Nagyszeben és Vidéke, 1998 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1998-01-01 / 1. szám

1998 január Nem tudom kitől származik megyénkről a már közismert megállapítás: “Szeben megye a szórványok szórványa.” Több mint 12 éves Szeben megyei működésem óta alkalmam volt sokszor meggyőződni arról, hogy a fenti megállapítás (jellemzés) megfelel a valóságnak. Nincs egyetlen színtiszta közösségünk az egész megyében, sem nemzeti, sem vallási szempontból. Ha van is a megyében néhány olyan helység, ahol jelentősebb számú magyar él, az csak csepp a tengerben. Ezek közé tartozik Medgyes is ahol kb. 10 000 magyar él. Azt mondhatjuk, hogy valamennyien a három magyar egyház - református, római katolikus, unitárius - hívei. Egészen jelentéktelen (20-30) lehet azok száma, akik valamelyik vallási szektához tartoznak. Szeben megyének a legnépesebb magyar közössége Medgyesen él. Ez a megállapítás áll vallási szempontból is. Római katolikus híveink száma kb. 3000. Sajnos és szégyen is, hogy egész pontos statisztikai adattal nem szolgálhatok, mert ez a szám változik az el- és bevándorlás, születés-halálozás vagy be nem jelentkezés miatt. 1990 óta néhány száz lélekkel kevesebb a medgyesi róm. kat. hívek száma. Ennek kétféle oka is van, a nagyszámú németországi kiván­dorlás, valamint a születések számának or­szágszerte tapasztalt megcsappanása. Jó tudni azt, hogy a medgyesi róm.kat. hívek között jó néhány száz nem magyar nemzetiségű is volt: svábok, Visó-völgyi cipszerek, szlovákok, szudéta­németek és félig meddig elnémetesedett lengyelek, akik a múlt század végén vagy a század elején telepedtek Medgyesre az üvegipar miatt. Ezekből mind jó románok lettek volna, ha nem jön közbe 1989 és az azt követő évek. De mióta megtudták, hogy a DM értékesebb mint a lej, megváltozott az identitás (azonosság) tudatuk is. Bár legtöbben alig tudnak németül, 1990 óta állandó zaklatásnak vagyunk kitéve, hogy ki­vándorlásukhoz különböző igazoló iratokat állítsunk ki, amiből főleg az derüljön ki, hogy a múltban milyen jó németek voltak. Ami pedig a magyar kivándorlókat illeti, ha vannak is, nem lehet állandó jelenségnek nevezni. Hála Istennek! Nem akarok pálcát törni senki fölött, azért, hogy hol akarja eltölteni életének további részét, hisz mindenki maga tudja igazán az okát, de véleményem szerint a legtermészetesebb környezet az egyén és a közösség számára is az, amihez már évszázadok folyamán alkalmazkodott. Medgyes az írásos dokumentumok szerint (1267) mint szász város szerepelt évszázadunkig. Erős szász közösség lakott itt egészen 1990-ig. 12 éve még több mint 10 000 szász lakott Medgyesen. Évszázadunkban azonban jelentős számú románság és magyarság is települt a városba. Híveink az idetelepült, főleg az udvarhelyi székelyek leszármazottai és a környék szórvány magyar falvainak a betelepültjeiből tevődnek össze. Sajnos nagyon sokan és gyorsan vegyes házasságban élnek. Ilyen esetekben már nem nálunk kereszteltetnek és gyermekeik nem -magyar iskolába kerülnek. Hála Istennek 1990 óta van külön (I-VIII) osztályú magyar iskola, a volt róm. kat. felekezeti iskola épületében és magyar tagozat a Vitró-negyedi 8-as számú iskolában. Az Axente Sever Líceumban pedig magyar líceumi tagozat is. Az 1989-es változások után, hála Istennek­­ sokat javultak