Nagyszeben és Vidéke, 2002 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2002-01-01 / 1. szám

KÖZÉLETI KULTURÁLIS LAP VIII. évfolyam 1. szám Kicsi fehér templomotokba Most minden erők tömörülnek. Kicsi fehér templom­padokba A holtak is mellétek ülnek. A nagyapáink, nagyanyáink, Szemükben bíztatás vagy vád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! (Remény­ik Sándor) 2002 január Reménnyel telített lélekkel lépjük át a 2002. esztendő küszöbét. Hosszú ideje tartó /de tőlünk kívül álló/ akadályok gátolták újságunk megjelenését, melyeknek leküzdésére, valamint a lap érdekében kifejtett küzdelmünk, időbe telt. De végül hozáállásunk eredményesen gyümölcsözött. Olvasóink érdeklődése, telefonfelhívások, időnkénti tudakozódása serkentett a további munkára. Végre egy évi szünet után újra útjára bocsátjuk a lapot. Ezúttal köszönetet mondok a szerkesztőség nevében a Corvin Kiadónak, amely önzetlen anyagi hozzájárulásával nyomtaja a Nagyszeben és Vidékét, az Illyés Alapítványnak, ahonnan a lap kidolgozására egy számítógépet kaptunk, Keresztes Kálmán tanár úrnak, Aldea Anita X. osztályos és Kiss Tímea XII. osztályos diákoknak számítógépi munkájukért. Továbbá hálásan köszönöm Józsa Miklós, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium magyar szakos tanárának, Györfi Dénes a kollégium főkönyvtárosának, Fazekas István költő barátomnak, Balázs István, és Balogh István marosvásárhelyi olvasóinknak és még sok barátunknak bátorító, munkára ösztönző szavait. Reméljük, hogy minden nehézség ellenére lapunk még sokáig élni fog! Boldog Új Evet minden barátunknak! Kalmár Zoltán, főszerkesztő Nekünk a másé nem kell! Csak azt követeljük, ami a miénk, amit elődeink reánk hagytak! Az egész nép hallotta a mennydörgést, a Villámlást, a harsonazengést és látta a füstölgő hegyet. (Kivonulások könyve, 20­18) Az Úr ezeket jelentette ki: "Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebét, ami az övé." (Kivonulások könyve 20,1 és 17) A kolozsvári református Kollégium Amint az előző részből kitűnt, Jókai írói pályájának első korszakában főképp a közelmúlt és a múlt emlékeit idézte fel és j­elenítette meg romantikus művészi ábrázolással. Az 1860-as évektől, miután a történelmi témáit nagyrészt feldolgozta, kísérletet tett arra, hogy a korabeli jelent, illetve annak élményeit mondja el elbeszélésekben és regényekben. Így keletkezett 1862-ben az új földesúr című regénye, amelyben a magyar nemesség kiegyezés előtti passzív ellenállását mutatja be, s a köznemesség magatartásáról idillikus képet rajzol. Jókai ekkor még abban reménykedett, hogy a magyar társadalom válságát a köznemesség fogja megoldani. Az 1869-ben alkotott Szerelem bolondjai regény már közelebb áll a korabeli valósághoz. A nemességet már árnyaltabban mutatja be. Bírálja azokat a földbirtokosokat, akik megtagadták a forradalom eszméit, s együt­működtek az elnyomó osztrák hatalommal, hogy minél jobban meggazdagodjanak. Művészi szempontból ezek a regények nem érik el a korábbi művek színvonalát. Az írót mindinkább foglalkoztatta a kibontakozó kapitalizmus és annak következményei. Több regényében keresi a választ az új társadalom által felvetett problémákra. Ezek közül a jelentősebbek a következők: Ahol a pénz nem Isten, Fekete gyémántok, Az arany ember, A jövő század regénye. Felismerte, hogy a kapitalizmus nemcsak gazdasági fellendülést jelent, hanem sok szenvedést is azoknak, akik nem rendelkeznek vagyonnal. Ezenkívül felfigyelt arra is, hogy a pénz utáni haj­sza eltorzítja az emberi jellemet. Az ahol a pénz nem Isten szereplői az óceánon utaznak, a hajójuk elsüllyed, s ők egy lakatlan szigetre kerülnek. Nincs semmi lehetőségük, hogy visszatérjenek hazájukba, s ezért letelepednek a szigeten, és új életet kezdenek. Korábbi tapasztalataik segítségével boldogulnak az új körülmények között. Teljes egyetértéssel elhatározzák, hogy ebben az új társadalomban nem honosítják meg a pénzt, mert az minden rossznak és erkölcstelenségnek a forrása. Jókai hamarosan belátta, hogy ez az életforma csupán illúzió, amelyet nem lehet megvalósítani. S ekkor azon gondolkozott, hogy a kapitalizmus körülményei között hogyan lehetne hazáját fellendíteni. Ismerte a kapitalista fejlődés kétféle változatát: a nemzeti kapitalizmust, amely belső erőkre támaszkodik, s az idegen tőke által kifejlesztett kapitalista rendszert. A