Napi Délkelet, 1992. szeptember (1. évfolyam, 120-149. szám)

1992-09-01 / 120. szám

1992. SZEPTEMBERI., KEDD A NAP ITTHON Sok a szakmai kifogás Számos szakmai kifogás hangzott el a rendőrségről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban a Büntetőjogászok Klubjának tegnap, az Igazságügyi Minisztériumban tartott vitaülésén. A tör­vényjavaslat szükségességéről, a vádalkuról és a titkos infor­mációgyűjtésről tartott vitaindító előadások után a hozzászólók többsége főként a törvényjavaslat szerkesztését, szövegezését és vitatható jogi megoldásait kritizálták. Többen utaltak arra is, hogy a törvényjavaslat elkészítői nem vették figyelembe a jog­szabálytervezettel kapcsolatban korábban és már többször is elhangzott szakmai észrevételeket. Még mindig határcsúcs! Tegnap délben még mindig tartott a csúcsforgalom a határál­lomásokon: Hegyeshalomnál például két órába telt a kilépés - mondta el az MTI érdeklődésére Krisán Attila határőrségi szóvi­vő. Szombaton és vasárnap 30 ezer török és 20 ezer német, hétfőn pedig várhatóan további 10 ezer török állampolgár uta­zott, illetve utazik át hazánkon. A hét végén egyébként mintegy egymillió útlevelet kezeltek a határőrök. Díjnyertes 1/2 álom A spanyolországi Gijonban megrendezett nemzetközi film­­fesztiválon Rózsa János „1/2 álom” című alkotása nyerte el a legjobb játékfilm díját. A film megkapta a legjobb forgatókönyv­­nek ítélt díjat is, amelyet Kardos István írt - tudatta az MTI-vel hétfőn a Hungarofilm. Kábítószercsempészek Kábítószerrel való visszaélés miatt előzetes letartóztatásba helyezett a Szombathelyi Bíróság egy osztrák, egy magyar és két jugoszláv állampolgárt. A nyomozás eddigi adatai szerint az egymást régebb óta ismerő gyanúsítottak korábban megálla­podtak abban, hogy Magyarországon keresztül kábítószert jut­tatnak Ausztriába. Még április végén egy kisebb heroinmintával próbáltak szerencsét, rövid időn belül azonban nagyobb mennyiségű kokain jutott át általuk a határon. Végül is az oszt­rák rendőrök segítségével a vasiak fogták el a bűnszövetkezet négy tagját. Az ötödik kábítószercsempészt az osztrák csendő­rök csípték fülön, mikor gyalogosan sétált át a rábafüzesi határ­átkelőn. 801 gramm heroint és 65 gramm kokaint foglaltak le tőle. Művészeti albumok - mérsékelt áron A képzőművészeti albumokat nem azért nehéz értékesíteni a piacon, mert nincs rájuk igény, hanem mert nagyon sokba kerül­nek, és csak egy viszonylag szűk réteg tudja megvenni azokat. A vásárlói kör szélesítésére a Benedikt Taschen Verlag német könyvkiadó évekkel ezelőtt új módszert talált ki, mivel a magas ár fő oka az volt, hogy egy ország önmagában túlságosan szűk piac ilyen kiadványok számára. Nemzetközi terjesztőhálózatot hozott létre, amely Európára, Észak- és Dél-Amerikára, a Távol- Keletre és Ausztráliára terjed ki. A német kiadó a közelmúltban jelent meg a magyar piacon is a magyar Kulturtrade Kft.