az egyházak lehetőségei is. 40 évig a temp­lomok falai közé rekesztett egyházak újból gyako­rolhatják áldásos tevékenységeiket a társadalomban is. A fő feladat, az Evangélium hirdetése mellett bőven van olyan terület ahol az egyházak, amint a múltban is tették, a társadalom részére hasznos tevékenységet fejthetnek ki. Gondolok itt elsősorban az ifjúsági pasztorációra, öregek, betegek és szegényebb emberek gondozására az adott lehetőségek szerint. Ilyen téren a medgyesi róm. kat. egyház is különböző kezde­ményezésekkel indult már a ‘90-es évek elején. Éppen 1997-ben ünnepeltük a medgyesi Tours-i Szent Márton cserkészcsapat alakulásának 5. évfordulóját. Cser­készcsapatunkkal egyidőben alakult a Kolping-család is, szociális és humanitárius célkitűzésekkel. Több mint 6 éve a plébánián ingyenes orvosi rendelő működik négy orvossal és ingyenes gyógyszerrel segítjük a rászorulókat. 1993 óta Segesvárral és Zeteváraljával együtt a madarasi Hargita aljában Ivó-helységben ifjúsági tábor (Kolping-tábor) építését folytatjuk, ahol már 11 épület évek óta a nyári kiránduló csoportok (belföldiek és külföldiek) rendelkezésére áll. Egy éve a plébánián népi tánccsoport és népdalkör is alakult, amelyre szívesen jönnek fiataljaink vallási hovatartozásuktól függetlenül. A medgyesi Vitró-negyedben új templom épí­téséhez kezdtünk. Szent István király tiszteletére, amelyet 1997. augusztus 17-re már be is fedtünk és a még “nyers templomban” ünnepi szentmisét tartottunk Szt. István fejedelmi trónralépésének (997) ezeréves évfordulójára. 1998. augusztus 20-ra szeretnénk befejezni, hogy a templom­szentelést is megtarthassuk. Igaz, hogy sok munka és kiadás van még hátra, de bízunk a jó Istenben és híveink bölcsességében is, hogy a jó ügyet támogatni fogják. A templom mellé ifjúsági házat is terveztünk, aminek az építéséhez 1998 tavaszán szeretnénk kezdeni. Megpróbáljuk az építkezéshez szükséges pénzösszeget összehozni és híveinket meggyőzni arról, hogy Medgyesnek szüksége van erre a létesítményre, ami összefogással, közös munkával nem lehetetlen. A magam részéről az elsoroltaknak meggyőződéses és elkötelezett képviselője vagyok és az is akarok maradni, amennyire 70 éves életkorom ezt engedi. MEDGYESI ARN­­AK ÉS FENDER DR. BUSTYA DEZSŐ, EGYHÁZKERÜLETI FŐJEGYZŐ BESZÉDE A VÍZAKNAI REFORMÁTUS EGYHÁZ 400. ÉVFORDULÓJÁNAK AZ ÜNNEPÉLYÉN Erőmfeletti a feladat. Harminc percben “történelmi áttekintést” adni a vízaknai református egyház négyszázéves múltjáról. Ha az eseményeket esztendőkre lebontva ismertetném, valamivel több, mint 4 másodperc jutna egy-egy évre. Ennyi idő alatt egyetlen mondatot is bajos lenne elmondani. A behatárolt időtartam miatt le kell mondanom az események egymásutánját követő hom­etszetről és inkább a keresztmetszet bemutatására törekszem. Mindazáltal röviden szólanom kell a kezdetről. A vízaknai reformációt nem lehet elválasztani a nagyszebenitől, a magyar reformációt a szász reformációtól. Adataim szerint aacheni kereskedők már 1519-ben magukkal hozták Lipcséből Luther Márton tanításait. 1521-től Pfempflinger Márk lesz a szászok grófja és a szebeni királybíró, aki nagy protektora az evangéliumi vallás terjesztésének. Hecht János városi tanácsos saját házában evangélikus kápolnát, míg 1525-ben iskolát és nyomdát állít fel. Sziléziai Ambrus és Weich Konrád segédlelkészek hirdetik először nyíltan az “új” vallást, amiért perbe is fogják, de Pfempflinger megmenti őket s így szabadon visszatérnek Sziléziába. 