Napi Magyarország, 1998. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-24 / 172. szám
1998. július 24., péntek* AZ OLDALT SZERKEZTETTE B. GY. 3%z t . A Fekete-tenger kapujában van egy városka, Gallipolinak hívják angolul, török neve Gelibolu. A történelemkönyvek tanulsága szerint itt több mint félmillió katona esett el az első világháború egyik legádázabb csatájában. Napjainkban a török kormány a megbékélés és a béke gondolatától vezérelve „béke-park” létesítését tervezi a csata helyszínén, az elesettek emlékére. Ez a véráztatta apró kis földterület, ahol 1915-ben az ütközetet vívták, aligha jelenthet mást az utókor számára, mint érthetetlen tömegmészárlást, fiatal katonák értelmetlen halálát - írja a New York Times. A közelmúltban értesült a világsajtó arról, hogy norvég tervezőmérnökök nyerték el az emlékpark létesítésére kiírt pályázatot. „Mindenki meglepődött, miért pont norvég építészek lettek a győztesek” jegyezte meg Rad Bademir, az ankarai műszaki egyetem városfejlesztési tanszékének vezetője. Elsősorban azért, mert az ő munkájuk felelt meg leginkább elképzeléseinknek, másrészt az is közrejátszott, hogy norvég katonák nem vettek részt ebben az iszonyú ütközetben, így aztán minden elfogultságtól mentesen, pusztán attól a gondolattól vezérelve végezhetik alkotó munkájukat, hogy a különböző nemzetek itt meghalt fiainak állítsanak örök emléket. A gallipoli-i félszigetet 1973 óta nemzeti parknak tartanak számon, de néhány hevenyészett emléktáblán, kétes építészeti és esztétikai értékkel bíró síremléken kívül semmi nem adja meg a hely emlékének kijáró tiszteletet. Ezeket a hevenyészetten felállított síremlékeket többnyire engedély nélkül állították fel azon a helyen, ahol a szövetséges csapatok partra szálltak. Az emlékpark felépítésénél a tervezők figyelembe veszik a városrendészet szigorú feltételeit. Mint ismeretes, a gallipoli ütközetre azért került sor, mert Churchill admirális és több brit hadvezér így kívánt szabad utat biztosítani a szövetséges csatahajók részére a Dardanellákon, így próbáltak meg Oroszországnak szabad utat biztosítani a Fekete-tengeren keresztül, hogy csökkenteni tudják a Franciaországra és Belgiumra mért nyomást, és keletről meg tudják támadni az osztrák-magyar monarchia seregeit. Anglia ezidőtájt világbirodalmi hatalmának csúcsán volt, míg a Németországgal és az osztrák-magyar monarchiával szövetséges ottomán birodalom már a teljes szétesés jeleit mutatta. A gallipoli csata végül is a török hadsereg és szövetségeseinek elsöprő győzelmével ért véget, tanújelét adva a török hadsereg küzdőképességének, győzni akarásának. Az ütközetben volt egy fiatal török tiszt, aki bátorságával messze kitűnt katonatársai közül. Kemal Atatürk, a mai modern Törökország megalapítója, a török gazdasági és politikai reformok atyja. Kitekintő JIMTörökország nemzetközi emlékhelye OT vi Gallipoli a Fekete-tenger kapujában Átfogó vizsgálat indult a Világbankban Vizsgálat indult a Világbank szervezetében, melynek lefolytatására a világszervezet a Price Waterhouse auditáló céget bízta meg, hogy egyértelműen fény derüljön, milyen visszaélések történtek a pénzintézetnél. Banki szakértők véleménye szerint a mintegy 25 milliárdos forgalmat lebonyolító szervezetben sikkasztás, hivatali beosztással való visszaélés, kenőpénzek elfogadása feltételezhető - írja az International Herald Tribune. A bank elnöke tájékoztatta a nemzetközi sajtót, hogy az eset