Nagyítás, 2010. január-május (2. évfolyam, 1-18. szám)

2010-03-24 / 12. szám

26 II. évfolyam, 12. szám, 2010. március 24. lágyítás , Pécs 2010 HÍREK A FRANKOFON HÉT nagy att­rakciója volt a Pécs közterein fellé­pő Színes emberek utcaszínházi társulat. A francia színészekből, szobrászokból, zenészekből, dísz­let- és jelmeztervezőkből álló cso­port aktuális problémákra hívta fel a figyelmet előadásával. A Franko­­fon hét ma gasztronómiai esttel, holnap irodalmi és zenés-táncos szórakoztató rendezvénnyel folyta­tódik. Az előbbit egy francia séf közreműködésével a Corso étte­remben, az utóbbit francia színé­szek, zenészek, fiatalok és a ZAT zenekar fellépésével a Cooltour Ca­­féban rendezik meg. A Frankófón hét zárásaként 27-én 10 órától amatőr pétanque-versenyt rendez­nek a 48-as téren. RENDHAGYÓ KIÁLLÍTÁS nyílt március 4-én az Ifjúsági Házban. Neves pécsi szobrászművészek, Bencsik István, Colin Foster, Nyári Zsolt, Rétfalvi Sándor, Vanyúr Ist­ván és társaik nem szobraikat, ha­nem grafikáikat mutatják meg a közönségnek. Vannak a művek kö­zött vázlatok, melyek később meg­valósult szobrok előképét mutatják be, de zömmel örömrajzolásból szü­letett autonóm grafikákat láthat­nak az érdeklődők. Az április 2-ig nyitva tartó tárlat kuriózum, hi­szen rávilágít arra is, mennyire más egy szobrász látásmódja, ha rajzol, mint egy festőé vagy egy grafikusé. A NIKOLA PAROV QUARTET koncertjével folytatódik a Pécsi Ta­vaszi Fesztivál ma este a Domini­kánus Házban. Az 1968 óta az él­vonalba tartozó brit The King’s Singers lép fel a bazilikában klasz­­szikus és könnyűzenei programjá­val 27-én. Másnap Szalóki Ági Gin­­galló című családi lemezének inter­aktív bemutatóját tartják a Zene­parkban. 30-án ismét a komolyze­ne kedvelői örülhetnek, hiszen a lengyel Pawel Kowalski zongora­­művész Frédéric Chopin születésé­nek 200. évfordulója tiszteletére összeállított zongoraestjével lepi meg őket a Dominikánus Házban. PÉCS MADÁRTÁVLATBÓL cím­mel Hámori Gábor fotóművész (la­punk munkatársa) képeiből nyílik kiállítás ma a Ciszterci Nevelési Központ Kollégiumában. A Mecse­ki Fotóklub elnökének négy éve megjelent, százhatvan légi fotót tartalmazó könyvéből válogattak a szervezők több mint ötven képet. Az április közepéig a kollégium If­júsági Galériájában látogatható ki­állítás fotói olyan szemszögből mu­tatják meg Pécs épületeit, városfa­lát és környező tavait, illetve azok hangulatát, ahogyan azok a földről sosem láthatók. A művész Buda­pestről, Szegedről és Debrecenről is készített hasonló fotóalbumot. GÖRÖG FESZTIVÁL kezdődik Pécsett 27-én délután, amikor át­adják a pécsi görög nemzetiségiek az általuk felújított Aphrodité-falat (Lakatfalat) a Janus Pannonius ut­cában. Kiállítás is nyílik ezen a na­pon a PTE ÁOK aulájában 60 év Magyarországon címmel, melyet Görögország magyarországi nagy­követe nyit meg. Az ünnepélyes pil­lanatokat görög tánccsoportok és zenekarok fellépése követi. Másnap Sarantis Mantzourakis pécsi ének­es buzukiművész lép fel az Ifjúsági Házban. 