Nagyszeben és Vidéke, 2008 (11. évfolyam, 49. szám)

2008-01-01 / 49. szám

2 <^(5. rész)^) 2008 január-március Móricz Zsigmond élete és irodalmi tevékenysége (folytatás az 1. oldalról) A korabeli hatalom próbálta az írót elszigetelni az olvasóktól, írásai nem jelenhettek meg, kizárták az irodalmi társaságból. Ilyen körülmények között írta meg egyik remekművét, a Légy jó mindhalálig című ifjúsági regényét, majd drámai változatát. Az 1920-ban megjelent műnek óriási sikere volt, elhozta az írónak az igazi népszerűséget. Ezért írta meg a Légy jó mindhalálig regény színpadi változatát is. A Nemzeti Színházban hosszú ideig műsoron volt ez a dráma, amely sok jövedelmet szerzett az írónak. Ezt a pénzt Móricz a Nyugat folyóirat szerkesztőségének ajándékozta, mert 1908-ban ez a folyóirat tette ismertté nevét. Babits Mihállyal közösen szerkesztették rövid ideig a folyóiratot. Később a két író között elvi ellentétek merültek fel, s emiatt Móricz elhagyta a szerkesztőséget. Babits ekkor még a „művészet a művészetért” eszmét vallja, Móricz pedig a „művészet a társadalomért” eszme elkötelezettje volt. A Légy jó mindhalálig regény részben önéletrajzi jellegű. A regény hőse, Nyilas Misi kisdiák, akárcsak Móricz, szegény családból származik, az édesapja ács, a tanulmányait pedig a Debreceni Kollégiumban végzi. A szerző a cenzúra miatt (könyvellenőrzési rendszer) nyíltan nem fejezhette ki ellenszenvét a korabeli rendszer iránt, s ezért az allegorikus formát választotta. A kisdiák a szegény és kisemmizett, megalázott népet jelképezi, a kollégium egyes, ellenszenves tanárai, akik megkeserítették Misi életét, az ellenforradalmi rendszer kiszolgálóinak jelképei. A Debreceni Kollégium tanárai nem lelkesedtek a regényért, mert úgy vélték, hogy Móricz őket megtagadta és elárulta. Az író válaszában elmondta, hogy neki személyesen nem voltak konfliktusai a debreceni tanárokkal, a regény cselekménye allegorikus. Móricz az ellenforradalmi terror embertelenségével szembeállította a jóságot, ami szerint a szegény emberek körében lelhető fel. Nyilas Misi a kollégium bentlakó kisdiákja, értelmes, szorgalmas, becsületes és szerény. Emiatt éri sok megaláztatás, nemcsak egyes tanárok, hanem a diákok részéről is. Hogy szegény szüleit segíthesse, magántanítványt szerez (Doroghy Sanyi) majd egy öreg úrnak, Posalakynak olvas fel az újságból. Az öreg úr megbízza Misit, hogy vásároljon sorsjegyet, s írja be a megálmodott számokat. A nyugtát illetve akkori nevén a reskontót Misitől ellopja egy fiatalember, Török János, akit kicsaptak a Kollégiumból rossz magaviselet miatt. Posalaky úr úgy gondolja, hogy Misi lopta el a reskontót, és feljelenti a rendőrségen. Két rendőr jelenik meg a Kollégiumban, s a rektorral közlik Posalaky panaszát. Összehívják a fegyelmi bizottságot, amelynek az elnöke a legembertelenebb tanár. Misit a bizottság elé hívják és megalázzák Azzal vádolják, hogy nyerészkedési szándékkal tanítja a Doroghy gyermeket, és ellopta a resbontót. Misi nem tud kellőképpen védekezni, csak azzal, hogy felidézi édesanyja szavait. Amikor elutazott Debrecenben azt mondta az édesanyja: Fiam, légy jó,... Légy jó mindhalálig! Megkédezik, hogy mi az édesapja, s amikor elmondja, hogy ács, akkor megalázzák. Ha édesapja szegény ember, mondja az elnök, akkor nem csoda, hogy a fia lopott és csalt. Az elszenvedett sérelmek miatt Misi súlyos beteg lesz, s kijelenti, hogy nem akar többé debreceni diák lenni. Közben Török János elszökteti Doroghy Sanyika húgát, s Budapestre mennek. Bella megsajnálja Misit, levelet ír, amelyben közli, hogy a reskontót Török János lopta el Misitől. Közben megérkezik Misi tanár nagybátja, Géza bácsi. Megkérdezi, hogy mi a fiú szándéka? Misi azt feleli, hogy az emberiség tanítója akar lenni. Géza bácsi