Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-05 / 1. szám

o —y —y N­A­G­Y KARULYES VIDÉ­KE var. N ■­ képen melodikus s érzelmekben gazdag. A továbbiak során a hadnagy megígéri a gróf­­nőnek, hogy majd visszajön érte. Majd a há­ború lezajlása után, békében, így a tiszavirág­nak vélt múló szerelem tartós, boldog frig­gyé válik. Az előadást zsúfolt ház nézte végig. Meg is érdemelte úgy a Rényi Aladár hangulatos megható zenéje, mint a Bródy és Vajda által színre hozott biztos, hatásos jelenetek, vala­mint a társulat gyönyörködtető, ügyes elődása. A grófnő szerepében Kürthy Böske értékes alakítást produkált. Mélyen érzett, bensőséges játékával,­ szép csengő hangjával, pompás toaletteivel, kecsesen lejtett táncával egycsa­­pásra kedvencévé lett a közönségnek. Takács Antal a hadnagy szerepének játszásával ara­tott jól megérdemelt tapsot. Szabó Misi ked­ves egyéniség. Közvetlen melegséggel játszik, virtuozitással táncol Kürti Károly kiválóan ügyes, természetes, ötletes komikus. Osztoztak­ a sikerben Könyves Jenő és Jávor Antal. Nagyon tetszett a „mit is akartam mon­dani“ ?, a grófnő keringője és Tiszavirág duettje a hadnag­gyal, a galamb nóta, a grófnő és­ Miska tánckötese a mélabús keringő s a harv madik felvonásban a grófnőnek szép dala. Vasárnap délután Lipsitz és Horst éne­kes vígjátéka a Limonádé ezredes került szín­re szép közönség előtt, jó előadásban. Este Zsuzsi kisasszony, Martos Ferencz és Bródy Miksa három felvonásos operettje, a­­ Vígszínház nagysikerű darabja került színre. Zenéjét szerzete Kálmán Imre. A kiváló ze­­­neszerző, a nagytehetségű szövegírók, a kül­föld előtt is elsőrendű erők. Nekünk is nyílt már alkalmunk gyönyörködni külön-külön és együtt mind­háromban. Kálmán Imre dallamos muzsikájával, Martos Bob hercegével fogta meg a szíveket. Zsuzsi kisasszony c. legújabb operettjük is határozottan értékes alkotás. Ér­demül tudjuk be a szövegíróknak, hogy ma­gyar világból vették meséjüket. Zsuzsi kisas­­­­szony (Kürthy Böske), postás nagybácsija, Pribicsey (Árkossy) mellett. Lángol a leányért Péterffy lapszerkesztő (Takács), udvarolgat neki s egyik munkatársával Dinnyével (Könyves Jenő) szerenádot adnak az imádódnak. A sze­relmes párt az a remény táplálja, hogy a szerkesztő a lap révén állami szubvenciót kap s igy élhetnek majd boldogan. De távirat hozza, hogy a kormány megbukott s igy a szubvenciónak vége. Erre a szerkesztő gondol merészet és nagyot, elbúcsúzik ideáljától indul Pestre szerencsét próbálni. Közbe meg­s érkezik Fassetti (Kürti Károly) tenorista kísé­rettel, kik közül Lauff­en kereskedő (Endrődy Miklós) felesége (Á. Szabó Irma) szerelmes a tenoristába. Fassetti Zsuzsit azzal az ürüggyel, hogy szép hangja van, ráveszi a Pestre való szökésre, ki annál szívesebben siet, mert azt reméli, hogy hamarább lehet a szerkesztő fe­lesége. Pesten a kisasszony fényes jelmezek­ben énekel és táncol. A direktor szerződést ad neki. Bassettit nagy blam­ázs éri egyik elő­adáson, melyen kifütyölik, mert Dinnye taliz­mánját elcsente zsebéből. Péterffy találkozván Zsuzsival, szakit vele, azt hívén, hogy imá­­dottja — lángra lobbanva Falsettiért, s sze­relemből szökött meg vele. Zsuzsi erre bána­tában széttépi a szerződést s haza megy to­vább robotolni a postahivatal íróasztala mel­lett. De haza kerül a megbukott tenorista is s mint régen, valamikor, folytatja eredeti mesterségét: a suszterságot. Péterffy megbé­kélteti hűtlennek vélt szerelmesét az első felvonás szerenádjával s van öröm és ölelke­zés minden vonalon, mert a tenorista is vis­­­szakapta hangját a talizmánnal együtt. Az előadás, mintha csak pendántja lett volna az előző estének, aranyosan derűs volt. Kürthy Böske szép alakja, temperamen­tumos játéka, bájos, behízelgő hangjával meg­erősítette hozzáfűzött reményünket. Ügyesen játszott Á. Szabó Irma. Fassetti szerepében Kürti Károly bizonyította be sokoldalúságát. Kitűnő volt kedélyességével, humoros játéká­val, valamint énekével Könyves Jenő. Jók voltak: Takács, Árkossy, Endrődy és Bálint. H­ÍREK. Uj évi tisztelgések a vármegye­­házán. Csaba Adorjánnál, vármegyénk főis­pánjánál uj év napján a vármegyei tisztikar Ilosvay Aladár alispánnal az élén jelent meg, hogy jókivánatainak adjon kifejezést az uj év alkalmából. Előzőleg Ilosvay Aladár alispán előtt tisztelget a tisztikar, mely alkalommal Sz.