1 www.nagyitas.hu Nyolcvanéves Tillai Aurél K­öszöntő címmel az EKF ke­retén belül rendezik meg március 24-én Tillai Aurél születésnapi szerzői estjét a Palatí­nus Hotel Bartók Béla Termében. Az esten a karnagy-zeneszerző zsoltár- és népdalfeldolgozásai, ma­gyar költők sorait zenébe foglaló művei, Kodály Zoltán emlékére írt darabja mellett Tüke-mise című al­kotása is megszólal. Ez utóbbi ér­dekessége, hogy mindkét gyermeke szólót énekel benne. „A zene nekem minden. Foglal­kozás, szórakozás, hobbi. A többi mű­vészeti ág is meg tud fogni, ám a ze­nében van valami plusz, ami miatt engem önfeledten boldogít. Vonzó­dom az irodalomhoz, az építészethez, de bármely gyönyörű templom szá­momra akkor a legcsodálatosabb, ha megszólal benne egy kórusmű” - e szavakkal vall találkozásunkkor élet­hivatásához fűződő viszonyáról Tillai Aurél, a pécsi karnagyok mestere. Mestere, mert majd minden pé­csi kórusvezető megfordult a keze alatt a hajdani Pécsi Tanárképző Főiskolán vagy jogutódján, a PTE Művészeti Karán, hiszen az intéz­ménynek, ahol egyébként diplomá­ját is szerezte magyar-ének szakon, már 57 éve tanára. - Alkotómunkám három pillé­ren nyugszik - avat be a részletek­be. - Amellett, hogy zeneszerző va­gyok, tanítom a karvezetést, és mű­velem is már évtizedek óta. Talán éppen hajdani cserkészmúltam ha­gyatéka mindhárom. Ott beleszok­hattam egy csapat irányításába, s a tábortűz melletti éneklés vezetését is rám bízták, közben pedig néhány dalt saját elképzelésem szerint átír­tam. Zeneszerzői munkásságom te­hát már akkor elkezdődött, ám hogy tanár lettem és éppen az ének tan­széken, végső soron az sem véletlen, inkább isteni útmutatás. Hívtak a magyar tanszékre is, mikor lediplo­máztam, csak nem volt státusuk, így eldőlt a kérdés. De ha nem a sors dönt, úgy érzem, akkor is az ének került volna előtérbe, mert mindig erős volt bennem a zene iránti von­zalom. Az ének tanszék fiatal karveze­tés- és zeneelmélet-tanára pár év múlva átvette a főiskola vegyes ka­rának vezetését, 1958-ban pedig egykori cserkésztársával, Dobos Attilával megalapították a mai Pé­csi Kamarakórust. Azután 1965- ben a sors egy harmadikkal, a Me­­csek-kórussal is megajándékozta, s így 12 éven át a tanítás mellett egy­szerre három kórust vezetett. Túl­terheltsége miatt később a Mecsek­­kórustól 1977-ben, az egyetemitől 2000-ben meg kellett válnia. - Mindegyik kórus kedves a szí­vemnek, de a legtöbb emlékem, szép és küzdelmes egyaránt, a Pécsi Ka­marakórushoz fűződik, amelyet már ötvenkettedik éve vezényelek. Ne­héz időkben alakultunk - folytatja történetét Tillai Aurél -, de igyekez­tünk határozottan kiállni az álta­lunk meglelt értékek mellett. Sok­szor kellett harcba szállnunk a re­pertoárunk miatt, amelyen madri­gálok, egyházi művek, később a Pé­csi Szimfonikusokkal közösen elő­adott oratóriumok is szerepeltek. Ezekkel nehezen békült meg az ak­kori politika. Az 1959-es első fellépé­sünk után, amellyel a XVI. századi polgári világot idéztük meg madri­gálokkal, kitettek bennünket a pró­bahelyünkről, s egy újabb fellépés után a következő helyről is. Végül a Nevelők Házában leltünk menedék­re. Az idő múltával