Nagyszeben és Vidéke, 2010 (12. évfolyam, 53-55. szám)

2010-01-01 / 53. szám

COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY Alapította az RVDSZ * XII. évfolyam 53. szám KÖZÉLETI KULTURÁLIS LAP Megjelenését támogatja a COMMUNITAS Alapítvány A nagyszebeni Magyar Ház újra a miénk! Színházrendezői giccs-szindróma A XIX. század első felében nagy feltűnést keltett Marx és Engels Kommunista Kiáltványában elhangzott felkiáltás: „Egy kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete !” S ha a kísértet a beteges képzelet szüleménye, a kommunizmus kísértete testet öltött, s gúzsban tartotta fél Európát. Parancsuralmi rendszere kiterjedt az élet minden területére, s rabszolgakötelékkel szabályzott minden tevékenységet a földműveléstől és ipartól kezdve, az irodalmon át a művészetig és egyházig bezárólag. Mindennek, de mindennek egy célja volt: vakon szolgálni a lélekgyilkoló rendszert. Ez volt társadalmi életünk történésének egyik véglete. Mint minden lelketlen izmus, ez is megbukott s a felszabadult ember, lerázva az igát, a libertinizmus kábulatába esett, és a gátlástalanság szelleme ellenállhatatlan vonzóerejének a hatása alá került. Ez a másik véglete létünknek. S ahogy Marx-Engels kísértete járta be annak idején a művelt világot, úgy fertőzte meg gyökerében az új szellem a kultúrált magatartás normáit. „Kell hagyni a fiatalságot, hogy önmaga nevelődjön ” hamis jelszava hatására olyan generáció vált éretté, amelyik minden pedagógiai megszorítás, irányítás hiányában, maholnap a társadalom rákfenéjévé válik.Ez a magatartásbeli süllyedés nem csak a viselkedésben, de újabban - gyakran­­ a színművészetben nyilvánul meg. Ahelyett, hogy léleküdítő, irodalmi értéket magukban hordozó, a nemek egymás iránti tiszteletét sugárzó műveket tárnának a nagyközönség elé, klasszikus műveket feszítenek kínpadra, erkölcsromboló darabokkal pusztítják az ember jóérzését, helyrehozhatatlan kárt okozva a fiatalság nevelésében. Szükséges itt megemlíteni, hogy az amerikai társadalmi filmek túlnyomó többségében rendezetlen családi életet láthatunk, ahol a gyermek szenvedi meg a szülők közötti nézetkülönbségeket. A nyugatról behozott, iskolákról szóló filmekkel olyan tantermeken belül történő eseménysorozatot tárnak a néző elé, amelyekben a fegyelem a nullára csökkent, s ezek hatására nálunk a tanár kezéből minden fegyelmezési eszközt kiragadtak, helyt adva annak, hogy a fiatal önmaga nevelésével pemahajderré, sőt sok esetben gyilkossá váljék. Ennek a „ragyogó” új kulturális áramlatnak a hatására történhetett meg, hogy a székelyudvarhelyi színház társulata ( a magyarországi tv hírközlése szerint) közbotrányt okozó darabot mutatott be Miskolcon. Bukarestben a shakespeare-i Rómeó és Júlia erkélyjelenetében, a nagy erkölcsi gonddal nevelt 16 éves Júlia egy fürdőkádban lubickol Rómeóval, majd kiszáll a kádból és a közönség szeme láttára leveti magáról a vizes lepedőt... Ha a nagy költő látta volna ezt a darabot, amelyben a rendező a giccs tetőfokára hágatott egy klasszikus művet, bizonyára felrohant volna a színpadra és megfojtotta volna a rendezőt. De így csak a sírjában fordult meg... A Csíkszeredai színház meghirdette, hogy Brassóban színre viszi a János vitézt, a brassói RMDSZ és az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület szervezésében. Az előadásról Pitó Lajos munkatársunk számolt be, megbotránkozását fejezve ki a Petőfi nagyszabású elbeszélő költe­ményének, Kacsó Pongrácz, Bakonyi Károly és Heltai Jenő által világsikerré lett daljátékának „mai diszkóba illő ruházatban -farmerbe, cipzáros blúzba öltöztetett János meg Iluska” megjelenítése miatt. A díszlet „legnagysze­rűbb” tárgya kétségtelenül az odabiggyesztett telefon­. Joggal merül fel a kérdés: hogyan tudott telefonálni Kukorica Jancsi 1844-ben, amikor ezt a távbeszélőt az amerikai Graham Bell, süketnéma-intézeti tanító találta fel 1876-ban. Az előadott színdarabban, a rendező szerint, a telefont Kukorica Jancsi találta fel, még Graham Bell előtt, mert a Hortobágyi pusztán, juhok őrzése és furulyázó foglalkozása mellett elektromágneses kísérletekkel is foglalkozott. A giccs, az ízléstelenség csúcspontját akkor érte el a rendező, amikor a nagyszebeni előadáson az egyik, városunkban vendégszereplő társulat főszínésze a színpadon, a szó szoros értelmében a CSÓRE FENEKÉT mutatta a közönségnek. És csodák csodájára sem a rendezőt, de még a színészt se tartóztatták le, ítélték el közbotrányokozásért. Valószínűleg azért, mert a letolt nadrág alatti testrész egyiküknek az arcképe volt. Megbotránkoztató, hogy filmekben, de néha a színpadon is a nőt le­alacsonyító jeleneteket mutatnak közelképben, sárba tiporva így a nőt megillető