Nagybánya, 1918. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-03 / 1. szám

1. oldal. A mások bőrén ezt a rettenetes háborút, de lehetetlen, hogy a világ népei ne gondoltak volna a negyedik háborús éjszakán, amelyen újév született, az első háborús szilveszterre. És ha erre gondoltak, eszükbe juthatott az a sok szép reménység, amelyet az első háborús szilveszterhez, a második háborús esztendőhöz fűztek és ez az emlékezés meg fogja erősíteni sziveiket és karjaikat annyira, hogy letaszíthatják önmaguk emelte trónusokról azokat, akik még mindig újabb és újabb háborús szilvesztereket kívánnak a megsanyargatott emberiségnek. NAGYBÁNYA 1918. január 3. HIREK. Január 2. Hátralékos előfizetőinket kérjük hátralékaik szives beküldésére, mert ellenesetben a rendkívüli viszonyok miatt kénytelenek vagyunk a lap tovább küldését beszüntetni Személyi hirek. Ifj. Veress József századost, az 51. honv. tábori taraczkos ezred ütegparancsnoka az ünnepekre hazaérkezett. — Réti István festőművész, a budapesti képzőművészeti főiskola tanára, pár heti tartózkodásra hazaérkezett. Kinevezés: Dr. Szentmiklósy Ödön s. orvost, aki pár hónappal ezelőtt szabadult ki az orosz fogságból, főorvossá nevezték ki. Kitüntetés: Ifj. Farkas Jenő tüzérfőhadnagy, Farkas Jenő felsőbányai polgármester fia az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a kardok egyidejű adományozása mellett a signum laudis-t ismét megkapta. Esküvő: Pityik György m. kir. bányakapitánysági nyug. főtiszt leányát, Pityik Ida posta és távirda kiadót decz. hó 26-án vezette oltárhoz Dávid Zoltán m. kir. posztatiszt. Az esküvőn mint tanuk Sax Béla m. kir. bányaszámvevőségi tanácsos és Csillik György honvéd zászlós szerepeltek. Szilveszter: Hová tűntek el a régi hires szilvester-esték. Amikor mindenki átengedte magát a vigasságnak, hogy a legderűsebb hangulatban búcsúzzék az óévtől s üdvözölje az újat. A háborús évek nyomorúságai megörülték ezt az ősi magyar szokást is s bizony édes kevés azok száma, akik megvárták az éjféli harangozást. Nyilványos összejövetel csupán csak a Kaszinóban s az Isván szállóban volt, de mindenütt igen szerény keretek között folyt a mulatozás, aminthogy az a jelen viszonyok között illik is. Mint unikumot azonban följegyezzük, hogy erősen megcsappant a boldog újévet kívánók száma is s ez az ostoba szokás, mely a zsebekre pályázott, úgy látszik a háborús nyomorúságok között kezd kimenni a divatból. A nagybányai rokkant katonák alapja. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban a következő adományok folytak be: a nagybányai iparos ifjúság által rendezett , megismételt pásztorjáték fele jövedelme 186 , 50 fillér, Janovszky Imre újévi üdvözlet megváltás czimén 3 K. Legutóbbi számunkban 7957 K 74 fillért mutattunk ki. Az újabb adományokkal az alap 8147 korona 24 fillérre növekedett. További szives adományokat kérünk. Színészet. Miklóssy Gábor, az alföldi szinikerület igazgatója társulatával a napokban érkezik meg városunkba. A társulatot, mely az Alföld legnagyobb városaiban játszik, a legjobb hírek előzik meg,úgy, hogy valóban művészi nívón álló előadásokra lehet kilátásunk. A társulatnak igen szép díszletei és ruhatára van. Az első előadást f. hó 5-én, szombaton este tartják meg. Bemutatásra kerül Királyném, meghalok érted, a főszerepekben Miklóssy Aladárral, Kovács Terussal, Feleki Lászlóval és Miklóssy Gáborral. A páholyt bérlő közönség figyelmeztetjük, hogy néhány páholy még rendelkezésre áll. Az ötös ezred ezred jelvénye. A mi vitéz háziezredünk igen csinos és művészi ezredjelvényt készíttetett, melynek" tiszta jövedelmét az ezred rokkant, özvegy és árva alapjára fordítják. Az ezredjelvényből egy példányt Reviczky Ádám ezredes megküldött dr. Makray polgármesternek a következő