Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)

1908-04-23 / 17. szám

. Most már letesszük a fegyvert. Ré­szünkről csak szabadulni kívántunk, nem hódítani. Védekezni, nem támadni. A megnyugvás békességében hagy­juk el az idegen környezetet. Örömmel várjuk kegyelmes Főpász­torunk intézkedését s a beváltott köte­lesség tudatával mondjuk a nemzetek apostolának fölemelő igéjét: „Jó har­­czot harczoltam, a kiszabott pályát meg­futottam, a hitet megtartottam“. Somossy Miklós: NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Pénzintézeteink. Városunk öt pénzintézetének múlt évi zárszámadásait vizsgálódás tárgyává téve rá­jövünk arra, hogy ezeknek összesen 1.340,000 K alaptőkéjük 732,725 K 75 f tartaléktőkéjük tehát összevéve 2.072,725 K alap- és tartalék­tőkéjük van, ezenfelül 9.210,699 K 95 f be­tétet kezelnek vagyis 11.283,424 K 95 f áll kezelésük és rendelkezésük alatt és ezzel a horribilis összeggel összesen csak 237,673 , 47 f tiszta nyereményt mutatnak ki. Ha figyelembe vétetik az, hogy ez az eredmény nem egy normális évnek az ered­ménye, mert a kamatláb a múlt év néhány hónapjában rendkívül magas — oly magas — volt, ami majdnem közgazdasági válságot idézett elő, mondhatni, hogy ez a nagy alap és tartaléktőke, ez a nagy betét egyáltalán nem hozza meg a kívánt eredményt. Ha már most hozzávesszük, hogy egy új törvény esetleg megállapítja azt, hogy az intézetek kamat­orásdíj, telepítési jutalék és egyéb czímeken összesen 8­­0-nál nagyobb összeget nem vehetnek, akkor milyen lesz az eredmény, ha az intézetek kizárólag a váltóleszámítolással és pénzüzletekkel fognak csak foglalkozni. Világos, hogy pénzintézeteink nem fog­nak boldogulni, hacsak eddigi üzletkörüknél maradnak s boldogulásuk attól függ, hogy tudnak-e a korral haladni és üzletkörüket megfelelőleg kitágítani. Az ipar és kereskedelem terén nagy fel­adat vár pénzintézeteinkre. Egyetértve együtt haladva nagy eredményeket lehetne elérni. Itt van városunk mellett az ide gravitáló lapterület. Nem kellene pénzintézeteinknek foglalkozni azzal, hogy mily jövedelmező iparvállalatokat lehetne megteremteni, ame­lyek míg egyrészről az intézeteket pénzügyi tekintetben előbbre vinnék, másrészről váro­­sunk előhaladását is előmozdítanák? !Már rég foglalkozni kellett volna az esz­mével. Nem kellett volna a kendergyárat másoknak átengedni, vagy részt kellett volna kérni pénzintézeteinknek ezen vállalatnál. Foglalkozni kellene egy keményítő, egy czukorgyár s más jövedelmező iparvállalatok létesítésének eszméjével , hiszen itt van az a több ezer hold kiaknázatlan, az őserében duslakodó terület, ha ezt kihasználnák a pénzintézetek és tőkéjük egy részét abba fektetnék bizonyára többet hozna, mint a pénzmanipuláció. Az iparvállalat ha jó, dúsan jövedelmez, íme itt a példa: a helybeli „Első Nagy­károlyi Magőzmalom részvénytársaság“. Ez sokkal kisebb lármával a múlt évben több eredményt ért el, mint pénzintézeteink bár­melyike, holott a malomüzletre a múlt év annyiban nem volt kedvező, hogy gyenge volt a búzatermés, nagy a vasúti kocsihiány, drága a kamatláb és drága a búza. Sajnos, hogy pénzintézeteink eddig nem bírtak érzékkel az ipari és kereskedelmi vál­lalatok iránt. Legrégibb pénzintézetünk 39 éves. Sem ez, sem a fiatalabbak a város fejlesztése ér­dekében nem tettek semmit. Az egyetlen tény, amit feljegyezhetünk, hogy a Takarék­pénztár­ Egyesület a gőzfürdő létesítését elő­segítette. Igaz ugyan, hogy ez a vállalat nem jól sikerült s a Takarékpénztár ráfizetett. Csakhogy