Felső kereskedelmi iskola, Nagybecskerek, 1904
Csokonai Vitéz Mihály feltűnése egybeesik történelmünk és irodalmunk egyik legsötétebb, leggyászosabb korszakával. Napnyugat felől a jog, az igazság s a szabadság eszméi a vihar gyors szárnyain röpültek a békába vert, a legszentebb jogaitól megfosztott népek milliói fölött. A világot újjáteremtő eszmék áradata elborította hazánk földjét is, megtermékenyítette a mi lelkeinket is. De a hatalmát kétségbeesetten féltő zsarnokság és erőszak a bosszúállás őrjöngésével fojtja vérözönbe a világmegváltó törekvéseket; a majdan diadalmas új eszmék úttörő apostolaival , Martinovicscsal és társaival, végez a pallos és a bitó. Ám a fékevesztett erőszak nem elégedett meg a kiontott vérrel. Rávetette magát örvendetesen föllendült irodalmunk virágos mezejére s megtöltötte börtöneit szellemi életünk legkiválóbbjaival. Verseghy, a dalos ajkú „magyar hárfás“ ; Bacsányi, a szabadság rajongó énekese ; Szentjóbi Szabó, a szelidlelkű poéta s a magyar irodalom lánglelkű vezére; Kazinczy, hosszú gyötrelmes évek során át senyvednek Kufstein, Spielberg sötét odvaiban. A reménytelen csüggedés hangtalan, sötét éjszakája borúit irodalmunkra. Ezt a komor sötétséget oszlatta el zsenijének fényességével a feltűnő Csokonai s víg dalára, lantja pengésére újból hangos lett a „holt berek“. Ez a kor szülte irodalmunk minden időkre szóló büszkeségét, hogy folytatása legyen Balassának és hogy szelleme újból feltámadjon a Petőfi Sándor lelkében. Balassa, Csokonai, Petőfi, édes ajkú dalosai a szerelem poézisének! Lelketek, szívetek, érzésvilágotok mennyire rokon s mennyi a hasonlatosság életeteknek még külső lefolyásában is. Csokonait kora nem igen tudta megérteni, sokoldalú és önálló tehetségét, nagy lelki műveltségét kiválósága szerint méltányolni. Zaklatott életének egy rövid szakasza — a dunántúli öt vándoresztendő — nyújt némi elégtételt és enyhülést a sorsüldözött poétának s bús élete komorságát rövid időre megaranyozza a dicsőség verőfényes napsugara. De legkevésbé méltányolta a költő hatalmas tehetségét saját szülővárosa, Debrecen, melynek ridegségig puritán világ- és életfelfogása, közömbössége, sőt megvetése vérig sebezték a beteg költő érzékeny szívét. Nem, nem volt ő ebbe a világba való; nem tudott, de nem