azért enyhült a szorítás körülöttünk, s 1964-ben megrendezhettük az első Pécsi Ka­marakórus Fesztivált, mely szakmai fóruma lett az akkortájt a nagy vál­lalati­­ kórusok alternatívájaként megalakuló kisebb kamarakórusok­nak. Ezt a fesztivált kétévente azóta is életre hívjuk, sőt nemzetközivé, il­letve újabban nemzetközi versennyé bővítettük. A hatvanas évek köze­pén elkezdhettünk fellépni külföl­dön is, és 1967-ben megnyertük első nemzetközi nagydíjunkat. Megje­lent első Kodály-kórusművekből összeállított lemezünk, majd Bár­dos-lemezünk, de mindkettő először Franciaországban és nem itthon; ez is jellemző volt a korra. Mint a pár éve Magyar Örökség­­díjjjal kitüntetett és időközben Liszt­díjat is elnyert karnagy elmeséli, a Kamarakórus Fesztiválnak volt még egy óriási hozadéka: az 1988-as pécsi Európa Cantat, melynek mintájára szerveződik idén az EKF keretén be­lül augusztus 15-22. között a Pécs Cantat. 1986-ban ugyanis ellátoga­tott a pécsi fesztiválra az Europa Cantat elnöke, akire nagy hatást tett a magyar kóruszene, Pécs és a Pécsi Kamarakórus, így kapta meg két évre rá Pécs - elsőként a lassan bomladozó szocialista táborból - en­nek a felejthetetlen eseménynek a rendezési jogát. Az évek során Tillai Aurélnak és kórusainak számtalan izgalmas uta­zásban, hazai, nemzetközi sikerek­ben és érdekes találkozásokban is része volt. Megemlíti a tanár úr a Kodály Zoltán jelenlétében zajló fel­lépéseiket, melyek közül a legemlé­kezetesebb számára a hatvanas évek közepén egy Mester és tanítványai című hangverseny volt a Zeneakadé­mián, ahol egyedül nekik tapsolt a mester, illetve egy Pécsett 1963-ban megtartott hangverseny, amely után Kodály Zoltán azt mondta: „Vigyék magukkal ezt a lelkesedést, amit én most itt tapasztaltam, a saját kóru­saikba.” - Azóta nekem is ez a ve­zérgondolatom - mondja -, olyan lel­kesedéssel tanítani, vezényelni, hogy akik tőlem kikerülnek vagy az általam írt, vezényelt műveket hall­gatják, azoknak legyen mit tovább­vinniük a zene öröméből. Elmeséli még, hogy sokat tanul­hatott éveken át tartó pécsi kurzusai során Bárdos Lajostól is, aki humor­ral fűszerezve mutatta be, miként lehet színessé, átütő erejűvé tenni a művek előadását. Beszélünk az ápri­lis 8-11. között Pécsett zajló Bartók- és Kodály-műhelyről, melynek kere­tén belül karvezetők tanulhatnak többek között tőle és kórusától is. Végül pedig szomorúan konstatálja, hogy mostanság külföldön jobban beépítik az oktatásba például a Ko­­dály-módszert, mint nálunk. Ám, mint megjegyzi, optimista és közös­ségi ember, így bízik azokban a szel­lemi, művészeti, oktatási műhelyek­ben, amelyek a magyar hagyomá­nyok megőrzését és továbbadását fontos feladatuknak tekintik. Hámori Andrea ■ Pécs kórusai évtizedek óta Európa élvonalához tartoznak. Nemkülönben e kórusok vezető karnagyai, akik között van egy, akinek munkáját Kodály Zoltán is többször illette dicsérő szavakkal. Ő Tillai Aurél tanár, karnagy, zeneszerző, akit 80. születésnapja alkalmából ma ünnepel Pécs városa. Remekművek a Remekek Házában Sokszínűség, kreativitás, tehetség - e