Nagyszeben és Vidéke, 2009 (11. évfolyam, 50-52. szám)

2009-01-01 / 50. szám

XI. évfolyam 50. szám KÖZÉLETI KULTURÁLIS LAP Megjelenését támogatja a COMMUNITAS Alapítvány A nagyszebeni Magyar Ház újra a miénk! Mottó: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan!” (Tamási Áron) A dilettantizmustól az intellektualizmusig Rohanó korunk társadalmi átalakulása szigorúan megköveteli a szellemi fokozatok új meghatározását, főleg az alkotó munka vonatkozásában. Egy baráti társaság keretén belül kialakult vita folytán az a vélemény született, hogy a dilettantizmustól az intellektualizmusig az alkotót és annak tevékenységét, a tartalmi vagy vizuális megjelenítése alapján ítéljük meg és osztályozzuk. Néhány évvel ezelőtt, egy hosszúra nyúló tv-adásban megkérdezték az utca emberét, közbeiktatva néhány magas képzettségű személyiséget is, a dilettantizmus mibenlétéről. A cél bizonyára egy intelligencia-szűrővizsgálat volt. Eszerint a XXI. század emberének tudnia kell, hogy mi a dilettantizmus. A műsorból kitűnt, hogy az emberek java részének csak halvány fogalma van, hogy mit jelent ez a szó. De hát nagyon jól megvannak a dilettantizmus jelentésének az ismerete nélkül is. Ez a helyzet késztetett arra, hogy bővebben elemezzem ennek a szónak és az intellektualizmusnak az értelmét. A dilettantizmus, az Idegen Szavak Kéziszótárában úgy szerepel, mint olasz-latin eredetű szó. Jelentése felületes foglalkozás valamely művészettel, tudománnyal, mesterséggel, kontárkodás. A Kleines Fremdwörterbuch (Idegen szavak szótára) szerint, szakképesítés nélkül végzett tevékenység, féltudás. Viszont ugyancsak a német Enzyklopedisches Wörterbuch (átvitt jelentése Sokoldalú szótár) a következőképpen határozza meg a dilettantizmust: „Az a mód, ahogy a dilettáns a művészetet és a tudományt műveli. ’’Viszont a dilettánst a következőképpen határozza meg: ,m­­űvészetkedvelő, művészetbarát, amatőr, ellentétben a szakemberrel. ” A Dicționarul general al limbii române így határoz: „Alapos felkészültség és komolyság hiánya valakinek a részéről, aki a szakmáját gyakorolja. Dilettáns az az ember, aki csak kedvtelésből foglalkozik művészettel, tudománnyal vagy technikával, megfelelő szakmai felkészültség nélkül”. Végül a Művészettörténeti ABC a dilettantizmusról azt tartja, hogy az olasz „gyönyörködik” szóból ered és valamely művészet vagy tudomány felszínes művelését jelenti, hozzáértés, tehetség nélkül. Mindennapi életünk bizonyítja, hogy nem lehet egyenlőségi jelet tenni a műkedvelő és kontár közé. Sok műkedvelő értékes alkotással, sikeres tevékenységgel lepte meg a világot anélkül, hogy kellő hivatalosan elimert szakmai felkészültsége lett volna. Ezek szerint az a meghatározás sem állja meg a helyét, amely szerint „értelmiségi az a magasabb végzettségű ember, aki szellemi munkával foglalkozik” (a Magyar Értelmező Kéziszótár parafrazált meghatározása) Bebizonyosodott, hogy az idők folyamán a nagy felfedezések egész sorát autodidakták (önképzettek) vitték véghez. Ugyanez áll az irodalomra és színművészetre is. Említsünk meg néhány példát. Heinrich Schliemann (1822-1890) tehetséges német üzletember, a világ egyik legnagyobb nyelvtehetsége volt. Magánszorgalomból tanulmányozni kezdte a régészetet. Homérosz Iliásza alapján, a Kis-Ázsiában fekvő Hiszárlik dombján kezdte meg ásatásait, ahol bámulatos eredményeket ért el, megtalálva Trója maradványait (1870-1882 között). Benjamin Franklin (1706-1790), amerikai tudós, író és államférfi. Egy szappanfőzőnek a fia. Gimnáziumi végzettség nélkül képezi magát. Ő találta fel a villámhárítót (1752). A