-vel együttműködve, s már hónapok óta kapható Magyarországon másfél száz művészeti könyv a legfontosabb világnyelveken. Ősszel nagyszabású program kezdeteként magyarul is megje­lenik 12 album, amelyek az ország valamennyi könyvkereske­désében kaphatók lesznek, egyenként 550 forintért. A budapes­ti bemutatkozás után a Kulturtrade „országjárásra" indul, több magyar város közönségét ismerteti meg a két cég kezdeménye­zésével. L 2 NAPI DÉLKELET „Egy nemzetnél sem v­agyunk alábbvalóak” (Folytatás az 1. oldalról) Beszterczey András vezető református lelkész imájával kezdődött az ünnepség. Az imádság után Beszterczey András köszön­tötte a vendégeket, diákokat, pedagóguso­kat. A vezető lelkész bevezetője után isten áldását kérte a tanévnyitó istentiszteletre, majd a jelenlévők elénekelték a magyar Himnuszt. Dr. Kocsis Elemér püspök a szó­székről szólott a templomot megtöltő diák­sereghez és a pedagógusokhoz. Beszédjé­ben a 139. zsoltárra építve adott útmutatást a keresztényi hitben. Ady Endrét is megem­lítve a következő szavakkal zárta mondan­dóját: „Az Isten az élőket és a holtakat is kö­rülveszi.” Dr. Kálmán Attila a minisztérium nevé­ben „kedves testvéreim” megszólítással üd­vözölte hallgatóságát. „Boldog az a nem­zet, amelyiknek unalmas a történelme” - mondta, és a keserves magyar sorsról, va­lamint az országalapító Szent István tettei­nek fontosságáról beszélt. Kiemelte, hogy, a békési református gimnázium 440 éves történetében az utóbbi 40 év kizökkentette a tanintézetet keresztény hagyományából. Üdvözölte, hogy ismételten folytatódik Bé­kés városában a keresztény szemléletű gimnáziumi oktatás. Megemlítette, hogy a szocializmusban nagyon sok érték elve­szett, de új értékek is születtek. „Most a rendszerváltás ideje alatt nagyon sok perc­lovag, kalandor is a felszínre kerül Ezen az ingoványos talajon csak cölöpökre lehet építkezni"- mondotta. A szimbolikusan ér­tendő cölöpökből hatot nevezett meg. „Első cölöp a hit. Istenbe és a magyarságba ve­tett hitünk. Második cölöp az erkölcs. A min­dent meg- és nem pedig kipróbálni az igaz erkölcs révén. Harmadik cölöp a tudás. A politikai nyomástól független, igazi tudás megszerzése. Negyedik cölöp az edzett­ség. ” Itt a sorköteles fiúk „nyeszlett” fizikai állapotára utalva a diáksport fontosságát hangsúlyozta. Ötödik cölöp a hagyomá­nyok ápolása „Azzal a tudattal éljetek, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbva­lóak. "Hatodik cölöpnek a­ nyitottságot tart­ja, a klasszikus európai kultúra iránti érzé­kenységet. . . Szónoklata második részében az ország sorsáért és a magyar oktatás ügyéért aggó­dókat próbálta megnyugtatni, és igyekezett kételyeiket eloszlatni. Az államtitkár szavait a pedagógusok nyilvános fogadalomtétele követte. A Szegedi Kiss István Gimnázium tanári karából 19-en tettek Isten előtti nyil­vános fogadalmat a református oktatás mellett. A pedagógusok után az 1. C osztály tanulói is fogadalmat tettek arról, hogy mél­tó diákjai lesznek az újraéledt református tanintézetnek. Az ünnepség záróakkorja­­ként az egyik diáklány Perényi Sándor ver­sét mondta el, majd Molnár Imre igazgató beszéde zárta az ünnepséget. B. M. Z. KISS SÁNDORT BEPERELI AZ OROSHÁZI KÉPVISELŐ-TESTÜLET? A„machináció” nem igaz—mondja az alpolgármester (Folytatás az 1. oldalról) A nyilvános ülésen - amelyet augusztus 29-én tartottak - Kiss Sándor azzal vádolta a testületet, hogy az orosházi MDF és az SZDSZ megegyezett, s ennek következtében pénzügyi „machi­nációval” került - még tavasszal - Németh Béla az alpolgármeste­ri székbe, illetve