Nagyszeben és Vidéke, 2007 (10. évfolyam, 48. szám)
2007-01-01 / 48. szám
2________________________________________________________________________________________________________________________________________2007 január-március Móricz Zsigmond élete és irodalmi tevékenysége (folytatás az 1. oldalról) A Hét krajcár novellának éppp az a különös értéke, hogy „a derűs történet mögött mélyen ott parázslik az elfojtott fájdalom” írja Láng Gusztáv. Több, hasonlóan értékes novellája jelenik meg a Nyugat folyóiratban, s ezeket begyűjtve, Hét krajcár címen adja ki. A leghíresebb novellák közül említsük meg a Judith és Eszter címűt, amelyben gyermekkori élményeket dolgoz fel. Két ellentétes világot ismerünk meg, a szegények tiszta erkölcsét (Judith és kisfia, akikben édesanyjára és az íróra ismerünk és Esztert, aki átvette a gazdag erkölcstelen élet stílusait.) Hasonló a művészi megformálás tekintetében a Február, hol anyár novella, amelyben megismerjük a gazdag, önző és mohó István bácsit, aki meglátogatja a szegény rokonait, s képes megenni az utolsó, féltve őrzött élelmüket is. Ezeknek a novelláknak a szegényei olyan emberek, akiknek a nyomor nem ferdítette el a jellemét. A Hét krajcárban azt írja, hogy a szegényes putrikban nem csak sírás-rivás hallatszik, hanem jókedvű nevetés is. Móricz ugyanakkor látja, hogy a szegénységnek gyakran jellemferdítő hatása is lehet. A Tragédia elbeszélés fő alakja, Kis János olyan zsellér, akinek a nyomor és a sok robotolás miatt nincsenek igazi érzelmei és céljai. Sarudy földbirtokos meghívja a zselléreket a lánya lakodalmára, de nem emberbaráti szeretetből, hanem azért, hogy kérkedjék vagyonával. „Ehettek-ihattok, amennyi belétek fér” - mondja Sarudy a zselléreknek. Kis János, aki az életében mindig éhezett, elhatározza, hogy kieszi a vagyonából a vén Sarudyt, hiszen eleget dolgozott neki. Ezt a torz, irreális célt nem tudja teljesíteni a zsellér. Olyan mohón eszik a lakodalmon, hogy egy darab hústól megfullad. Nem veszi észre senki, hogy meghalt, minthogy azt sem vették észre, hogy élt. 1909-ben jelent meg Móricz legkiválóbb naturalista regénye a Sárarany, amelynek tragikus sorsú hősét édesapjáról, Móricz Bálintról mintázta. Mielőtt ezzel a regénnyel foglalkoznánk, szóljunk arról is, hogy miként ismerte meg a szerző az anyanyelv felbecsülhetetlen kincsesbányáját, amit Eszterházy Péter úgy jellemez, hogy „Móricz nagyon magyarul tud”. Móricz virág, az író leánya az Apám regényében megírta, hogy édesapjának mérhetetlen szómennyiségre volt szüksége. „A szó volt a kincstára” - írja. Mindig jegyzetpappal járta a világot... Hitt a szó értékében, erejében, hatalmában. Minden eszközt felhasznált, hogy szókincsét gazdagítsa.. Gyönyörködött a gyermekek természetes nyelvújításában.” Elolvasta a Magyar Nyelvőr minden számát. Érdeklődött a történelmi nyelv iránt is. Az Erdélytrilógia megírása előtt tanulmányozta a XVII. századi magyar írásos dokumentumokat, ezért járt olyan sokszor Erdélybe, hogy hitelesen mutathassa be Bethlen Gábor Erdély fejedelmének korát. A Sárarany regénynek már a címe is elárul valamit arról a világról, amelyet már gyermekkorában megismert. Szerinte az emberi lélek sárból és aranyból áll, vagyis értékből, jóból és rosszból, a körülmények hatására vagy a sár, vagy az arany győz. A korabeli Magyarország elindult ugyan a polgári fejlődés útján, de a hűbéri maradványok, a feudalista nagybirtok fennmaradása gátolta a fejlődést. Túri Dani, Kiskara község szegényparaszt legénye tehetséges, feltörekvő ember, aki nem nyugszik bele sorsába. Mindenáron meg akar gazdagodni, hogy emberhez méltó életet éljen. Ezért