­ Gáspár Pál árvaszéki elnök üdvözölte a tiszti­kar élén az alispánt. •— Plachy Gyula kir. tanácsos pénzügyigazgató szintén megjelent a főispánnál és tolmácsolta a pénzügyigazgatóság és mellérendelt számvevőség jó kivánatait. — Debreceni István kir. tan. polgármester veze­tése alatt a városi tisztikar szintén tisztelgett Csaba Adorján főispánnál, előzőleg pedig I­llosvay Aladár vármegyei alispánnál. Uj évi tisztelgés a városházán. A városi tisztikar Néma Gusztáv főjegyző veze­tése alatt tisztelgett az uj év napján Debreceni­­ István kir. tan. polgár,western . Néma Gusztáv keresetlen szavakban adott kifejezést a tiszti­­­­kar a jó hivatalfőnök iránti ragaszkodásának , és jó kivánatainak. Uj évi tisztelgés a pénzügyigaz­gatóságnál. Plachy Gyula kir. tan. pénzügy­igazgatót, — aki kerüli az ünnepeltetést ■ — a­­ két helyettes pénzügyigazgató és pénzügyigaz­­gatóság osztályfőnökei egyenkint felkeresték és kifejezést adtak az uj­ év alkalmából jóki­ 1­vánataiknak. Előléptetés. A m. kir. kereskedelem­ügyi miniszter Schnébli János posta- és távírda hivatalok főnökét a VII. fizetési osztály második­­ fokozatába léptette elő folyó év január 1-től­­ kezdődőleg. Eljegyzés: Németh Endre mérnök, csász.­­ . és kir. tart. zászlós, eljegyezte Gorzó Berta­lan főlevéltárnok kedves leányát Emmuskát, I Kitüntetett vasutasok. Őfelsége Szerémi I Ferencz, váltókezelőt és Simai Károly vonat­kísérőt, a mozgósítás alatt kifejtett buzgó szol­gálataik elismeréséül, az ezüst érdemkereszttel vitézségi éremsza­lagon — tüntette ki. A kitüntetéseket Acél Ferencz állomás­főnök­e szép beszéd kíséretében adta át, a két derék vasutasnak, . Áthelyezés. Dr. Baltazár Dezső ref. püs­pök, Szabó Lajos kapionyi ref. segéd-lelkészt április hó 1 -től hasonló minőségben Debre­­czenbe helyezte át. Nyugalomba vonulás. Harminckilenc esz­­t rendei köztisztelet, közbecsülés és h­ivei önzet­len szeretete mellett eltöltött lelkészkedés­e után, f. hó 1-én nyugalomba vonul Szabó Menyhért, Kaplony község érdemekben gazdag­­ ref. lelkésze. A lelkipásztor 39 évi közpályái­­ működéséből 23 évet töltött Kaplony község­ben és nemcsak ott, hanem az egész járásban általános nagyrabecsülésnek örvend. Tiszta szívből kívánjuk, hogy még évek hosszú során élvezze a jól megérdemelt nyugalmat. Vallásos estély. A nagykárolyi „Pro­­­testáns Társaskörében a legközelebbi vallásos estély f. hó 13-án lesz megtartva este 6 órai kezdettel. A mi zászlónk. Egyik nagykárolyi katona fiunktól a következő megható sorokat kaptuk: Az Urnák 1870. esztendejében a 43-ik honvéd zászlóaljnak Ujfalussy Miklósné sz. gróf. Teleky Blanka zászlóanya védnöksége alatt elkészült a zászló­ja nehéz brokátse­lyemből, átszőve arany és ezüst szálakkal, a rudja pedig kiverve aranyfejü szögekkel. A sok viszontagságon keresztülment zászlót, mely jelenleg az utóbb reformált szatmári 12-ik­i honvéd gyalogezred tulajdona, most Eger­ hajdani nagyszerű várában őrzik. A mult­­ hónap elején hozták ide megtépve, elfakultam Mintegy sebzett honvéd, mintegy megtépett madár, áll nyugodtan, büszkén a zászlónk a vár udvarán, most ünnepük, most tisztelegnek­­ neki. Hej ! de nagy időt látott, hej! de sok magyar vért látott folyni e zászló, de nem­ ! hiába! . . . talán nemhiába! . . . Egyik olda­lán három szó van csupán, három — de ez minden — minden : „Győztesen mindég előre!