Kocsis János a társadalmi alpolgármesteri funk­cióba. „A városnak ez a rossz döntés évi 1 millió forintjába ke­rül" -jelentette ki Kiss Sándor, a helyi kisgazdák elnöke, városi képviselő. Németh Béla az ülés után el­mondta, valóban egyezségre kel­lett jutniuk, miután a városnak több mint két hónapja nem volt al­polgármestere, de nem pénzügyi machinációkkal és különutas megegyezéssel, hanem törvény­es testületi választások után. Az alpolgármester hangsúlyozta: „Csodálkozom Kiss Sándor kis­gazdapárt képviselőtársamon, aki nagyon jól tudja, hogy éppen az ő és Makula Győző képviselő­tár­sunk szavazata hiányzott ahhoz, hogy ma egy alpolgármestere le­gyen Orosházának. A sorozatos sikertelen választások után ez a megoldás kínálkozott, amit az ön­­kormányzati törvény nem tilt. Bi­zonyára elfelejtette a képviselő úr, hogy ezt a döntést az orosházi képviselő-testület közösen hozta, amelynek ő is tagja”. Ami dr. Gulyás Mihály orosházi polgármester pártjából való kizá­rását illeti - hiszen abban a bizo­nyos állásfoglalásban erről is szó van személyesen kérdeztük őt magát. Elmondta, nincs vélemé­nye a Délkeletben megjelent ál­lásfoglalásról, helyén marad, egyelőre semmiféle hivatalos ér­tesítőt nem kapott a kisgazda­­párttól kizárását illetően. Nédó Dfflet Békés megyei közéleti napilap Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Szigligeti utca 6. Telefon: (66) 24-204; 23-023; 23-252; 24-057. Fax: (66) 22-373 Igazgató: Kepenyes János Főszerkesztő: Szatmári Ilona Felelős szerkesztő: Sees­ Sándor. . . . . „ . Kiadó: Kőröspress Kft. _­­. . .K&öffr Á-C^nfet­te &iggs.Lap­­is^njn/r^o^d#^_______ A lap étőrizetfiető a postai kézbesítőknél és a postahivatalokban A2" /In z illetékes bácsik­nak és nénik- V­ Lnek tisztelettel je­lentem, hogy nem mentek el a fiúk és a lányok a csa­bai Tolnai utcai térről, «T) parkból, a holdbéli tájat idéző nyilvános színpad­ról. Immár, legalább két hónapja, minden éjjel ran­dalíroznak. Mert mi más­nak lehet nevezni, amikor életveszélyesen száguldoznak a kismoto­ron, bőgetik eszeveszetten a masinákat, vezényszóra üvöltenek, óbégatnak, a ku­tyákat meghazudtolva nyüszítenek, voníta­nak. Elégetik az ellopott padot, szemetel­nek, rongálják a parkot. Kipingálják a gará­zsok oldalát, öklömnyi lyukakat vésnek a falba. A lányok észveszejtően sikongatnak. Nem csoda. A fiúk kezüknél és lábuknál fogva forgatják őket. Nagy heccc és sike­rélmény, ha valamelyikőjük mindezt farba rúgással honorálja. Senkitől nem tartanak. Figyelik a járőrkocsit, ha jönnek a rendőrök elcsendesednek. Utána jókat röhögnek a markukba. Ha a felnőttek szólni merészel­nek, jellegzetes jelekkel adják tudtára, hogy az illető nem egészen normális. Hallom, hogy ezek a fiúk és lányok egy része a város másik lakótelepéről érkezett. Személygépkocsival, furgonnal jönnek es­ténként a térre. Békésen nevetgéltek előző „szórakozóhelyükön”, de a renitens lakók állandóan zaklatták őket, ezért kénytelek voltak új színhelyet választani. Nem tudom. Tény viszont, hogy mindezt aligha lehet el­intézni azzal: mi is voltunk egyszer fiatalok, ennyi gyerekes csínytevés megengedhető, elnézhető. Ha nem vették volna észre, itt ennél többről van szó. Ezek a fiatalok ti­­, fléro»lyik ’­általános, iskolás.