Nagyszeben és Vidéke, 2015 (17. évfolyam, 68-71. szám)

2015-01-01 / 68. szám

2 Visszanéztem délutamból Nagyszebenben, 1906. augusztus 13-án született Borsos Miklós Kossuth-díjas és Magyar Örökség díjas nemzetközileg ismert szobrászművész.­ ­ A nagyszebeni ódon városháza mögött haj­lott hátú, igazi macskaköves utca húzó­dott; a Hundsrücken, vagyis Kutyaház elne­vezése nyilván a haj­latból eredt. Ennek egyik öreg házában laktunk, fönt az eme­leten. Ez olyan emelet volt, hogy a konyhá­ból ajtó nyílt a magas, titokzatos padlásba, melynek csak a roppant vastag gerendáira emlékszem. Apám székely-magyar létére - mint órás és aranyműves - sok magyarországi városban dolgozott segédkorában, de Nagyszebenben olyan vonzó volt számára a város szépsége, környéke, ódon varázsa, a szászság szorgalmas, megbízható népe, hogy ott telepedett le. A gyergyócsomafalvi földrészét eladta, és abból a kis pénzből - úgy emlékszem, háromszáz korona volt - régi főnöke, a jómódú Erőss Gyula segít­ségével boltot nyitott a Disznódi utcában, igazi nevén a Heltauergasséban, feleségül vette Mosolygó Erzsébetet, és a Kempel­­gasséban megszületett először Erzsébet nővérem, majd pedig én. A Kempelgasse a várfalon kívül, a Kempel-kaszárnya előtti térből nyíló girbe­­görbe utca, kicsi, öreg, földszintes, a vár alá húzódó, de védtelen házak sora volt. Itt nem sokáig laktunk; első emlékeim már a Hundsrückenhez kapcsolódnak: a bástya téglái és a közeli Kempel-kaszárnya, az ébresztő trombitahangja, a feledhetetlenül szép takarodó és legfőképpen a katonák egyenruhája, mert ez valahogyan hason­lított a 48-as honvédek ruhájához. Hogy a monarchiának a temérdek sok alakulata közül melyik volt, nem tudom. Az is lehet, hogy osztrák eredetű katonaság volt a laktanyában, lévén Nagyszeben - német nevén Hermannstadt - önrendelkezésű szász város.” (részlet Borsos Miklós: Visszanéztem félutamból című önéletrajzi regényből) Szeben.ro - a térség magyar honlapjá­nak adatai. A HÍD - Szebeni Magyarok Egye­sülete Borsos Miklós-emléknapot szerve­zett 2012. augusztus 12-én. Borsos Miklós rajza Nagyszebenről (Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, 1981.) BENEDEK ELEK (Kisbacon, 1859. szeptember 30. - 1929. augusztus 17., Kisbacon) Publicista, novellista, regényíró, népmesegyűjtő, a magyar gyermekirodalom úttörő szerzője és szervezője, szerkesztő, Benedek Marcell apja. Földművelő székely katonacsaládból származott. Egész életében megőrizte felelősségét szülőföldje iránt. 2015/1 Benedek Elek Példátlan volt II. Endre könnyelműsége, példátlan az ő adakozó kedve. Amit dics­telenül kezdett mint herceg, még dicste­­lenebbül folytatta mint király. Most már két kézzel aj­ándékozta a királyi j­ószágokat. Annyira ész nélkül, hogy ugyanegy j­ószágot egyszerre két-három úrnak is elajándéko­zott. S mert valóképpen a királyné kezében volt a gyeplő, többnyire idegen uraknak osztogatták az adományokat. Nem csoda, hogy forrongott a magyarok lelke, s ennek a példátlan állapotnak a magyar természettel meg nem egyező összeesküvés lett a következése. A király­né 1213. szeptember 23-án a pilisi erdőben mulatott testvérével, Bertolddal, és földi­jei­vel, s amikor sátrába pihenni tért, meglep­ték és megölték az összeesküvők. Péter ispán, Simon, Bánknak, a nádornak a veje, s egy szintén Simon nevű úr. A kíséretből is többet lekaszaboltak az összeesküvők, de Bertoldnak sikerült elmenekülnie. A király csak Péter ispánon állt bosszút. Ezt karóba húzatta, s a többieknek a haja szála se görbült meg. Oly mértékben nagy volt a királyné s az idegenek ellen a gyűlölet, hogy a királynak nincs bátorsága a gyilkos­ságot példásan megtorolni. Nem is gyászolta Az Aranybulla sokáig a feleségét. Másodszor is meghá­zasodott: Jolánta francia hercegnőt vette feleségül. Apjának halálos ágya mellett fogadta meg, hogy hadat visz a Szentföldre, ám az arra szánt pénzt elprédálta, s csak évek múlva, a pápa ismételt sürgetésére indult 1217-ben a Szentföldre tizenötezer főnyi, főleg lovas vitézzel. Üres volt a