Nagyszeben és Vidéke, 2010 (12. évfolyam, 53-55. szám)
2010-01-01 / 53. szám
COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY Alapította az RVDSZ * XII. évfolyam 53. szám KÖZÉLETI KULTURÁLIS LAP Megjelenését támogatja a COMMUNITAS Alapítvány A nagyszebeni Magyar Ház újra a miénk! Színházrendezői giccs-szindróma A XIX. század első felében nagy feltűnést keltett Marx és Engels Kommunista Kiáltványában elhangzott felkiáltás: „Egy kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete !” S ha a kísértet a beteges képzelet szüleménye, a kommunizmus kísértete testet öltött, s gúzsban tartotta fél Európát. Parancsuralmi rendszere kiterjedt az élet minden területére, s rabszolgakötelékkel szabályzott minden tevékenységet a földműveléstől és ipartól kezdve, az irodalmon át a művészetig és egyházig bezárólag. Mindennek, de mindennek egy célja volt: vakon szolgálni a lélekgyilkoló rendszert. Ez volt társadalmi életünk történésének egyik véglete. Mint minden lelketlen izmus, ez is megbukott s a felszabadult ember, lerázva az igát, a libertinizmus kábulatába esett, és a gátlástalanság szelleme ellenállhatatlan vonzóerejének a hatása alá került. Ez a másik véglete létünknek. S ahogy Marx-Engels kísértete járta be annak idején a művelt világot, úgy fertőzte meg gyökerében az új szellem a kultúrált magatartás normáit. „Kell hagyni a fiatalságot, hogy önmaga nevelődjön ” hamis jelszava hatására olyan generáció vált éretté, amelyik minden pedagógiai megszorítás, irányítás hiányában, maholnap a társadalom rákfenéjévé válik.Ez a magatartásbeli süllyedés nem csak a viselkedésben, de újabban - gyakran a színművészetben nyilvánul meg. Ahelyett, hogy léleküdítő, irodalmi értéket magukban hordozó, a nemek egymás iránti tiszteletét sugárzó műveket tárnának a nagyközönség elé, klasszikus műveket feszítenek kínpadra, erkölcsromboló darabokkal pusztítják az ember jóérzését, helyrehozhatatlan kárt okozva a fiatalság nevelésében. Szükséges itt megemlíteni, hogy az amerikai társadalmi filmek túlnyomó többségében rendezetlen családi életet láthatunk, ahol a gyermek szenvedi meg a szülők közötti nézetkülönbségeket. A nyugatról behozott, iskolákról szóló filmekkel olyan tantermeken belül történő eseménysorozatot tárnak a néző elé, amelyekben a fegyelem a nullára csökkent, s ezek hatására nálunk a tanár kezéből minden fegyelmezési eszközt kiragadtak, helyt adva annak, hogy a fiatal önmaga nevelésével pemahajderré, sőt sok esetben gyilkossá váljék. Ennek a „ragyogó” új kulturális áramlatnak a hatására történhetett meg, hogy a székelyudvarhelyi színház társulata ( a magyarországi tv hírközlése szerint) közbotrányt okozó darabot mutatott be Miskolcon. Bukarestben a shakespeare-i Rómeó és Júlia erkélyjelenetében, a nagy erkölcsi gonddal nevelt 16 éves Júlia egy fürdőkádban lubickol Rómeóval, majd kiszáll a kádból és a közönség szeme láttára leveti magáról a vizes lepedőt... Ha a nagy költő látta volna ezt a darabot, amelyben a rendező a giccs tetőfokára hágatott egy klasszikus művet, bizonyára felrohant volna a színpadra és megfojtotta volna a rendezőt. De így csak a sírjában fordult meg... A Csíkszeredai színház meghirdette, hogy Brassóban színre viszi a János vitézt, a brassói RMDSZ és az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület szervezésében. Az előadásról Pitó Lajos munkatársunk számolt be, megbotránkozását fejezve ki a Petőfi nagyszabású elbeszélő költeményének, Kacsó Pongrácz, Bakonyi Károly és Heltai Jenő által világsikerré lett daljátékának „mai diszkóba illő ruházatban -farmerbe, cipzáros blúzba öltöztetett János meg Iluska” megjelenítése miatt. A díszlet „legnagyszerűbb” tárgya kétségtelenül az odabiggyesztett telefon. Joggal merül fel a kérdés: hogyan tudott telefonálni Kukorica Jancsi 1844-ben, amikor ezt a távbeszélőt az amerikai Graham Bell, süketnéma-intézeti tanító találta fel 1876-ban. Az előadott színdarabban, a rendező szerint, a telefont Kukorica Jancsi találta fel, még Graham Bell előtt, mert a Hortobágyi pusztán, juhok őrzése és furulyázó foglalkozása mellett elektromágneses kísérletekkel is foglalkozott. A giccs, az ízléstelenség csúcspontját akkor érte el a rendező, amikor a nagyszebeni előadáson az egyik, városunkban vendégszereplő társulat főszínésze a színpadon, a szó szoros értelmében a CSÓRE FENEKÉT mutatta a közönségnek. És csodák csodájára sem a rendezőt, de még a színészt se tartóztatták le, ítélték el közbotrányokozásért. Valószínűleg azért, mert a letolt nadrág alatti testrész egyiküknek az arcképe volt. Megbotránkoztató, hogy filmekben, de néha a színpadon is a nőt lealacsonyító jeleneteket mutatnak közelképben, sárba tiporva így a nőt