Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-05 / 1. szám
>421-51 XXVIII. évfolyam. ^ Nagykároly, 1911. január 5. I. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak : A politikai rész szerkesztéséért felelős. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Egész évre.............................8— kor. Dr. Adler Adolf Kiadóhivatal: Széchenyi utcza 37. — Telefon 76 Fél évre.................................4'— „ szerkesztő. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Negyedévre 2 — ” A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs, nem fogadunk el. Egyes szám '. '. '. ‘ '. '. ‘.—20 I Laptulajdonos és kiadó: Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. j Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. A trónörökös, Ferencz Ferdinánd főherczeg, Magyarország Bánjának várományosa, a felsőnek képviseletében hozzánk jött, hogy a Budapesten összeülő dlelegácziókat megnyissa. Őszinte örömet keltett mindnyájunk szivében, hogy jövendő királyunk közénk jön és első fontosabb közjogi ténykedését nálunk fogja végezni. Jóleső érzéssel, hálás szívvel vártuk, érkezését s bár csak pár órára láthatta a magyar széki sfőváros magas vendégét falai köözt, ez a pár óra is annyi reménységet, csalóka ábrándképet varázsolt lelkeink eé, hogy sziveinkből önkénytelenül is kitört az üdvözlő „éljen“ kiáltás. Mari lj.szc.i .. trofverököäiol annyi ellenőriző teilen, de szomorú hiradás terjedt el, hogy méltó aggodalmmal telve gondoltunk arra az időre, mikor Szent István koronája fogja fejét ékesíteni. Azt híresztelik róla, hogy a magyar nemzetet nem szereti. Hogy vágyaival, törekvéseivel nemcsak hogy egyet nemért, hanem azoknak legnagyobb gátja. Azt mondják, hogy mindazok a politikai kérdések, amelyek az utóbbi években döntő fontossággal bírtak az ő ellenzőén törtek meg és az ő befolyásának tulajdonítják, hogy a magyar nemzet közjogi törekvései sem a hadsereg, sem pedig az önállóság terén nem érvényesülhetnek. Mesterségesen igyekeznek éket verni a nemzet és leendő királya közé. Jó előre a elvágni mindazokat a szálakat, amelyek kölcsönös megértés felé vezetnének. Bevádolni a nemzetet Undö királya előtt, hogy úgy ismerjen meg bennünket, mint akikkel csak erélyes és erős kézzel lehet és kell elbánni, ez osztrák testvéreinknek leghőbb vágya. Sikerül-e, nem-e, nem tudhatjuk. Mert a fiat e Bel viderében Imrének abból édest kevés szivárog a nagy nyilvánosság elé. Pedig a magyar nemzet soha sem adott okot arra, hogy leendő királya ily eszmék Csak mellett tanulja meg őt ismerni. természetes az, ha a nemzetben hőn és a vágy trónörökössé előtt megcáfolni azokat a vádakat, amelyekkel illették. Csak természetes, hogy akkor, midőn egy fontos közjogi functió teljesítése czéljából közénk jön, kitör szívünkből az óhaj, hogy lelkesedéssel fogadjuk, hogy megmutassuk neki; nézd Uram, ez a királyhűségéről h rés nemzet hozzád is nagy, igaz szeretettel vonzódik; veled szemben is hagyományos lojalitással viseltetik, leendő trónodnak ép oly hüreges, erős és biztos támasza lesz, mint amilyen már egy félezred óta a Habsburg dinasztiának. És a trónörökös megérkezett. Nem lehetett, panasza a magyar nemzet ellen, mert hiszen szívből jövő, igaz lelkesedés várta és fogadta. Budavári királyi palotában a delegátusok ajkairól felhangzó spontán lelkesedés kitörése a nemzet igaz erzelchuiek kifejezése volt és ezt bizonyítja az a külön üdvözlés, a melyet még a magyar ellenzék tagjai is aláírtak. Nekünk sem lehetett panaszunk a trónörökös hangoztatta, ellen Hiszen lépen-nyomon hogy örömmel jött közénk és szívesen időzik közöttünk. Megdicsérte TÁRCZA. II. Rákóczy Ferencz érdemeit a protestáns ügy körül.