“ Úgy is mentek fiaink, amig birtak: Előre! Aztán jött egy orosz horda s hogy fiaink megmentsék a zászlót — elásták fönt, valahol­­ a Lisagora tövénél. Szépen betakarták, nehogy az ellenség sárba tapossa szennyes bakancsával, nehogy érintse szentségtelen kezével, nehogy­­ meggyalázza az orosz. De csak visszakerült. Visszahozták tépetten, elfakultan; kiszívta a föld a szik­ét, megtépte a vihar a selymet, de mégis visszahozták becsülettel. Egy orosz fog­ságból sebesülten megszabadult tiszt tudta meg társától a fogságban, hogy hol, merre találhatják. Megkereste, megtalálta s haza hozta. Itthon van tehát, bár megfakultak ezüst szálai, de még most is jól látható a nagy magyar címert tartó két angyal s a másik oldalon Őfelsége monogrammja. A hajdan fénylő arany­­nyal hímzett, most már kissé fakult arany szálas, monogramos selyem zászló. Hej! hogy rohantak utána fiaink s hogy omlott piros vérük, hogy igaz maradjon zászlajuk felirata: „Győztesen mindig előre!!“ Jótékonyság. Özv. Györfi Józsefné sz. Cservényák Katinka úrnő az általa jegyzett hadikölcsön első kamatait, 27 , 50 fillért oly célból adta át lapunk szerkesztőségének, hogy azt háborús jótékony cgira fordítsa. A szer­kesztőség a fenti összegből 7 koronát a hábo­rúban megvakult katonák, 7 koronát a helybeli hadiárvaház alapja, 7 koronát a helyben ápolt beteg katonák és 6 , 50 fillért a hadbavonult helybeli katonák szegény családtagjai segélye­zésére fordított és ezen összegeket a megfelelő helyekre eljuttatja, a vak katonák adományát az „Est“-nek fogja beküldeni, a többit a vörös­­kereszt egylet nagykárolyi fiókja pénztárába szolgáltatta be. Az uj évi üdvözlet megváltása. Nemestóthy Szabó Antal kir. közjegyző, Pénzel Mihály és Weisz Lajos helybeli lakosok az uj évi üdvözlet megváltására 10—10 koronát adományoztak a vöröskereszt egyesület hely­beli fiókjának. Kitüntetés: Strohmájer József helybeli állam­épitészeti mérnököt, tartalékos honvéd­­főhadnagyot, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért Signum laudisszal tüntette ki Őfelsége. Jótékonycélu előadás a vak kato­nák javára. Január hó 2-án, vasárnap este 6 órai kezdettel a nagykárolyi „Protestáns Társaskörében jótékonycélú előadás tartatott a háborúban megvakult katonák javára, Szolo­­máyer János tanár rendezésében. A műsor számát szavalatok s egy két felvonásos szín­játék képezte. A kör helyisége ez alkalommal is szűknek bizonyult a díszes, előkelő közön­ség befogadására. Hogy milyen kedves, meleg este volt ez, arról csak azok beszélhetnek, kik szemlélői voltak az aranyos kis szereplők­nek. Nagyon örvendünk, hogy a kedves ren­dező nem sajnálta az időt és fáradságot s lehetővé tette, hogy a vak katonákon, ha nem nagy összeggel is, de segítve legyen s nekünk alkalmat nyújtott gyönyörködni az ennivalóan édes szereplők játékában. A műsor első száma Christoph Rózsi­ka kedves szavalata volt. Aztán következett a 2 felvonásos színjáték. Mindenik szereplő játékán érezhető volt a gondos, min­denre kiterjedő rendezői kéz ujjmutatása. Egyik édesebb volt, mint a másik. Hill Lujzika, Szolomayer Magda, Christoph Irénke, Kertész Böske versenyre kelve ügyeskedtek. De a leg­aranyosabb volt a csöppnyi kis sürgönyhordó : Christoph Lacika. Természetes alakítást nyúj­tott Andó István a nagybácsi szerepében. A vacsorás jelenet oly ízléses volt, hogy magunk is megkívántuk a párolgó töltött káposztát s a szép pirosra sütött kolbászt. Grósz Mancika szavalt édesen, bájosan. Az estély utolsó száma Kiss Lajos érzelme, s komoly szavalata volt. Sűrű taps volt a jutalmuk. Amikor szíves örömmel az estélyről megemlékezünk,­­üdvö­zöljük a kedves kis szereplőket, élükön gyermekek barátjával, a figyelmes rendezővel , a Szolomayer János tanár úrral. Adományok. Nagykároly városától a katonák karácsonyára 50 K. Özv. Györffi Jó­zsefné adománya a háborúban elhalt katonák özvegyei és árvái részére 6'50 a vörös kereszt részére 7 és a hadiárvaház részére 7 kor. összesen 20­50, Pribékfalvai körjegyzőség gyűj­tése a hadiárvaház részére 19­70, Nagydobos községbeni gyűjtés a hadiárvaház részére 33'43 Szárazberek községbeni gyűjtés a hadiárvaház részére 60'56, Érkörtvélyes községbeni gyűjtés a hadiárvaház részére 93'73, Nemestóthi Sza­bó Antal, Pénzes Mihály és Weisz Lajos adományai újévi üdvözlet megváltása címén 10—10 F­t. Braneczky József által rendezett főgymnázium és leányiskola ünnepélye alkal­­mából a befolyt jövedelem maradványa 48­ 60 |

Next