: Maradjatok örök időkig Szobrok a Halál sivatagján. SároBy Árpád. A vércse. — írta: P. Ábrahám Ernő. — Olyan idő volt, amilyet én szeretek. Fejem felett kergetőztek a fellegek. Borult, derült az ég, ahogy tépték, szaggatták egymást. Hűvös tiszai szél rázta a vén akácfák terebélyes koronáját is. A lábuknál halomra gyűlt a száraz, gyűrűsre perzselődött levél, összeaszott lapos hüvely. A szél elült egy-egy pillanatra, majd újra feltámadt s seperte a gazt egyik helyről a másikra, forgatva, tánczoltatva, hogy csak úgy csörgött. Vágyam támadt sétára kerekedni, fuvatni magamat, pirosra csipelni az arczom. Olyankor szabadabbnak érzem magam. Aczélosabbnak az erőmet. A szivem vakmerőnek. Alig győzöm szívni a friss, szénaillattól részeg levegőt. S mintha tüzet szívnék be, nekiszilajodik a vérem, hogy a kezem is ökölbe szorul. Az alsó tanyába tartottam, a cselédség apró ablaku, nádas lakóinak a világába. A cselédek a szénáskertben birkóztak a széllel. Kemény ellenség az. Belekapaszkodik a kazlak üstökébe s csomóstul hordja a szénát szerte a sarlóra, az ugarra. Hogy akárhogy sietnek is, jó pár napi takarmány megy pocsékba, mire újból megigazítják, lekötik a kazlakat. Az asszonynép a felásott krumplit szedte zsákba, hogy az eső a földön ne verje. A tanyán a gyermekhad volt az úr. Féktelen, jókedvű zsivajjal hanczároztak a szabadjászol mellett a csalamádés szekéren. Lehetett ott valami egy tuczat apróság. A legnagyobb se igen volt tizenkét éves. Kánya Jóska látott meg először. Nagy örömmel rikoltotta el magát. — Az urfi! Jön az urfi! Kiabált mind. — Az urfi! Az urfi! Ki lesz ott elébb ? Álló, ugráltak le a szekérről, egymás hegyinháján, nyakra-főre s versenyt nyargaltak, hogy a szél húgyosra kerítette a sok apró fehér ruhát, piros szoknyát. A Bacsóék öt esztendős Pistája valami madarat húzott maga után egy madzagon. Alig győzte szedegetni pötön, gömbölyű lábát. — Mi a, Pista? — Vércse! vércse! — kiabálta mind. — Mihály bátyám fogta a tarlón ! — mondta az egyik emberke nagy hangon. — Mutasd, te! A gyerek magához húzta a madarat a lábára kötött zsinegnél fogva, megfogta, nem is gondolva rá, hogy megvérezheti a karmával, vagy a csőrével s elém tartotta.. Fiókvércse volt. Kerek szemében riadtan ült a gyötrelem, a kin. — Tud repülni? — Tud egy kicsit! — kiabálták. Fellöktem a levegőbe. A kis jószág irány nélkül csapdosott a szárnyával s bár a szél is emelte, csak addig tudott a levegőben maradni, ameddig a lendítés vitte. Éppen hogy meg nem