*) Mélyen tisztelt Hölgyek és Urak! Aki csak egy kissé is elfogulatlanul lapozza át a mi magyar hazánk és protestáns egyházunk történetének az 1526-ik évtől kezdődő századait, azt fogja tapasztalni, hogy Isten kegyelméből akkor uralkodott királyaink mindent elkövettek arra nézve, hogy az alkotmányra, a protestáns vallás szabadságára tett esküjüket, királyi szavukat, fogadásaikat, lépten-nyomon megszegjék. Talán egy nemzet története sem mutat fel annyi jogtiprást, mint a mi nemzetünk története 1526-tól kezdve és a protestáns egyházaknak sehol sem kellett oly égbekiáltó módon szenvedni az üldözések következtében, mint a magyar protestáns egyháznak. És ezeknek a szenvedéseknek mily kimond*) Irta és a Nagykárolyi Protestáns Társaskör 1910. Szilveszter estélyén felosta Danka József ref. theologus" íhatatlan skálájuk van. Fokról-fokra kezdve a szomszédok perpatvarán s végződve a királyi hatalom ténykedésén. Közben minden, lett légyen kicsiny vagy nagy, üldözte, sértette, irtotta a protestantizmust. Minden ellene esküdött össze. A papok Isten előtti kedvességgel, bűnöknek bocsánatjával, túlvilági gyönyörökkel ösztönözték az amúgy is fanatizált népet és a vak bigottságban élő urakat. Ezek aztán meg is feleltek küldetésüknek. Ez a kor, melyet I. Leopold félszázados uralkodása tölt be, a válogatott kegyetlenséggel végrehajtott protestáns vallásüldözés kora. I. Leopold, Szelepcsényi és Kollonics. Gyönyörű triumvirátus. Megtestesitői a papi és világi abszolutizmusnak. A nemzet rettenetes időket élt. A Caraffa-mészárlás, a pozsonyi delegált bíróság, a jezsuiták fegyveres térítése, a törvények semmibe nem vétele, félreveztett gyűlölet a magyarság és a protestantizmus iránt, valami őrületes hacssal nehezedett az ország fölé, amelyből azonban egy eszme tisztán jegecesedett ki, egy eszme, egy kedves planum, az örök osztrák ábránd, a bécsi udvar dédelgetett kedvencz gyermeke — az abszolutizmus behozatala és megörökítése. Leírhatatlan volt az ország állapota. Itt már nem lehet elkülöníteni a protestánsok helyzetét, sérelmeit, a haza, a nemzet bajaitól. A pápista főpapság és a bécsi kormány vállvetve dolgoztak, egyik szabadságát, a másik a másik szabadságát akarta eltemetni oly mélyre, melyből ne lehessen oly könnyen feltámadni, ahova ne hatolhasson le a trombitahang, amely a változott kornak tisztult eszméit hirdeti. Bécsi béke, nikolsburgi, linci békekötések ! ? és a törvények!? Nem léteztek, hanem helyettük még egyszer kegyelemből fenn akarja tartani a király a soproni 25. és 26-ik törvényczikkeket. (1688. jan. 25.) Azt pedig tudjuk, mik ezek a soproni czikkek. A templomok, iskolák, paplakok tömeges elfoglalásai, a lelkipásztorok csúfos elüzetése, — ne, óh ne is részletezzük tovább. És ezt választotta. A hazai közérzület, a sértett jogérzet, a megalázott emberi és nemzeti büszkeség érzete együttesen és hatalmasan újra felemelkedett és fegyvert adott a vérig zsarolt nemzet kezébe. A méltó vezért nem kellett sokáig keresni. Egy ifjú ember élt ekkor az országban, akit az isteni gondviselés a kényuralmi renszer „BOURBON“ Cigaretta hüvely és papír. • legfinomabb minőség. • Hamu és zsir nélküli. Gyári főraktár és elárusitás Somossy Miklós•...... Dohány főtőzsdéjében Nagykároly. |