Napi Délkelet, 1992. szeptember (1. évfolyam, 120-149. szám)
1992-09-01 / 120. szám
1992. SZEPTEMBERI., KEDD A NAP ITTHON Sok a szakmai kifogás Számos szakmai kifogás hangzott el a rendőrségről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban a Büntetőjogászok Klubjának tegnap, az Igazságügyi Minisztériumban tartott vitaülésén. A törvényjavaslat szükségességéről, a vádalkuról és a titkos információgyűjtésről tartott vitaindító előadások után a hozzászólók többsége főként a törvényjavaslat szerkesztését, szövegezését és vitatható jogi megoldásait kritizálták. Többen utaltak arra is, hogy a törvényjavaslat elkészítői nem vették figyelembe a jogszabálytervezettel kapcsolatban korábban és már többször is elhangzott szakmai észrevételeket. Még mindig határcsúcs! Tegnap délben még mindig tartott a csúcsforgalom a határállomásokon: Hegyeshalomnál például két órába telt a kilépés - mondta el az MTI érdeklődésére Krisán Attila határőrségi szóvivő. Szombaton és vasárnap 30 ezer török és 20 ezer német, hétfőn pedig várhatóan további 10 ezer török állampolgár utazott, illetve utazik át hazánkon. A hét végén egyébként mintegy egymillió útlevelet kezeltek a határőrök. Díjnyertes 1/2 álom A spanyolországi Gijonban megrendezett nemzetközi filmfesztiválon Rózsa János „1/2 álom” című alkotása nyerte el a legjobb játékfilm díját. A film megkapta a legjobb forgatókönyvnek ítélt díjat is, amelyet Kardos István írt - tudatta az MTI-vel hétfőn a Hungarofilm. Kábítószercsempészek Kábítószerrel való visszaélés miatt előzetes letartóztatásba helyezett a Szombathelyi Bíróság egy osztrák, egy magyar és két jugoszláv állampolgárt. A nyomozás eddigi adatai szerint az egymást régebb óta ismerő gyanúsítottak korábban megállapodtak abban, hogy Magyarországon keresztül kábítószert juttatnak Ausztriába. Még április végén egy kisebb heroinmintával próbáltak szerencsét, rövid időn belül azonban nagyobb mennyiségű kokain jutott át általuk a határon. Végül is az osztrák rendőrök segítségével a vasiak fogták el a bűnszövetkezet négy tagját. Az ötödik kábítószercsempészt az osztrák csendőrök csípték fülön, mikor gyalogosan sétált át a rábafüzesi határátkelőn. 801 gramm heroint és 65 gramm kokaint foglaltak le tőle. Művészeti albumok - mérsékelt áron A képzőművészeti albumokat nem azért nehéz értékesíteni a piacon, mert nincs rájuk igény, hanem mert nagyon sokba kerülnek, és csak egy viszonylag szűk réteg tudja megvenni azokat. A vásárlói kör szélesítésére a Benedikt Taschen Verlag német könyvkiadó évekkel ezelőtt új módszert talált ki, mivel a magas ár fő oka az volt, hogy egy ország önmagában túlságosan szűk piac ilyen kiadványok számára. Nemzetközi terjesztőhálózatot hozott létre, amely Európára, Észak- és Dél-Amerikára, a Távol- Keletre és Ausztráliára terjed ki. A német kiadó a közelmúltban jelent meg a magyar piacon is a magyar Kulturtrade Kft.