kincstár, s úgy szerzett pénzt a keresztes hadjáratra, ahogy tehette. Még Gizellának, az első magyar királynénak a koronáját is elvitte. Velencének tenger pénzt fizetett a magyar hadat szállító hajókért. S a szállítás fejében lemondott Záráról is Velence javára. (Zára az Adriai-tengertől csatornával elzárt, a középkorban fontos szerepet játszó város) Távollétében János, esztergomi érsek lett volna a király helytartója, de mire a király hazakerült, a magyar urak az érseket elkergették, s önkényesen foglalták el a még el nem ajándékozott királyi jószágokat. Fenékig üres volt a kincstár, mikor a király Szentföldről hazakerült. Nemcsak a föld népének helyzete siralmas, de a közép­­osztályé is, mely akkor királyi szolgák néven szerepelt, s melyből később a középne­messég alakult ki. Valóban ennek az osztálynak tűrhetetlen helyzete, nyugtalan­kodása szülte az Aranybullát, a nemesség szabadságlevelét, melyet a rajta függő aranypecsétről neveztek Aranybullának. Az 1222-ik esztendőben készült az Arany­bulla, mégpedig két példányban. Megtudjuk belőle, hogy a király már a „szabad” embe­rektől is szedte az adót, a füstpénzt... Megjegyzés: Az 1222-ben kiadott Aranybullából meg­tudhatjuk, hogy az országban soha nem látott mértékben terjedt el a törvénytelen­ség, amit sajnos az Aranybulla rendelkezése se tudott jobb útra terelni. Sőt a magyar urak közül sokan szövetkeztek Frigyes osztrák herceggel, aki II. Frigyes osztrák császár részére akarta megszerezni a ma­gyar koronát, de Endre összeszedte minden erejét, és legyőzi Frigyest. II. Endre még egy bullát ad ki 1224- ben, az újság lapjain már említett „Arany szabadságlevelet” az erdélyi szászok részé­re, amit soha nem háláltak meg Benedek Elek nyomán. Kalmár Zoltán jegyzetei A Romániai Magyar Demokrata Szövetség bízik Markó Attila ártatlanságá­ban és szolidáris vele. Úgy, ahogy eddig is, ezután is támogatni fogja őt, lehetőségei és eszközei függvényében. Bízom abban, hogy ami ezekben a napokban történik, nemcsak Markó Attilával, hanem a visszaszolgálta­tási folyamatok helyzetével, nem azért történik, és nem azt hivatott elérni, hogy leállítsák azt a restitúciót, ami még nem­­ fejeződött be. Ugyanakkor abban is bízom, hogy nem próbálnak újabb államosítási kísérleteket tenni a már visszakapott ingat­lanok esetében” jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök Bukarestben, április 1-jén, szerdán azt követően, hogy Markó Attila eljuttatta parlamenti képviselői man­dátumról való lemondását az alsóháznak. Az RMDSZ bízik Markó Attila ártat­lanságában, bátor és korrekt lépésnek tartj­a a lemondását, elsősorban önmagával, de az RMDSZ-szel szemben is-hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. „Markó Attila úgy döntött, hogy még a főügyész által kért képviselőházbeli szavazás előtt benyújtja lemondását. Ő éveken keresztül azoknak a bizottságoknak a tagja volt, amelyek a kommunista rezsim államosításával kapcsolatos igazságtételt tűzték ki célul. Ez a folyamat a társadalmat is alakította, hiszen a történelmi jóvátételen túl a tulajdonjogot állította helyre. Nagyon sok ingatlan visszaszolgáltatása és a kárpótlási bizottság dossziéinak az elbírálása során a helyes, törvényes utat követte” nyoma­tékosította Kelemen Hunor, hozzátéve azt is, hogy korábbi beszélgetésük során felmerült az is, hogy a képviselő lemondását fontolgatja, és ez most meg is történt. „Én továbbítottam az elektronikus formában érkezett dokumentumot, a képviselőház vezetősége pedig úgy döntött, hogy megvárja a postai úton érkező eredeti iratot. Ezt követően olvassák majd fel a plenáris ülés előtt, és szavaznak a képviselők arról is, hogy Markó Attila választókerületé­ben megüresedett a képviselői hely. Ezzel együtt az alsóház elhalasztotta azt a napi­rendi pontot is, amely az ügyész letartóz­­tatási kéréséről szól, ugyanis egy lemondás esetén az erről való szavazás okafogyottá válik” tájékoztatott a képviselőházi törté­­­­nésekről a szövetségi elnök. (Forrás: www.rmdsz.ro) MARKÓ ATTILA DÖNTÉSE

Next