figyelembe veendő az, hogy egy anyagilag gyengén álló városnál a polgár­ságnak, valamint a pénzintézeteknek is hozni kell egy kis áldozatot azért, hogy a város fejlődését elősegítsék. Mert hiszen ha a Ta­karékpénztár azt a gőzfürdőt létesíteni elő nem segíti, talán még ma sem lenne egy modern berendezésű fürdőnk. És elhihetik a­ pénzintézet vezetői, hogy az a részvényes sohase fogja bánni, ha va­lamivel kisebb osztalékot kap, ha látja, hogy az intézet a város előhaladásán is munkál­kodott, mert az a kis összeg amennyivel ke­vesebb osztalékot kap a részvényes, bőven visszatérül a város fejlődésének előbbrevitele által elért eredményben. Azt pedig jól tudjuk, hogy pénzintézeteink részvényei legnagyobb része a város lakos­sága kezében van, a­mely mindenesetre örömmel fogadja, ha látja, hogy pénzintéze­teink a város fejlődését elősegítő intézmé­nyek létesítésénél közreműködnek. De kötelességük is a pénzintézeteknek elő­segíteni azon városnak a fejlődését, amely­ben léteznek, mert hiszen a város fejlődése az ő fejlődésükkel kapcsolatos. S bármennyire roszul esett a négy régi pénzintézetnek a „Hitelbank“ létesítése, mégis kénytelenek lesznek elismerni azt, hogy ez az uj intézmények létesítésében elől jár és példája követésre méltó. S ha pénzintézeteink továbbra is meg­maradnak a leszámítolási üzlet conservatis­­musánál és mit sem­ tesznek a város fejlődé­sének előmozdítására, a képviselőtestület erre csak úgy adhatná meg a méltó választ, ha elhatározná egy városi takarékpénztár léte­sítését, mert bizony szegény városunknak nagyon jól jönne az, ha — Nagybánya város­hoz hasonlóan — egy évben 47,679 , 62 f tiszta nyereményt kapna, mert ez a pótadót tetemesen csökkentené, aminthogy csökken­tené a pótadót az is, ha a pénzintézetek a rivalizálás félretétele mellett karöltve járná­nak el s így intézményeket létesítenének, amelyek míg egy­részről a város forgalmát emelnék,lakosságának új keresetforrást nyitva, beköltözködéssel a lakosság szaporodását idéznék elő, másrészről idővel oly adóalapot teremtenének, amelynek a város minden egyes polgára hasznát venné. Szívleljék meg ezeket pénzintézeteink vezető férfiai és lépjenek együttesen a kez­deményezés terére! H­ÍREK:­ ­— Lapunk a mai számmal új köntös­ben kerül olvasóink kezébe, amennyiben el­hagyva az eddigi nagy formát, újságoknál modernnek nevezhető kisebb 3 hasábos alak­ban jelenünk meg. A lapfej is ennek a meg­kisebbedett alaknak megfelelőleg változott. S bár így a lap külseje uj, iránya marad a szerte híres zenészünknek, Fátyol Józsefnek szárazfájáról megelevenítve. Ki ne ismerné „Nincs cserepes tanyám, Haragszik a jusztabiró“ kezdetű betyárdalo­kat, melyek mellett már ősapáink sírva vngadoztak s melyekben az ártatlanság tu­data a szerelem mély érzésével olvad össze. Szintén nemzeti közkincsekké váltak Pe­tőfinek : „Árvalányhaj a süvegem bokrétája, Fürdik a holdvilág az ég tengerében s Hor­­obágyi korcsmárosné“ ez. betyárnóták. Ezek­ben a szerelmi elmélázás és gyöngéd áb­rándozás, a bűntudat s a családi otthon elvesztésének fájdalma, a szilaj humor és hetykeség, a tréfa és enyelgés jutnak meg­kapó kifejezésre. Hasonlóképen emberöltők óta gyönyör­ködtetik a magyar keblet: „ Czifra csárda, két oldalán ajtó, jaj de magas, jaj de ma­gas ez a vendégfogadó“ néven ismert népda­lok, melyekben a játszi szellemeskedés de­rűje s az elszánt bátorság feltörekvő érzése nyilatkozik meg. Sőt a mai magyar társadalom minden rétegének is szivét-lelkét erősen foglalkoz­tatja a pusztai élet költészete, hiszen