-vel együttműködve, s már hónapok óta kapható Magyarországon másfél száz művészeti könyv a legfontosabb világnyelveken. Ősszel nagyszabású program kezdeteként magyarul is megjelenik 12 album, amelyek az ország valamennyi könyvkereskedésében kaphatók lesznek, egyenként 550 forintért. A budapesti bemutatkozás után a Kulturtrade „országjárásra" indul, több magyar város közönségét ismerteti meg a két cég kezdeményezésével. L 2 NAPI DÉLKELET „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak” (Folytatás az 1. oldalról) Beszterczey András vezető református lelkész imájával kezdődött az ünnepség. Az imádság után Beszterczey András köszöntötte a vendégeket, diákokat, pedagógusokat. A vezető lelkész bevezetője után isten áldását kérte a tanévnyitó istentiszteletre, majd a jelenlévők elénekelték a magyar Himnuszt. Dr. Kocsis Elemér püspök a szószékről szólott a templomot megtöltő diáksereghez és a pedagógusokhoz. Beszédjében a 139. zsoltárra építve adott útmutatást a keresztényi hitben. Ady Endrét is megemlítve a következő szavakkal zárta mondandóját: „Az Isten az élőket és a holtakat is körülveszi.” Dr. Kálmán Attila a minisztérium nevében „kedves testvéreim” megszólítással üdvözölte hallgatóságát. „Boldog az a nemzet, amelyiknek unalmas a történelme” - mondta, és a keserves magyar sorsról, valamint az országalapító Szent István tetteinek fontosságáról beszélt. Kiemelte, hogy, a békési református gimnázium 440 éves történetében az utóbbi 40 év kizökkentette a tanintézetet keresztény hagyományából. Üdvözölte, hogy ismételten folytatódik Békés városában a keresztény szemléletű gimnáziumi oktatás. Megemlítette, hogy a szocializmusban nagyon sok érték elveszett, de új értékek is születtek. „Most a rendszerváltás ideje alatt nagyon sok perclovag, kalandor is a felszínre kerül Ezen az ingoványos talajon csak cölöpökre lehet építkezni"- mondotta. A szimbolikusan értendő cölöpökből hatot nevezett meg. „Első cölöp a hit. Istenbe és a magyarságba vetett hitünk. Második cölöp az erkölcs. A mindent meg- és nem pedig kipróbálni az igaz erkölcs révén. Harmadik cölöp a tudás. A politikai nyomástól független, igazi tudás megszerzése. Negyedik cölöp az edzettség. ” Itt a sorköteles fiúk „nyeszlett” fizikai állapotára utalva a diáksport fontosságát hangsúlyozta. Ötödik cölöp a hagyományok ápolása „Azzal a tudattal éljetek, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak. "Hatodik cölöpnek a nyitottságot tartja, a klasszikus európai kultúra iránti érzékenységet. . . Szónoklata második részében az ország sorsáért és a magyar oktatás ügyéért aggódókat próbálta megnyugtatni, és igyekezett kételyeiket eloszlatni. Az államtitkár szavait a pedagógusok nyilvános fogadalomtétele követte. A Szegedi Kiss István Gimnázium tanári karából 19-en tettek Isten előtti nyilvános fogadalmat a református oktatás mellett. A pedagógusok után az 1. C osztály tanulói is fogadalmat tettek arról, hogy méltó diákjai lesznek az újraéledt református tanintézetnek. Az ünnepség záróakkorjaként az egyik diáklány Perényi Sándor versét mondta el, majd Molnár Imre igazgató beszéde zárta az ünnepséget. B. M. Z. KISS SÁNDORT BEPERELI AZ OROSHÁZI KÉPVISELŐ-TESTÜLET? A„machináció” nem igaz—mondja az alpolgármester (Folytatás az 1. oldalról) A nyilvános ülésen - amelyet augusztus 29-én tartottak - Kiss Sándor azzal vádolta a testületet, hogy az orosházi MDF és az SZDSZ megegyezett, s ennek következtében pénzügyi „machinációval” került - még tavasszal - Németh Béla az