1523-ban Lajos király a szebeni Tanácshoz szigorú iratot küld Luther tanai akadályoztatása végett. Szebenben nagyjából végre is hajtják a rendeletet. Az összeszedett reformátori könyveket és iratokat a piacon elégetik, de mivel Pfempflinger pártolja az új tant, a rendeletet csak lazán hajtja végre. 1526 után már nincs aki akadályozza az evangéliumi tanítás terjedését, úgy hogy 1527-ben már az egész szebeni Tanács lutheránus.­­ 1529-ben a szebeni káptalan 24 kanonoka, minden pap, szerzetes és apát 8 nap alatt a várost elhagyni kényszerült. 1536-ban a város már lutheránus papot választ Romanschi Mátyás személyében, miután maga Petrovich Péter helytartó is pártolja az új vallást és az egyre inkább terjed. 1545- ben már az egész szász nemzet lutheránus. A Nagyszebeni környező falvak hamar követik a példát, s így Vízakna magyar és szász lakossága 1545-50 között a római hitről szintén a lutheránus vallásra tér át. A XIII. században épült templomot ennek megfelelően alakítják át. Nem maradt ugyan sokáig lutheránus isten­­tiszteleti hely, mert a magyar lutheránusok hamar magukévá tették a kálvini tanításokat és 1564-ben, a nagyenyedi zsinaton már megtörtént a végleges szétválás. De a vízaknai templom csak 32 év múlva, 1596-ban lett a magyar reformátusoké. Ezt az évet tekintjük tehát a vízaknai református egyházközség születése évének: ennek négy évszá­zados fennállását ünnepeljük ma. 1596-ban Dévai Mihály az eklézsia lelkésze. Őt a négy évszázad alatt, a nyilvántartás szerint, még harmincan követték, így a jelenlegi lelkipásztor a 32. a sorban. Ha a négyszáz évet elosztjuk a szolgáló lelkészek számával, úgy egy-egy lelkipásztor átlagosan tizenkét és fél évet szolgált a gyülekezetben. Eltekintek a névsor ismertetésétől,­­ azt bárki fellelheti az egyházközség levéltárában,­­ csupán a hosszabb időt szolgált lelkészeket sorolom fel, az időrendet átugorva. Leghosszabb időt, 35 évet Szathmári Pap Zsigmond lelkészkedett, 1806 és 1841 között. Harmincegy évet szolgált Incze Lajos, 1903-1934 között; 30 évet Herepei Károly, 1841-1871 között; 28 évet Rétyi Csiszér László, 1748-1776 között; 26 évet Fosztó Dénes másodlelkész 1907-1933 között, míg 20 évet Zalányi Péter, 1776-1796 között. A nyilvántartások szerint 1675 és 1940 között 19 káplán szolgált a gyülekezetben. Miután a templomot a magyar református és a lutheránus hiten megmaradt, egyre csökkenő létszámú szász lakosság közösen használja, a káplánok hosszú ideig szász nemzetiségűek. A sorban az utolsó szász káplán Reiszner Mihály, aki 1872-ig szolgál. Utódja, Dabóczi Lajos evangélikus ugyan, de mivel a szászok ekkorra nagyrészt elmagyarosodtak, a hívek kérésére magyarul prédikál. A következő lutheránus káplán, Ortel János, reformátussá lett, s így történt, hogy a nem olyan óriási lélekszámú vízaknai református egyházközség “kétpapos” gyülekezetté lett. A már említett Fosztó Dénes másodlelkész, az utolsó “káplán” pedig, 1937-1940 között: Kristóf György, segédlelkész. 