megillető méltóságot. A nő férfi általi bántalmazása, arculcsapás, a férfi kulturálatlanságát, durvaságát, bárdolatlan primitívségét bizonyítja, amiért szégyenkeznie kell... ha még van benne annyi maradéka a jóérzésnek, hogy elpiruljon! Summa summarum (mindent egybevéve): a nevelésben, színművészetben behatolt erkölcsromboló irányzat társadalmi katasztrófához vezethet. Ideje már a tanítót, tanárt az őt megillető magaslatra helyezni, a tanulókat drákói szigorral rendre, tiszteletre kényszeríteni, a színművészetben pedig, egy jó irányú reformfordulattal megalkotni ennek, az ókorra visszavezethető nemes tevékenységnek az újjászületés reneszánsz korát megalkotni! János vitéz a francia király előtt Mottó: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan!" „Mindenekelőtt is mondd meg a nevedet, Bátor vitéz, aki lyányom megmentetted" „ Kukoricza Jancsi becsületes nevem: Egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem. ” Kukoricza Jancsi ekképen felele. Azután a király ily szót váltott vele: „Én a te nevedet másnak keresztelem. Mától fogva neved János vitéz legyen. ” „Derék János vitéz, halld most beszédemet. Minthogy megmentetted kedves gyermekemet. Vedd el feleségül, legyen ö a tied. És vele foglald el királyi székemet. ” (Petőfi Sándor) (Kérdés: Mondta-e volna a király egy farmergatyába öltözött suhancnak ezeket a szavakat ?! Ne kontárkodjon bele senki a klasszikus darabok fennkölt stílusába!!!) (Tamási Áron) 2010/1 Petőfi Sándor Színészélet Minden művészetek Fején a korona: A mi művészetünk Ellen ki mondana ? Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá. Hogy színészek vagyunk. Csak árny, amit teremt A költőképzelet! Mi adjuk meg neki A lelket, életet. Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá. Hogy színészek vagyunk. Miénk a hatalom Az ember szív felett: Idézni egyaránt Mosolyt vagy könnyeket. Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk ! Legyünk büszkék reá. Hogy színészek vagyunk. Apostolok vagyunk Az erkölcs mezején, Apostoli szavunk Téged kiált: erény ! Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk. De amit színpadon A népnek hirdetünk. Ne hazudtolja meg A cselekedetünk. Ha meg nem tesszük azt. Ami föladatunk. Akkor gyalázat ránk. Színészek nem vagyunk! Mielőtt felidézném Babits Mihály életének főbb mozzanatait, két idézettel szeretném érzékeltetni a költő és tanár jellemvonásait. Ignotus, a Nyugat folyóirat főszerkesztője, 1909 áprilisában írta: „Ez a Babits olyan virtuóza a verselésnek, aminőről a mai magyar nyelvünk lehetőségeinek olyan fanatikusa sem mert álmodni, aminő e sorok írója ; amely verselésre az átlagos műveltség számára hozzáférhető nyelvek közül eddig a görögöt s az angolt hihettük alkalmasnak.” A következő idézet Babits tanár úr fogarasi beszédéből (1910) való, amelyet a békenapon mondott el. „A békés harc, a békés munka, ez az fiúk, amiért nekünk lelkesednünk kell... Hősök legyünk, de a béke hősei, a munka hősei, hősök vérontás nélkül, meghaljunk, ha kell, de elsősorban mindenképpen éljünk a hazáért.” Babits Mihály 1883-ban született Szekszárdon (a magyarországi Tolna megyében, K 7 ). Erről írja Karinthy Frigyes az így írtok ti paródiájában a következőket: A költő születése előtt azt „üzente” édesanyjának, hogy ne hagyja el a várost, mert akkor elrontja későbbi versének alliterációját (két vagy több egymás után következő szó kezdőbetűjének egyezése, K.Z.): „Szekszárdon született, Színésznőt szeretett.’’Miután szülővárosában megszerezte az érettségi diplomát, a budapesti egyetemen magyar-latin szakot végzett. Már akkor fordított nyugat-európai irodalmi műveket. Tudatosan készült barátaival, Kosztolányi Dezsővel és Juhász Gyulával a költői pályára azzal a szándékkal, hogy az irodalom megújításának szentelje munkásságát. Egyelőre távoznia kellett Budapestről, tanári állása vidékhez kötötte, tanított Baján, Fogarason, majd Újpesten és Budapesten. Bennünket főleg a fogarasi évek érdekelnek. 1908 júliusában Babitsot váratlanul éri a „rettenetes hír”, az áthelyezése.’’Úgy érzem magam, mint Ovidius, aki Tomisba készült” - tudniillik száműzték. Két évet töltött Fogarason, abban a magyar középiskolában, amelyet tíz évvel azelőtt Mikszáth Kálmán alapított, Fogaras vármegye országgyűlési képviselőjeként. Mielőtt elfoglalta állását, Itáliába utazott, hogy közvetlenül megismerje Dante világát. Ebben az időben fordította le az Isteni színjátékot, és akkor írta híres versét Itália címmel. Előbb idegenkedett Fogarastól, később megszerette ezt a várost, a tizenöt tanár közül többel barátságot kötött. Több tantárgyat tanított, osztályfőnök is volt. (folytatjuk) Józsa Benjámin BABITS MIHÁLY élete és költészete