Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-05 / 1. szám

>4­­21-51 XXVIII. évfolyam. ^ Nagykároly, 1911. január 5. I. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. m­egjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak : A politikai rész szerkesztéséért felelős. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Egész évre.............................8­— kor. Dr. Adler Adolf Kiadóhivatal: Széchenyi­ utcza 37. — Telefon 76 Fél évre.................................4'— „ szerkesztő. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Negyedévre 2 — ” A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs, nem­ fogadunk el. Egyes szám '. '. '. ‘ '. '. ‘.—20 I Laptulajdonos és kiadó: Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárolyi Petőfi-nyom­da Részvénytársaság“. j Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. A trónörökös, Ferencz Ferdi­nánd főherczeg, Magyar­­ország Bánjának várományosa, a felső­nek képviseletében hozzánk jött, hogy a Budapesten összeülő dlel­egáczi­ókat meg­nyissa. Őszinte örömet keltett mindnyájunk szivében, hogy jövendő királyunk közénk jön és első fontosabb közjogi ténykedését nálunk fogja végezni. Jól­eső érzéssel, hálás szívvel vártuk, érkezését s bár csak pár órára láthatta a magyar széki sfőváros magas vendégét fa­lai kö­özt, ez a pár óra is annyi re­ménységet, csalóka ábrándképet varázsolt lelkeink eé, hogy sziveinkből önkényte­­lenül is kitört az üdvözlő „éljen“ kiáltás. Mari lj.szc.i .. trofverököäiol annyi ellenőriző­ teilen, de szomorú hiradás ter­jedt el, hogy méltó aggodalmmal telve gondoltunk arra az időre, mikor Szent István koronája fogja fejét ékesíteni. Azt híresztelik róla, hogy a magyar nemzetet nem szereti. Hogy vágyaival, törekvéseivel nemcsak hogy egyet nem­ért, hanem azoknak legnagyobb gátja. Azt mondják, hogy mindazok a politikai kérdések, a­melyek az utóbbi években döntő fontossággal bírtak az ő ellenző­én törtek meg és az ő befolyásának tu­lajdonítják, hogy a magyar nemzet köz­jogi törekvései sem a hadsereg, sem pedig­­ az önállóság terén nem­ érvényesülhetnek. Mesterségesen igyekeznek éket verni a nemzet és leendő királya közé. Jó előre a elvágni mindazokat a szálakat, a­melyek kölcsönös megértés felé vezetnének. Bevádolni a nemzetet U­­­ndö királya előtt, hogy úgy ismerjen meg bennünket, mint a­kikkel csak erélyes és erős kézzel le­het és kell elbánni, ez osztrák test­véreinknek leghőbb vágya. Sikerül-e, nem-e, nem tudhatjuk. Mert a fiat e­ Bel vi­derében Imrének abból édest kevés szivárog a nagy nyilvánosság elé. Pedig a magyar nemzet soha sem adott okot arra, hogy leendő királya ily eszmék Csak mellett tanulja meg őt ismerni. természe­tes az, ha a nemzet­­­ben hőn és a vágy trónörökössé előtt meg­­c­áfolni azokat a vádakat, a­melyekkel illették. Csak természetes, hogy akkor, midőn egy fontos közjogi functió telje­­sítése czéljából közénk jön, kitör szí­vünkből az óhaj, hogy lelkesedéssel fo­gadjuk, hogy megmutassuk­­ neki; nézd Uram, ez a királyhűségéről h rés nemzet hozzád is nagy, igaz szeretettel vonzó­dik; veled szemben is hagyományos lo­­jalitással viseltetik, leendő trónodnak ép oly hüreges, erős és biztos támasza lesz, mint a­milyen már egy félezred óta a Habsburg dinasztiának. És a trónörökös megérkezett. Nem lehetett, panasza a magyar nem­zet ellen, mert hiszen szívből jövő, igaz lelkesedés várta és fogadta. Budavári királyi palotában a delegátu­sok ajkairól felhangzó spontán lelkese­dés kitörése a nemzet igaz erzelch­uiek kifejezése volt és ezt bizonyítja az a kü­lön üdvözlés, a melyet még a magyar ellenzék tagjai is aláírtak. Nekünk sem lehetett panaszunk a trónörökös hangoztatta, ellen Hiszen lépen-nyomon hogy örömmel jött közénk és szívesen időzik közöttünk. Megdicsérte TÁRCZA. II. Rákóczy Ferencz érdemei­t a protestáns ügy körül.