Állami Szabolcs vezér gimnázium, Nagykálló, 1918
3 1 HAUGH BÉLA *Mi szép világositó csillagként tűnni fel ezrek előtt, és szabadon, de átmelegült lélekkel választani magának pályát, s azt jó és balszerencse közt. Örökre tiszta és soha nem hidegülő szenvedelemben futni, meg!» . . . Kölcsey adja ajkamra e sóhajt, amikor itt a nyílt homokba szúrt egyszerű fakereszt előtt állva »egy általmelegült lélekkel választott, jó és balszerencse közt öröme tiszta és soha nem hidegülő szenvedelemmel» megfutott földi pálya utolsó állomására tekintek. Ennél az annyi könnyel öntözött sírnál is feltör lelkemben a sóhaj: — «mi szép világosító csillagként tűnni fel ezrek előtt!» ha azoknak a leveleknek őszinte hangjára gondolok, melyeket Haugh Béla 25 éves tanári munkájában megértő munkatársainak vezérüket vesztett szive diktálta hitvese s árvái vigasztalására s amikor 25 év alatt ezrekre menő tanítványainak lelkében az ő csillagként világosító lelkének itt ma radt sugaraira gondolok. Tanári működésének állomásai: Debreczen, Zsolna, Szekszárd, ahol Wosinszky Mór mellett a híres Tolna megyei múzeum szorgalmas munkása és őre volt. Onnan került Jászapátiba igazgatónak, ahol egy új gimnázium szervezésével, ideális berendezésével nevét megörökítette. Itt is a szép bevonásával egy múzeumnak vetetette meg az alapját, leány polgári iskolát szervezett, szövetkezetet alapított, minden társadalmi mozgalomban részt vett. 1916-ban került Nagykállóba igazgatónak, ahol a jövendő békés idők legszebb munkaprogrammját temettük el vele. Kristályos keresztény világnézetének tántoríthatatlan hirdetője és követésében következetes példaadója volt, ezért volt jó tanár. A becsületes munkának megbecsülője, az ifjúság meleg lelkű megértő atyja volt, ezért volt jó igazgató. Eszméi, példája sokak lelkében él, azért bátran írhatjuk sírkeresztjére: Nem haltál meg égésien ! Szentgyörgyi J.