kivizsgálására külön bizottságot állított fel a visszaélések számszerű felderítésére és a felelősség megállapítására. Elsősorban a Világbank által finanszírozott oroszországi, japán és indonéziai project-beruházásokat veszik górcső alá, annak megállapítására, hogy az egyes nagy volumenű munkákban milyen nagyságrendben volt érdekelve az üzleti magánszféra. Már a vizsgálatok kezdete után röviddel sikerült megállapítani, hogy a bank egyik főmunkatársa több tízezer dolláros kenőpénzt fogadott el egy vízügyi beruházás kapcsán, mely munkák elvégzésére egy privát cég kapott megbízást Algériában. A vizsgálat megállapította, hogy az ügyben megvádolt Fritz Rodrigez banki alkalmazott egyik közeli ismerőse volt, aki kenőpénz fejében megkapta az algériai megbízást, amely munkákat a mai napig be sem fejeztek. Mint közismert, a Fehér Ház közvetlen tőszomszédságában lévő Világbank a nemzetközi gazdasági beruházások legnagyobb finanszírozója, dollár milliárdokat fordít elsősorban a fejlődő országok beruházásaira, kezdve a gigantikus méretű infrastrukturális beruházásoktól a csecsemőtáplálkozási segélyprogramok megszervezéséig. James Wolfensohn, a Világbank elnöke az ügyben úgy nyilatkozott, hogy ha a bank továbbra is a korrupció elleni harc letéteményesének érzi magát és fokozott figyelemmel kíséri, hogy a megsegélyezett országokba kihelyezett hiteleinek felhasználása korrekt és tiszta módon történik-e, akkor nem árt, ha a saját apparátusának megbízhatósága, alkalmazottainak tisztakezűsége is egyértelmű bizonyítást nyer. „Ha könyvvizsgáló szakértőinknek sikerül megállapítania, hogy feltételezéseink megalapozottak, és bizonyítást nyer, hogy a hiteleinket felhasználó országokban szinte általános gyakorlattá vált a megvesztegetés, akkor mi sem gondolhatjuk komolyan, hogy szervezetünk maga a tisztesség és feddhetetlenség szigete lenne a korrupció mocsarában.” - nyilatkozta a világbank elnöke. A Világbank elnöke, aki 1995 óta áll a szervezet élén, elkötelezett híve a korrupció elleni harcnak, több banki munkatárs ellen indított fegyelmi eljárást, illetve a súlyosabbnak ítélt, feltételezhetően bűnvádi eljárás lefolytatását kívánó ügyekben több alkalmazottat - ügyük tisztázásáig - állásukból felfüggesztett. Afrika nem a világ szemétdombja! Az ipari nemzetek hajlamosak Afrikát saját szemétlerakodó helyüknek tekinteni, ahová büntetlenül szállíthatják nagy mennyiségben veszélyes hulladékaikat, a környezetet súlyosan veszélyeztető mérgező anyagokat - írja a Telegraph c. angol napilap. Környezetvédők hívták fel a sajtó figyelmét arra, hogy konkrét tervek készültek New York város háztartási hulladékának az afrikai Namíbiába történő szállítására. A napi 12 000 tonnányi háztartási hulladékot gyűjtőhelyekről hajóval kívánták rendeltetési helyére szállítani. Szakértők szerint nem csupán háztartási szemét, hanem esetenként környezetre ártalmas hulladék is bekerülhetett volna a szállítmányokba. „Tipikusan a volt gyarmatosítók mentalitására vall ez a magatartás. Afrikát egyszerűen az iparilag fejlett országok hulladéklerakó telepének tekintik” - nyilatkozta Bobby Peek, a délafrikai környezetvédők vezetője. A délafrikai környezetvédő szervezet a Greenpeace Internationallal karöltve megtesz mindent annak érdekében, hogy sikerüljön végre érvényt szerezni az 1989-es Bázeli Egyezménynek, amely egyezmény szigorúan megtiltja hulladék szállítását az afrikai kontinens országaiba. Sajnos