vesz feleségül egy gazdag paraszt lányt, de házassága nem boldog. Felesége eldurvul a nehéz paraszti munka miatt, s ezért keresi Dani az igazi nőt a főúri kastélyban. Földet bérel a gróftól, majd földet vásárol és korszerűen gazdálkodik. A falusi emberek csodálják tehetségét és bátorságát, de nem tudják igazán megérteni törekvéseit. A gróf felfedezi, hogy Daninak viszonya van a grófnővel, súlyos konfliktus alakul ki köztük. Ennek az lesz a következménye, hogy megöli a grófot és a gróf segítségére siető sógorát. A kettős gyilkosság miatt Túri Dani börtönbe kerül. Egy olyan társadalmi környezetben élt, amelyik erényeit, tehetségét nem engedi kibontakozni. A regény légkörének és stílusának szemléltetése érdekében idézem a bevezető mondatokat: „Égető meleg nyár van. A sok eső után, amiben nem érhetett a búza, egyszerre borzasztó forróság lett, amely megaszalja a szemet. A kemény, meggondolt parasztok csak megingatják a fejüket, „az Isten is kitanult már a mesterségiből”, de nem zúgolódnak, nem ijedeznek, nem sápítoznak. Az idő ellen? Azt el kell fogadni, ahogy jön. Túri Dani a falu felöl jött haza. Szép menyecskék utánabámulnak, észre sem veszi már. Gondban fő a feje, s néha rá rábólint a gondolatára. Nagy terveket főz, a hamar meggazdagodó emberek módjára egyre nagyobb vállalatokba fog.” A Móricz korabeli olvasók hozzászoktak a falu idillikus ábrázolásához, s most egy kiábrándító, kegyetlen világot ismernek meg, s olyan parasztembert, aki kiszolgáltatottja a meggazdagodás vágyának. Már említettük, hogy Móricz a felizmus és a naturalizmus híve volt. A két művészeti irányzatra hatást gyakorolt a XIX. század közepén feltalált fényképezés technika. A relista művész célja az, hogy pontosan mutassa be az élet jelenségeit. A naturalisták pedig a valóság apró részleteinek hű bemutatására törekedtek. Az esztétika, illetve művészetelmélet egyik képviselője, Kibédi Varga Áron (magyarországi) azt írja:, ,A realizmus mindig múltat teremt, ebben áll a realizmus csapdája... A művész nem azt ábrázolja, amit észlel, hanem azt, amit észlelt, a műélvező pedig (az olvasó) interpretációján keresztül további múlttal gyarapít minden alkotást.” A Sárarany után a következő fontos művek jelentek meg Móricztól: 1911 Az Isten háta mögött, 1917 Szegény emberek novelláskötet, 1920 Légy jó mindhalálig regény, majd annak a drámai változata, 1922 Tündérkert, történelmi regény Bethlen Gábor erdélyi fejedelem korából, 1926 Úri muri, regény, 1932 Barbárok, novelláskötet, 1933 Rokonok, regény, 1935 A boldog ember, szociográfiai jellegű regény, 1935 Erdély, történelmi regény, 1939 Életem regénye, önéletrajzi regény, amelyben tizenkét éves koráig mutatja be életét, 1940 Magvető, irodalmi antológia a magyar irodalom legértékesebb alkotásaiból, 1941 Árvácska, regény, 1941 Rózsa Sándor a lovát ugratja, regény, 1942 Rózsa Sándor összevonja szemöldökét, regény. Az Isten háta mögött regényben szintén a magyar „Ugar” valóságát ismerjük meg, valamint azt, hogy az igazi emberi értékek elkallódnak. Iparos, kispolgár szereplőket ismerünk meg, akik önteltek, és beletörődnek a kisszerűségbe, nem tudnak és nem akarnak sorsukon változtatni. Ebből a zárt, fullasztó világból néhányan próbálnak kitörni, így például Veres tanító felesége, a főbíró és főképp Veres Laci diák, a vívódó hős „az éterbe vágyik, valami tisztultabb régióba.. Magasabb igazságokat! (keres)... Mert megöl a valóság, megfullaszt az élet...” Ezek a vívódó hősök már bátran elutasítják a régi, elavult életformát, keresik a kiutat ebből, de még nem találják meg az igazi életcélt A későbbi regények hősei Matolcsy Miklós református lelkész (A