méltóságot. A nő férfi általi bántalmazása, arculcsapás, a férfi kulturálatlanságát, durvaságát, bárdolatlan primitívségét bizonyítja, amiért szégyenkeznie kell... ha még van benne annyi maradéka a jóérzésnek, hogy elpiruljon! Summa summarum (mindent egybevéve): a nevelésben, színmű­vészetben behatolt erkölcsromboló irányzat társadalmi katasztrófához vezethet. Ideje már a tanítót, tanárt az őt megillető magaslatra helyezni, a tanulókat drákói szigorral rendre, tiszteletre kényszeríteni, a színmű­vészetben pedig, egy jó irányú reformfordulattal megalkotni ennek, az ókorra visszavezethető nemes tevékenységnek az újjászületés reneszánsz korát megalkotni! János vitéz a francia király előtt Mottó: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan!" „Mindenekelőtt is mondd meg a nevedet, Bátor vitéz, aki lyányom megmentetted" „ Kukoricza Jancsi becsületes nevem: Egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem. ” Kukoricza Jancsi ekképen felele. Azután a király ily szót váltott vele: „Én a te nevedet másnak keresztelem. Mától fogva neved János vitéz legyen. ” „Derék János vitéz, halld most beszédemet. Minthogy megmentetted kedves gyermekemet. Vedd el feleségül, legyen ö a tied. És vele foglald el királyi székemet. ” (Petőfi Sándor) (Kérdés: Mondta-e volna a király egy farmergatyába öltözött suhancnak ezeket a szavakat ?! Ne kontárkodjon bele senki a klasszikus darabok fennkölt stílusába!!!) (Tamási Áron) 2010/1 Petőfi Sándor Színészélet Minden művészetek Fején a korona: A mi művészetünk Ellen ki mondana ? Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá. Hogy színészek vagyunk. Csak árny, amit teremt A költőképzelet! Mi adjuk meg neki A lelket, életet. Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá. Hogy színészek vagyunk. Miénk a hatalom Az ember szív felett: Idézni egyaránt Mosolyt vagy könnyeket. Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk ! Legyünk büszkék reá. Hogy színészek vagyu­nk. Apostolok vagyunk Az erkölcs mezején, Apostoli szavunk Téged kiált: erény ! Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk. De amit színpadon A népnek hirdetünk. Ne hazudtolja meg A cselekedetünk. Ha meg nem tesszük azt. Ami föladatunk. Akkor gyalázat ránk. Színészek nem vagyunk! Mielőtt felidézném Babits Mihály életének főbb mozzanatait, két idézettel szeretném érzékeltetni a költő és tanár jellemvonásait. Ignotus, a Nyugat folyóirat főszerkesztője, 1909 áprilisában írta: „Ez a Babits olyan virtuóza a ver­selésnek, aminőről a mai magyar nyelvünk lehetőségeinek olyan fanatikusa sem mert álmodni, aminő e sorok írója ; amely verselésre az átlagos műveltség számára hozzáférhető nyelvek közül eddig a gö­rögöt s az angolt hihettük alkalmasnak.” A következő idézet Babits tanár úr fogarasi beszédéből (1910) való, amelyet a békenapon mondott el. „A békés harc, a békés munka, ez az fiúk, amiért nekünk lelkesednünk kell... Hősök legyünk, de a béke hősei, a munka hősei, hősök vérontás nélkül, meghaljunk, ha kell, de elsősorban mindenképpen éljünk a hazáért.” Babits Mihály 1883-ban született Szekszárdon (a magyarországi Tolna me­gyében, K 7 ). Erről írja Karinthy Frigyes az így írtok ti paródiájában a követke­zőket: A költő születése előtt azt „üzente” édesanyjának, hogy ne hagyja el a várost, mert akkor elrontja későbbi versének alliterációját (két vagy több egymás után következő szó kezdőbetűjének egyezése, K.Z.): „Szekszárdon született, Színész­nőt szeretett.’’Miután szülővárosában megszerezte az érettségi diplomát, a bu­dapesti egyetemen magyar-latin szakot végzett. Már akkor fordított nyugat-euró­pai irodalmi műveket. Tudatosan készült barátaival, Kosztolányi Dezsővel és Ju­hász Gyulával a költői pályára azzal a szándékkal, hogy az irodalom megújításá­nak szentelje munkásságát. Egyelőre távoznia kellett Budapestről, tanári állása vidékhez kötötte, tanított Baján, Fogarason, majd Újpesten és Budapesten. Bennünket főleg a fogarasi évek érdekel­nek. 1908 júliusában Babitsot váratlanul éri a „rettenetes hír”, az áthelyezése.’’Úgy érzem magam, mint Ovidius, aki Tomisba készült” - tudniillik száműzték. Két évet töltött Fogarason, abban a magyar középiskolában, amelyet tíz évvel azelőtt Mikszáth Kálmán alapított, Foga­­ras vármegye országgyűlési képvise­lőjeként. Mielőtt elfoglalta állását, Itáliába utazott, hogy közvetlenül megismerje Dante világát. Ebben az időben fordította le az Isteni színjátékot, és akkor írta híres versét Itália címmel. Előbb idegenkedett Fogarastól, ké­sőbb megszerette ezt a várost, a tizenöt tanár közül többel barátságot kötött. Több tantárgyat tanított, osztályfőnök is volt. (folytatjuk) Józsa Benjámin BABITS MIHÁLY élete és költészete

Next