elképzelhető, hogy egyes afrikai országok a hosszú háborúk és törzsi viszályok miatt annyira elszegényedtek, hogy kénytelenek a gazdagabb országok hulladékát némi ellenszolgáltatás reményében befogadni. New York városi hulladékának Namíbiába való szállítását versenytárgyaláson nyerte el egy Enviroserve nevű délafrikai hulladékfeldolgozó konszern. Eredetileg a hatalmas mennyiségű hulladékot a Walvis öbölben, Namíbia kikötőjében akarták kirakodni, ahol sor került volna a szemét elégetésére. A nemzetközi nyomásnak engedve a cég kénytelen volt az üzletről lemondani. Egy dán nagyvállalat, a Danida a délafrikai Enviroserve céggel karöltve tett ajánlatot a mozambique-i kormánynak az ország területén kb 20 éve felgyülemlett rovarirtóidegméreg megsemmisítésére. Több ezer tonnányi méreg megsemmisítéséről van szó, amit a két vállalat a főváros, Maputo közvetlen szomszédságában kíván megsemmisíteni. A mérgező anyagok égetése során keletkező gázok súlyos rákkeltő hatásúak, ezen kívül környezetromboló hatásuk csak évek múlva lenne felmérhető. Athén környékén menekül a tűzoltó a lángok martaléka elől, mivel a nagy hőségben meggyúladt a növényzet /T /r / MTI - Külföldi Képszerkesztőség -------------A L —-------------------22----------------1/-——2 Egyre növekszik az emberrablások száma A turistákat sátraikban ejtették foglyul Egyszerű turisták válnak napjainkban emberrablók célpontjaivá - írja a Washington Post -Még 1995 nyarán történt, hogy Leon Schenck, az FBI megbízottja Kasmírba utazott, hogy tárgyalást folytasson azokkal az emberrablókkal, akik négy hegymászót ejtettek foglyul. A hegymászó turistákat sátraikban ejtették foglyul az emberrablók, akik egy kasmíri fegyveres szeparatista csoport képviselői voltak. Cselekedetükkel kívánták felhívni a közvélemény figyelmét függetlenségi harcukra, országuk Indiától való végleges elszakadásának ügyére. A foglyul ejtett négy turista fegyverré vált az emberrablók kezében az indiai hatóságokkal szemben, kényszeríteni akarták Indiát hogy a túszok fejében bocsássanak szabadon börtönben lévő kasmíri foglyokat. Az FBI-ügynök és a terroristák közötti tárgyalásra végül nem került sor, mivel a négy hegymászónak sikerült őrzőiket kijátszva megszökniük, de az emberrablók újabb akciója folytán sikerült két norvég és két német turistát elfogniuk. A norvég hegymászó lefejezett holttestét csak napok múlva találták meg. A turistáknál sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve azok a külföldiek, akik hivatalos utazóként gyakran megfordulnak például a Himalája csúcsai között megbúvó országok valamelyikében. Egyre több multinacionális vállalat küld kereskedelmi szakértőket, mérnököket és technikusokat olyan országokba, ahol gyakorlatilag sem diplomáciai sem egyéb lehetőség nem kínálkozik a bajbajutott emberek megsegítésére. Ezek a külföldiek nagyon könnyen válhatnak a különféle terrorista, kábítószer csempész szervezetek célpontjaivá, ahol megvan a remény, hogy komoly váltságdíjra tehetnek szert, amelyből aztán tovább folytathatják terrorista cselekményeiket, újabb fegyvereket vásárolhatnak maguknak. Ma már a komolyabb multinacionális cégek kiküldöttei profi szinten tanulják, hogyan védekezhetnek a túszejtőkkel szemben, gyakran bérelnek fegyveres biztonsági őröket, illetve útjaik során golyóálló gépkocsikat is igénybe vesznek, ez a réteg az ún. „kemény célpont” az emberrablók számára. A „lágy célpont” pedig a gyakorlatilag teljesen védtelen