Nagybánya, 1919. január-június (17. évfolyam, 1-24. szám)

1919-01-02 / 1. szám

XVII. évfolyam, 1-ső szám. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyed­évre 3 korona, egy szám ára 21 fillér, r­rrrrr- Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. —­— 1918. január hó 1. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Felelős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid­ utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. =3. Hirdetések felvételnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. —— Békésebb _és_ boldogabb uj esztendőt! A XVII. évfolyamba lép lapunk e számmal. Hogyan feleltünk meg feladatunknak eddig, arról eltérőek le­hetnek a vélemények. Egy azonban bizonyos, hogy munkatársaink díszes sorával együtt szerkesztőségünket e nehéz időkben is min­dig az a cél vezette, hogy a körülmények­hez képest a lehető legjobbat adjuk. Ezután is ugyanez a cél fog vezetni. S hogy ezt a célunkat egyre tökéletesebben oldhassuk meg, munkatársaink és a közönség szíves támo­gatását továbbra is kérjük. Azokat az i. t. előfizetőinket, akik eset­leg megszállott területen vannak, ahonnan utalványon pénzt nem küldhetnek, kérjük, szíveskedjenek valamely meg nem szállott területen lakó rokonuk vagy ismerősük, vagy valamely pénzintézet útján elküldeni az elő­fizetési pénzt, hogy a lapot továbbra is akadálytalanul küldhessük. Az előfizetés díja: Berthelot tábornok üdvözlése. Berthelot francia tábornok Aradon, Nagyváradon, Nagykárolyon, Szatmáron át Nagybányára érkezett f. hó 30-án, hétfő d. u. 2 óra tájt. Mivel megérkezéséről tudo­mást szerzett városunk vezetősége, az az óhajtás merült föl, hogy ez alkalommal üd­vözöljük városunk magyar lakossága nevé­ben a tábornokot s az ő útján is appellál­­junk a francia nemzethez, annak igazságér­zetéhez, jogtiszteletéhez és szabadságszere­­tetéhez. A vasárnap esti értekezlet, amelyen városunk társadalmának minden rétegéből igen sokan voltak jelen, Szőke Béla plébá­nos, a Magy. Nemz. Tanács elnökének elöl­­ülése mellett megállapodott a fogadás rész­leteire nézve. Ez az értekezlet fölkérte K. Kovács Géza főbányatanácsost francia nyelvű üdvözlő beszéd elmondására, továbbá őt, az elnököt, dr. A. Nagy Gábor h. polgármes­tert, Mikola András és Ferenczy Valér fes­tőművészeket a francia szövegű rövid memo­randum elkészítésére s a szervezett ipari és bányamunkásságot a rend fenntartására. Mikor hétfő d. e. a .megállapodás sze­rint az István tornyon megjelent a nemzeti színű zászló, megindult az áradat az állomás felé. 12 óra után már igen nagy tömeg hul­lámzott a vasúti állomás előtt, ahol az elő­zetes megállapodás szerint Csordás József állomás­főnök intézkedésére a jobb oldalon a román ajkú polgártársak, a bemenet felé eső részen pedig a magyarság foglalt helyet, a magyarság a magyar zászlók, a románság a román és francia zászlók alatt. A románság, amelynek soraiban a vidék is, sőt a vidéki fegyveres polgárőrség is képviselve volt, élénk ovációval fogadta a berobogó különvonatot. Azután fölszállott a tábornok szalon kocsi­jába a román küldöttség: Brebán Sándor, dr. Selegian János és Paquet Fü­löp, a lá­­posbányai francia bányatársulat igazgatója, továbbá a román hölgyek küldöttsége: dr. Nyisztor Aurélné, Marosán Lászlónm és Po­kol Melanie. A férfiak közül Paquet Fülöp üdvözölte a tábornokot, a hölgyek nevében pedig Marosán Lászlóné. A tábornok szin­tén rövid, meleg szavakban köszönte meg az üdvözlést kiemelvén, hogy mint ka­tona nem politizál, s a francia nemzet rokon­­szenvéről biztosította a küldöttséget. Ezután a románság előzékeny vezető férfiainak bejelentésére a tábornok a magyar küldöttséget fogadta, melyben — futólagos megfigyelésünk szerint — b. Kovács Géza, Stoll Béla, Szőke Béla, Thorm­a János, dr. A Mimi Cráhm­ Fot'pn^' ■ Mapr Mikola And­o­r­­ ■­rás Mostis Lajos, Mendihovszky József, Vajay Imre Vajay Sándor, s még többen vettek részt. Kovács Géza rövid beszédben üdvözölte francia nyelven a tábornokot, majd a francia memorandumot nyújtotta át, melynek ma­gyar szövege a következő: Tábornok Ur! Excellencies Uram! Átutaztában Nagybánya város lakosságának szívélyes üdvözletét tolmácsolom. — Ez a magyar tömeg, a­mely itten az ön üdvözlésére megjelent, a város lakosságának háromnegyed részét kép­viseli. Engedje meg Tábornok Úr, hogy azon kérés­sel forduljunk Önhöz, hogy legyen szíves illeté­kes