korunk úri hegedűsének, Fráter Lorántnak dalai közt, épen a betyárnóták a leghatásosabbak s a magyar lélekkel összeforrva az egész ország­ban szájról-szájra szállnak, mint pl. ,,A vi­lágon az az árva, akit elhagy a babája és Száz szál gyertyát, száz i­eze bort, ez­ epikai dalok, amelyek közül az elsőben a tömlöcz­­ben sinlődő szegény legénynek rabsága s elhagyatottsága szerelmesétől, a másodikban pedig egy őszült betyár s a csaplárosné tősgyökeres nyelvezetű, magyar sujtásos ro­­máncza domborodik elénk. Ennek a gazdag szinpom­páju pusztai vagy betyár költészetnek nagyon nehéz kimérni érzés és gondolatkörét, mert az a képzelődés legtágabb kalandvilága, de azért úgy hatá­rozhatjuk meg, hogy az a magyar természet alaphangjainak változata. Hiszen a magyar népnek rónaságon lakó zöme manapság is nótába foglalja a tragikus sorsú futóbetyár szomorú történetét. Gaal Józseftől kezdve egész a jelen időkig a népköltészet s a né­pies nemzeti m­űköltés mindig szeretettel for­dult a pusztai élethez: Barna Péter, Patkó Pista, Bogár Imre, Zöld Marczi, Sobri Jóska, Rózsa Sándor, Angyal Bandi, Savanyu Jóska, Bimbó Józsi, a szilaj szabadságnak s a sze­gényekkel szemben tanúsított áldozó szere­tetnek eszményi megtestesülései a nép kép­­zeletvilágában még mai napig is.... * Valóban, ha e pusztai vagy betyár köl­tészetnek mélységére tekintünk, akkor a Gondviselésbe helyezett őszinte hit, a mély­séges szerelem, a rettenthetetlen bátorság s az ebből fakadó szabadságszeretet négy alapérzelme sugárzik elénk, amelyeken a dicsőséggel és gyás­szal tele nemzeti törté­nelmünk s hazánknak jelene és jövője, mint hatalmas gránitoszlopokon nyugszik. E ha­talmas nemzeti eszméket irodalmunkban a XIX. s a jelen század számára Gaal József fedezte föl. Épen azért örök hálát, tisztele­tet és elismerést érdemel a nagy férfiú nemes emléke, de a csodálat és kegyelet adóját csak akkor rójjuk le igazán költői teremtő szelleme iránt, ha új színházunk előtt az alföld köl­tészete felfedezőjének, a „Peleskei Nótárius“ szerzőjének Nagykároly és Szatmár vármegye minden szépért, jóért és nemesért lelkesedni tudó közönsége vállvetett buzgósággal nemes áldozatkészségéből szobrot emeltet. .. Szépen fejlődő városunk irodalompártoló közönsé­gének pár év múlva kedvező alkalom is kí­nálkozik, hogy dicső szülöttje iránt benső háláját méltóképen kifejezhesse. És ez a kedvező alkalom 3 év múlva, 1911. eszten­dőben következik el, amikor Gaal József születésének százados évfordulóját leszünk szerencsések ünnepelhetni. Erős tehát a hi­tem, szent a meggyőződésem, hogy ez az ünneplés Nagykároly városa és Szatmár vár­megye lelkes honleányai és honfiai részéről a költő halhatatlan emlékének megfelelő, im­pozáns méretben fog megtörténni, mert egyik nagy gondolkodónk szerint csak az a nem­zet lehet nagy és örök életű, amely nagyjait meg tudja becsülni. E­G­YGE GIESZ DOBOZ ARA 2.50 KORONA. Kapható a gyógyszertárakban, de biztosan az ENERGIN VÁLLALATNÁL PÉCSETT, mely 6 dobozt bérmentesen szállít. Leghathatósabb és legizletesebb hizlaló és vértisztító szer! Számos előkelő orvostanár és szaktekintély által kitűnő eredmén­nyel kipróbálva! IvVDPIH Alf Alm Al ■ Sietteti a járást és fogzást, eloszlatja y “A­llidliCAlinX ■ a mirigyeket és az ótvart, biztosítja a csontok és izmok ép fejlődését, javítja és rendezi az emésztést. Tlpl .a Ál : Utolérhetetlen vérképző, gyengélkedőknél TM wLAllin ■ erősítő és mirigyoszlató szer, mellbajosok­nál megszünteti az izzadást és elősegíti a gyógyulást.

Next