1940 óta egyetlen lelkipásztor gondozza a gyülekezetét. A magyar reformátusok és szász lutheránusok együttélésének sajátos helyzetére mutat az a tény, hogy az egyházközség 1862-ig a lutheránus főkonzisztórium felügyelete alatt állott. A lelkészek még 1874-ben is onnan kapják fizetésüket; ettől kezdve azonban csak a lutheránus segédpap jövedelme származik innen. Vízakna bekebelezése az Erdélyi Református Egyházkerületbe, közelebbről a nagyszebeni Egyházmegyébe Harai Pál­­ esperes plébánosa 1862. november 19-én ment végbe, Nagy Elek esperessége idején. A két protestáns közösséget magába foglaló vízaknai gyülekezet kormányzása úgy történik, hogy a Presbitériumba kezdetben egy, később két lutheránus tagot is beválasztanak. Az úrvacsorázás a reformátusok számára kenyérrel, a lutheránusok részére ostyával történik; a hívek együttélése pedig a legteljesebb ökumenikus egységben folyik. Engedjétek meg, Testvérek, hogy elmondjam: Pontosan tízesztendős vízaknai lelkipásztorkodásom idején­­ 1965-1975 között végigolvastam és kijegyzeteltem az egyházközség jegyzőkönyveit. Érdekességként jegyzem meg, hogy 1781-ben, majd két évszázados fennállás után határozzák el a gyülekezet elöljárói, hogy ezentúl jegyzőkönyvet vezetnek. Addig­ bizonyára élőszóban intézték az egyházi ügyeket. Bizonyára a szónak nagyobb súlya volt, mint manapság!­­ Az első jegyzőkönyv-tömb után még tizet töltenek meg a presbiteri gyűlések tárgyalásai és határozatai. A XVIII. századvégi határozatokból az derül ki, hogy a Presbitériumban javarészt házassági bíráskodási és fegyelmi ügyeket tárgyalnak. A “teremtette” szóval élőt eltiltják az úrvacsorától. A tolvajt, a megesett lányt eklézsiakövetésre kötelezik, míg a házasságtörőket “pálcára”, azaz botütésre, vagy pénzbüntetésre ítélik. A XIX.-XX. századi jegyzőkönyvek már részletesebben foglalkoznak az építkezésekkel, javításokkal, iskolai és vagyoni ügyekkel. (A házassági bíráskodás az egyház hatásköréből az államiba kerül).­­ Megtudjuk, hogy a mai orgona őse a torony alatt volt. A Presbitériumban arról gondolkodnak, hogy a toronyóra nehezékének esetleges leszakadása össze ne törje az orgonát. A mostani orgona 1871- ben készül, Nagy József műve, s a nyugati karzatra kerül, míg a keleti oldalon lévő legénykarzat 1873-ban készül el. Nagyobb templomjavítások történnek 1777-ben, 1793-ban, 1825- ben, 1873-ban, majd a XX. század folyamán 1929-ben, az 1970-es években stb. 1851-ben elhatározzák, hogy a kerítésen belül harangozói lakást kell építeni, amely 1856-ra fel is épül. Az új (kis) papi lakás felépítését 1906-ban határozzák el és 1908-ban készül el. Temetőpásztori lakás építésére 1910-ben hoznak határozatot, ez azonban, sajnos, csak terv maradt. A temetői istentiszteletek célját szolgálta egy abban épített oratórium, vagy imaház, amelyet 1923-ban bontottak le; anyagát a II. lelkészi lakás csűrjébe építik bele. Az úrasztalát 1882-ben Szentgyörgyi Imre ítélőbíró ajándékozza. 