*) Mélyen tisztelt Hölgyek és Urak! Aki csak egy kissé is elfogulatlanul lapozza át a mi magyar hazánk és protestáns egyhá­zunk történetének az 1526-ik évtől kezdődő századait, azt fogja tapasztalni, hogy Isten ke­gyelméből akkor uralkodott királyaink mindent elkövettek arra nézve, hogy az alkotmányra, a protestáns vallás szabadságára tett esküjüket, királyi szavukat, fogadásaikat, lépten-nyomon megszegjék. Talán egy nemzet története sem mutat fel annyi jogtiprást, mint a mi nemze­tünk története 1526-tól kezdve és a protestáns egyházaknak sehol sem kellett oly égbekiáltó módon szenvedni az üldözések következtében, mint a magyar protestáns egyháznak. És ezeknek a szenvedéseknek mily kimond­*) Irta és a Nagykárolyi Protestáns Társaskör 1910. Szilveszter­ estélyén felosta Danka József ref. theologus" í­hatatlan skálájuk van. Fokról-fokra kezdve a­­ szomszédok perpatvarán s végződve a királyi hatalom ténykedésén. Közben minden, lett lé­gyen kicsiny vagy nagy, üldözte, sértette, ir­totta a protestantizmust. Minden ellene eskü­dött össze. A papok Isten előtti kedvességgel, bűnöknek bocsánatjával, túlvilági gyönyörökkel ösztönözték az amúgy is fanatizált népet és a vak bigottságban élő urakat. Ezek aztán meg is feleltek küldetésüknek. Ez a kor, melyet I. Leopold félszázados ural­kodása tölt be, a válogatott kegyetlenséggel végrehajtott protestáns vallásüldözés kora. I. Leopold, Szelepcsényi és Kollonics. Gyönyörű triumvirátus. Megtestesitői a papi és világi ab­szolutizmusnak. A nemzet rettenetes időket élt. A Caraffa-mészárlás, a pozsonyi delegált bíró­ság, a jezsuiták fegyveres térítése, a törvények semmibe nem vétele, félreveztett gyűlölet a magyarság és a protestantizmus iránt, valami őrületes h­acssal nehezedett az ország fölé, amelyből azonban egy eszme tisztán jegecese­­dett ki, egy eszme, egy kedves planum, az örök osztrák ábránd, a bécsi udvar dédelgetett ked­­vencz gyermeke — az abszolutizmus behoza­tala és megörökítése. Leírhatatlan volt az ország állapota. Itt már nem lehet elkülöníteni a protestánsok helyze­tét, sérelmeit, a haza, a nemzet bajaitól. A pápista főpapság és a bécsi kormány vállvetve dolgoztak, egyik szabadságát, a másik a másik szabadságát akarta eltemetni oly mélyre, mely­ből ne lehessen oly könnyen feltámadni, ahova ne hatolhasson le a trombitahang, amely a változott kornak tisztult eszméit hirdeti. Bécsi béke, nikolsburgi, linci békekötések ! ? és a törvények!? Nem léteztek, hanem he­lyettük még egyszer kegyelemből fenn akarja tartani a király a soproni 25. és 26-ik törvény­­czikkeket. (1688. jan. 25.) Azt pedig tudjuk, mik ezek a soproni czikkek. A templomok, is­kolák, paplakok tömeges elfoglalásai, a lelki­pásztorok csúfos elüzetése, — ne, óh ne is részletezzük tovább. És ezt választotta. A hazai közérzület, a sértett jogérzet, a megalázott emberi és nem­zeti büszkeség érzete együttesen és hatalma­san újra felemelkedett és fegyvert adott a vérig zsarolt nemzet kezébe. A méltó vezért nem kellett sokáig keresni. Egy ifjú ember élt ekkor az országban, akit az isteni gondviselés a kényuralmi renszer „BOURBON“ Cigaretta hüvely és papír. • legfinomabb minőség. • Hamu és zsir nélküli. Gyári főraktár és el­­árusitás Somossy Miklós­­•­­...... Dohány főtőzsdéjében Nagykároly. |

Next