helyre közvetíteni azon kívánságunkat, hogy mi,Nagybánya város lakossága továbbra is Magyar­­országhoz tartozhassunk! Hivatkozunk magyar­ságunk­ és ezer­éves történelmi múltunkra, mely­nek folyamán ez a város mindig magyar volt. Hivatkozunk arra is, hogy Nagybánya város kul­­tur­missziót is teljesített. Itten alakult meg az első magyar festőművész-kolónia, melynek vezetői és tagjai a francia művészet és szellem nagyságát hirdetik. Ezek a francia művészettel a legutóbbi időkig élénk összeköttetést tartottak fenn és tudá­sukat a francia akadémiákon szerezték. A magyarságot a háborúba idegen érdeke­kért, idegen uralom hajtotta. A magyarok francia szimpát­iájukat a háború alatt is megtartották, amit legjobban bizonyíthatnak a háború alatt is itt élt franciák! Fegyvertelenül, békés szándékkal állunk most itt, egyedüli fegyverünk a mi igazságunk. Franciaország mindig az igazság barátja volt, azért bízunk abban, hogy bennünket akaratunk ellenére nem fognak idegen uralom alá helyezni, hanem meghagynak továbbra is Magyarország kö­telékében. Midőn a viszontlátás reményében szívélyes Isten Hozzádot mondunk Excellenciádnak, engedje meg remélnünk, hogy kérésünket kegyes jóindu­lattal fogja illetékes helyen előterjeszteni. A legmélyebb tisztelettel: Nagybánya, 1918. december hó 30-án Nagybánya város magyar lakossága. A tábornok igen szives szavakkal kö­szönte meg az üdvözlést. Köszönő szavait Ferenczy Valér festőművész tolmácsolta ma­gyarul a következő képen: „Uraim, köszönöm önöknek, hogy a magyarság nevében felke­restek és annak óhajait tolmácsolták. Sajnos, én nem vagyok a béketárgyalás megbízottja s így nincs módomban nyilatkozni ezen óhajtásaik felől. Kérem azonban önöket, le­gyenek meggyőződve, hogy Franciaország nem a bosszú, hanem a mindenkire nézve méltányos megegyezés, az igazság érvénye­sülését fogja keresni; továbbá és legfőképen arra kérem a város lakosságát, hogy teljes nyugalomban várja meg a végleges döntést.“ A hivatalos üdvözlések után a tábornok a kocsi ajtajából francia nyelven szólott az ezernyi néphez; szavait kíséretének egyik tisztje, egy francia ezredes tolmácsolta román nyelven. Beszédét a románság kitörő lelke­sedéssel, a magyarság pedig néma méltó­sággal fogadta. Az ünneplés mindaddig tar­tott, míg a tábornok vonata el nem indult. Akkor aztán teljes rendben oszolni kezdett a közönség. A tábornok és segédtisztjének állítása szerint Nagybányán volt a legimpozánsabb a fogadtatás. Nagykárolyban, értesülésünk sze­rint, Ilosvay alispán üdvözölte a tábornokot a vármegye magyarsága, Marchis Romulusz gk. főesperes pedig a románság nevében. A tábornok hétfőn Besztercére utazott, kedden pedig Désen át Kolozsvárra. Minde­nütt ünnepélyesen fogadják, hit szerint. Egész évre .... 12­— K Félévre....................6 — K Negyedévre .... 3­— K. Egyes szám­ára . . .24 K. Az Internationale. Magyarország a négy éves háború végén belátván, hogy idegen hatalmi érdekekért küzd és hiábavaló áldozatokat hoz hamis ideálokért, mások hóbortjaiért, mikor már határaitól messze űzte az ellenséget, a béke fehér zászlaját emelte fel. Áttért a legteljesebb pacifizmusra. Harcban veretlenül lerakta fegyvereit, miután ellenfeleit sokszor legyőzte. Békeszeretetét megpecsételte avval az elha­tározásával, hogy a színtiszta népuralmi államal­kotmányt választotta jövendő köztársasági életé­nek. Cselekedetével legbiztosabb zálogát nyújtotta annak, hogy szándékai őszinték. A forradalom tüzében újjászületett magyarság demokráciája ugyanaz, melyet 1848-ban Kossuth Lajos vívott ki nemzetének. Akkor is, most is megajándékoztuk a szabadsággal testvérnépeinket, akik századokon át házközösségben éltek mi köz­tünk jóban-rosszban egyaránt. Most, mikor több jogunk van, többet is juttatunk nekik, többet annál, amennyit bárki más nyújthat. Szomszédaink nem akarnak kapva-kapni az uj jogokon, szabadságon, ahelyett elvágyakoznak csalogatóul felállított aranykalitkába, mely volta­­kép nem egyéb, mint más rabság ketrece, új m­ilitarizmusnak a börtöne. Más csalódás is ért bennünket, szomorú tapasztalat érthetetlen tanulsága ötlik szemünkbe a most folyó világeseményeknek. Mi hittünk az ántánt szavainak őszinteségé­ben, mikor azt hirdette világgá, hogy a népsza­badságért harcol, meg akarja valósítani a népek önrendelkezési jogát, az örök békét, az embe­riség szövetségét, valóságos nemzetköziséget^

Next