fáklya regény) és Nyilas Misi kisdiák (Légy jó mindhalálig) már igazi életcélt tűznek ki. Matolcsi a magyar nép „fáklyája” akar lenni, Nyilas Misi pedig az emberiség tanítója. (Folytatjuk) Józsa Benjámin Dr. Boros Gábor A nagyszebeni tanrendszer elejétől fogva a jezsuiták irányítása alatt állt. A jezsuita rendnek az volt az elve, hogy a tanítás irányadója az egyház szolgálata. Az iskola szervezete az 1692. évtől kezdve a következő volt: a legalsó osztályban (classis infimae grammatices(legalsó nyelvtani osztály) a fő feladat az volt, hogy a tanulók megismerkedjenek a latin nyelv elemeivel. Olvasmányuk főleg Cicero 2 levelei voltak. Megvolt minden tanulónak a versenytársa, akivel a tudásban versenyre kelt. A görög nyelv alapfogalmait is tanulni kezdték. A szégyen- vagy szamárpad és a gúnyjel, de a dicséretek, jutalmak, az érdemkönyvbe való bejegyzés megszokott nevelői eszközök voltak és jó eredménnyel jártak. A tanítás ideje délelőtt és délután 2-2 órára terjedt ki. a második osztály (classis media grammatices ) középső nyelvtani osztály) fő célja a nyelvtani ismeretek bővítése. A mondattanig is eljutottak. Olvasmányként Cicero levelein kívül Ovidius válogatott művei is kötelezőek voltak. A görögből a katekizmust magyarázták ( róm. kat. vallás alaptanítása kérdés - felelet formájában). A tantárgyakat félóránként változtatták,a harmadik osztályban (classis supremae grammatices , a felsőbb nyelvtani ismeretek). A latinban a végleges nyelvtani szabályokat kellett elsajátítani a fő versmértékkel együtt. Ebben az osztályban már Cicero bölcseleti iratait is tanulmányozták. A görögben ismétlik a beszédrészeket és Aisoposz , szt. Krysostomosz és Agapetosz műveit olvassák. A negyedik osztály (humanitás és poesis = emberhez méltó erkölcsi magatartás, költészettan) az ékesszólásra készítette elő a tanulókat. Tanulják a versírásnak a főbb tételeit. Most már a latinból a történetírókat is tanulmányozzák. A görög nyelvben befejezik az egész mondattant és klasszikus görög írók műveit olvassák. Nagy súlyt fektetnek a történelmi ismeretekre. Az ötödik osztály (rethorica , szónoklattan, ékesszólástan). Nagy súlyt fektetnek a kiművelt beszédre. A latinban Cicero szónoklattani művei és Aristotelesz retorikája és poétikája volt kötelező olvasmány. A görögben Demosthenesz és Platon9 mellett több görög szónok műveit tanulmányozták. Kibővítették Cß. részét a történelmi ismereteket és a római régiségtant tanulmányozták. Ezeken kívül minden osztályban tanultak hittant alapos elemzéssel ellátva. Fontosnak tartották a házi feladatok elvégzését. A tanár által kijelölt jobb tanulók feladata volt, hogy órák előtt kihallgassák a leckét. Ezeket decurióknak nevezték. Két, három cenzornak nevezett tanuló a dekuriókat kérdezte ki. Valamennyi fölött állt a princeps scholae, akinek az volt a feladata, hogy felügyeljen a tanulók pontos megjelenésére és magaviseletére. A tanítás ideje 4-4 óra volt. Az intézetben szokásban volt évenként egyszer-kétszer színjátékkal egybekötött ünnepélyt rendezni. Nevezetes volt az 1721. aug. 28-án, nagy pompával előadott Genius Transylvanice (Erdély vezérlő szelleme). A jezsuita tanrendszer nálunk 1773-ban szűnt meg, amikor a jezsuita rend is feloszlott. Mária Terézia a Ratio educationis (a nevelés módszere vagy elmélete) 1777-ben megjelent rendeletével szabályozta az ország tanrendszerét. Nálunk 1780-ban lépett életbe és csak két évig maradt érvényben, mert a császárné fia és utóda II. József kiadta 1781 -ben a Norma regiát (királyi szabályzat), amely az ország minden iskolájára kötelező volt. Ez a rendelet nálunk a szabadságharcig maradt érvényben. II. József, hogy ne kelljen tiszteletben tartsa a magyar alkotmányt, nem koronáztatta meg magát a Szent Koronával. Intézkedései minden vonalon, így tanügyi téren is az elnémetesítést szolgálták. Halála előtt minden rendeletét visszavonta. (folytatjuk) Magyarázat: 1. Jezsuiták vagy Jézus Társasága (Societas Jesu, rövidítve J.S.). Világtörténelmi nevezetességre emelkedett szerzetesrend. Alapítója Loyolai Szent Ignác spanyol lovag. A rendszabályokat III. Pál pápa hagyta jóvá 1540. szept. 