Nagyszeben és Vidéke, 2014 (16. évfolyam, 67. szám)

2014-02-01 / 67. szám

2 2014/2 Thomas Nägler 790 éve adta ki az erdélyi szászoknak II. András magyar király az Arany Szabadságlevelet (Goldene Freibrief), amelyben széleskörű jogokat, kiváltságokat biztosított nekik. (folytatás az 1. oldalról) A kiráy se kérhet többet, ők se kötelesek többet küldeni. Papjaikat szabadon válasszák, a megválasz­tottakat (megerősítés végett) bemutassák, és fizessék nekik a dézsmát, és minden egyházi j­ogba felelj­enek előttük a régi szokás szerint. Erőteljesen megparancsol­juk, hogy őket ne ítélje el senki, csak mi vagy a nagy­szebeni főispán, akit mi fogunk odahelyezni a megfelelő helyre és időben. De bármilyen bíró alatt legyenek,csak a megszokott jog szerint ítéltessenek, és senki se me­részelj­e mi elénk hívni őket, kivéve akkor, ha az ő ügyük nem határozható meg a bíráik által (...) Aztán engedé­lyezzük nekik,hogy pecsétük legyen, amit mi és mág­násaink is ismerjenek érthető ábrázolással. Ha pedig valaki valamilyen pénzügyi esetben törvénykezni akar valakivel, ne lehessen más tanúkat használni a bíró előtt, csak azokat az embereket, akik az ő határain belül léteznek, mi felmentvén őket bármilyen idegen jogszolgáltatás alól. És mindnyáj­ukat feljogosítjuk az apró só vételére régi jog szerint, boldog György ünnepe nyolc nappal, boldog István ünnepe körül nyolc nappal, valamint boldog Márton-nap körül nyolc nappal. Ugyancsak jogot biztosítunk számukra, hogy a fentie­ken kívül egy vámos se merészelje őket meggátolni se menetelükben, se jövetelükben. Az erdőt pedig min­dennel, ami hozzátartozik, és a vizek használatát minden gázlóval, amelyek csak a király adományához tartoznak, úgy a szegényeknek, mint a gazdagoknak, hogy szabadon ha­­ználhassák. Azonban királyi hatal­munknál fogva megparancsolj­uk, hogy senki a j­obbá­­gyaink közül ne merészelj­en a királyi felségtől egy falut vagy falusi földet kérni, de ha kérne valaki, ők el­lenállhassanak annak a jognak az alapján, amit nekik adományoztunk. Továbbá megparancsoljuk említett hűséges híveinknek, hogy amennyiben megtörténik, hogy küldetésben jövünk hozzájuk, ők számunkra csak három szállásadásra legyenek kötelezve, viszont ha király­i ügyben küldetik a vaj­da hozzáj­uk vagy az ő országukon át, ne hiányozzon egy szállásolás, amikor bejön, és egy, amikor elmegy. Még hozzátesszük a fenn említett jogokhoz, hogy kereskedőik szabadon mehessenek és visszatérhessenek vám nélkül mindenho­vá a mi királyságunkban, használva valóban j­ogaikat a királyi felség előtt. Megparancsoljuk, hogy minden vásárukat vám nélkül tarthassák. És hogy a fent mon­dottak tartósak maradjanak a jövőben, ezt az okiratot a mi kettős pecsétünkkel erősítettük meg. Adatott az Úr megtestesülésének évétől számított ezerkétszáz­­huszonnegyedik és a mi uralkodásunknak huszonegye­dik esztendejében. II. András, Kalmár Zoltán BENEDEK ELEK (Kisbacon, 1859. szeptember 30. - 1929. augusztus 17., Kisbacon) Publicista, novellista, regényíró, népmesegyűjtő, a magyar gyermekirodalom úttörő szerzője és szervezője, szerkesztő, Benedek Marcell apja. Földművelő székely katonacsaládból származott. Egész életében megőrizte felelősségét szülőföldje iránt. (Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, 1981.) III. Béla is adományozott, de keveset. Ám az ő halála után közönségessé válik az adományozás. Hiába tétette idősebb fia fejére a koronát, halála után kiüt a versengés két fia között, s mind a kettő adományokkal szerzi a híveket, s a trónért versengő Endre hercegnek több a híve, mint a királynak (1196-1205), mert Endre könnyelmű, pazar természet: tőle többet remélnek és kapnak is a főurak. Amikor a testvérek között háborúra kerül a dolog, a királynak oly kicsi a serege, hogy nem ütközhet Endre seregével. De végre is a király-király! Imre egy szál pálcával, minden kíséret nélkül vonul át Endre táborába, s büszkén kiáltja: meglátom, ki meri felemelni kezét királyára! Endrét karon ragadja, s a pártütő testvér követi megalázkodva királyi bátyját. És megszégyenülve, Endre hívei térdre borulva kérnek boc­sánatot a királytól, így mondj­ák el a régi krónikások. Ám a valóság mégis csak az, hogy Imre uralkodik. Ám uralma a testvérével való örökös viszálykodás­­ban s mindjobban elhatalmaskodó egyházi és világi főurakkal való nehéz küzdelemben telik el. Endre, bár e célra temérdek kincset hagyott rá az apj­a, nem indul el a Szentföldre, hanem a főurakra pazarolja pénzét, s nem is tudta megszerezni a koronát, pénzen szerzett híveinek segedelmével mély sebeket ütött a királyi tekintélyen. Imre király és Endre herceg körülbelül egy időben házasodnak meg 1200 táján. A király házasságát Isten fiúgyermekkel áldotta meg. S hogy véget vessen a viszálykodásnak, meg akarta koronáztatni a csecsemő László herceget. De Endre pártot ütött újra, s ekkor történt volna a nevezetes j­elenet, amikor a király egy szál pálcával ment át Endre táborába. Tény az, hogy Imre 1203-ban Endrét elfogatta, de ez a következő évben megszökött, s Imre azután, 1204-ben koronáz­tatta meg a fiát. Még egy hónap se telt el a koronázás után, s az alig huszonöt éves király meghal 1204 szeptember havában. Testét, lelkét megviselte a szün­telenné váló küzdelem. Egy ízben, vadászat közben lebukott a lováról, súlyosan megsérült, s ez is siettette halálát. Az özvegy királyné kisfiával Bécsbe menekült. Vitte a szent koronát is. De alig egy fél év múlva (1205-ben) a csecsemő király, aki III. László néven volt Magyarország királya, elhunyt... Végre célhoz jutott a türelmetlen trónkövetelő. Kibékült az özvegy királynéval,visszakapta a koronát, fejére tette a hata­lom annyira sóvárgott jelét (1205-1235). Fejére tették, de nem ő viselte, hanem felesége az átkos emlékű meráni Gertrúd. Az alapjában megrendült királyi hatalom összedől. Szomorú, gyászos idő következik: II. Endre királyságának gyászos ideje. Imre és Endre Imre király András herceg táborában (1204) Than Mór festménye

Next