turista, aki - különösen a nyári szezonban - hátizsákkal, minden önvédelmi fegyver vagy berendezés nélkül vág neki az útnak, és nem egyszer válik maga is bűncselekmény áldozatává. A közelmúltban a Kolumbiában gyakran előforduló emberrablások kapcsán az amerikai kormány kénytelen volt állampolgárainak olyan figyelmeztető tájékoztatást adni, hogy mindenki köteles saját védelméről gondoskodni, mert a kormány sem váltságdíjat nem fizet értük, sem kedvezményeket nem hajlandó nyújtani az emberrabló csoportoknak a foglyok szabadon bocsátása ellenében. Vagyis, az állam sorsára hagyja bajba került állampolgárát és így akarja megakadályozni az újabb emberrablásokat. Sajnos teljesen sikertelenül. Az 1970-es és 80-as években még felkapott hírnek számított egy-egy emberrablás szomorú története, Kolumbiában ekkor 1011, Olaszországban 433 emberrablást jegyeznek fel. A tavalyi évben 1800 túszejtés történt Kolumbiában, jelenleg is világelső, de felzárkózott Brazília és Mexikó is megközelítőleg 1500 bűncselekménnyel. Szintén jelentősen megnövekedett a túszokért kért váltságdíjak összege is, 1997- ben már meghaladta a százmillió dollárt, az 1995-ös adatokhoz képest több mint 100%-kal emelkedett. Sokkal prózaibb emberrablási formának nevezik a minden politikai színezettől mentes úgynevezett „gyors rablást”, amely Mexikóban lett nagyon népszerű. Lényege abban áll, hogy ügyes trükkel az utcán a gyalogos forgalom forgatagában elkapnak egy elegáns hölgyet vagy urat, és a legközelebbi pénzautomatához vonszolják, ahol az utolsó fillérig lekopasztják számláját, miközben a sértett szomorúan asszisztál saját kirablásához. Néhány délamerikai országban, például Brazíliában különféle „túsz szállodák” működnek, melyekben túszejtő bandák akár hosszabb időre is biztonságosan elrejthetik komoly váltságdíjjal kecsegtető foglyaikat. Ezeket a szállodákat sokszor a rendőrség tudtával és hallgatólagos beleegyezésével eldugott városrészekben üzemeltetik, foglyaikat mindennel ellátják, és 24 órás orvosi felügyeletet is biztosítanak részükre. Komoly veszélyt jelentenek azok az országok, melyek a politikai és gazdasági „átmenet” állapotában vannak, a háborúk már befejeződtek, a jól felfegyverzett katonaság „munkanélkülivé” vált. Ezek a harcosok, akik a gyilkoláson kívül semmi máshoz nem értenek, képtelenek beilleszkedni a polgári életbe, gyakran válnak fegyveres rablások elkövetőivé. Itt elsősorban a volt szovjet tagköztársaságok viszik el a pálmát, közismertek a csecsenföldi és kaukázusi köztársaságokban folyó, véget nem érő túszdrámák. A sors kényszerű fintora, hogy a rabul ejtett túszok többsége nem az üzleti szférában, hanem túlnyomó részt karitatív intézmények, missziók vezetőiként folytatnak áldásos tevékenységet és pont azokban az országokban váltak túszdrámák áldozataivá, amely országokért oly sok nélkülözést, megalázást kellett elviselniük. [U |)Mie MAGYARORSZÁG • 11 A Kánaánt nem sikerült elérni Nehéz a váltás Mongóliában Több mint hetven éven keresztül, három-négy generáció életén át tartotta magát a kommunista államrend Mongóliában, ebben a hatalmas ázsiai országban, ahol a Szovjetunió 1917-es megalakulása után másodiként tűzték ki a kommunizmus „tejjel mézzel folyó Kánaánjának” felépítését. Egy biztos, ha a Kánaánt nem is sikerült elérni, az államhatalom a rendelkezésre álló szerény eszközeivel szinte mindent biztosított lakossága részére. Voltak működőképes gyárak, a szovjet mintát