megmagyarázza, csak akkor teljesülhet ez a vágya, ha tanul. A regényben megismerjük a Móricz korabeli Debrecen városát, a Kollégiumot, s főképp Nyilas Misit, azt a gyermeket, aki szembe találja magát a korabeli társadalom embertelenségeivel. Nem csoda az, hogy a regény több nemzedék kedvelt olvasmánya volt, s a mai, mindjobban elidegenedő világunkban is ajánlhatjuk a fiataloknak, hogy olvassák el ezt a művet, mert sokat tanulhatnak belőle. Józsa Benjámin Dr. Boros Gábor a nagyszebeni közoktatás története (A szöveg az akkori helyesírással íródott) A tanulóság egyre nagyobb számban gyülekezett intézetünkbe. E körülmény mindinkább éreztette a helyiség szűk voltát s alig öt-hat év múlva már kezdődtek az igazgatóságnak gondjai az ifjúság elhelyezésére nézve. Cserey Imre, igazgató (akkor praefectusnak hívták) már az 1785/ 6. tanév végén felterjesztést intézett a kormányszékhez ebben az ügyben, de onnan még csak választ sem kapott. Cserey azonban nem nyugodott és nem is nyugodhatott, annál kevésbé, minthogy saját fölterjesztésének támogatását látta Eszterházy János gróf kir. igazgató (ma: főigazgató) jelentésében. Az állapot ugyanis a következő volt. Az iskolának öt szobára volt szüksége, de tényleg csak négy volt, úgy, hogy az egyik osztályt a tőszomszédban levő épületben kellet iskoláztatni. De még az a négy szoba sem volt kielégítő. Az egyiket, Cserey szerint, futni sem lehet, a többiek is oly szűkek, hogy egyes osztályok tanulósága csak szorong,az pedig hogy rendelkezésre álló szobák bármelyike is a hitoktatás vagy a nyilvános vizsgálatok alkalmával az összes ifjúságot befogadhatná, tökéletes képtelenség. Cserey ismételt kérelme végre annyiban meghallatásra talált, hogy az udvari kanczellária 1788. aug. 20-ról kelt 11293. sz. rendeletével meghagyta a kir. főkormányszékének, intézkedjék az épületi viszonyok javítására nézve. A kormányszék 7792/1788. sz. a. szept. 12-én fös hívta az ispáni hivatalt, hogy, —mivel a kath. iskolai épület fenntartása a városi tanácsot illeti,utasítsa ezt, hogy az iskola praefectusával, Cserey Imrével, egyetértőleg tervet készítsen ezen iskolai épület helyreállítására vagy egy kényelmesebb épület megszerzésére. Hiding polgármester aztán ugyanazon évi november 19-iki jelentésében elmondja, hogy az iskolai épület megvizsgálása kideríttette, hogy városi közönség birtokában levő iskolaépület felső része két kis s három nagyobb szobából áll, az iskolai praefectus nyilatkozata szerint pedig nemcsak öt nagy szobára, hanem egy még nagyobbra is van szükség vizsgálatok tartására, ennélfogva ezen ház alsó része is, mely Löw Lénárté, e célra meg volna szerzendő. Löw azonban úgy nyilatkozott, hogy tulajdonát 1000 aranyon alul senkinek át nem adhatja. Ezen fölül a javítások oly sok költséget okoznának, hogy az egészen kimerített városi jövedelem nem hordozhatja, különben is a szebeni latin iskola tanulói közül csak mintegy 10 szebeni születésű, a többiek ellenben mind idegenek. Nem látja át, mikép szorítható az itteni közönség idegen gyermekek miatt arra, hogy iskolát építsen s ezáltal magát költségekbe verje, holott a templom melletti residentia e célra tökéletesen elegendő. E jelentésre a kir. főkormányszék decz. 12-től visszaírt az ispáni hivatalnak, hogy rendelje meg a szebeni tanácsnak, hogy készíttessen trevet és költségvetést, miként lehetne a jelenlegi iskolai szobákat kijavítani s az iskolai épület alsó részét iskolai célra fordítani, hogy a gymnasium a szükséges helyiségekkel el legyen látva. 1789. febr. 18-án a szebeni tanács az ispáni hivatal útján fölterjesztette az iskolai épület kijavítására vonatkozó tervet és költségvetést, márcz. 