Református gimnázium - Bethlen kollégium, Nagyenyed, 1877
! Tanévet bezáró beszéd. Tisztelt közönség, nemes ifjúság! Elvégre ötödikszer és utoljára áll tisztemben tanévünk ünnepélyes bezárása. Mint az eltávozó vándornak mindig több szabadságot engednek érzelmeinek kifejezésére, úgy legyen szabad nekem is most ezen ünnepélyes órában, midőn az igazgatói teendőktől visszavonulok, egy s más észleletemet elmondanom. Rövid leszek — az idő és egészségi állapotom parancsolják. Hugo Viktor, a humanitás eszméinek ihletett keblű apostola, a franczia költők mohikánja, közelebbről mondá az Írók congressusán: „Az iskolák a civilisatio fénypontjai!“ Igaza van. Tudom, hogy a civilisatio alatt nem valami nyegle, kendőzött, tartalmatlan civilisatiot értett, hanem az okosság, szív és akarat összhangzó nemességének civilisatioját. Ez a triás képezi az embert. Arról is meg vagyok győződve, hogy a fénypont alatt sem érthetett fellobbanó mocsári gázt, vagy valami szagos világító anyagot, hanem a napnak szagtalan, melegítő, világító, áldást árasztó sugarához hasonló szellemi világosságot. Giymnasiumaink ilyen értelemben vett feladatának sikeres megoldása elodázhatlanul követeli az illető csoportokba berendezett ismeretágaknak, tantárgyaknak szakszerűen képzett állandó tanárokkal való taníttatását. Ezen szükségesség elve régtől fogva el van ismerve; teljes megvalósulásának financiális körülmények állottak és állanak még ma is útjában, de nem !*