Nagy Iván: Magyarország családai. Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 2. kötet (1858)
Beökeös család. (Felső-őri) - Beőthy család. (Bessenyői és Örvendi, gróf és nemes)
Berchtoldt. E nemzékrend mint látjuk , két testvértől, Mihály és Imrétől jő le. Imre alapitá a grófi ágat, mellyről alább. Mihály 1760-ban Bihar megye alispánja, neje báró Perényi Francziska, kitől — mint látjuk — négy fia és egy leány-gyermeke maradt. Imre (a Mihály fia) Bihar megyénél kezdett hivataloskodni mint aljegyző, később itélő mester, altárnok, majd sz. István-rend keresztese , és a hétszemélyes tábla ülnöke let. Végre nyugalmaztatva meghalt Nagyváradon 1830-ki január 26-án, kora 86-dik évében. Nejétől felső-büki Nagy Teréziától gyermekei : Anna, váradi és micskei Bárányi György Bihar megyei táblabiró neje. Ferencz 1804-ben kapitány; Károly ugyanakkor az Eszterházy gyalog ezredben hadnagy, és Sándor János (Mihálynak fia) szintén Bihar megyénél viselt jegyzői, főszolgabirói, és 1783-dik évtől első alispáni hivatalt. Meghalt 1786-ki november 2-kán. Eltemettetett Várad-Olasziban a Ferenczesek zárdája alá. Neje bodorfalvi Bárányi Borbála a hires tábornok Baranyay János leánya volt, ki azután Fárádi Vörös Sándorné lőn. Gyermekeit a nemzékrend mutatja, közülök Vincze okleveles ügyvéd Bihar megyei jegyző volt 1804-ben. Mihálynak harmadik fia László, a Kálnoky huszár-ezredben hadnagy, s végre ezredes, azután pedig (1804-ben) Bihar megye híres alispánja. Neje Husztinger Janka volt. Fiai közül László szintén katonai pályát választott. 1804-ben hadnagy volt már. Ennek neje micskei Bárányi Cecilia 1856-ki sept. 15-kén, kora 59-dik évében halt meg Nagy Marián. Gyermekei: Mihály , Algernon, Mária, Eva , Paulina, (Kazinczy Tituszné), Stefania (Beöthy Sánd.), és Erzse (Szunyogh Bertalan). Legnevezetesb szerepet vitt Ödön fia, született ez Nagyváradon, 1796-ki dec. 5-kén. 1812-ben márcziusban Nagyváradon, midőn a philosophiai tanfolyamot végező, az ott toborzó Chienmayer huszárokhoz állott be. Rövid idő múlva mint huszár kadet Lengyelországba vitetett a muszkák ellen. Néhány hónap múlva hadnagy lőn, majd a Pozsonyban fölállított könnyű lovasokhoz mint főhadnagy áttétetett. A francziák elleni minden későbbi ütközetben részt vett. Jelen volt Lipcsénél, Párisban , és a nagyszerű dijoni táborozásban. A béke után Lengyelhonba, és onnan 1820-ban a katonaságot odahagyva, hazavonult. A magányélet csendét nyelvek , történeti és politikai munkák sat. olvasásával tölté. 1826-ban Bihar megye táblabirájává, 1832-, 1836-, 1843-ban követ, 1841-ben alispánja lőn , 1848-ban főispánjává .