6-án pedig véleményadás végett átadták az építészeti igazgatóságnak. Az építészeti hivatal Cserey praefectus, Koller városi kapitány s Puchholzer kőmíves-pallérral együtt márc. 31 -én megvizsgálta s már április 1-én megtette jelentését. E szerint az alsó rész is megszerzendő volna, hogy kellő számú helyiség álljon rendelkezésre. A tulajdonos azonban 1000 aranyat követel, ez pedig az emelet összegével s a szükséges javításokkal 8000 frtnál is többre rúgna, pedig még akkor sem felelne meg minden kívánalomnak, annál kevésbbé, minthogy az alsó szobákat nagy kiadással sem lehetne kellően fölemelni, de meg aztán a ház az utca legszűkebb helyén fekszik s a tanulókkal a legnagyobb vigyázat mellett is könnyen történhetik szerencsétlenség. Mindazáltal a kormányszék belátására van bízva, hogy ezen körülmények ellenére elrendelje a szóban levő javításokat. Ekkor átlátván a kormányszék, hogy a hivatalos retortán keresztül sem az átalakítás, sem új épület emelése nem lehetséges, közölte az ügyet Lerchenfeld Józseffel, a nemzeti iskolák főfelügyelőjével, felkérve arra hogy tekintélyével és befolyásával vegye jóindulatába a kérdést s eszeljen ki módot a megoldásra. Lerchendfeld még ugyanazon évi május 14-ről kelt iratában valóban új fordulatot adott az ügynek. Véleménye szerint legkönnyebb megoldásnak látszik, ha az egyik iskolát átteszik a residentiába s az Orsolya-zárdát használják föl a másik iskola számára, mert még ez esetben is marad ott elég hely az apácák és bennlakó növedékek számára, továbbá az oda áthelyezendő iskola a zárda többi részétől választó fal s egy pár ablak és ajtó befalazása által teljesen elkülöníthető. A maga részéről az elemi iskolát tartja áthelyezendőnek, mert ezáltal az elemi iskola nagyobb tanszobákhoz jut, igazgatója szabad lakást kap. A kormányszék elfogadta e javaslatot s május 15-én már kérte is a felség jóváhagyását. A júl. 11-től kelt 8267. sz. kancelláriai rendelet jóvá is hagyta az elemi iskola átköltöztetését a zárdába 200 frtnyi évi bérfizetés mellett, az átalakítás költségeit pedig, nevezetesen a 882 frt 44 5/6 krt a tanulmányi alap fedezi. Így most már rendben volna a dolog, de a város kérelmezett, hogy mentsék föl a 65 frt. további fizetésének kötelezettsége alól, mert először is a város arra sohasem kötelezte magát, hogy a gymnasiumi régi épületen kívül más épületért is fizetni fog, másrészt, mert a majorsági pénztár alig elegendő a már meglevő kiadások fedezésére, nem hogy még új kiadással volna terhelhető. Hanem a kormányszék erre adott válaszában kimondja, hogy egyfelől az említett szerződés értelmében igenis köteles a város vagy helyiséget adni vagy a 65 irtot fizetni, másfelül az elemi iskolának átköltöztetése nagyobb kiadásoktól menti meg a várost, így a városnak bele kellett nyugodnia, a javítások megtörténtek s az elemi iskola még 1789-ben átköltözött, a gymnasium elfoglalta az elemi iskola helyét a residentiában (ahol ma is van), a régi iskolaépületet (a Mészáros-utca sarkán) pedig visszaadták a városnak. Ettől fogva új tanerőket is kapott az intézet az erdélyi róm. kath. egyházmegye papjaiból, akik legjobb tudatuk és lelkiismeretük szerint igyekeztek folytatni a tanítás munkáját. Az intézetnek 5 osztálya volt, s ezeknek elnevezése eleintte :I. Infima schola v. classis grammatices, -II. media schola gr., -III. suprema se. gr., - IV. inferior se. humanitatis és V. superior sc. hum - később pedig az egyes osztályokra kitűzött főczélnak megfelelően: principia, grammatica, syntaxis, rhetorica és poesis volt. így munkált intézetünk 1848-ig. Mondhatjuk, zavartalanul,noha az igazgatóságnak ezen közben is többször volt nem annyira alkalma, mint inkább kényszerítő helyzete az épületi gyarlóságok miatt való panaszkodásra, több ízben kellett javítgatni, noha e javítások csak ideig-óráig enyhítettek a bajokon. Tehát 1848/9-ig. (Folytatjuk) A latin elnevezések magyar