27-én. A rend célja a lelkeknek a keresztény életben és hitben való gyarapodását előmozdítani. A rend főnöke (praepositus generalis) közvetlenül a pápának van alárendelve. A rend keretén belül felszentelt papok több évi nyelvészet, klasszikus és bölcseleti oktatásban részesülnek. Ezek után gimnáziumi tanárokká nevezhetik ki őket, majd négy évi hittudományi tanfolyamot végeznek. Ennek elvégzése után házi, kórházi és szolgálatra készítik fel őket. Csak ezek után teszik le a végleges fogadalmat és így válhatnak a rend tagjai. Végül abban a tudományágban képezik ki őket, amelyet maguknak választanak. Aquariva Claudius 1599-ben kibocsátja a rend iskoláiban követendő nevelői és tanítási rendeletét. A rend az egész világon elterjedt. Tanítási és nevelési rendszerük jó erededményekkel járó szervezettsége tagadhatatlan. A történelem folyamán politikai okokból, nagy vagyonuk iránti irigységből sok üldöztetésben volt része a rend tagjainak. 2. Marcus Tullius Cicero a rómaiak legjelesebb szónoka, államférfi. 57 beszéde maradt ránk, amelyek közül az összeesküvő Catalina ellen irányuló „Quo usque tandem abutare, Catalina patientia nostra” (meddig élsz még vissza türelmünkkel, Catalina) kezdetű vádbeszéde ma is kötelező olvasmány. Filozófiai munkássága, valamint levelezése is jelentékeny. 3. Publius Ovidius Naso, római költő. Szül. Sulmoban (ma Solmona), Közép-Itáliában, Kr. e. 43., megh. Tomiban ( a mai Constanta) Kr. u. 17. A legkiválóbb szónokokat hallgatta. Életét a költészetnek szentelte. Nagy csapás volt életében, hogy Augustus császár a Fekete-tenger partjára Tomiba száműzte. Az ok a mai napig ismeretlen, de valószínű, hogy egyik költeményében (Ars amatoria) költeményt és hibát (Carmen error) emleget, amelyből feltételezi, hogy Ovidius be volt avatva Augustus unokájának, Líviának egy tiltott viszonyába. Költeményei a világirodalom gyöngyszemei. 1886-ban Konstanca piacán szobrot állítottak az emlékére. 4. Aisopos (latinul Aesopus), görög meseköltő. Az állatmesék atyja. Kr. e. a VI. században élt. Rabszolga volt, később felszabadult. Ő nem feltalálója a meséknek, csak formálója, mert azok azelőtt is éltek a nép ajkán. Nagyszámú meséinek tárgya szórakoztató olvasmány. Aisopos 88 évet élt. 5. Helyesen: Dión Chrysostomos (aranyszájú), görög szónok és filozófus. Szül. Kr. e. 50-ben tekintélyes családból, megh. a II. század kezdetén. Keserűen kifakadt az idők romlottsága ellen. Nagy kegyben állott Nerva majd Traianus császárnál. 80 ízlésről és filozófiai felfogásáról tanúskodnak. 6. Agapetos vagy Agapet, római pápa, Kr. u. 535 és 536 között. 7. Aristoteles, az emberiség egyik legkiválóbb görög bölcse, a világ egyik legnagyobb gondolkodója. (Kr. e. 384-322) 8. Demosthenes, az ókor legnagyobb szónoka, athéni államférfi, Kr. e. 384-322 között élt. Számos, nevezetesen Nagy Fülöp, Macedónia királya ellen tartott beszédei a filippikák, amelyeknek hatására sikerült megmentenie Görögországot Fülöp hódításaitól. Leghíresebb beszéde a koszonisról szóló, amelyben ledorongolta Aeschinest ellene hozott rágalmai miatt. Azonban midőn Antipatros, makedón hadvezérei halálra keresik, megmérgezi magát. 