képzőművészet világában jelentős helyet foglal el Paul Gaugain, (1848-1903) francia festő. Bankspekulációkkal foglalkozó emberből, minden előképzettség nélkül, világhírű festővé küzdötte fel magát és két társával együtt megalapítja a szimbolista festőiskolát. A szimbolizmus jelképek rendszeres alkalmazása gondolatok és érzelmek kifejezésére. (Révai Nagy Lexikona). A színművészet és irodalom számos világsikerű személyiséggel dicsekedhet. Salamon Béla, kereskedősegédből lett közkedvelt komikus, Szabó György, a Kolozsvári Állami Magyar Opera táncoskomikusa főiskolai végzettség nélkül lett Közép-Európa egyik legkedveltebb és legsikeresebb színésze. Karinthy Frigyes, főiskolai tanulmányainak félbeszakítása után lett a magyar irodalom legegyetemesebb érdeklődésű, legtermékenyebb, legnépszerűb alkotója (Magyar Irodalmi Lexikon, 1963). Sütő András már a középiskolában tollat ragad, s nem teszi le azt az egyetemi tanulmányok kedvéért. De ne feledkezzünk meg a nagyszebeni Ernst Julius Gyurgovicsről sem, aki négyéves gimnáziumi tanulmányával Nagyszeben és környéke egyik legtájékozottabb, legjobban ismerő embere volt, magyarul, németül és románul anyanyelvi szinten beszélt. Tudását a magas műveltségű körök is annyira értékelték, hogy a Brukenthal Múzeum tudományos értekezleteire is meghívták. És a sort lehetne még folytatni. S ha bebizonyosodott, hogy az értékes művek alkotásának nem a főiskolai képesítés a feltétele, feltehetjük a kérdést: vannak-e a magas végzettségű értelmiségiek között fércműalkotók, olcsó hatásvadászó giccsgyártók? Kétségkívül állíthatjuk, hogy a megfertőzött eszmeáramlat éppen ezek között szedi az áldozatait. És éppen a film- és színművészetben. Ha egy rendező arra vetemedik, hogy a klasszikus irodalom nagyjainak műveiből vérszegény alkotóképessége folytán pongyolaművet fabrikáljon vagy a darab silány tartalmának az elkendőzésére szemérmetlen meztelenséggel akar hatást elérni, akkor joggal kérdezhetjük: ezek az „alkotók” a társadalom művelt kategóriájába tartoznak-e?! Számtalan esetben tapasztalhatjuk, hogy a szerzők alkotóképessége a nullára süllyedt és ilyenkor igyekeznek szemérmet sértő, közönséges, sok esetben a nőt lealacsonyító jelenetekkel hatást elérni. Ezért süllyedt a mai színjátszás (egyes esetekben) a kontárkodás színvonalára. Tenni kellene valamit! Kalmár Zoltán 2009/1 Izsó Miklós, szobrász. Született 1831. szeptember 9- én a Borsod megyei Disznós­­horvátiban, meghalt. 1875. május 29-én, Sárospatakon járt a kollégiumba, de tanulmányait megszakítva kőfaragónak állt be. Tehetsége hamarosan fel­színre kerül, és neves meste­reknél tökéletesítette tudását, minek eredményeként a nagy sikerű alkotások egész soro­zatát készítette el Fazekas István Világbékítő szeleket várok. Mert jönnek békés holnapok és krisztusi igéket hirdető megbékélésről álmodok. Kezet fognak a gyűlölködők, és megáll majd a vérözön. Lehet, megérem a nagy napot, s majd ünneplőbe öltözöm. Ha eljön az újszülött évezred - látom, látom már hajnalát! - névtelenül, de hadd énekeljem, a megbékélés szent dalát. Megbékélés Világbékítő szeleket várok, fehér kendővel bárkám árbocán. Bízom egy szent, isteni csodában, egy születő évezred hajnalán Ha eljön a béke megálmodott perce - nem mártír, nem is apostol -, a béke poharánál ott legyek, egyik, ki belőle kóstol. Legyek, kit nem fertőzött gyűlölet, kit nem kísért már a viszály. Legyek tanúja az Úr szavának, ha szól a viharnak: megállj! Legyek kinyújtott kéz, olajág mit nem gátol idő, sem tér. Szeretném, én is ott legyek, mikor a bárka révbe ér. Megjegyzés Izsó Miklós: Táncoló magyar

Next