meleg sorok kíséretében: A szatmári ötös ezred özvegy árva és rokkant alapja ezredjelvényt készíttetett, hogy az abból folyó tiszta jövedelemmel is elősegítse a háború által okozott nagy szenvedések enyhítését. Amennyiben teljes Címed ezredünk iránt való érdeklődésével és nemes buzgalmával kimutatta, hogy velünk és ügyünk mellett érez, van szerencsénk a karácsony meleg, szép ünnepén teljes Címednek ezredjelvényünket átnyújtani, hálánk és tiszteletünk kifejezéséül azok nevében is, akiket a háború életükben, testi vagy szellemi egészségükben, erejükben megsebzett. A amennyiben pedig akciónkat tovább terjeszteni óhajtanánk, bátorkodunk kérdezni teljes címedet, hogy ismerősei körében hány jelvényt szíveskednék elhelyezni, hogy ezáltal is erősíthetnénk alapunkat. — Nagyon megköszönnénk, ha t. C. bennünket erről értesíteni méltóztatnék, hogy mi ennek megfelelően rendelnénk meg jelvényeinket. A egész ezred tisztjei és legénysége nevében kívánunk t. Címednek boldog karácsonyt és újévet és kérjük özvegy- árva- és rokkant alapunknak további szives pártfogolását és kívánjuk teljes Címednek Isten gazdag áldását. Hazafias, kiváló tisztelettel: Reviczky Ádám, ezredes. Nincs kétség benne, hogy előkelő közönségünk az ezredjelvény megszerzésével nagyban hozzá fog járulni az ezred nemesczélú alapjának növeléséhez. Nagybánya virilinei. A városi képviselőtestület a kiküldött bizottság által 1914. évre kiigazított értékképviselők névjegyzékét legutóbb tartott közgyűlésében a következőkben állapította meg. Rendes tagok: 1. Városi takarékpénztár, 2. Részvénytakarékpénztár, 3. Minorita Rendház, 4. Kereskedelmi bank, 5. Aurora,6. Harácsek Vilmos, 7. Bay Lajos, 8. Fogy. szövetkezet, 9. Molcsány Gábor, 10. Pokol Elek, 11. Ref. egyház, 12. Rumpold Gyula, 13. L. Berki Leó, 14. Stoll Béla, 15. István Király szálló, 16. Steinfeld Béla, 17. dr. Drágos Theofil, 18. Platthy Géza, 19. Erdőkincstár, 20. dr. Kádár Antal, 21. Veress József, 22. Gróf Degenfeld S., 23. Stoll László dr., 24. Heppes Béla dr., 25. Bajnóczy Sándor, 26. Erdődy Ignác dr., 27. Szabó Adolf, 28. Mándy Zoltán, 29. Fülep Imre, 30. Hoffmann Árpád, 31. B. Kováts Géza, 32. dr. Husovszky L., 33. Bernát Dezső, 34. Csiky Lajos lovag, 35. dr. Köves Miklós, 36. Muzsnay Ferenc, 37. dr. Winkler Jenő, 38. dr. Weisz Ignác, 39. Gellért Béla, 40. Bay József, 41. özv. Schück I.-né, 42. G. kath. egyház, 43. Szentpétery Ferenc, 44. Steinfeld Sámuel, 45. Vass Lajos, 46. Szabó József, 47. Bernhardt Adolf, 48. özv. Bittsánszky Edéné, 49. L. Berki Lajos, 50. Widder Péter, 51. Szőke Béla, 52. Fischer K. erdőfőmérnök, 53. Moldován László, 54. özv. Turman Olivérné, 55. Almer Károly, 56. Almer Lajosné özv. Póttagok: 1. Stoll Gábor, 2. dr. Pap Viktor, 3. Bányakincstár, 4. Koretkó Ludmila,5. Lővinger Illés, 6. özv. Petky Gy.-né, 7. özv. Halmai I.-né, 8. dr. Zoltán László, 9. Ganz-gyár, 10. Nagyiday Ferencné, 11. Mandl Mór, 12. Steinfeld M. és Fia. A képviselőtestület az így megállapított névjegyzéket még azon közgyűléséből meghirdette s felhívta a nők, erkölcsi és jogi személyek, valamint a távollevő értékképviselőket, hogy mégközben bejött az istállóba a tulajdonos is, Mister Work és halk hangon kérdezte: — Holnap felülsz Kalipszóra ? — Nem érdemes, — felelte Tiptop — sőt egyenesen káros. Ki van zárva, hogy behozzam a lovat. Mind a ketten le vagyunk törve. Igazán szomorú volna, hogy mi, akiket még egyszer sem győztek le, az utolsók közt kullogjunk be. Nem is ülök fel holnap Kalipszóra. — Lehetetlen ! — kiáltotta indulatosan Mr. Work — én annyi pénzt kockáztattam meg rajtatok, hogy okvetlenül indulnotok kell. Ne légy kishitű, Tiptop ! Te, aki Kalipszóval háromszor nyerted meg a Derby kékszalagját, nem fogsz cserben hagyni abban a holnapi egyszerű