1930-ban Ambrus Károly polgármester aranyozott kelyhet adományoz. Az 1893-ban felfektetett ARANYKÖNYV részletesen felsorolja a kegy­szerek, úrasztali térítők eredetét. Ez utóbbiakat bel- és külföldi vendégek seregei csodálták meg; ezek között a Bruckenthal-múzeum szakértői is. (folytatjuk) • 1997. szeptember 16. A Kossuth Rádió­­ Krónika műsorából: “Egész Lengyelország közelgő választások lázában ég. A szakemberek szerint a Szociáldemokrata Párt és el­lentábora, a Szolidaritás zászlaja alá gyűlt jobboldali pártok, egyenlő eséllyel indulnak harcba. Hogy ki lesz a győztes? - Azt majd az urnák elé járulók fogják eldönteni”­... -Na, erre nem gondoltam. Majd folytatódik a mondat ... “Ha sokan mennek szavazni a jobboldal győz. Ha kicsi lesz a szavazók százalékaránya, akkor a baloldal győzelmére tippelnek Varsóban.” •Varsó - Warsava,­­ Lengyelország fővárosa. Először 1321 -ben említik a települést, de nevének eredetéről ma sem tudunk semmi biztosat. Van aki úgy magyarázza, hogy hajdanában élt ezen a tájon egy Wars nevű ifjú kedvesével, akit Savanak hívtak. Nevük összevonásából keletkezett a Warsava elnevezés. Mások szerint a Warsawa név a Wars földje azaz Warsova kifejezéssel kapcsolatos. •Varsó, Közép-Kelet Lengyelországban helyezkedik el, a Visztula folyó két partján. Terü­letét metszi a 21 °-os keleti-hosszúsági kör vagy meridián. Ha figyelembe­­ [UNK]—­ vesszük, hogy London Greenwich negyedét a 0 °-os délkör érinti, míg az Európa keleti határát kijelölő Urál hegység lábánál az 50 °-os keleti hosszúsági­ kör vonul végig, elmondhatjuk, hogy ez a város nagyjából Európa középső részén helyezkedik el, egyenlő távolságra az Atlanti-óceántól és Ázsiától. •Szomszédunkban, Fogaras­ városát is érinti a 21 °-os meridián. A város főterén, ha megállunk és pont északnak fordulunk, tekintetünk meghosszabbításában, valahol messze fent északon ott van Varsó városa. •Mindig is híres volt az a középkori kereskedelmi út, ami Bizáncból kiindulva Bukaresten át a Szeret völgyében kanyargótt Északnak, majd Krakkó érintésével Varsón át kifutott a Balti-tenger partjára. Erre a nagy fontosságú kereskedelmi útra volt merőleges a Brassót Fogarason át Nagyszebennel összekötő út, ami a Maros mentén haladt tovább, illetve a Bacáu(Bákó)-Kijev-Vladimírt kereskedelmi ütőér, ami Kelet-Európa tájait kötötte Közép-Európa városaihoz. •Miután megtekintettük Krakkó mellett a wiericskai sóbányák az idős bányamunkás, aki idegenvezetéssel egészítette ki a nyugdíját, megkérdezte tőlünk, hogy most merre tovább? Mondom, hogy most egyelőre haza, aztán legközelebb Varsóba. •Nem volna-e jobb, most Varsóba menni? kérdezte a barátunk, csak egy kőhajításnyira van Krakkótól. A gyorsvonat három óra alatt megteszi az utat. Itt tanultam meg, hogy Lengyelországban a követ több mint 300 km-re tudják hajítani. •A vonatszerelvény hálókocsijában kirándulóimon kívül más nem volt. Illetve, ott volt még a vagonfelelős is, aki mindvégig hol udvarias figyelmességgel, hol hanyag nemtörődömséggel kezelte csoportom tagjait. A vonat csattogva rohant az éjszakában. Már két napja úton vagyunk, de senki sem panaszkodik (egyelőre)a fáradtság miatt. Röpködnek a gondol­atok, szláv nép, de mégis uralkodó a római-katolikus vallás. A római Pápa is lengyel és a távolban feltűnik egy hatalmas kivilágított kereszt ami valósággal széthasítja a horizont feketeségét. Chopin és a varsói felkelés. Az Óváros tér és a települést kettévágó Visztula. A földig rombolt Varsó és a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett csodálatosan szép gótikus templom. A Barbakánt és a Visztulában élő sellő 2. Vad összevisszaságban repkednek, minden kapcsolat nélkül kavarognak a gondolatok. Mindenki tud valamit, mindenki hallott valamiről de a mozaikkockák nem akarnak egyelőre képpé