szolgai módon utánzó kolhozok, iskolák, óvodák és ha szűkös keretek között is de biztosították állampolgáraik részére azt a bizonyos társadalmi védőhálót, amelyre egy társadalomnak szüksége van - írja az International Herald Tribune c. napilap. Ezen a védőhálón az 1990- es évektől folyamatosan szaporodtak a lyukak, amint ez a hatalmas ázsiai ország rátért a piacgazdaság útjára. A változások első áldozatai azok az otthontalanná vált gyermek, akik jelenleg Ulan Bátorban, a fővárosban, elhagyott házak pincéiben, lépcsőházaiban nem egyszer a fűtési csővezetékek melegében meghúzódva tengetik nyomorúságos életüket. Szüleik már nem élnek együtt, munkanélküliek, a családok felbomlottak. A gyermekek piszkosak, elhanyagoltak, nem egyszer az utcán koldulnak, vagy zsebeseknek dolgoznak. Egy 1997-ben készült felmérés szerint a mongol családok 16%-a a létminimum alatt él. A munkaképes felnőtt lakosság több mint egyharmada vagy munkanélküli, vagy alul foglalkoztatott. A rosszultápláltság, az egyre hanyatló egészségi állapot, az alkoholizmus nagyon elterjedt. A zöldségek, gyümölcs, a tej és tejtermékek fogyasztása minimális, ezek a legtöbb mongol részére megfizethetetlenek. Ennek következménye, hogy nagyon sok gyermek szenved krónikus D-vitamin hiányban, vérszegénységben és jódhiányban. A gyermekek születési súlya nagyon alacsony, a csecsemőhalandóság - amely valamikor Mongóliában nagyon alacsony volt - többszörösére ugrott. 1990-1993 között Mongólia GDP-je 25%-kal csökkent, a változásokra nagyon lassan és nem megfelelő módon reagáló mongol piacgazdaság még erősen érzi a korábbi években rendszeresen jutatott szovjet gazdasági segítség hiányát, amely éves szinten közel egymilliárd dollárt tett ki. A gabonatermesztés, - amely meghatározó jellege közismert Mongóliában, hiszen a lakosság fő tápláléka a liszt és a birkahús - 70%-kal csökkent. Az 1996-ban lezajlott parlamenti választások biztató eredményei elméletileg megteremtették a 75 év után megalakult demokratikus államszervezetnek, hogy elinduljon a politikai és gazdasági változások útján, de a többségében fiatal, lelkes vezetők óriási kihívásokkal találták szemben magukat. A polgári társadalom alapjaiban gyenge, a törvények nagyrészt elavultak, nem hatékonyak. A banki rendszer elmaradott, megérett az alapos reformokra, a kereskedelmet hátrányosan befolyásolják a hallatlan földrajzi távolságok, a gyér lakosság, a nomád életforma és az infrastruktúrák hiánya. Ezzel együtt Mongólia komoly gazdasági potenciállal rendelkezik: olajkészletei, vörösréz, arany és egyéb ásványi kincsei jelentősek. Szántóföldjeinek területe meglehetősen korlátozott, de az állatlegeltetés zavartalan folytatásához jó minőségű, óriási területekkel rendelkezik. A kormány valóban mindent megtesz, hogy reformelképzeléseit meg tudja valósítani, célul tűzte ki a szegénység felszámolását, munkahelyek teremtését, az egészségügyi ellátások javítását és az ingyenes oktatási program megvalósítását. Céljai elérésére a Világbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank jelentős hiteleket nyújt, viszont szükség van a külföldi magántőke beáramlására, amely eddig szinte elenyésző. Mongólia sikeres üzletágává válhat az idegenforgalom, hiszen csodálatos szépségű tájai, kristálytiszta hegyvidéke, egyedülálló növény- és állatvilága már eddig is komoly érdeklődésre tartott számot a főleg vastag pénztárcájú amerikai és nyugat-európai turistáknak. 1 %1 7