Fekete gyémántok című regényének épp az a fő témáj­a, hogy a kétféle út közül Magyarország számára melyik hozza el a felemelkedést. A regény címe jelképes, kettős jelentésű: A föld mélyében évmilliók alatt keletkezett fekete szén és a női főszereplőnek Evillának a fekete szeme. A mű első része nem is regény, hanem inkább geológiai és őslénytanulmány. Jókai a korabeli természet­tudományos ismereteket beleszőtte ebbe az alkotásba, mégpedig azért, hogy felkészítse az olvasót a mű befogadására. A türelmetlenebb olvasók ezt a részt unalmasnak tartj­ák, mert nem kapcsolódik a regény cselekményéhez. Itt jegyezzük meg, hogy Jókai sokat tett a korabeli természettudományi felfedezések népszerűsítéséért. A második rész a tulajdonképpeni regény, amelynek cselekménye egy képzeletbeli magyarországi völgyben játszódik le. A térképen hiába keresnék a Bonda patakot és annak völgyét, mert az csak az író fantáziájában létezett. Ez a festői szépségű völgy nagyon gazdag fekete szénben, olyan erőforrásban, amely a kialakuló kapitalizmusnak fontos tényezője. Megismerjük a középnemesi értelmiségi ifjút, Berend Ivánt, aki egy jól jövedelmező szénbánya tulajdonosa és egyúttal mérnöke. Bécsben szerezte meg a mérnöki diplomáját, s azután minden idejét és erejét arra fordította, hogy boldog életet biztosítson a bánya munkásainak. Alkalmazottaival emberségesen bánik, munkájukat jól megfizeti. Ezért mindannyian szeretik és tisztelik. Szabadidejét a laboratóriumában tölti, ahol a bányatűz eloltásának lehetőségeit kutatja. Ebben a tevékenységében az emberek iránti szeretet vezérli, s nem a meggazdagodási vágy. Nőtlen fiatalember, aki felfigyel egy nagyon szép munkáslányra, Evillára. Habár megszereti a leányt, nem közeledik hozzá, mert tudja hogy vőlegénye van, akit Szaftján Péternek hívnak és bányász. A Bonda-völgyi emberek idilli boldogságát egy osztrák kapitalista zavarj­a meg. Kaufmann Félix, Iván diákköri barátja, tudomást szerez Bonda­­völgyének rejtett kincséről, a kőszénről, s elhatározza, hogy néhány arisztokratával és Sámuel apáttal részvénytársaságot szervez. Kaufmann jelleme teljesen negatív. Nincs a lelkében semmi emberi érzés, a meggazdagodás érdekében minden eszközt felhasznál, hogy tönkretegye Berend Iván szorgalmas és becsületes munkával gyarapított vállalatát. Kaufmann megismeri Evillát, megtudja, hogy a leány öccse súlyos beteg. Pestre, majd Bécsbe viszi a lányt azzal az ürüggyel, hogy meg fogja gyógyítatni testvérét. Szaffrán Péter elhatározza, hogy bosszút áll az osztrák mérnökön, mert elvitte jegyesét, Evillát, s így meg­akadályozta családi boldogságát. A Kaufmann és Sámuel apát által kezdemén­yezett részvénytársaság megalakul. Félix fondorlatos cselt talál ki, hogy elűzze a Bonda­­völgyéből az idős Bondaváry grófn­őt, s megvásárolj­a annak birtokát. Elintézi a vasútépítő állami vállalat vezetőivel, hogy az új vasúti pályát a részvénytársaság bányája felé vezessék. Berend bányáját messze elkerüli a vasút, szintén Kaufmann mesterkedése révén. Iván legj­obb munkásait elcsábítj­a a részvénytársaság azzal a módszerrel, hogy nagyobb fizetést ígér azoknak. A regény cselekményének egyik értékes részlete, amelyben Jókai leírja Berend Iván pesti látogatását. Meghívják a Tudományos Akadémia (Tudós Társaság) gyűlésére, ahol előadást tart Deles ­ország címmel a jövőről. Olyan társadalom képe körvonalazódik, amelyben az emberek egyenlő jogokkal és kötelességekkel bírnak, s amelyben a tudomány és a technika az egész társadalom boldogságát szolgálja. Bármilyen tehetséges is Berend Iván, nem tudja felvenni a versenyt az idegen érdekeket szolgáló részvénytársaság erkölcstelen vezetőivel. A romantikus regényre jellemző váratlan fordulat következik, Szaffrán Péter beváltja ígéretét, s felgyújtja a részvénytársaság bányájának egyik tárnáját. Berend Iván sajnálja a bajba jutott embereket, s életét kockáztatva eloltja a bányatüzet. A részvénytársaságnak a tűz miatt olyan nagy a veztesége, hogy csődbe jut, s a bányászok visszatérnek Berend telepére. Evilla Pesten és Bécsben is megőrizte folytatás a 2. oldalon) Két részből áll: a felső, kereszt alakú boltozatos koronából, amelyet II. Szilveszter pápa küldött Szent Istvánnak a XI. században, és az alsó abroncsból, amelyet Dukas Mihály, keletrómai császár küldött 1074-ben I. Géza magyar királynak. Értéke felbecsülhetetlen.

Next