9. Plato, a görög filozófiának Aristoteles mellett legnagyobb alakja. Tanításai mai napig is sok tekintetben érvényesek. Szül. Kr. e. 427., megh. 347-ben. Hatvanegy év után egy aranymise áldásának sugarában A Szászsebes után következő Lámkerék falut átszelő kanyargós országúton közeledve, az ezeréves ősi római katolikus püspöki székhely felé, a távolból feltűnik Gyulafehérvár tagadhatatlan jelképe, a Szent Mihály székesegyház hatalmas tornya. Az előtte elterülő Platónak nevezett, ma beépített mezőt, messziről a reggeli ködből kibontakozó Mamut hegyvonulat határolja, diákköri emlékeket ébreszt bennem. 61 éves diáktalálkozóra érkezem. Nem kizárólag érettségi találkozó, mert a fölöttünk elszáguldott évtizedek sok kedves pajtást elsodortak, s így alig maradtunk maréknyiam Ezért nemzetségi találkozót szerveztünk, Remete József barátunk kezdeményezésére, amelyen mindazok, akik a második világégés után a Majláth főgimnáziumban végeztek és még mozogni tudnak, jelen voltak. 61 év hosszú idő s ennek viharai után a megmaradottak nosztalgiával emlékeznek meg az eltűntek mindegyikéről külön-külön és összesen. Felszínre kerülnek az akkori, nevelői szigor és fegyelem ellenére elkövetett diákcsínyek, amelyeknek egy részéről a szépemlékű Jakab László régens (internátusi igazgató) olyan kedves hangon emlékezett meg a Gyulafehérvári Majláth főgimnázium elődjének története című könyvében. A találkozás a Római Katolikus Teológia és a Batthyáneummal szemben nemrég létesített új szeminárium épületében történt. Ezt az intézetet kényszerűségből emelte az egyház, mert a Majláth főgimnázium épületére rátette a kezét a román komunista hatalom, amely még egy téglányival sem járult hozzá annak felépítéséhez. A sok száz évre visszatekintő intézet homlokzatán, a más tollával ékeskedő és dicsekvő hatalmasok jelmondata és az intézet nem rá illő, átkeresztelt neve olvasható: „Universitatea 1 Decembrie 1918” (1918. december 1. Egyetem). Mi, akik a régi nevelési rendszer tisztességet oktató, mások vagyonát tisztelő szellemében nevelkedtünk, a padtársunknak még a vonalzóját se vettük el annak beleegyezése nélkül, lévén erre felírva: „Isten szeme mindent lát, ne lopd el a léniát!”. Igaz viszont, hogy az impozáns épületnek a potyalesők ölébe hullása örömmel tölti el a lelküket, (ha van nekik) hiszen mások munkája gyümölcsét élvezik. Önkéntelenül Tamási Áron élénk észjárású székely legénykéje, Ábel szavai jutnak eszembe, amikor a Hargita rengetegében való szolgálata idején, rátör a román Surgyelán nevű csendőr és se szó se beszéd belé veti magát Ábel ágyába, amiért is a fiú kénytelen a földön aludni. Erre megkérdi Surgyelántól: -... azt akarom megkérdezni, hogy a kakuk madarat ismeri-e? - Hát hogy a fenét ne! Válaszolta a csendőr. -De jól ismeri-e? - Biztos légy, hogy jól! Válaszolta a csendőr. - Na ha jól ismeri, akkor mondja meg, hogy milyen madár? Kérdezte Ábel. - Neki a tollazata, vagy mi? - Nem a tollazata, hanem a természete. - Természete olyan van neki, mint más madárnak. Felelte Sugyelán a csendőr. - Mert biza nem olyan van! Mondta Ábel. - Hát milyen? - Olyan, hogy a más jámbor madarak fészkébe belemegy, mintha az övé volna. Ezt maga nem tudta? Zárta le a vitát Ábel. Fájó lélekkel látom, amint idegen ifjúság tömegesen tódul be a volt nagyszemináriumnak a kommunista hatalom által gyűlésteremmé profanizált, volt Szent Imre kápolnájába, ahonnan idejében elmenekítették Szent István királyunk fiának szobrát és a székesegyházba helyezték el. Ésszerű megoldással, innen Rácz István barátunk, volt növendék ajánlására, az új szeminárium kápolnájába helyezték. (folytatás a 3. oldalon)