megfelelője I. infima schola v. classis grammatices: elemi iskola klasszikus nyelvtannal. II. media schola gr . középiskola nyelvtannal. III. suprema schola gr.: legfelsőbb iskola nyelvtannal. IV. inferior se hummanitatis: alsó humán iskola. V. Superior se hummanitatis: legfelsőbb humán iskola. principia = alapelemek grammatica - nyelvtan syntaxis = mondattan rhetorica - szónoklattan poesis = verstan Kalmár Zoltán Wass-ba harapó műfogtörés „ Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járásába változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőknek, hónak, fellegeknek és nincs ború örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. ” Ez volt a mottója annak a csodálatos előadásnak, amit Wass Albert költeményeiből alkotott játékkal tárt Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos, közel két órán át a nagyszebeni közönség elé. És vajon mi igazolhatja jobban Wass Albert zsenialitását, mint a közismert, sikerekben bővelkedő előadóművésznő, Kiss Törék Ildikó vallomása: ’’Kolozsvári emlékeimből halványan földereng a neve. Majd Implon Irén egyik cikke említette. Aztán olvastam üzenet haza című versét. A ’89-es fordulat első napjaiban akadt kezembe egy másik verse, azonnal megtanultam és azóta is mondom. Mikor regényeit újra kiadták a ’ 90-es években, olvasni kezdtem és ámulva fedeztem fel. A könyvek olvasása közben fogalmazódott meg a gondolat, hogy színpadra álmodjuk azt a csodálatos világot, amely írásaiban megelevenedik. Hiszen bármiről is ír, gondolatai mindig hazaviszik a hajdanvolt életbe... A hegyek és az erdők szeretete muzsikál mondataiban, legendák, titokzatos mesék lebegnek , vadászok és pásztorok, az erdélyi mezőségi tájak és az ott élő a földet művelő és azzal együtt lélegző emberek elevenednek meg e könyvek alapján... És olyan erővel, hogy szinte megérintjük őket”. A Kiss Török Ildikó és Varga Vilmos páros drámai jelenése tagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy Wass Albert nem csak az irodalomban tört magának rég nem tapasztalt hatást, hanem tetszetős látványt nyújtó színpadi visszatükrözésben gyönyörködteti a szó művészi játékában elámuló nagyérdeműt. S ha az Ady Olimposz alatti gémjei rikácsolásukkal nem is érik el a csak kiválasztottak által megszólaltatható magas „C”-t, de belekontárkodásukkal ők azok, akik ronggyá tépik az utolsó örökséget, a jusst, a Szót, „azt a szent lobogót”. Műfogakkal harapnának bele egy tragikus véget ért öregember emlékébe és rágnák szét az 1940-ben kapott Baumgarten díjat, az 1941-ben elnyert Klebelsberg-díjat, az 1995-ben kapott Magyar Köztársaság érdemrendet, lenyelnék az 1998-ban jutalmul, műveiért kapott Balassi Bálint emlékkardot, szétharapnák, ha tehetnék az 1999-ben elnyert Magyar Örökség díjat. S a nemrég kapott alternatív Kossuth díjat, de cafatokba rágnák Kisfaludy Társaságbeli tagságát, valamint az Erdélyi Szépmíves Céh által kiadott könyveit is. De Wass Albert nagyságába minden műfogsor beletörik, mert határozottan vallja: „Elérkezett az ideje annak, hogy a Láthatatlan Lobogók alatt megőrzött értékek, mint tisztesség, becsület, hűség, igazságszeretet, emberszeretet visszaépülhessenek egy megújhodott Magyarországba. De ugyanakkor elérkezett az ideje annak is, hogy összefogjanak a végek őrtállói is és hozzásegítsék Közép- Európát egy új, emberségesebb világrendhez, melyben nincsenek elnyomók és elnyomottak, csak több nyelvet beszélő, többféle kultúra ernyői alatt élő békességszerető népek, kik tisztelik egymásban annak ismeretét, hogy valamennyien Isten gyermekei vagyunk.” Megjegyzés: A Replika válasz az Új Magyar Szó 2007. május 4-5-i számában Cs. Gyimesi Éva tollából, Wass-fogak között című írására. A szöveget azért közöljük, mert az ÚMSZ, május 16-án közöltből negyed rész kivágott.