alpolgármesteri székbe, illetve Kocsis János a társadalmi alpolgármesteri funkcióba. „A városnak ez a rossz döntés évi 1 millió forintjába kerül" -jelentette ki Kiss Sándor, a helyi kisgazdák elnöke, városi képviselő. Németh Béla az ülés után elmondta, valóban egyezségre kellett jutniuk, miután a városnak több mint két hónapja nem volt alpolgármestere, de nem pénzügyi machinációkkal és különutas megegyezéssel, hanem törvényes testületi választások után. Az alpolgármester hangsúlyozta: „Csodálkozom Kiss Sándor kisgazdapárt képviselőtársamon, aki nagyon jól tudja, hogy éppen az ő és Makula Győző képviselőtársunk szavazata hiányzott ahhoz, hogy ma egy alpolgármestere legyen Orosházának. A sorozatos sikertelen választások után ez a megoldás kínálkozott, amit az önkormányzati törvény nem tilt. Bizonyára elfelejtette a képviselő úr, hogy ezt a döntést az orosházi képviselő-testület közösen hozta, amelynek ő is tagja”. Ami dr. Gulyás Mihály orosházi polgármester pártjából való kizárását illeti - hiszen abban a bizonyos állásfoglalásban erről is szó van személyesen kérdeztük őt magát. Elmondta, nincs véleménye a Délkeletben megjelent állásfoglalásról, helyén marad, egyelőre semmiféle hivatalos értesítőt nem kapott a kisgazdapárttól kizárását illetően. Nédó Dfflet Békés megyei közéleti napilap Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Szigligeti utca 6. Telefon: (66) 24-204; 23-023; 23-252; 24-057. Fax: (66) 22-373 Igazgató: Kepenyes János Főszerkesztő: Szatmári Ilona Felelős szerkesztő: Sees Sándor. . . . . „ . Kiadó: Kőröspress Kft. _. . .K&öffr Á-C^nfette &iggs.Lapis^njn/r^o^d#^_______ A lap étőrizetfiető a postai kézbesítőknél és a postahivatalokban A2" /In z illetékes bácsiknak és nénik- V Lnek tisztelettel jelentem, hogy nem mentek el a fiúk és a lányok a csabai Tolnai utcai térről, «T) parkból, a holdbéli tájat idéző nyilvános színpadról. Immár, legalább két hónapja, minden éjjel randalíroznak. Mert mi másnak lehet nevezni, amikor életveszélyesen száguldoznak a kismotoron, bőgetik eszeveszetten a masinákat, vezényszóra üvöltenek, óbégatnak, a kutyákat meghazudtolva nyüszítenek, vonítanak. Elégetik az ellopott padot, szemetelnek, rongálják a parkot. Kipingálják a garázsok oldalát, öklömnyi lyukakat vésnek a falba. A lányok észveszejtően sikongatnak. Nem csoda. A fiúk kezüknél és lábuknál fogva forgatják őket. Nagy heccc és sikerélmény, ha valamelyikőjük mindezt farba rúgással honorálja. Senkitől nem tartanak. Figyelik a járőrkocsit, ha jönnek a rendőrök elcsendesednek. Utána jókat röhögnek a markukba. Ha a felnőttek szólni merészelnek, jellegzetes jelekkel adják tudtára, hogy az illető nem egészen normális. Hallom, hogy ezek a fiúk és lányok egy része a város másik lakótelepéről érkezett. Személygépkocsival, furgonnal jönnek esténként a térre. Békésen nevetgéltek előző „szórakozóhelyükön”, de a renitens lakók állandóan zaklatták őket, ezért kénytelek voltak új színhelyet választani. Nem tudom. Tény viszont, hogy mindezt aligha lehet elintézni azzal: mi is voltunk egyszer fiatalok, ennyi gyerekes csínytevés megengedhető, elnézhető. Ha nem vették volna észre, itt ennél többről van szó. Ezek a fiatalok ti, fléro»lyik ’általános, iskolás.juidStVégre ziéél.a al osztályt. Minden * ji^joalíg .;«zóra^Bák magukbal. Fiuk a térről Csupán gyerekes csínytevésnek mondható, hogy veszélyeztetik egymás és mások életét, durván megsértik az együttélési szabályokat, vandál módon pusztítják a füvet, a fákat? Hol vannak a közterület-felügyelők, miért nem mutatják meg elegáns egyenruhájukat a városnak ezen a részén is? (Bár a fáma arról is szól, hogy a kipusztított füvön egy kerékkel parkírozó gépkocsitulajdonosokat előszeretettel bírságolják.) Hol van a nagy reményű városatya, aki eltűnt választói elől a politikai csatározások sűrűjében. Illetékes, bácsik és nénik! A lakók nem azt akarják, hogy ezek a fiúk és lányok elmenjenek a térről. Egyszerűen csendre vágynak. Nincs szándékukban botokkal rájuk támadni, vérgőzös fejjel nekik rontani. A lakók nagyon is türelmesek. Behúzódnak 55 négyzetméteres szocreál típusú odújukba. Becsuknak ajtót-ablakot, a fülükbe ólmot öntenek, és marékszámra szedik a dilibogyót, mert különben idegbajt kapnak. Álmatlanul fetrengenek az ágyban, és azon gondolkoznak, hol rontottuk el a fiatalokat. Nincs pénz, kevés a szórakozási lehetőség? Ugyan, sprére, benzinre, motorra van forint, diszkóra nincs? Azt hiszem, ezek a fiatalok egyszerűen nem tudnak magukkal mit kezdeni. Ülnek a padon, a fü_tön és ordibálnak. Deviánsok, sivár lelkűk , tetűek? Ha ezt véletlenül elolvassák, fiánk 'gosárt felröhögnek. Itt volt a nyár, a rengeteg stábad'idő,sok-sok kulturális és §pW’ eseménnyel. És a televízió.'Amikor '•az' egész ország Darnyinak, Egerszeginek, Ónodinak tapsolt, ezek a fiatalok a téren üvöltöztek. Szállt az obcén megjegyzés a k... anyá-tól a hülye vagy-ig. Belátom: mindez nem csak rendőri kérdés. Hol lp van a családi háttér, a szülői felelősség? Elképedve hallgattam az egyik kislány kifakadását, hogy mi köze mindehhez a szüleinek. Alig több 13 évesnél. Féltem ezeket a fiatalokat. Meglehetősen nagy baj, ha az értelem helyébe az ösztön, a fény helyébe a homály, a józanság helyébe a szenvedély nyomul. Vajon mit szívtak magukba a normális emberi együttlét szabályaiból, Szókratész tanításaiból, aki éppen az ifjúság megmentése miatt itta ki a halálos méregpoharat. Mit mondanak nekik Byron szerelmes versei, Huxley, Franz Werfel, Stefan Heym regényei, Rubens és Brocky, Károly képei? Félek, hogy az égvilágon semmit. Könyörgöm, legalább megnéznék időnként a Tvhíradót, vagy az Esti Egyenleget. Múzeum- és képtárlátogatásról, színházról már nem is merek beszélni. Megkockáztatom: a gyerekek nagy része elkényeztetett kedvenc, aki azt csinál a családban, amit akar. Adni nem, csak kapni szeretnek. Önzők, udvariatlanok, szépérzékük hiányos, lelkükből hiányzik a belső iránytű. Régen galerinek hívták az ilyen csoportosulást, rájuk fogták, hogy veszélyesek a társadalomra. Nem hiszem. Saját magukra veszélyesek. Le kellene ülni velük beszélgetni. Mindenekelőtt a szüleiknek. Hátha sikerülne velük közös nevezőre jutni. Oké, fiúk és lányok! Jövőre találkozunk, a téren. Addigra a fű is kizöldül, faionba kerül a kismotor, jí.áromkodás h§JygtLTpti\Áf, pad sorai}; veszített; ,áA. alkatokra.' 'Csak'' csendesei, mit alija^sebj^^áa^..^^,^, bt Seres Sándor a