­juidStVégre­ ziéél­.a al osztályt. Minden * ji^joalíg .;«zór­a^Bák­ magukbal. F­iuk a térről Csupán gyerekes csínytevésnek mondha­tó, hogy veszélyeztetik egymás és mások életét, durván megsértik az együttélési szabályokat, vandál módon pusztítják a fü­vet, a fákat? Hol vannak a közterület-fel­ügyelők, miért nem mutatják meg elegáns egyenruhájukat a városnak ezen a részén is? (Bár a fáma arról is szól, hogy a kipusz­tított füvön egy kerékkel parkírozó gépko­csitulajdonosokat előszeretettel bírságol­ják.) Hol van a nagy reményű városatya, aki eltűnt választói elől a politikai csatáro­zások sűrűjében. Illetékes, bácsik és nénik! A lakók nem azt akarják, hogy ezek a fiúk és lányok el­menjenek a térről. Egyszerűen csendre vágynak. Nincs szándékukban botokkal rá­juk támadni, vérgőzös fejjel nekik rontani. A lakók nagyon is türelmesek. Behúzódnak 55 négyzetméteres szocreál típusú odújuk­ba. Becsuknak ajtót-ablakot, a fülükbe ól­mot öntenek, és marékszámra szedik a di­libogyót, mert különben idegbajt kapnak. Álmatlanul fetrengenek az ágyban, és azon gondolkoznak, hol rontottuk el a fiata­lokat. Nincs pénz, kevés a szórakozási le­hetőség? Ugyan, sprére, benzinre, motorra van forint, diszkóra nincs? Azt hiszem, ezek a fiatalok egyszerűen nem tudnak magukkal mit kezdeni. Ülnek a padon, a fü­_­tön és ordibálnak. Deviánsok, sivár lelkű­k , tetű­ek? Ha ezt véletlenül elolvassák, fiánk 'gosárt felröhögnek­. Itt volt a nyár, a renge­­t­­eg stábad­'idő,sok-sok kulturális és §pW­­’ eseménnyel. És a televízió.'­Amikor '•az'­ egész ország Darnyinak, Egerszeginek, Ónodinak tapsolt, ezek a fiatalok a téren üvöltöztek. Szállt az obcén megjegyzés a k... anyá-tól a hülye vagy-ig. Belátom: mindez nem csak rendőri kérdés. Hol l­p van a családi háttér, a szü­lői felelősség? Elképedve hallgattam az egyik kislány kifakadását, hogy mi köze mindehhez a szüleinek. Alig több 13 éves­nél. Féltem ezeket a fiatalokat. Meglehető­­­sen nagy baj, ha az értelem helyébe az ösztön, a fény helyébe a homály, a józan­ság helyébe a szenvedély nyomul. Vajon mit szívtak magukba a normális emberi együttlét szabályaiból, Szókratész tanítá­saiból, aki éppen az ifjúság megmentése miatt itta ki a halálos méregpoharat. Mit mondanak nekik Byron szerelmes versei, Huxley, Franz Werfel, Stefan Heym regé­nyei, Rubens és Brocky, Károly képei? Fé­lek, hogy az égvilágon semmit. Könyör­göm, legalább megnéznék időnként a Tv­­híradót, vagy az Esti Egyenleget. Múzeum- és képtárlátogatásról, színházról már nem is merek beszélni. Megkockáztatom: a gyerekek nagy ré­sze elkényeztetett kedvenc, aki azt csinál a családban, amit akar. Adni nem, csak kapni szeretnek. Önzők, udvariatlanok, szépér­zékük hiányos, lelkükből hiányzik a belső iránytű. Régen galerinek hívták az ilyen csoportosulást, rájuk fogták, hogy veszé­lyesek a társadalomra. Nem hiszem. Saját magukra veszélyesek. Le kellene ülni ve­lük beszélgetni. Mindenekelőtt a szüleik­nek. Hátha sikerülne velük közös nevezőre jutni. Oké, fiúk és lányok! Jövőre találkozunk, a téren. Addigra a fű is kizöldül, faionba ke­­rül­ a kismotor, jí.áromkodás h§JygtLTpti\Áf­, pad sorai}; veszített; ,áA. alkatokra.' 'Csak'' csendesei, mit alija^sebj^^áa^..^^,^, bt Seres Sándor a

Next