versenyben ! Olyan biztosra vettem a győzelmedet, hogy minden pénzemet feltettem rá. Ezen múlik, hogy tarthatom-e még magamat a turfon, vagy pedig be kell-e adnom végkép a kulcsot, mint afféle letört szegény ember, aki egész életét, vagyonát minden igyekezetét a lovakba ölte bele. Egyszóval indulnod kell. — All right— felelte Tiptop és oldalvást laposat pillantott a lóra, amely szinte nevetésszerűen felnyihogott. Mr. Mork sápadtan, izgatottan ragadta meg a zsoké kezét. — Csak te benned bízom még, Tiptop. Mentsd meg az életemet! Ezzel elment. Egy kis idő múlva megint nyílt az ajtó és Georgette grófnő lépett be, Mr. Work fiatal és szép felesége. A ladyn testhez szabott finom s egyszerű ruha volt, mint a keztyü tapadt termetéhez, amely az előkelő franciák minden karcsú nemességét mutatta. A lady sokban hasonlított Kalipszóra. Ugyanazok a túlfinom bokák, ugyanaz az előkelő és szép fejtartás, ugyanaz a derüst és kissé gúnyos tekintet, ugyanaz a végtelen hiúság, dicsőségvágy, ugyanaz a vakmerőség, elszántság,f bolond nekiszaladás, ha valamely cél eléréséről volt szó. A lady megsimogatta Tiptop rószaszinű arcát. — Okos légy holnap, Tiptop. Vigyázz, hogy a vetélytársaid el ne zárják az utadat. Fogd vissza Kalipszót és csak akkor törj előre, amikor nyílegyenesen szabad előtted a pálya és mint a villám csaphatsz bele a célkarikába. Tiptop mosolygott. — Megpróbálom. A lady halkan és kacéran folytatta : — Az én kedvemért, csakis az én kedvemért nyerd meg holnap a versenyt. Olyan pénzt tettem fel a lóra, amelyről a férjem egyáltalában nem tud. Ha megnyerem, rendbe jövök mindennel. Ha elveszítem .. . arra nem is merek gombolni. Nekem nem szabad veszítenem ! Csak azért kockáztattam meg ezt a pénzt, mert holtbizonyos voltam afelől, hogy te nyerni fogsz. — A világon semmi sem holtbizonyos — szólt Tiptop. A grófnő rémülten nézett a zsokéra : — El is veszítheted a versenyt ? — Nagyobb csoda is történt már a világon — felelte Tiptop. Georgette grófnő izgatottan tördelte kis halovány kezét: — Tiptop az Isten szerelmére, ne beszélj ilyeneket. Neked nyerned kell. Ennek fejében kívánj tőlem bármit, én teljesítem! Mélyen a zsoké szemébe nézett. Tiptop lesütötte a szemét és elgondolkozott. Egészen különös módon a „Marcus Aurelius“ című drámája jutott eszébe. Ebben a fő női szerep — egy hideg, fölényes, világszép római asszonyé — Georgette grófnőről volt mintázva. A zsoké a maga örökké lapangó, örökké sajgó, soha be nem vallott szerelmét ebben a szerepben tombolta ki. Egész pályafutásában szerelmének ez a bús csillaga vezette. Ezért volt hallgatag és titokzatos. Ezért olvasott filozófiai munkát. Ezért lett titkos a drámaíró. És mellékesen ezért vitte el háromszor is a kék szallagot. A grófnő odanyujtotta csókra kis kesztyűs kezét és elbúcsúzott Tiptoptól. — Bízom benned . . . Amint lenge, driádszerűen karcsú termete tovatűnt, a zsokénak egyszerre fejébe szállt minden szénaillat és mindaz a napsugár, ami az istálló majolika-berendezésén csillogott és a Kalipszó boxának oszopához támaszkodva, elkezdett csendesen sírni. Kalipszó hátra hátra nyújtotta a nyakát, kíváncsian, gyanakvón, izgatottan pislogva. Tiptop végre felsóhajtott és egyenesen Kalipszó felé ment. A ló úgy megijedt, hogy hátrálni kezdett, csaknem kirúgott. Ficánkolt, majdnem eltépte a kötőféket, háttal fordult az ablakkosárnak, a két első lábát előre meresztette és ijedten nézett Tiptop szemébe mintha mondaná: — Tudom mit forralsz magadba! Csalni akarsz. Meg akarsz engem dopingolni! Nem szégyeled magadat, hogy becsületes és tiszta dicsőséggel tele pályafutásunkat ily gyalázattal akarod bemocskolni? Tudod, hogy én tönkre fogok jutni az erőmön felül való iramban és mégsem győzhetek majd. Csak belepusztulok és egész életed-