fogalmak jártak az eszemben, amikor megpillantottam Pécs főterén a Pécsi Galériával szemközti üzlethelyiség kirakatát és a bejárat fölötti Remekek Háza feliratot. B­elépve különös látvány fo­gadott. Száz-százötven éves könyvkötőgépek előtt nagy munkaasztal állt. Oldalt pe­dig a polcokon különleges, egyedi végtermékek, bőr- és textilkötéses albumok, könyvek hívták fel ma­gukra a figyelmet. Az üzlet másik részében, a plafonról lelógó textil­sárkány árnyékában szebbnél szebb textiltarisznyák, óriási tex­tilfotelek, bőrtárgyak és merített papíron magvas gondolatok, a fal menti polcokon és üvegszekré­nyekben pedig kerámiák, fújt üve­gek, horgolt és porcelán ékszerek, kézzel készített gyertyák és szap­panok, horgolt térítők kínálták magukat. Könyvkötő látványműhelybe és iparművészeti kiállítótérbe vitt te­hát be kíváncsiságom, mely ugyan boltként hirdeti magát, de annál sokkal több. Lehetőség a pécsi, ba­ranyai iparművészeknek, hogy megmutassák, és érdeklődés esetén értékesítsék termékeiket. S lehető­ség a vásárlóknak is - legyenek azok pécsiek vagy odalátogató tu­risták -, hogy minőségi ajándéko­kat, meglepetéstárgyakat vigyenek magukkal Európa Kulturális Fővá­rosának szívéből, ne pedig bóvlit. Egyúttal alkotótér is, ahol a lassan már kihalófélben lévő szakmák for­télyaiba nyerhetnek bepillantást a betérők. És aki mindezt kitalálta és működteti, egy szimpatikus házas­pár, Rétfalvy Orsolya és Erdős Ti­bor. Évek óta könyvkötőként kere­sik a kenyerüket, s a szakmájuk, il­letve a többi kézműves szakma hal­doklását látva nem ültek tétlenül. Megálmodták maguknak és egyedi tárgyakat készítő kollégáiknak ezt az üzletet, ahol nemcsak dolgoz­nak, kiállítanak, árusítanak, ha­nem tanítanak is. Különféle foglalkozásokon ki­próbálhatják náluk kreativitásukat a hozzájuk betérők, hiszen meg­szervezték, hogy azok a kézműve­sek, akiknek a munkái az üzletben megtalálhatók, alkalmanként gya­korlati bemutatót, kézműves-fog­lalkozást vezessenek. Ők ketten pe­dig - mivel folyamatosan ebben a térben dolgoznak, kötik és restau­rálják a különböző méretű és díszí­tésű albumok, könyvek, újságok borítóit - szívesen vezetnek be bár­kit a könyvkötés rejtelmeibe. Ké­szíthetnek náluk a vállalkozó ked­vűek ajándékot az általuk beszer­zett bőrök, textilek, papírok, szala­gok, díszítések felhasználásával, de hozhatnak alapanyagot, mintát is, melyeket beépíthetnek Orsolyáék segítségével saját könyvkötészeti alkotásukba. Egy remek házaspár remek ötle­te tehát a Remekek Háza, és az is remek, hogy a nyitva tartás idejét az EKF rendezvényeihez igazítják. Ha például kiállítás-megnyitó, hang­verseny vagy tudományos konfe­rencia van, szívesen maradnak nyit­va a rendezvény végéig, akár éjfélig is, és várják a csoportok, egyének ér­deklődését. Ajánlom, térjenek be hozzájuk, ha arra járnak, és készít­senek, mondjuk húsvéti ajándékul, egy különleges albumot. Vagy már­cius 27-én, szombaton akár horgolt ékszert Ilosvay Zsuzsa, illetve por­celán ékszert Fürtös Ilka ipar­művész közreműködésével. H.A. ■ Irán*/ T­éca- pécs2010 EURÓPA KULTURÁ­LIS FŐVÁROSAI|

Next