összeállni. A kalauz érzi, hogy számára is ismerős dolgokról beszélhetünk, de a fonalak összekuszáltak, nem érti, csendesen továbbmegy és beül fülkéjébe. •Később amikor előjön, közli velünk, hogy tíz perc múlva Varsó központi pályaudvarán vagyunk. Készülődjünk a leszálláshoz. Kinézek az ablakon és látom, hogy apró kertes házak között, most már lassuló mozgással halad a vonatunk. Az utcalámpák tompán világítanak, de még így is elárulják, ez már Varsó peremterülete. •Nagyon modern földalatti pályaudvarra érkezünk. A mozgólépcső felvisz a felszínre és egy moder-lüktető nagyváros kellős közepén találjuk magunkat. Társas gépkocsin megyünk a szállóig ahol csodák csodája, pillanatok alatt megkapjuk szobáinkat. A hotel patinás hangulatával, tisztaságával, nyugtatólag hat és aránylag gyorsan mindenki nyugovóra tér. •Reggel az idegenvezető közli velünk, hogy a tulajdonképpeni program csak délután kezdődik, a városnéző körsétával .Fél tízkor reggel­i­zünk, és dél­i két órakor ebédelünk. Tizenöt óra tizenöt perckor indulunk megnézni Varsót. •A reggelit eléggé feszült hangulatban fogyasztottuk el (Az első találkozás izgalmai okozták?). Az egész azzal kezdődött, hogy a pincér megkérdezte, virslit mustárral vagy sonkás rántottát kérünk. Erre valaki csak úgy megjegyezte, hogy melyik a drágább? A mosolygós arcú fiatalember udvariasan közölte, hogy az ár egyforma és mindenki azt kap amit kér. Bár ne mondta volna, mert többszöri szavazás után sem alakult ki egy világos kép arról, hogy hányan akarnak rántottát és hányan virslit. De voltak más problémák is. Egyesek szerint a sajt túl zsíros, mások íztelennek és száraznak tartották. Nálunk a Pentelen sajt sokkal jobb! Azonnal letorkolták, hogy a trappista sajt az igazi. A kis dobozkákban felszolgált lekvár mintha kozmás lenne. Mindezek ellenére a gyümölcsízt mindenki rákente a vajas kenyerére és itták hozzá a teát. Az eléggé hangos csevegés kellemes zümmögésbe, halk társalgásba mélyedt. Még egyszer felizzott a hangulat amikor a kávét hozták. Állítólag nem elég erős! Nemcsak állítólag, valóban gyenge volt, de azonnal jött az ellentábor véleménye is, hogy nem is egészséges mindjárt reggel az erős tea után egy még erősebb kávét inni. 11997. szeptember 22. Ezt is a rádió közli: “A lengyelországi választásokon a Szolidaritás zászlaj­a alatt induló több mint harminc jobboldali párt a szavazatoknak csaknem 34%­­át szerezte meg. A demokratikus baloldali szövetség a voksok 26%-át mondhatja magáénak. Ilyen eredmények mellett a Szolidaritás kénytelen a Keresztény Liberális Szabadságunióval koalícióra lépni aki 13%-kal a harmadik helyen végzett. Óriási csatákra, vitákra van kilátás. Ha meg is alakul a jobboldali kormány, ezek egymással ellentétes véleménye és felfogása miatt nehéz napok, hetek elé néz Lengyelország. •Néhány hónappal én is visszamegyek az időben, és ott ülök a varsói szálló hangulatos kis külön termében. Tanulmányozom, ahogy a kis csoportom reggelizik és vitatkozik. Én hamarabb levontam a következtetést mint Lengyelország. Nehéz napok elé nézek. Lássuk mit hoz a délután. Magyarázat: 1. Barbakán: a francia barbacane szóból ered és a középkori várak előtt épített igen erős, többnyire kerek alaprajzú vártorony. 2. Sellő: halfarkú nőnek képzelt vízi tündér. Kazinczy Jenő tanár

Next